Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
SZILVÁS ISTVÁN RIPORTJA Ne halj meg, Göndörke! Rossz előérzetem van. A hátunk mögül egyre közelebbről hallani a vijjogó szirénát, a rémisztőén fel-felerősödő hang a padkákra tereli a 3-as úton kígyózó kocsisort. A szaggatott felezővonalat maga alá gyűrve, japán fürgeséggel száguld el mellettünk egy Toyota, a mentőtiszt ősz haja tűnik fel, s csak egy pillanatra, mert már ott visít a következő rohamkocsi, majd még egy, és megint egy, ötöt számolok, mire elnémul a környék. Ott, elöl már látni, amint nagy ívű köröket ír le a rendőr karja, gyerünk, gyerünk, lefelé az erdősávval szegélyezett terelőútra, melynek szélén szürkésre tompítja a dinnyerakás zöldjét a felvert por. Az árusokkal átellenben történt a baleset.- Gondolhatja, mekkora lehetett az ütközés, ha ez a böhöm jószág befordult az árokba - tudálékoskodik egy köpcös férfi. Valami igaza lehet, mert a kopottzöld Opel Kadett, amely most összezúzódva lapul a szemközti mélyedésben, Dávidként fektette oldalára az országút Góliátját, a pótkocsist Kamazt. A cementszállítmány két rakodója hamuszínű arccal dől neki a fura alakzatban egymásra hullott zsákoknak, s hol a roncsokkal, szélvédőszilánkokkal teli sávokban méricskélő rendőrökre, hol a behorpadt vezetőfülke előtt álló pilótára pillantanak.- Nem tudtam kivédeni! - hajtogatja a megtört ember. - Pedig lehúzódtam, hogy..., de nem tudtam kivédeni...! Az úttesten hosszú, kormos nyomot hagyott a fékpofákkal megzabolázott kerék gumija. Ezen gördíti végig a tolókerekes távolságmérőt a helyszínelő rendőrök parancsnoka.- A Kápolna felől haladó személygépkocsi tért át a menetirány szerinti bal oldalra, s ott belerohant a Kamazba. Az Opel vezetője valószínűleg hátrafordult, vagy valami elterelhette a figyelmét. Egy pillanat, és megvan a baj - mondja egy percnyi szünetet tartva Budai István százados, a füzesabonyi közlekedésrendészeti alosztály vezetője. Társai közben az eset szemtanúit kérdezik, szaggatott mondandójuk megerősíti a rendőrtiszt feltételezését.- Hárman voltak a személyautóban - kapom a tájékoztatást -, a fiatal hölgy, aki vezette, azonnal szörnyethalt. Két kisgyermek életéért most küzdenek a mentősök... Amikor megérkeztek, két - éppen erre tartó - budapesti orvos már megkezdte a kis sérültek ellátását. Mondják, először a hatéves kislányt emelték ki a roncsból, a kicsit csak később vették észre, mert teljesen beszorult az első ülések alá. Állapotuk válságos, ítélték meg a mentőszolgálat egri szakemberei. Az egyik esetkocsiban Pádár István mentőtiszt hajol a véres ruhájú gyermek fölé. Gyorsan levetkőztetik, s» már vizsgálják is a sérüléseit, mérik a vérnyomást, a pulzust. Jó jel, hogy nem vesztette el az eszméletét, csendes szóval nyugtatják, mire sírás hangon megmondja a nevét, s hogy budapesti. Közben bekötik az infúziót, s olyan állapotha hozzák, hogy szállítható legyen. Hároméves testvére ott fekszik az árokparton, göndör hajába száraz, poros fűszálak keverednek. Arcából kiszökött a vér, vékonyka teste fölé maroknyian hajolnak, minden mozdulatuk sietős és gyakorlott. Nagy a baj: a kislány a klinikai halál állapotában van. Gyorsan megtisztítják, egy műanyag csővel és a váladékot elszívó készülékkel biztosítják a légutakat, majd bekötik az infúziót. Dr. Gyulai Katalin mentőorvos - az ősz hajú mentőtiszt és Sráj Attila ápoló segítségével - ütemesen nyomkodja a kicsi mellkasát, hogy újra működni kezdjen a szíve. Számomra évezredeknek tűnnek ezek a pillanatok, úgy