Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1997. november 1., szombat Kányád! Sándor Halottak napja Bécsben (Részlet) Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba idegen lesz majd és hideg minden akár a bécsi utca elgurulsz mint egy villamos utánad felgördül a vágány kutyatej páfrány tör át a járdán kit érdekel hogy erre jártál Oszlopnak vetett háttal hallgattam az Ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában hallgattam a rekviemet Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal mert a legárvább akinek még halottai sincsenek Fejes Klára Halottak napján Harangoznak megint fájón, lágy csöndesen. Vajon ki ment el ma - kérdezzük könnyesen. Elsuhant egy élet lepkeszámyon tova, Elillant egy álom - s ki tudja, hogy hova. Őszi gyertyák között bolyong a félelem: Megtettem-e mindent - magamtól kérdezem. Szívünkben él tovább, aki elment tőlünk. Egy-egy mosoly, gesztus, mit örökké őrzünk. Gyújts meg hát egy gyertyát, ne kérdezd, hogy miért. Mondj egy röpke imát csak te tudd, hogy kiért. Hullajts néhány könnyet egy sírhant felett, Ölelj meg Valakit Mindenki helyett. Bódi Irén Szeretnék elmenni Szeretnék elmenni, egyszer útra kelni! Lágy könnyedséggel, mint a madár - repülni. A felhők közt lebegni, a meleg napsugár közelében lenni. Egy védtelen kis madár, ki gyakran - a földre is leszáll. Próbálná megérinteni valaki, riadt mozdulattal, felröppen azonnal. Elérhetetlenné válik, s elvegyül a csillagokkal. De mit tehet az ember? Ki oly erősnek látszik, a ránehezedő terhektől a földön - meg nem válik. „Voltunk, mint ti, lesztek, Temetők és sírjelek A falvak képéhez tartozik a temető is, a népművészet többi ágával rokon tárgyi emlékeivel. Falusi temetőink védik a sírok háborítatlanságát, színterei a halott-tiszteletnek. A temetők falvanként eltérő módon, sajátos rendbe illeszkednek. Az archaikus jegyeket azok a temetők őrzik, amelyekben a sírok tájolása azonos irányú, illetve a sírok a település felé fordulnak. A középkori temetkezés rendjét őrzik a templomok körüli temetők. Itt a templom köré igazodnak a sírok és az utak. Templom, kápolna híján a központi helyet az úgynevezett kálvária, illetve kálvária-domb foglalja el. Kisebb falvak katolikus temetőiben országszerte a templom helyett egy-egy magányos feszület, temető keresztje, a „hóttak” keresztje áll. A XVIII. sz. vége óta megnyílt temetőket az előre megtervezett, egymásra merőleges utakkal feloszlott sírmezők jellemzik. A sírok itt már nem az égtájhoz, hanem az utakhoz igazodnak. A falusi temetők sírjelei elárulták a felekezeti hovatartozást: a katolikusok, a görög katolikusok sírkeresztet, keresztet, a görögkeleti vallásúak elvétve csapott keresztet, a protestánsok zárt oszlop vagy tábla formájú fejfát, kopjafát, gömböt, sírtáblát készítettek, míg a falusi zsidóság főleg sírkövet, sírtáblát állíttatott hozzátartozója sírjára. A fából készült sírjelek a népi faragókultúra vidékenkénti gazdag formavilágát tárják elénk. Eltérő alakúak, méretűek és faragásúak, de a faragók többnyire arra törekedtek, hogy az emberhez hasonlítsák, így volt lába, törzse, feje, sőt kontya is. A sírjel alakjával ki lehetett fejezni az elhunyt nemét, vagyoni és családi állapotát, életkorát, társadalmi státusát. A kopjafák csúcsának megformálása aszerint történt, hogy nő vagy férfi volt-e az illető: a nőt tulipán szimbolizálta, míg a férfi csákót, kalapot vagy négyszögcsillagot kapott. Számtalan szimbólumot faragnak rá a fejfára (pl. nap, szomorúfűz, szerszámok, harígszerek, ez utóbbiakkal jelezték a foglalkozást). A fejfák, illetve kopjafák szimbólumrendszere az egyik legérdekesebb tárgyi jelnyelv a magyar