Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

1997. november 8., szombat Magazin 5. oldal a győzelem, a győzelem...,, Teleki gróffal kocsikázott-Az 1933-as világjamboree alatt a táborban, a gödöllői kas­tély kertjében sétálgattam egy este, amikor egy autó fékezett mellettem, és grófTeleky Pál tá­borparancsnok, Jamboree-kor- mánybiztos szólt hozzám: - No, kiscserkész, gyere, végigviszlek a táboron. - Közvetlen, nagy tu­dású ember volt, szerette az ifjúságot és mindent megtett a cserkészetért - mondja a 84 éves egri Hortobágyi Ernő.- Hogyan emlékszik a megnyitóünnepélyre?- Ötvennégy nemzet 26 ezer cserkésze sorako­zott fel a parádéra. Horthy Miklós mögött Baden- Powell, a világ főcserkésze lovagolt. A Föld zász- lajai meghajoltak előttük. Trianon után népünk vendégszeretetét kellett megmutatnunk, így a kormányzó a testvériségre, a barátkozásra bizta­tott bennünket beszédében. - „A világ békeszerző­ivé kell válnunk’’ - mondta Baden-Powell.- Melyik csapat képviseletében volt Gödöllőn?- A 760-as számú Kristóf apród segédtisztje­ként a Líceum elemi iskolájának csapatából. Két évig tanultunk angolul és németül, gyakoroltuk a cserkészfeladatokat. Jó felszerelést kaptunk. Ak­kumulátoros megvilágítású sátrakban laktunk, szalmazsákokon aludtunk. Tábori konyháról kap­tuk az ételt. De külön főztek a feketéknek, az ausztráloknak, a hinduknak... Az amerikaiak még hűtőszekrényt is hoztak magukkal.- Mivel múlatták az időt?-Filmeket vetítettek, vetélkedőket, kiállításo­kat rendeztek nekünk. Csapatainkkal bemutatókat tartottunk, tábortűzi műsort adtunk elő. Autóbu­szos országjáró túrákra mentünk a külföldiekkel. Ma is megvan a réz cserkészliliommal díszített tá­bori fokosom. Ezzel járok kirándulni. ÍRTÁK: Császi Erzsébet, Jónás Ági Szuromi Rita FOTÓ: Majoros Tamás, Ötvös Imre Mára emancipálódott a mozgalom A Kapisztrán Szent János Cserkészcsapat 1989-ben alakult meg Gyöngyösön. Egykori cserkészek templomi hirdetéseken keresz­tül hívták a gyerekeket, jelentkezőben pedig nem volt hiány. Benkő Béla a kezdet kezdetén csatlakozott a mozgalomhoz, ma már a huszadik évében járó segédtiszt. Édesanyját, Kertay Szil­viát is magával vitte: időközben ő lett a gyöngyösi csapat parancs­noka. A csapat hetvenkét taggal alakult meg. A kezdeteknél pótolhatatlan segítséget nyújtottak a régi cser­készek: Hagymási József és Pacsi Adalbert, aki ma is a rendezvé­nyek aktív résztvevője, s egyben örökös tiszteletbeli parancsnok. Fenntartó testületük a helyi fe­rences plébánia, ahonnan szintén nem elhanyagolható tárgyi, sze­mélyi és anyagi támogatást él­veznek a cserkészek. Hat-hét évestől egészen a hu­szonhárom évesig terjed tagjaik kora. Az eredetileg fiú-mozga­lomba nagy lelkesedéssel bekap­csolódó lányok ma már csaknem a csapat felét teszik ki. Együtt tá­boroznak a fiúkkal, persze külön altáborokban, de minden prog­ramból kiveszik a részüket. Az életre, gyakorlati munkára és önállóságra nevelés megtette ha­tását: a gyerekek két nap alatt komfortos tábort képesek építeni a vadonban. Energiájuk kifogy­hatatlan. Az egész napos, folya­matos mozgás után az esti tábor­tűznél még műsort is adnak... A tapasztaltabb cserkészek csoportja - a tizenöt-húsz évesek korosztálya - két-három havonta portyázni jár. Ilyenkor hálózsák­jaikkal beköltöznek valamelyik víz és villany nélküli erdész­házba, ahol két napot töltenek. Az egyik kirándulás végeztével már meg is kezdődik a következő elő­készítése. Nagy nyári táboraiknak keret- történetük van: az idén Szent Ist- ván-tábort szerveztek, feleleve­nítve a népszokásokat. Ezúttal tíz napon át éltek az adott kor légkö­rében. Jövő év augusztusában szeretnének a Király-réten tábo­rozni, ahol az Egri csillagok szel­lemiségét idéznék fel. A különböző, országos szintű vezetőképző táborokban a gyere­kek megismerkednek egymással. Külföldi cserkészekkel kialakí­tott kapcsolataik révén többször jártak már Kárpátalján, Ausztri­ában, Hollandiában és az Egye­sült Államokban. Egyik tag­juk e kötelékeknek köszönhetően tanulhat most egy amerikai egye­temen. A Buffalo-beli amerikai magyar cserkészektől többször járt már náluk vendég, leg­utóbb pedig New York mellől ér­kezett látogatóba egy testvér­pár. Rendszeresen részt vesznek az egyházi ünnepeken, karácsony tá­ján pedig betlehemesként járják a várost. Tavaly nagyon lelom­bozta a gyerekeket, hogy sok háznál várta őket zárt ajtó vagy ingerült válasz. Ezért az idén csak oda mennek, ahová hívják őket. A csapat fenntartása valóságos csoda manapság, miután nincse­nek szponzoraik. A rendezvé­nyek költségeit a szülők és a fe­rencesek állják, illetve pályáza­tuk révén kaptak támogatást a vá­rosi önkormányzattól. A cserkésztörvény tíz pontja 1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességét. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. Amerre elláttunk, mindenütt cserkészek Kárpát-medencei táborozok élete Banja-Lucskán A szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Kárpát­medencei találkozójának vendégeiként egy napig éltük a táborlakók életét. Az Érchegység oldalá­ban, amerre a szem ellátott, mindenütt cserké­szek sátrai sorakoztak. Nyolcszáz gyerek táboro­zott a festői környezetben. Az első gondolatunk: de jó, hogy nincsenek itt a szü­lők! Ugyanis bokáig ér a sár. Három napja szakad. De a cserkészek nem hátrálnak meg az időjárás elől. Gyakorlottan, zoknis lábukra nejlonzacskót húzva veszik fel a bakancsot. Nyolc altáborban, őrsökre osztva élik életüket. A táborlakók: 8 évestől az 50 éves vezetőkig egyenruhában indulnak a zászlófel­vonáshoz, a cserkészinduló énekléséhez, az imához, majd a reggelihez. Kakaót oszt a g. h.-s őrs fél ka­láccsal. A rajvezetők figyelmeztetik a gyerekeket, hogy aki nem tudja mindet megenni, tegye be a zsákjába, jó lesz még a portyán. Közben a dunaszerdahelyi Vitéz Lászlótól, a szer­vezet ügyvezető elnökétől megtudjuk, hogy hazája szövetségéből 35 csapat főn el, Erdélyből, Kárpátal­járól pedig 80 érkezett. Komoly előkészítést igé­nyelt a tábor megszervezése és az engedélyek meg­szerzése a természetvédőktől, a közegészségügyisek- töl. Ősz óta készülnek a tervek a kézmosók, a konyha- és betegsátrak, a WC-k, a közös helyiségek felállításához. A csapatok magukkal hozták a sátra­kat, a többit pedig fából, vászonból építették. Folyó víz a téeszből jön vezetékeken, villany a fontosabb helyeken ég, de úgyis van mindenkinek zseblám­pája. A konyhai tűzhelyekhez palackos gáz jár. Most a felnőtt cserkészek főznek, a gyerekek segédkez­nek. A táborozók a banja-lucskai önkormányzat für­dőszobáiban zuhanyoznak és strandolnak is. Rimaszombatiak, pozsonypüspökiek, soproniak, csongrádiak, tornaljaiak, beregszásziak, munká­csiak, técsöiek, viskiek tartoznak Vörös Attilához, a 122 fiatalért felelős Hunyadi László csapat vezető­jéhez. A gyerekek életkoruktól függően különböző hosszúságú portyákra indulnak. A hegygerinci út akadályverseny is. Ügyességi és elméleti próbákat teljesítenek. A táborban fából, madzagból építmé­nyeket - asztalt, padot, erődítményt kaput állítanak össze, amit rovásírással feliratoznak. Bartal Károly Tamás, jászóvári apát, premontrei fehér pap ’89 óta foglalkozik a cserkészekkel. Segít összetartani a szlovákiai magyarságot. Vállalta a küldetést, a kisebbség életformáját. Fontosnak tartja, hogy a gyerekek a természetben éljenek. A nyitó tá­bortűznél megáldotta őket, ökumenikus istentiszte­letet tartott. A hét végén az evangéliumból olvas fel. Belucz Károlyhoz, a Zsoldosok vezéréhez 117 fia­tal tartozik. A civilben magánvállalkozó fuvarozó­nak all napi táborozás 10 ezer korona hiányt jelent, mégis szívesen van itt, 720 kilométerre nagymegyeri otthonától. Boldog, ha jól érzik magukat a fiatalok. Számháborúzni és métázni szeretnek a legjobban a gyerekek - tudjuk meg tőle. A fia is cserkész... - hallgatnánk tovább, de hirtelen az órájára néz, s egy hosszú sípszóval vacsorázni hívja a gyerekeket. Ma minden csapat kolbászos paprikás krumplit kap, teá­val. Ő a csapata élelmezésében is közreműködik: zöldséget, gyümölcsöt szerzett a vállalkozóktól. Kreácsik Ákos, a Lenkey-gimnázium negyed­évese, az egri Bornemissza cserkészcsapat tagja nosztalgiából tette meg velünk az utat, s megjárta az ötórás portyát is. Elvezettel meséli, hogy a törökök elhurcolták Konstantinápolyba a magyar rabokat, akiket