Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1997. december 13., szombat „Farkasszemet néztem a lövöldözővel, láttam „Ilyen nagy mészárlást még a fronton sem láttam” Molnár János: December 11- én a húsvágóhíd és a tejipar munkástanácsának elnökeivel beszéltem, hogy a városnak biztosítsák az alapvető élelmi­szereket. A Hatvanas Ezred emlékműnél megláttam a ha­talmas tömeget, és hallgattam, amint énekelték a Himnuszt. Bementem a megyei rend­őrkapitány-helyetteshez, Kör- möczy alezredeshez, közöltem vele, amit láttam. Ott volt Gu­bán Dezső járási titkár is. Meghallgattak, majd a saját he­lyemre küldtek. Kis idő múlva a többezres tömeg elvonult a rendőrség előtt, a Bródy Sán­dor utcán kettévált. Egyik fele a nyomdába indult. Kis idő múlva csöng a telefon, s Kör- möczy utasít: „menjen a nyomdához, mert az emberek törik a gépeket, csináljon ren­det...” . Akkor azt mondtam: „marhaság lenne a tömeget felheccelni”. Kinéztem az ab­lakon, és látom, hogy a sarkon feltűnik Gyurkó tábornok. A szokásos harctéri ruha volt rajta: pufajka, derékszíj, tá­nyérsapka és vadászcsizma. Nemsokára kibiztosította gép­karabélyát, és vaktában lövöl­dözni kezdett, amint a Beloi­annisz utcán haladt a Csiky Sándor utca felé. A Bródy Sándor utca torko­latánál egy másik csoport ütle­gelni kezdett valakit. Takács Feri őrmester kiment, hogy megnézze, kit ver a felhecceit tömeg. Körmöczy újabb utasí­tása következett: a karhatalom oldalán mindenképpen avat­kozzam be a rendcsinálásba, mert már a rendőrtiszteket is verik. Kiderült ugyanis, hogy a Bródy Sándor utca sarkán Ká­dár kollégánkat püfölték az emberek. „Most már nem lehet - válaszoltam Körmöczynek -, mert ha lövöldözni kezdünk, a tömeg felhány minket a fára. Én nem akarom, hogy a mis­kolci események megismétlőd­jenek nálunk is. Személyi állo­mányunk épségét nem kockáz­tathatjuk.” Ott lapultunk a ka­pitányságon vagy harmincán. Gyurkó közben beavatko­zott, a tömeget leszorították a Fő utcára. Körmöczy utasított, küldjék 12 embert a karhatalmi erők megsegítésére. Az orosz őrnagy pedig kiabált: Kapi­tány, ne lőj, ne lőj! Azt vála­szoltam: én nem hagyom véd­telenül a kapitányságot. „Cse­lekedjék belátása szerint” - üvöltötte a telefonba. (Ez az én nagy szerencsém, hogy Molnár Tóni két példányban is rögzí­tette Körmöczy utolsó monda­tát. A későbbi tárgyaláson en­nek nagy hasznát vettük.) Gyurkó megvadult, iszonya­tos lövöldözésbe kezdett. Köz­ben Heverdle százados, Takács őrmester és Kádas Géza meg­mentették Kádár rendőrtisztet. A kapukat bezártuk, az utcai lámpákat leoltottuk, és vár­tunk. Gyurkó lövöldözése nyomán a kórház előtt már folyt a vér. Az első áldozat egy fiatal gyerek volt, ott fe­küdt holtan a lépcsőn. Át­mentünk a nyomdába, hogy rendet rakjunk, s ott olvastam az egyik röplapon: a-szabadság akkor édes, ha vérünkkel pe­csételjük. Másnap, amikor reggeliz­tünk, jött az egyik ismerős or­vos és azt mondja: „Molnár úr, ne menjen sehová, mert úgy halljuk, hogy lövöldözés ké­szül.” Persze, hogy nem ma­radtam odahaza. Besétáltam, úgy váll-laposan. Kis idő múlva jön be Liptai és két má­sik rendőr: „Molnár