Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

4. oldal 1997. szeptember 6., szombat Gyöngyös És Körzete Szűkül a hagyományos ipar A magüzem • * I i 1 Elvitték a riogató lövedéket Tanulópénzek Karácsondon az önkormányzat 710 ezer forinttal segítette az új tanév megkezdését. Az általá­nos iskola 130 alsó tagozatosa ezer-ezer, 140felsőse pedig két- két ezer forintot kapott. A kö­zép- és felsőfokú oktatás mint­egy 100 diákjának tanulmá­nyait három-három ezer forint­tal könnyítették. A csillagokhoz A Mátraszentimréhez tartozó Piszkéstetőn új CCD-kamerák- kal szerelik fel a csillagvizsgáló Schmidt-teleszkópját. A már el­kezdett munkákkal az eddiginél könnyebben feldolgozhatják az obszervatóriumi adatokat. A polgármesterről Atkár önkormányzatánál a le­mondással megüresedett pol­gármesteri székbe időközi vá­lasztással kerül az új tisztségvi­selő. Az eseményt várhatóan az országos népszavazás novem­beri időpontjához kötik. Szeretetprogram Gyöngyöshalászon az országos elképzelésekhez igazított helyi program játékba integrált tanu­lással, a Szeretet legmagasabb fokát megismertetve neveli az óvoda 106 apróságát szeptem­ber 1-jétől. Az oktatók az erede­tileg csak 1999-re tervezett programot dolgozták ki a héten kezdett új foglalkozásokhoz. Újabb véradások Visontán lesznek a gyöngyösi Vöröskereszt szeptemberi ki- szállásos vérvételei. Előbb szeptember 9-én, kedden, majd szeptember 23-án, 8—14 óra kö­zött a Mátrai Erőmű Rt. üzem­orvosi rendelőjében várják az önkénteseket, akik segítségül nyújtják karjaikat a tűk alá. Orvosi ügyelet Halmajugrán ügyel e hét vé­gén, péntek délutántól a Mátra- alja visontai körzete hét közsé­gének szolgálatos orvosa. Dr. Tatár Lászlót a betegek a 30/250-303 vagy a 60/487-534 számú telefonszámokon is hív­hatják hétfő reggel 7 óráig. GYÖNGYÖS Öt esztendeje, több mint másfél ezer egyéni vállalkozó szerepelt a hivatalos nyilvántartásban, ám azóta ez a szám igencsak megváltozott. A hagyományosabb ipari szakmákban, a bádogosok, la­katosok, órások, szabók, cipé­szek körében napjainkig folya­matos a csökkenés, s az egyéb besorolású kereskedelmi szol­gáltatások területén 1994-ig megduplázódott üzletkötői, bel­földi tevékenységgel kapcsola­tos ügynöki, termékforgalma­zói réteg is 14—16 százalékkal vékonyodott. A személyi és gazdasági szolgáltatással foglalkozók, il­letve az említetteken kívüli ipa­rosok 1995-ig gyarapodó tá­bora szintén lényegesen apadt. Csupán az ismertebb kereske­delmet, valamint a vendéglátós szakmát választják még mindig egyre többen. A mezőgazdaságban csak az igazolványos 60 vállalkozó tű­nik riasztóan kevésnek, valójá­ban - a hatályos adójogszabá­lyok alapján - jóval nagyobb a számuk. Az 1992-ben nyilvántartott 871 üzletből az idei augusztus 22-ig 700-ra kértek működési engedélyt, közöttük 153 új, bennük 13 nagykereskedelmi egységre, túlnyomóan egyéni tulajdonra. Jövedéki engedély birtokában is tavalyig 565 üzlet - 352 egyéni vállalkozó - dolgozott, míg az idei első fél évben to­vábbi 25-tel nőtt a hasonló hi­vatali hozzájárulások száma, nem egészen felerészben ma­gánszemélyeknél. Az üzlethálózatban magasan vezet a vendéglátás, ezt követi az élelmiszer-kereskedelem, az iparcikkes, illetve