próbálok segíteni, hogy könyörgöm a sorsnak, s halkan motyogom magamban: ne halj meg, Göndörke! Minden szem a hordozható EKG-ké- szülékre irányul, reménykedünk. Most, ebben a pillanatban talán nem is, de tudom, egy perccel, egy órával később mindenki — legyen az keményszívű rendőr, a halál látványához szokott egészségügyis, bátor tűzoltó -, mindenki a saját gyermekét látja ebben az apró kis teremtésben. Akit vissza kell hozni a Földre, meg kell menteni az életnek. És egyszerre enyhül a feszültség az arcokon, a mentősök jelzik: az újraélesztés sikerült. Izgatott telefonálás kezdődik, jó lenne helikopterrel a legjobban felszerelt kórházba szállítani a kislányt, ám kiderül: az égi madár egy még ennél is súlyosabb balesetnél van, csak egy óra múlva röppenhet ide. Az orvosnő dönt: a legszükségesebb életmentő műtétet Egerben is el tudják végezni. Irány hát befelé, ahol - mint a Vészhelyzetben - már az ajtóban várja őket az ügyeletes személyzet. Amíg a kocsiból kiemelik a hord- ágyakat, gyorsan kiegészítik a rádión már közölt diagnózist. És folytatódik a küzdelem: a nagyobb lány állapota jobbra fordul, a kicsié továbbra is válságos. Hiába tesznek meg érte mindent, ami csak orvosilag megtehető, Göndörke soha nem nevet, nem játszik többé. Nem akarjuk hinni... Ott kinn, a lezárt, szomorú látványt nyújtó útszakaszon lassan befejeződik a helyszínelés. Az eddig beöltözéssel, szerszámok előkészítésével foglalkozó tűzoltók a roncs mellé teszik a műszaki mentéshez szükséges szerszámokat. A vonuló állomány szolgálatvezető parancsnoka, Antal Péter őrnagy rutinos csapattal lát hozzá az életét vesztett fiatal nő kiemeléséhez. Nem egy kellemes látvány, mondják is, amikor valaki tűzoltónak jelentkezik, először elviszik a proszektúrára. Ha a boncolások asszisztálá- sánál talpon marad, megszerzi a belépőt a további kiképzésekhez.-Ez persze nem jelenti azt - teszi hozzá a sokat megért parancsnok -, hogy bennünk nem hagynak nyomot az ilyen tragédiák. A látványt meg lehet szokni, de az ember fejéből sohasem megy ki a kérdés, miért kellett ennek megtörténnie. Pláne, ha ilyen fiatalokról van szó... A hatfős raj ezúttal vágófeszítővel dolgozik, a roncs helyzete nem kívája meg, hogy speciális fűrészt, csörlőt vagy emelőt használjanak. A hátsó ajtó fölött felhajlítják a tetőlemezt, majd lefeszítik a két bal oldali ajtót, kivágják a tartóoszlopot, így már hozzáférnek az ülésekhez. Ahhoz, hogy ki tudják emelni a holttestet, az egykor volt motorház irányába kell húzni a kormányszerkezetet és a műszerfalat, amely szinte présként nehezedett a nőre. Miközben odább letakarják a halottat, a rendőrökkel együtt összeszedik a kocsiban talált, illetve az ütközéskor szanaszét szóródott értékeket, tárgyakat. Ezekről külön leltár készül, melyet csatolnak a baleseti jegyzőkönyvhöz. Ézt már aláírták a hatósági tanúk, úgy tűnik, megkezdődhet az út letakarítása, majd újraindulhat a forgalom. Az elhaladó autókból kíváncsi tekintetek vizslatják a területet, és sajnálkozva állapítják meg, hogy nemrég itt baleset történt. A közeli műanyag oszlopon egy kisebb csokrot fedezek fel, a bágyadt délutáni napsütésben is pompáznak a zölddel körülfont virágok. Ilyen gyorsan megérkeztek volna a hozzátartozók, kérdem az egyik rendőrt.