elvtárs, találkoztunk egy honvédtiszt­tel, s azt mondta, hogy nemso­kára kezdődik a balhé.” Pár perc múlva, amikor ki­néztem az ablakon, látom, hogy egy 18-20 fős karhatalmi egység jön le a Csiky utcán, köpenyben, rendfokozat nél­kül, siltes sapkában, dobtáras géppisztollyal. A Maczky Va­lér utca sarkánál hirtelen egyes sorba fejlődtek. Lintallér, az egység vezetője ekkor meg­fogta a pisztolyt és kiadta a tűzparancsot. Erre a karhatal- misták csípőből tüzelni kezd­tek, félkörben lőtték be a teret, közben háttal közelítették meg a színházat és a főkapitányság épületét. Hívtam Körmöczyt és indulatosan kérdeztem: „Miért nem figyelmeztetett a készülő eseményről minket, hiszen ön­nek tudnia kellett volna. Ilyen mészárlást még a fronton sem csinálnak, védtelen embereket lekaszabolni!” Nem kaptam tőle választ. Kimentünk Nagy Bercivel az utcára, akkor már ott állt egy fekete Skoda Sedan gépkocsi, lefüggönyözve, letakart rend­számmal. Ott pendlizett a ha­lottak között, és röplapokat szórtak ki az ablakon, beborí­tották vele a halottakat és a se­besülteket. Aztán hirtelen el­húzott a tűzparancsnokság felé. Felvettünk egyet és láttuk, hogy a szöveget most nyomtat­ták. Közben megjelent egy hul­laszállító autó. Felnémeti háti­kosárral ott feküdt előttem egy fiatalember. Felvettem a ke­zembe és bevittem a kórházba, ahol az első bejáratnál tocsog­tam a vérben. Olyan volt az egész, mint a böllérek vágóhíd- ján. Mire visszaértem a kapi­tányságra, két pufajkás várt a kapuban, s közölték velem, hogy nem léphetem át a kü­szöböt. Felvettem a köpenye­met, kiürítettem a pisztolyo­mat, s ekkor megszólalt a tele­fon, Körmöczy magához szólí­tott: „föl van mentve, a várost nem hagyhatja el” - közölte. Este fél 11-kor Gyurkó La­jos zörget az ajtómon, mondja, hogy letartóztat, és menjek vele a kapitányságra. Az udva­ron két teherautó várt, rajtuk vagy 150 pufajkás. Piros László elszökött Moszkvába, így belügyminiszter híján en­gem azok az emberek nem tar­tóztathattak le, hiszen nem ők neveztek ki. Az ÁVH egyes számú fogdájában tartottak, orosz katona vigyázott ránk. Ekkor hallottam, hogy He- verdlét és Kádast is lefogták már. Ezután hosszú kálvária következett: a városi kapitány­ságra vittek, majd a Markó ut­cába, kis idő múlva Kőbá­nyára, s végül a katonai ügyészségre. A börtönben egy­szer két fiatalt vittek kivég­zésre. Ajtónkat belakatolták, hajnali öt óra volt, és iszo­nyúan erős fény. A bíróság fel­sorakozott, az elítéltet elövezet­ték, közölték vele az ítéletet, és az akasztófa alá vezették. A fia­talok kezét lábukhoz bilincsel­ték, nyakukba tették a hurkot, alul meghúzták a csigát. Jött az ítélet-végrehajtó ember, az ál­dozat arcára egy rongyot terí­tett, majd elfordította az elítélt fejét. Fellépett az orvos, szét­tépte a fiatalok mellén az inget, és megállapította a halál té­nyét. A második fiú nehezen halt meg, nagyon erős és izmos volt. Lehettek vagy 20 évesek. Rettegtem, hogy a szolgálati parancs megtagadását a nya­kamba varrják, s rám is ilyen szörnyű vég vár. Egyre csak azt hajtogattam, hogy én nem tagadtam meg a parancsot, mindössze módosítottam. Át­vitték