textil- és ru­házati szakma, hogy csak né­hányra utaljunk. (gy-) A magüzem ismét termel VÁMOSGYÖRK Némi szünet után ismét dol­gozik a község régi üzeme, a Sunny Malomipari Kft., amely a fogyasztók körében leginkább talán a „Nap­gyöngye" nevű termékéről ismert. Az egyébként nyers, hán­tolt napraforgót is forgal­mazó ipartelep alapanyag- hiány miatt kényszerült megállásra. Az idei termés indította meg újra a munkát. A mag minősége hasonló a tavalyihoz, így az üzembe­liek számíthatnak a vásárlók további érdeklődésére. A feldolgozott termény főleg a nyugati piacokon ta­lál gazdára, változatlanul a németek, a franciák, az oszt­rákok és az angolok a leg­számottevőbb partnerei a vámosgyörkieknek. MÁTRAVASÚT Szeptembertől szerdán és pén­teken már nem közlekedik a kedves mátrai kisvonat Gyön­gyös és Lajosháza között, csak vasárnap utazhatnak rajta me­netrend szerint - értesültünk Bajcsyné Tóth Ida vonalfőnök­től. - Mátrafüredig azonban ok­tóber 31-ig jár a kisvonat a fö- szezoni program alapján, a reá kívánkozók örömére. Az eddigi idei forgalommal elégedettek a vasútnál, a nyáron kiváltképpen az augusztus ho­zott meglepetést, kedvező vál­tozást. Amíg máskor általában a júliusi utaslétszám a jelentő­sebb, most - minden bizonnyal a kellemetlen időjárás miatt - megszakadt a sokesztendős ha­gyomány, s a 8. hónapban mu­MARKAZ Többször hírt adtunk már a község határában lévő mátrai erdőségben idegen turistacso­port által még tavaly ősszel ta­lált, de a környéket azóta is fé­lelemben tartó lövedékről. Az alattomosan lapuló, rejtőzködő, gyilkolásra kész fegyver ismé­telt bejelentés után a napokban végre elmozdult a helyéről, s búcsút mondott a megköny- nyebbült lakosságnak. Mint Szekrényes József mar- kazi polgármester elmondotta: a társaságában vonultak a bu­dapesti tűzszerészek a mutatott helyszínre, s a korábban felvett jegyzőkönyv alapján láttak fel­adatukhoz. Előbb azt akarták, hogy mindjárt a közelben hatástala­nítják, megfelelő gödröt mélyí­tenek a talajban a felrobbantás­hoz. Ám a már elég régóta erre­felé is tartó igen nagy szárazság miatt tartottak az esetleges taton a közönség az eddigieknél élénkebb érdeklődést. Kiváltképpen Szent István napja volt mozgalmas: ez alka­lommal nem kevesebben, mint 1600-an váltottak jegyet a jel­legzetes „csihogóra”. Még megközelítően sem annyian ugyan, mint a tavasszal, május 1-jén, amikor 5,5 ezer emberrel gurultak a kocsik. Persze, a vasutasok emlékezete szerint ez az ünnep sem volt az igazi, mi­vel korábban - az első Pipis- hegyi repülőnap idején — kere­ken hétezer embert szállítottak a szerelvények Gyöngyöstől Mátrafüredig és vissza! Kedvező tapasztalat azon­ban, hogy megállni látszik az 1992-ig mutatkozott, úgyszól­ván folyamatos, már-már meg- fékezhetetlennek tűnt utascsök­avartűztöl, erdőégéstől, így utóbb elálltak szándékuktól. À három egyenruhás kellő gon­dossággal magához vette a „go­lyót” - páncéltörő lőszert -, s elvitte végre a Mátrából távo­labbi megsemmisítésre. Elvonulásuk ugyan érthető megnyugvást jelentett a tájon, igazából azonban annak örül­nének a markaziak, ha az idő­közben jelentkezett fővárosi kft. biztatásához, ígéretéhez híven mielőbb teljesen átvizsgálná