- Nem ők hozták - rázza a fejét. - A kocsiban találtuk, és felkötöttük oda. így tartottuk ildomosnak, a lány ugyanis tegnap volt 21 éves... Idegen földön megpihenni Az Egyesült Államokba és Kanadába menekült magyarokat kérdeztem: hogyan vélekednek az őket érintő egyik legfontosabb kérdésről, a halálról. A filmszalagon megszólaló átszellemült emberek egy sorstragédia élő dokumentációivá váltak - vallomásaik megrázó képsorokká sűrűsödtek. Takács István (N. Y.): Az ember ott haljon meg, ahol született, és oda temessék el, ha lehet. Mert idegen földön - kedvenc költőm szavaival - „...még a föld is kidob”. Cserey Erzsi (N. Y.): Tulajdonképpen kíváncsi vagyok arra a pillanatra, amikor ez megtörténik, hiszen annyit hall róla az ember. Fontos, hogy miben reménykedünk, van-e túlvilági élet, választhatunk-e a viszszajövetel/ormájáról, vagy a halál egy örök elmúlás? És akkor nem térhetünk vissza hibáinkat jóvátenni? Én Vízöntő vagyok, szabadon lebegő. Szállni szeretnék a Jóistenhez az angyalokkal, mert ugye csak a mennyországba fogok kerülni. Kovács László (Chicago): A halált senki meg nem hívja, mégis eljön. Nekünk meg kell tanulnunk, hogy minden nap drága és a legjobb szeretetben kéne ezért leélni napjainkat. Nem mint ellenséget kell őt elfogadnunk, hanem hívő ember módjára: mint egy barátot. Szilágyi Béla (Chicago): Meghalni szép, mint régen, de sajnos, ma már alig ismeretes: a hazáért érdemes életünket áldozni. Radies Géza (Chicago): Nem tudjuk, hogy az élővilág legfejlettebb állatai, mint az elefántok és a delfinek, tudják-e, hogy mi az elmúlás, hogy életüknek valamikor vége lesz. A közösségükbe tartozó egyedek halálakor valamilyen fojtó érzés átszövi őket az élet végességéről. Az emberek körében ez kicsit másként van, mert mi erre készülünk is. Demeter István (Phoenix): Bizony, por és hamu vagyunk... Azt jelenti mindez, hogy időhöz vagyunk kötve, mert életünk véges. Ez pedig feladatot jelent, mert amíg lehetőségünk van, tudnunk kell megélni napjainkat. Gál Zoltán (Calgary): Otthon kell meghalni. Ha otthonodat megtalálod hazádon kívül, akkor otthon fogsz meghalni. Ez nekem nem valószínű, hogy sikerül. Sziki Károly A szétszóratott nép ereje A cionizmus százéves és ma is létező mozgalom, amelynek létét köszönheti Izrael, a zsidóság állama. Herzl Tivadar (1860-1904) budapesti születésű, németül író publicista 1897-ben a svájci Bázelba hívta össze az első cionista kongresszust, „hogy a zsidó nép számára a jog által biztosított otthont teremtsen Palesztinában.” Az ősi hithez és földhöz való ragaszkodás múlhatatlan vágyát is magában rejti a mozgalom megnevezése, hiszen Jeruzsálem egyik szent dombjáról, Cionról kapta nevét. Törvényes formában először Lord Balfour brit külügyminiszter kormánya nevében adja át Lord Rotschildnek a nevezetes nyilatkozatot 1917. november 2-án, amelyben támogatását ígéri „a zsidó nép nemzeti otthonában, Palesztinában való megteremtéséhez”. A genfi Népszövetség 1922. július 24-én brit-palesztinai mandátumi szerződésben elismeri a Jewish Agency (Zsidó Ügynökség, 1897) megalakulása óta tevékenykedő mozgalmát a zsidóság visszatelepítéséért Palesztinába. A kor színvonalán fiatal mezőgazdasági és ipari szakmunkásokat képeztek a kommunákban és kibucokban a nemzeti cionista tudat szellemében, hogy működő gazdaságot teremtsenek a sivatagban. Hősi elszántsággal léptek az első telepesek az őshaza földjére. Ben Gurion David 1906-ban, 20 évesen érkezik palesztin földre, majd 1909-ben megalakul Degániában az első ki- buc, amelyben a tagok nem rendelkeznek földtulajdonnal, termelő- eszközökkel, mindennek tulajdonosa a Zsidó Nemzeti Alap. A munkabér élelmiszerekből, kiadagolt fogyasztási javakból áll. Ez a kommunisztikus rendezés a nemzeti és egyéni