Heverdlével együtt a ka­tonai ügyészségre. Szerencsém volt az ügyvédemmel, és meg­úsztam nagyobb büntetés nél­kül. De a gazdagnak ígérkező rendőri pályát be kellett fejez­nem. Nehéz volt túltenni ma­gam ezen a gondolaton. „Amerikai fasisztákat kerestek” Kormos A. László: Egy em­ber, aki meg­próbálta itt­hon jobbá tenni a maga és mások éle­tét, aki meg­próbált új ha­zát keresni, és minden si­ker ellenére 33 év után vissza­tért, mert amint fogalmazta: „ide tartozom, ehhez a föld­höz, vizéhez, dombjaihoz és embereihez - ezért jöttem vissza. Remények és lánctalpak Az oroszok bejövetelét, a no­vember 4-i estét mi már nem feledjük el soha. Az árulást bőrünkön éreztük, még ha a bukást nem is hittük el azon­nal. Ott álltunk megdermedve, és vártuk, amint magához szó­lít az orosz parancsnok, Polja- kov. Német és amerikai fasisz­tákat kerestek - ez megdöb­bentett bennünket. Mondtuk: „csak katonatisztekkel, orvo­sokkal, egyszerű munkásokkal, tanárokkal tudunk szolgálni. Itt nincsenek fasiszták. A Rá- kosi-diktatúra ellen forrada­lom tört ki Magyarországon. Nincsen Szuezi-csatorna, amerikaiak és németek nem tartózkodnak itt.” Elmenni? Maradni? Kezdetben nem gondolkodtam ezen, bár láttam, sokan a határ felé indultak. Leszereltem a katonaságtól és bementem az Egri Dohánygyárba dolgozni, ahol már foglalkoztattak a ka­tonai szolgálat megkezdése előtt, mint gépmestert. A sor­tűz utáni összefogdosások mind jobban nyugtalanítottak, így aztán 1957. január 11-én, vasárnap gyorsvonatra ültem, és átszöktem Ausztriába. Ma már tudom, ha maradok, 8-15 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek volna. Bécs, Törökország, majd újra Bécs - végül Svájc! A haza elhagyása után ezen a térképen kerestem az új hazát. Voltam én többek között se­gédlakatos, dolgoztam vegyi üzemben, kettő-ötvenes óra­bérért szállítottam büdös húst, vért, csontot - 150 literes ben­zineshordóban. Munkálkod­tam gróf Eszterházyék hullám­papírgyárában, és tűrtem (mert tűrnöm kellett), hogy lefasisz- tázzanak. Tanfolyamokra jár­tam, hogy vigyem valamire az életben, így lettem írógépmű­szerész. Svájc otthont adott, befogadott 33 éven át, de Ma­gyarországot nem pótolta. Lelki sebekkel Szeredi László: December 12- én a mozi előtt álltunk, amikor feltűntek a Széchenyi utca sar­kán a pufajkások. Amikor az egyik Kádár-katona elkiáltotta magát, hogy „ tűz!", mi nem lát­tuk, hogy valóban közénk lő­nek. És tüzeltek! Egyszerre több irányban is. Mi beugrot­tunk a moziközbe, ekkor egy golyó eltalálta az egyik ujjamat. Ehhez rettenetes fájdalom párosult, mert sógoromat de­cember 15-én éjjel lakásából kiráncigálták, bevitték a rend­őrségre és kihallgatás közben egyszerűen fejbe lőtték. Fiatal feleségétől és kicsi gyermeké­től el sem tudott búcsúzni. Ha 83 éves édesanyámmal róla be­szélünk, nem állja sírás nélkül. A testi sérülés behegedt, de a lelkiek újra és újra felszakad­nak. Amikor az Érsekkertben ledöntöttük az Iván-szobrot, úgy hittük, hogy Árvái drótkö­télével a zsarnokságot is egy­szersmind kivontattuk onnan. Tévedtünk. A megtorlás és a visszavágás iszonyatos volt. „Sorozatot