az egész határt, mert feltehetően még több lövedék búvik erre­felé, s vár eltávolításra a ko­rábbi katonai gyakorlóterep, s talán még a II. világháború eseményei miatt is... Igaz, az említett megbízásra egyelőre nincs pénze a községi önkormányzatnak. Ám ez talán nem is csak Márkáz dolga lenne. Máshonnan is előkerül­hetne a szükséges összeg, ami életeket menthet. Gy. Gy. kenés, s a vaspálya látogatott­sága továbbra is egyre csak nő. Az augusztus végéig számlált 108 ezer utas arra enged követ­keztetni, hogy a tavalyinál na­gyobb idei 130 ezres tervet is legalább valamelyest túltelje­síthetik a kisvasúton. Segíthet ebben a szeptemberi jó idő, s a remélhetően még so­káig tartó szép ősz, ami valószí­nűleg további élménydús isko­lás-kirándulásokhoz is kedvet teremt. A diákság csoportos utazá­sait kedvezményes jegyekkel is könnyítik. Még a Lajosházáig tartó, a füredinél jóval hosszabb és vadregényesebb vonatozás ára is általánosságban megfi­zethető a családok részéről. S ez önmagában is vonzó lehet. (gyóni) A Gyöngyösi Szüreti Fesztivál - meglepetésnek számító epizódja volt a helyi Ördögszekér néptáncegyüttes görög vendégcsoportjának szereplése fotó: bárok andrás Szüreti vigasságok A háromnapos vigalomhoz - hozzájárult a hegyközségek alkalmi „bortanyája” is, ahol a 200 forintért vett emlék­poharakba ingyen töltötték a választott hatféle nedűt FOTÓ: PERL MÁRTON Növekszik a kisvonat forgalma Kerestem egy arcot a menetben... Kíváncsi izgalommal és változatlan türelemmel néztem végig sok év után az idén is a gyöngyösi szüreti felvonulást. Hiába változtak a szereplői, még mindig gyermekkorom kedves, szép élmé­nyeit idézték, ha a táj népviseletei mellett keve­sebb magyar ruhás leányt láttam is, vagy talán egyetlent sem igazán, inkább csak képzeltem. S a változatosabbnál változatosabb, már-már valósá­gos művészi érzékkel formázott tarka szőlőpira­misok sorjázása is elmaradt, a legények kivont cit­romos kardjaival együtt. Megértettem, hogy változik a világ, kopik az emlékezet, a hagyomány, meg talán olyan nagy kedv sincs már a rendezéshez, részvételhez, mint korábban. S mi tagadás? Tetszett azért így szeré­nyebben, a valamikoriaknál kevesebb ötlettel, színnel is. Jószerivel csak egy bohóc hiánya szegte némi­képpen a kedvemet. Hiába kerestem a régi arcot, a suszterét, akit derék iparos létére is talán innen ismertek többen a városban, mintsem a kaptafá­ról. Mivel Miska bácsi - „Bohó Misi", ahogyan inkább nevezték - olyanná öltöztette, pingálta magát mindannyiszor az ilyen eseményre, úgy mozgott, billegett, beszélgetett a közönséggel, hogy a legszomorúbb embert is megnevettette. Innen lett annyira kedvelt, népszerű, hogy if­jabb és idősebb egyaránt előre köszöntötte bármi­kor, ha találkozott vele az utcán, s az is felkereste kis műhelyében, akinek különben semmi komo­lyabb dolga nem lett volna akkor nála, akár vala­melyik szomszéd faluból, ahonnan szintén meg­tapsolták mindig. Tudom, hogy sok év óta nemcsak a gyöngyö­siek köréből, hanem minden élő közül is örökre eltávozott, mégis vártam, hátha felbukkan valahol megint a forgatagban. Ám nem jött, most sem késztetett már mosolyra, kacajra. S máskor is hi­ába keresném már a világon. Pedig