ők szabadítottak ki. Kötéllel mászták meg a sziklát, s egy levelet is megkerestek tájolóval. Út­közben egy koldussal találkoztak. Miután megitat­ták, megetették, kiderült róla, hogy nem más, mint egy eltévedt király. Még jutalmat is kaptak tőle, mint a mesében. De „baleset” is történt. Egy lóról leesett hölgy sérüléseit kellett ellátniuk. A tábor kerettörténete az idén a nándorfehérvári ütközet. Ennek jegyében zajlanak a foglalkozások, a tábortűzi műsor. A jelmezeket, kellékeket otthonról hozzák vagy a táborban készítik. Mindenki a völgy­ben gyülekezik. Fáklyák égnek az erődítmény tete­jén. Hős Hunyadi János a szomorú éneket hallgatja: „Duna-Tisza vize bús könnyekkel árad! Sej, a ma­gyar égen felhők hada támad...” Hunyadi és Szilágyi csapatai egybekelnek és elkezdődik az ütközet. Már elfogták az árulót, ütik-vágják a törököt, amikor ha­zaindulunk a sötét ég alatt. Az országútról még ki­vehetők Kraszna-Horka várának körvonalai, aztán kihunynak a fények és ránk nehezedik az éjszaka. S­VSzubjektív Hol köt ki a honanya? SAJÁTOS STRÓFÁRA áll az ajkam, amikor csak eszembe jut. Madárka száll ágról, ágra, hon­anya lép pártból, pártba... Csak reá gondolhat a nyájas olvasó is, ha idézem a politikusnőt a sza­vakkal kicsit játszadozva, amint mondattá fűzöm őket. Noha, amit J tesz, nem annyira meglepő már | demokráciánkban, hogy mással | esetleg ne téveszthetné össze az ember az illetőt. Isten a tanúm, hogy nem akar- , tam, de eléggé régóta figyelem. Már a pártállami időkben sem fért eléggé a bőrébe, valamivel | iparkodott felhívni magára a fi­gyelmet. A tanácsrendszer egyik vidéki potentátjaként produkált j valami olyant, amiről a települé­sen túl is beszéltek. Nem emlék­szem már pontosan arra, hogy | mit tett, mi történt vele, de túl § nagy dolog aligha lehetett, kü­lönben számomra is feledhetetlen marad máig. Aztán a rendszerváltásnál ke­rült ismét elém a hölgyemény, a sok közül a legtutibbnak talált | egyik új párt színeiben kezdett | hangoskodni. Ambícióit azonban valahogy kevésbé méltányolták, így elég hamar ott is hagyta szer­vezetét, s gyorsan máshová iga­zolt. A harmadikba immáron, ahol utóbb a második ember lett a vezetésben, s ahonnan magasabb f méltósághoz is jutott. Itt is hang­adó igyekezett lenni buzgalmá­ban. Sajnos a fődudás mellett nem fért a csárdában, elégtelen­nek bizonyult minden erőlkö­dése. A főnökét hallgatták job­ban, szívesebben a társai minden berkükben, bármilyen sületlen­séget is mondott a mester. S ezen | a furkálózás sem látszott segíteni. Mind elmélyültebb ellenszenv, I harag lett az olcsó rivalizálásból. Midőn pedig az iljasszony a na- 1 pókban rendőri, bírói tilalom da- cára is országos demonstrációra I tüzelte a vidékieket valójában ér­telmetlen ügyben, betelt az a bi­zonyos pohár, amivel nem koc- cintgatni szoktak... Lehet, hogy azért is, mivel az egyébként meglehetősen vonzó külsejű úrhölgy ez alkalommal - miért, miért nem? - megunta a tetszelgést. Beérte annyival is, hogy felhergelte a parasztokat az Alföldön, de esze ágában sem volt az utcán megjelenni. Nehogy bárki is utcanőnek nézze, vagy talán félt, esetleg csak fázott az ősz hűvösében, de távol maradt a 1 hajcihőtől. Amiben bűnnek találtathatott az is, hogy így a tömegben vélet­lenül sem vehették a fejét. Sértet­len maradt a rendőri beavatkozás ellenére is, s így további veszély legfőbb ellenlábasának. Ilyen­formán aztán már tényleg szélse­besen meneszteni kellett... Ám a tüneménynek ez sem igen szegi a kedvét. Meggyőző­désem, hogy újfent „lépik" egyet. S természetesen esmég mások felé. Sőt, arra is mérget vennék, hogy az új helyen is sze­retettel befogadják. Nemi. sak szerepelni, hanem tündökölni fog. Naná, hogy a következő csapatban sem adja alább! S eset- | leges következő kudarca sem té rítheti el. Ha valami gikszer be csúszik, legfeljebb megy tovább Mivel még bőven van, ahol a ke- | zét elfogadják. No, de végül is 1 hol köt ki a honanya? S egy ilt i Ián szándékában áll-e ilyesmi? HISZEN, ha bárhol is vég­képp lehorgonyozna, mitől le­hetne menő...? Gyóni Gyula A II-es altábor zászlófelvonása a szlovákiai érchegységben

Next

/
Thumbnails
Contents