kultúrában. A fa sírjelek készítői a nagy faragóhagyományú vidékeken maguk a parasztemberek, falusi ezermesterek, de lehettek kerékgyártók, bognárok, ácsok. A sírjelek megformálását alapvetően meghatározta a földművesek életformája és az elmúlásról való gondolkozása. Ők a halált a lét szerves részeként fogták fel, s úgy készültek fel rá, hogy idősödvén természetesen tudtak szembenézni vele. A hozzátartozók sírját, emlékét egész évben gondozták. A temetőkert a sírokat gondozó idős emberek pihenő- és alkalmi társalkodóhelyéül szolgált. E folyamatban csak azok az ünnepek jelentettek megszakítást, amelyek a sírok fokozott rendbetételét is megkövetelték. Mindenszentek vigíliáján (november 1.) már elkezdődik a sírok megtisztítása, virággal, koszorúval díszítése. Halottak napján (november 2.) a római katolikusok az est közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel világítják a sírokat, „hogy a világosság fényes- kedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. Éjjelre ennivalót hagytak a terített asztalon, mert a néphit szerint a holtak ezen az éjszakán meglátogatják övéiket. A halottakról való ünnepi megemlékezés keresztyén szokását Cluny bencés szerzetesei terjesztették el a X. században, ám gyökerei a pogány ősidőkbe nyúlnak. Szépen köszönjünk el Régen a templom volt a falu központja, köré épült a temető. Mielőtt az emberek betértek volna a templomba, együtt imádkoztak szeretteik sírja mellett. Ebből a szokásból alakult ki a halottak napja - beszél az ünnep eredetéről Kovács Győző siroki lelki- pásztor. - Akkor az élet és a halál az örvendezés, a. feltámadás ünnepe volt. A keleti népeknél terjedt el a fekete gyász. A halál előtti pillanat az utolsó alkalom a búcsúzásra, dolgaink rendezésére. Fontos, hogy el tudjunk köszönni szereltünktől, el tudjuk engedni utolsó útjára. Ha a halni készülő hívja, a vele évtizedek óta haragban lévő is felveszi az ünneplő ruhát. Megbékélnek. Van úgy, hogy a temetésen nem is tudunk könnyet ejteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettük. Hanem azt, hogy már elbúcsúztunk tőle, de örökké él bennünk, ha a jó cselekedeteire emlékezünk, s azokkal élünk tovább.- Keserves a gyász.-Az élők gyógyulása. A régiek egy évig hordták a gyászruhát. Ennyi idő kell a lélek vigasztalásához. Megkövülhet a fájdalom, s a gyászoló nem tudja a saját életét élni. Megbetegszik, utánahal az eltávozottnak. Fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni érzéseinket, el tudjuk mondani valakinek bánatunkat. Gondoljunk bele, mit kívánna aZ*eItávozott? Bizonyára azt, hogy tovább éljünk.-A legtöbb embert a kórházban érik az utolsó pillanatok.-A halál az élet természetes folyamata. Onnan jó elmenni, ahol otthon éreztük magunkat, ahol életünk zajlott, szeretteinktől körülvéve. Ilyenkor nem a szavak a fontosak, hanem az érzés, hogy valaki mellettem van. Félszavakkal is megoldódnak az eddig fölénk tornyosuló gondok, más jelentőséget tulajdonítunk a dolgoknak. Számot vetünk életünkkel. Olyan ez, mint egy este alvás előtt. Mintha kicsit meghalnánk. Átgondoljuk, mi történt velünk aznap, mit végeztünk.-Ki hogyan készül a halálra?- Egy öregek otthonában lakó néni mindig, mindenkihez kedves volt, megemlékezett a névnapokról, figyelmes volt az emberekhez. Kérdezték tőle, hogy miért csinálja. - Hogy amikor majd meghalok, jó szívvel emlékezzenek rám - felelte. Ez volt a célja, az értelme életének. Mint ahogy mindenki létének kell, hogy legyen értelme.- Mégis az ittmaradóknak nehezebb.-Cserbenhagyást érzünk, erőtlenséget. Vádaskodunk. Ostobaság az, hogy a halottakról vagy jót, vagy semmit. A jó tulajdonságaira, cselekedeteire emlékezzünk, és a magunk építésére használjuk fel.