biztosan még mindig mókázik, hiába nem szokás ott, ahol van. Kár, hogy a megszokott produkcióit oly messziről többé nem élvezhetjük a Mátraalján... (-ni) A kézdivásárhelyiek a művelődési események állandó résztvevői Európaivá válni a kultúrában is A testvérvárosi kapcsolat Gyöngyös és Kézdivásárhely között két éve vált hivatalossá. De ugye, nem a papír számít. Hiszen itthon is és a kézdivásárhelyiek számára is köztudott, hogy szükebb pátriánkból a romániai nyolcvankilences decemberi fordulat első napjaiban szinte azonnal érkeztek segítséggel emberek. Ahogy rendeződtek ott a dolgok, úgy lett lehetőség arra is, hogy kulturális téren is elkezdődhessen valami. S ez a valami már kétoldalú: egymás kulturális gyarapítása. GYÖNGYÖS- Szinte nincs is olyan kul­turális programsorozat, melyen mi ne vennénk részt itt Gyön­gyösön - mondta Nemes Ger­gely, a Kézdivásárhelyi Műve­lődési Ház igazgatója.- Természetesen nálunk sem múlik el esemény, amelyre ne jönnének el ennek a szép mátraaljai településnek a kultúrkövetei. Legutóbb vá­rosunk alapításának 490. év­fordulója alkalmából, május­ban hangversenyeztek nálunk a Pátzay János Zeneiskola taná­rai. Kézenfekvő volt, hogy a Mátrai Szüreti Napok kereté­ben megrendezett képzőművé­szeti kiállításunk nyitópercei­ben ők muzsikálnak - fordí­totta gyakorlatiasra a baráti kapcsolatok részleteit Nemes Gergely, akivel a Lívia Galéri­ában, erdélyi képzőművészek magukkal ragadó alkotásai kö­zött beszélgettünk az elmúlt heti gyöngyösi fesztivál alkal­mával.-Annak idején abban álla­podtunk meg, hogy minden al­kalommal más-más oldalunk­ról mutatkozunk be a hevesiek számára - magyarázta a műve­lődési ház igazgatója. - Nép­tánccsoportunk elég népes, több tagozata van, így akadt kikből válogatnunk, hogy a gyöngyösiek „ne unjanak meg bennünket”.-Népszínházunk is műkö­dik, s a kis társulat igyekszik mindig új darabot bemutatni vendéglátóinknak - folytatta a művelődési ház igazgatója. - Törekvésünk, hogy ne csak szereplői, hanem részei is le­gyünk egy-egy eseménynek, visszhangra talál az itteni kul­turális élet szervezőinél. Nép­táncegyüttesünk szólistája, Kovács Enikő nagy örömmel énekelt népdalokat mind a vi­rágkötészeti versenyen, mind pedig a szüreti napok hivatalos megnyitóján.-Haladunk az időben, s egyre újabb ötletek születnek a találkozások gyakoribbá téte­lére - magyarázta a továbbiak­ban Nemes Gergely. - Említe­ném a március 15-e tiszteletére elindított szavalóversenyeket. Legelőször nálunk volt ilyen, az idén pedig Hatvan adott otthont a verselők megmérette­tésének. Tőlünk harmincon jöt­tek, persze, otthon sokkal né­pesebb volt a jelentkezők száma. Ám a válogató sza­kaszban ennyien szerepeltek a legjobban... A kézdivásárhelyiek nem­csak Gyöngyössel vannak ilyen jó kapcsolatban. A már említett Hatvan, va­lamint Szentendre, Mezőhe­gyes, Mezőkövesd, Kisvárda is gyarapítja a sort.- Itt ismerkedtünk meg a zeltwegiekkel. Komoly elhatá­rozás született: velük is test­vérvárosok legyünk - hallottuk erdélyi vendégünktől. A cél - kulturális szinten is Nemes Gergely kézdivásár­helyi igazgató fotó: perl európaiasodni - így minden­képpen elérhetőbb lenne szá­mukra. (r. k.)

Next

/
Thumbnails
Contents