lőttek rám” Bóta József: A Maczky Valér út sarkához érkezve valaki „állj-t” vezényelt, majd tűzpa­rancsot adott ki. Ekkor futni kezdtem a Dobó-gimnázium irányába, de sajnos, a bejárati kaput már nem értem el. Az egyik golyó a combomba fú­ródott, lezuhantam az út­testre. Ösztönösen visszanéz­tem a gyilkosra, s ebben a pil­lanatban az egyik pufajkás újabb sorozatot lőtt rám. Sze­rencsére több golyó nem fú­ródott a testembe. Tizenöt méterre állt tőlem a karhatal- mista, aki az életünkre tört. Farkasszemet néztem vele, lát­tam gyűlöletes arcát. Negy­ven év körüli férfi lehetett. A lövöldözés perceken be­lül elült, jött néhány civil em­ber, és bevitt a kórházba. Négy hétig húzatták a lába­mat, 6 hétig gipszben voltam, és két centiméterrel mégis rö- videbb az egyik lábam. Ezt a bélyeget 41 éve hordom. A kórházban tudtam meg, hogy a bá­tyám nem volt ilyen „szeren­csés”, mint én. Ő nem élte túl a pufajkás- dáridót: 11 lövéssel terítették le. Temetésén nem lehettem ott. Őrzöm átlőtt pénztárcáját, melyben egy 1956-os naptár és egy 20 forintos van - go­lyóütött sebekkel. Amikor kimentem bátyám sírjához, megmagyarázhatat­lan fájdalmat éreztem, mely sokkal több volt „bosszúkiál- tásnál”. Keservesen sírtam, mert jogtalanul bántottak bennünket és ölték halomra az embereket. S akik elkövet­ték, arra sem képesek, hogy bocsánatot kérjenek, nincs bá­torságuk szemünk közé nézni. „Kiahazaáruló?” Oroszy László: December 10- én délután 4 órakor az egri színházzal szemben, a gyalog­ezred emlékművénél koszorú­zásra gyülekeztek az emberek. Az emberi jogok napján egy méltóságában megalázott, jog­fosztásra ítélt népért emeltek szót a szónokok. A hatalmas tömeg a főutcára vonult, Kádár-rezsim-ellenes jelszavakat skandáltak, majd a nyomdához vonultak, s elkészí­tették a sztrájkfelhívást: Mi, Eger város dolgozói, ma, de­cember 10-én tartott tünteté­sünk alkalmával hitet tettünk hazánk függetlensége, a ma­gyar forradalom ügye mellett. A Kádár-kormány politikája hazaáruló, népellenes. Követel­jük a kormány lemondását és a Nagy Imre-kormány megalakí­tását. Szolidaritásra hívjuk fel hazánk minden városát, faluját. Éljen a sztrájk!" Éjszaka letartóztattak 11 pé­ket... A tömeg szabadította ki végül őket. Este újabb koszorú­zás következett, majd az embe­rek a nyomda elé vonultak. Ek­kor nyomtatták ki a „Szabad­ság csak akkor szép, ha készek vagyunk is azt vérünkkel ön­tözni!" szövegű röplapot. (A karhatalmisták ekkor lőttek a tömegbe, két ember meghalt.) Pattanásig feszültek a húrok. Szerdán, december 12-én a hi­vatalban voltam, amikor egyik kollégám berohant: „Gyerek, nagyon nagy baj van, sortűz volt a főutcán” - ki­áltotta kétségbeesetten. Lerohantunk mindnyájan a Csiky utca sarkára, éppen akkor szállították be a kórházba Bóta Antal kollégámat, aki sajnálato­san belehalt sérülésébe. És jött a totális megtorlás, az idegi és fizikai felőrlés. Szeren­csére jó ügyvédet kaptam, aki nem hivatalból volt jó, hanem lelkiismerete szerint. Neki kö­szönhetem, hogy a pufajkás Várallyai István által fogalma­zott jegyzőkönyvet nem írtam alá. Az alapján az ügyészség halált kért volna