érdek egymást támogató működtetéséből fakad, ami meg is hozza az eredményt, mert 1925-ben a zsidó népesség már 108 ezerre emelkedik, 1933- ban pedig a 238 ezret is meghaladja. A hitlerizmus meggyorsítja a kivándorlást, a fasizmus végleges veresége pedig - a zsidóságot fojtogató sztálinizmussal sújtva - egyre sürgetőbbé teszi egy új zsidó állam létrehozását. Végül 1947. november 29-én megszületik az ENSZ javaslata Palesztina megosztásáról, így 1948. május 14- én kiválik belőle egy új állam, Izrael. Tanulságként érdemes megemlíteni, hogy a cionizmust valójában az antiszemitizmus váltotta ki, és nem véletlen, hogy Herzl Tivadar is 1894-ben a Dreyfus-per antiszemita indíttatására figyel fel, s szembefordulva a beolvadás politikájával - Cion hegyére gondolva -, saját hazájában akarja látni szétszóratott népét, ahol nem lesz többé házaló szolga idegen porták előtt. Gál Elemér Egy író emléke J Találévfordulókat nem helyes ünnepelni, most mégis egy ap- Í1 rócska agenda-bejegyzés: 35 esztendeje hunyt el Remenyik Zsigmond, ama három hevesi kötődésű író egyike (Bródy Sándor és Gárdonyi mellett), akit nevezetesebb, mi több, olvasott szerzőként tart számon a gyakran mostoha irodalomtörténet-írás. Remenyik konkvisztádor, hódító volt, fizikailag és szellemileg, aki huszon-egynéhány évesen, néhány hetes spanyoltudással már spanyolul alkot müvet Chilében és Peruban, aki angolból fordít, aki erdélyi literátorokkal tart kapcsolatot, aki kapcsolódik kicsinyt az avantgárdhoz, mindenféle modernizmushoz és a realizmushoz is, aki volt humanista, bal- és jobboldali, számkivetett és kedvelt, valójában majdcsak mindig outsider, kívülálló mindenben, néha belefért az ouvre-be a Szép Szó és az Apocalypsis Humana is. Végül is dormándi volt. Dzsentriivadék, polgáríró, szocialista, teljesen mindegy, címkéknek és allűröknek nincs helye az életműben. Ha ma beleolvasok mondjuk az Élők és holtakba, akár posztmodernnek találhatom, kalandban is részesülhetek (annak technikai-fizikális része nélkül), s eltűnődhetsz a saját életeden is, nyájas olvasó. Remenyik opusai egyetlenek (mint csaknem valamennyi jelentős írói életmű), de ez így helyes. Az ember nem alkothat mindig remekművet. Akik még ma is olvasnak, s nem mindig csak az Interneten, azok lokális kötelességből is előszedhetik néhanap a ládafiából valamelyik Remenyik-kötetet, s belelapozhatnak. Szórakozni fognak, mert csak az idők változnak, a helyzetek alig. A maga korában különcnek számított a '70-es évek fiatalságában, ha akkor lett volna huszon-harmincéves, a nagy generáció részese lehetett volna. Legalábbis országos író volt e behatárolható nyelvű burokban. Nekünk, hevesieknek még több. (káló) HÍR(TELEN)KÉK... A budapesti tőzsde átaludta a hongkongi pánikot. Aztán ráébredt: itt a zseb kong... * A Columbia űrrepülőgépnek - mint megtörtént az eset - egy nappal korábban kellett visszatérnie a Földre, mert meghibásodott a kabinban lévő vécé. S a Holdudvarban nincs űr-ülőke... * Nem volt törvénysértő, hogy a zsurki vodkagyárnak jelentős támogatást nyújtott a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. így hát nem is esik - Baja... * Az egyik párizsi bank magánszéfjében - miután egy tűz miatt kinyitották - mindössze egy üveg whiskyt találtak elzárva. Dugipénz helyett dugipia... * Pál Lászlóval a horvátországi Eszéken esett meg a dolog, miszerint a vendéglátók tolmácsnője egy kútavatási eseményen - jókorát bakizva - elkeresztelte. így lett belőle - nőmén est omen - „Mollaci..." (szilvás)