-Külsőség a legdrágább síremlék megcsináltatása ?-Az emberek rejtett bűntudatukban a halálba ruháznak be. Az élőnek nem adták meg azt, amit kellett volna, s így pótolják. Nem tudták eltemetni magukban, nem tudtak tőle elbúcsúzni. De a síremlékek egyben segítenek is a gyász feloldásában. Az évfordulós gyászmise a közös emlékezésé. De ha levetik a fekete mhát, az az élet újrarendezését, újrakezdését jelenti. Egy idézettel fejezem be az interjút: ....Annak, aki szeret, nincs szüksége a rra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa, a halottak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme. (Thronton Wilde: Szent Lajos király hídja) Kisebb, de formásabb síremlékek A halottak napján nemcsak virágokkal és gyertyagyújtással emlékezünk. Sokan a sírok felújításával, emlékkövek készítésével tisztelegnek. Tóth József kőfaragóval, aki immár 12 éve foglalkozik e mesterséggel, arról beszélgettünk: milyen lehetőségek vannak ma a kegyeleti hely elkészítésére.- Ilyenkor, október végén valóban több munkát vállalunk - mondja Tóth József -, miután az emberek méltóan szeretnék köszönteni szeretteiket. Legtöbbször színes műkőből és gránitból készítjük a sírt. A hiedelemmel ellentétben a márvány kevésbé tartós. Mostanában a vörös és a zöldes árnyalatok a divatszínek, de bármilyen kívánságot teljesítünk.- Betűfajtákból is nagy a választék...- így igaz, vannak kézi vésésűek, homokfúvottak, melyeket számítógép segítségével alakítunk ki, s bronzbetűk is, amelyek igen mutatósak. Hazánk a temetkezési kultúrában még nem tart az élvonalban, de a síremlékek egyre mutatósabbak, kisebbek és formásabbak. Elég sokféle mintát tudunk mutatni vevőinknek, s így mindenki az ízlésének, s pénztárcájának megfelelőt választhat. A mécsesek és a vázák is egyre modernebbek, szebbek, s a kiegészítők szintén megrendelhetők katalógusainkból. Az újabban készíthető, elhunytat ábrázoló színes fotók mellett a fekete lapra gravírozott portrék is egyre kelendőbbek. Tulajdonképpen minden egyéni kívánságot meg tudunk valósítani, s minőségi anyagokból készítjük munkáinkat, amikre garanciát is vállalunk.-Hol kereshetik önt az érdeklődök?-A 361429-798-as és a 30/535- 910-es telefonszámon, vagy a Koszorú út 52. szám alatti telephelyünkön, ahol reggel 7-töl 17 óráig, télen pedig 8-16 óra között tartunk nyitva. (PR) írták: Császi Erzsébet, Császi Irén, Elek Eszter, Szilvás István Fotó: Ötvös Imre, Perl Márton Krizantém es őszirózsa A sírkertek virágai Ha meglátogatjuk elhunyt szeretteink nyughelyét, mindig viszünk egy-egy szálvirágot. De hogy miért pont azok a fajták lettek hagyományosak, kevesen tudják. A sírhant cserjéi és virágai a paraszti virágoskert jellegzetes példányai közül kerülnek ki. Az ellenállóbbakból, sírra valónak ítéltekből. A legáltalánosabb, s Európa-szerte hagyományos sírvirág a rózsa, őszirózsa, orgona, valamint a körömvirág és a szegfű. A sírok virágkultusza hazánkban a múlt század második felében kezdődött. A virág főképp a szerelem ősi jelképe, s a világmindenség, illetve eredetének szimbóluma, hiszen éltető ereje a három alapelem: a föld a víz és a levegő. A virágokhoz kultúrkörönként más és más szimbolikus jelentés tartozik. A krizantémot, amiből halottak napján legtöbbet viszünk elhunyt szeretteink nyughelyére, egész Keleten királyi virágként tisztelik, s még a japán császár címerében is megtalálható. Az előkelőség és erényesség, valamint az ősz, a kitartás és a hosszú élet jelképének tartják. Sokáig bírja az októberi csípős hideget, s ilyentájt virágzik a kertekben. Az őszirózsa szintén népszerű: a fehér színű a halottak és az emlékezés virága...