rám. Megme­nekültem, de a kényszermun­kahelyet nem úsztam meg. Ott maradtunk a földön... Deme Katalin: Ahogyan tü­zet vezényeltek, nem volt semmiféle figyelmeztető lö­vés, csípőből azonnal a töme­get vették célba. Menekülni próbáltunk, s az első lépések után elestem. Úgy éreztem, mintha egy ka­vicsot dobtak volna a lábam­hoz. Aztán hirtelen csend lett, a karhatalmisták elvonultak, mi pedig többen ott marad­tunk a földön. Feltettek egy székre, és így cipeltek be a közeli kórházba. A röntgenezés után tudtam meg, hogy a medencecson­tomba hátulról kaptam egy lövést. „Hat hétig kell mozdulat­lanulfeküdnie" - mondták az orvosok. Rettenetesen megrémül­tem erre. S ebből a 6 hétből 6 hó­nap lett. 10 fillémyi csontlyuk ke­letkezett a medencecsontom­ban. Nyolc hónap múltán me­hettem csak dolgozni. Életem hátralévő részét teljes egészé­ben meghatározta a karhatal­misták lövése. Újra meg kel­lett tanulnom járni, örökös nőgyógyászati gondok kísér­ték éveimet, gyereket nem szülhettem. Tegnap volt 41 éve annak, hogy 1956. december 12-én sortüz dördült el Egerben. A karhatalmisták a hivatalos adatok szerint tizenkét ártatlan ember életét oltották ki a Széchenyi és a Csiky utca sarkán. A több mint négy évtizeddel ezelőtti eseményekre emlékező ösz- szeállításaink harmadik részében a szemtanúk vallanak arról a borzalmas napról. Írásaink részletek az október 22-én bemutatott „1956, Eger” című dokumentum- filmből. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÍK1 KÁROLY AKCIÓS AJÁNLATA VISZONTELADÓKNAK! Szaloné, konzmn 300 g szerencsi 190.- Szalonc. konzum 1 kg 8TW Szaloné, zselés 300 g Nestle 8zalonc. családi 500 g STW Szaloné, kókusz 500 g STW Balaton szelet Kinder tojás Montana nugátok 90 g Szerecsen étcsoki 50 g NesUe táblás csoki 100 g Party tortabevonó 100 g Pattlnka sós pálcika 50 g Pilóta 300 g karácsonyi csőm. Balaton karácsonyi díszdobozban Panda sós mogyoró 100 g Negro szerencsi SO g 4 íz Dr. a pudingporok Dr. a kelt tészta sütpor 2x357 g Dr. a Unzertészta 2x250 g Dr. 0l tejszínhabpótlópor 45 g Vaníliás cukor Tej8zínbabspray 250 ml Complota utántöltő 250 g Nesquik kakaópor S00 g Nesqulk kakaópor 200 g Alsa gyümölcskocsonya 100 g 90.­Lamba citromlé 11 7l.­Lamba narancsital 1.51 82.­Hey-Ho almaié 21 139.­Hey-Ho narancs 21 142.­Különleges vagdalt 130 g 6L. 60.­Lunch meat 130 g 6L. 6l.­Tavaszi vagdalt 130 g GL. 55.50 Magyaros vagdalt 130 g GL. 62.­Vegyes vágott l/l 9l.­Friskles száraz macskaeledel 400 g 158.­Do8la color mosópor 450 g 126.­Dosla mosópor 600 g 159.­Dosia mosópor 3.6 kg 740.­Perina orange mosópor 3.6 kg 740.­Omo mosópor 3.6 kg 1049-­Blopon automata mosópor 3.6 kg 797.­Dosia öblíts konc. 250 ml 85.­Dosla mosogató 450 ml. ut. 104.­Caomllla sampon 275 ml 1B0.­Caomllla habfürdő 500 ml 222.­Taft hajlakk 3 féle 327.­Pa szappan 100 g 84.­Carefree airflow tisztasági betét 179.­Áraink az ÁFA-t tartalmazzák. Eger, Kertész út 183. Tel.: 36-412-255. 603.- 254.- 393.- 423.- 26.- 89.90 72.- 49.- 107.- 70.­20.50 237.- 153.- 52.- 4L­32.50 130.- ÍOI.- 59.­már 4.- tói 179.- 245.- 434.- I4l.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents