Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
A szeptember elejei délután enyhe kánikulájába belopództak a bágyatag ősz színei. Az atmoszférát átlengte valami szomorkás hangulat, ami leginkább sarkall megkapó sztorikat felelevenítő emlékidézésre. Ezt tesszük dr. Bakó Ferenc nyugalmazott múzeumigazgatóval, a tudományok doktorával, aki 77 éve telepedett meg szüleivel a barokk városban. Mintha olyan borítékokat bontanánk föl sorban, amelyeket a jövőnek postáztak, hogy valljanak ama közhasznú titkokról, amelyek okulásunkat szolgálják.- Négyesztendős koromtól „önállósodtam” - vallja meg -, hiszen egyedül, kíséret nélkül jártam óvodába. Szüleim kalaposmesterek voltak, ízig-vérig helyi polgárok. A cisztereknél érettségiztem 1935-ben. Utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végeztem tanulmányaimat. Itt szereztem történelemföldrajz szakos tanári, illetve néprajz- muzeológia oklevelet. Akkoriban még tudósokat is képeztek, nemcsak pedagógusokat. 1940-től ’42-ig a fővárosi Néprajzi Múzeumban tevékenykedtem. Innen szólította el a háború. A nyugati hadifogságból 1947-ben tért haza. A bizalmatlanság légkörébe.-Egyre nehezebben fogadták el - mondja -, hogy honnan érkeztem. Sokáig hiába számítottam kinevezésre. Végül ez 1950-ben változott meg, amikor - protektor segítségével - helyeztek Sárospatakra segédgondnoknak. Ott két és fél esztendőt töltöttem. Ekkor arra kértek, hogy válasszak: visszamegyek Pestre, vagy indulok Egerbe. Nem volt könnyű döntenem, végül is az utóbbi településre szavaztam. A semmiből kellett valamit teremtenie. Amikor megjött, elparancsolták azt a két szakembert - köztük Zolnai Lászlót, a később nevessé vált régészt -, akikre számíthatott volna. Magára maradt a Buttler-házban, s hozzáfoghatott a múzeumalapításhoz. Fokozatosan bővült az intézmény. Emberségét számosán méltathatták, hiszen ő fogadta be például a politikai okokból perifériára szorított dr. Korompai Jánost, Lénárt Andort. Nem kötődött a párthoz. Kizárólag a szakma kérdései izgatták. Nemegyszer a felkészületlenséggel, az értetlenséggel, a totális hozzá nem értéssel viaskodva.- Felbaktatott egyszer hozzám az egyik korifeus - emlékezik -, s mondta: nem tudom elképzelni, mit csinálnak maguk bezárkózva reggel 8-tól délután 5-ig. Igyekeztem megmagyarázni neki. Talán sikerrel. A megtorpanásokon mindig átsegített a tengernyi feladat megoldásának szükségessége. 1955-ben rajtolt az országos műemléki topográfiai vállalkozás. Az első volt a soproni, a második a nógrádi, a harmadik a Budapest IV. kerületi kötet, s ezután következtünk mi. Én a teljes néprajzi anyagot írtam. Máig is jó érzéssel gondolok erre az akcióra, hiszen ezek a kiadványok ma is aktuálisak, semmit sem vesztettek értékükből. Jóval ezután fogtam hozzá - 1968-tól - a palóckutatás megszervezéséhez. Ennek eredményeként született meg a 2700 oldalas összegzés, amelyben hét tanulmánnyal képviseltettem magam, és én láttam el a szerkesztői teendőket is. Ma sem pihen. Nyolcvanesztendősen is fiatalos, friss. Vagyont nem gyűjtött, de átlagon felüli színvonalon művelte a történeti néprajzot, feltérképezve számos históriai fehér foltot. Ezt teszi ma is az az ember, akinek közzétett műhelytitkai a staféta váltókat arra intik, hogy csak a tudással ötvözött tehetség, alázat produkálhat kiugró sikereket. Az effajta buzgalom elégtétellel tölti el az áldozathozót. Kortársait ugyan elvesztette, de gyermekeik és unokáik tisztelik benne azt a Mestert, akinek nyitott lelkülete derűt, humánumot sugároz, rájuk és másokra egyaránt... Pécsi István Hetvenhét esztendeje kötődik Egerhez Egy múzeumigazgató közhasznú titkai A Napsugárka nemcsak gyermekmegőrző A kisfiúval két éve próbálkoznak a szülei, hogy „beszokjon” egy óvodai közösségbe. Nem igazán sikerült. Az első elválás drámai volt. A gyermek nem akart beletörődni az új helyzetbe. Az óvó nénik hiába igyekeztek kedvesen bevonni a csoportba. A kicsi sírt, nem érdekelték az új játékok, se a feladatok. Egy sarokban üldögélt egykedvűen, amíg érte nem jöttek. Apa és anya egy idő után minden reggel lelkiismeret-furdalással indult a gyötrelmes útnak. S a neheze még csak ekkor jött. A fiúcska hétről hétre megbetegedett. A láza felszökött. Nem volt más választás, mint otthon maradni vele. Ekkor kezdtek az anyukára egyre görbébb szemmel nézni a munkahelyén. Nem sokkal később került a fásult szülők kezébe egy szórólap: Magánóvoda nyílik Egerben, a Vörösmarty út 10. szám alatt. Csodában ugyan nem reménykedtek, de megkeresték a címet. A látvány és a fogadtatás minden várakozásukat felülmúlta. Két fiatal, aranyos pedagógus, patyolattisztaság, kedves, kényelmes bútorok, zárt, jó levegőjű játszóudvar, szép, új játékok. Nem sokáig gondolkoztak, a Napsugárka ovi mellett döntöttek. A gyermek az első napon még pityergett, de észlelte, ez valami más, mint az eddigi óvodák. Gyorsan megbarátkozott az itteni körülményekkel, s azóta reggelente várja az indulást. Ma is úgy tudja, nem óvodába jár, hanem játszóházba. Mézes Györgyné és Szabó Éva már mosolyogva beszélnek a kezdetekről, Eger első vállalkozói óvodájáról: - Évek óta foglalkoztatott a gondolat: magánóvodát létrehozni - mondja Éva. - Idén februárban elindultunk az illetékes hivatalokhoz, hatóságokhoz, hogy tájékozódjunk, s beszerezzük a szükséges engedélyeket. Utólag nézve nem volt könnyű időszak. A legtöbb helyen értetlenül álltak a kérdés előtt: milyen kritériumoknak kell megfelelni. A ma érvényes rendelkezések 100-200 gyermeklétszámú óvodákra vonatkoznak. Mi pedig maximum 20-25 fős csoportot vagyunk képesek fogadni és foglalkoztatni. Aztán valahogy minden beindult. Amint meggyőződtek arról, mire készülünk, támogatni kezdtek bennünket.-Milyen többletet tud nyújtani ez a vállalkozás a hagyományos óvodához képest?- A körülmények az átlagosnál jobbak, de talán nem is ez a legfontosabb. Igyekszünk családias légkört teremteni, és egy kicsit kevésbé szabályozottan élni a hétköznapjainkat. Lényeges különbség, hogy a szülő igényeihez igazodva szervezünk meg minden napot. Ha egy elfoglalt házaspár például reggel 7-től este 7- ig kívánja ránk bízni gyermekét, ehhez is rugalmasan alkalmazkodunk. Igény szerint napi öt étkezést biztosítunk úgy, hogy a kicsi szabadon választhat több étel közül. Nem baj, ha a vajas kenyér nem tetszik, kaphat tízóraira kukorica- pelyhet, nutellás kenyeret, gyümölcsöt, vagy amit otthon szívesen eszik.-A szülök elvárják egy óvodától, hogy a gyermeküket a különböző foglalkozásokon játékos formában készítsék fel az iskolára. Ötéves kortól kötelező az óvodai előkészítő. Ennek a követelménynek is megfelelnek?- Természetesen. Mindketten pedagógusok vagyunk, többéves gyakorlattal. A francia Reinet-féle óvodapedagógiai metodikát követjük. Erre építettük a nevelést. A módszer lényeges eleme a differenciált, korosztályhoz alkalmazkodó foglalkozás.-Nem kerülhető meg: mibe kerül mindez?- Az önkormányzati és a vállalati óvodákhoz képest magasabb térítési díjakkal dolgozunk. Az óradíjunk 125 forint, s ehhez jön az étkezési térítés. Az összegben szerepel a papír zsebkendő, WC-papír, tisztálkodási szerek, s bekalkuláltuk a mozi- és színházjegyeket, az úszásoktatás költségeit, a készségfejlesztő eszközöket, játékokat is. Ide csupán egy fogkefét kell hozni, minden másról mi gondoskodunk. Ha testvéreket bíznak ránk, akkor kedvezményt biztosítunk, s ha csak fél napig marad a kicsi, akkor kevesebbet kell fizetni.- Könnyen beszoknak a gyerekek?- Mi is meglepődtünk, milyen gyorsan feltalálják magukat. Több szülő is jelezte: csemetéjük nagyon eleven és akaratos. Ám itt kiegyensúlyozottan, nyugodtan és derűsen viselkednek.-Ez a kezdet. A későbbi tervek?-Arra törekszünk, hogy a családias légkör megmaradjon. Nem az a cél, hogy minél több gyereket összezsúfoljunk, hanem hogy mindenki szabadon és jól érezze magát. A hagyományos óvodákat nem tekintjük konkurenseinknek, létszámuknál fogva sem lehetnek azok. Tiszteletben tartjuk az ottani kollégákat, becsüljük a munkájukat. S bár a kezdeményezésünk nem váltott ki lelkesedést a szakmában, reméljük, e szemlélet is megváltozik. Barta Katalin A kormányfő engedetlensége E lvitathatatlan: a magyar kormány feje nem jár elöl jó példával. Már ami a jogkövető magatartást illetően a hon polgárától általában megkívántatik. Nem, ő nem hajlandó eleget tenni az átvilágító bírák határozatba foglalt felszólításának! E tekintetben azt kell mondjuk: miként várjuk el akkor a jogi előírások betartását bárkitől is?! Ám ha túllépünk a betonfejűség ártalmán, a rideg paragrafusokhoz való merev ragaszkodáson, akkor már árnyaltabb a kép. Adott az előző parlamenti ciklusban alkotott jogszabály. Az ügynöktörvény igen sajátos jogforrás. Rendelkezéseinek szankciója ugyanis felemás. Már az a megjelölés is: érintett. Nyilvánosságra hozatala közéleti-erkölcsi-egzisztenciális szempontból felérhet egy szabadságvesztés-büntetéssel. Épp az esetleges elszigetelődés, kiközösítés folytán. Másfelől viszont a benne rejlő jogi óhaj, állami akarat nemteljesítés esetén sem kényszeríthető ki! Ha valaki - mint jelen ügyben a közvélemény előtti előzményfeltáró önvallomás nyomán - ellenszegül a bírósági döntésben megfogalmazottaknak, azzal a végrehajtás megtorpanni látszik. Kimondatlanul a határozat a nép „ ítélőszéke” elé utalja az engedetlen közéleti szereplőt. Bizonyos olvasatban az egyes fontos tisztségeket betöltők ellenőrzéséről szóló törvény akár a választó- joginak az előkészítője is lehet. Ez esetben pedig - szögezhetjük le - ravasz egy megoldás! Mindenesetre elég faramuci a helyzet. A miniszterelnök egyrészt tisztának tartja magát, hiszen már évekkel ezelőtt, úgymond, beismerte minden „vétkét”. Másrészt úgy véli, lassan jobbra fordul a lakosság sorsa, s inkább ennek kellene a vele szembeni mércének lennie. A politikai ellenlábasok közben teszik a dolgukat: igyekeznek kihasználni ezt az alkalmat, politikai esélyt is. Érthetően az önkéntes jogkövetést hiányolják, szorgalmazzák. Kampánykezdetnek soha rosszabbat - gondolhatják. De a bírói döntés kiváltott mást is. Az erősebb kormánypárt utóbbi időkben nem tapasztalt összefogását vezérük személyes megtámadtatásai okán. E gy szó, mint száz, a választási csatározás kemény oldalvágásokkal indul, s eddigi ismereteink szerint ennél csak rosszabb várható. Már csupán az a kérdés: a bölcs nép vállalja-e a végrehajtó kétségek közepette formálódó szerepét...? Szalay Zoltán Reggelre fény derült... A kkor még csak tompa dörrenés hallatszott, szétszóródó csörömpöléssel. Hanem reggelre fény derült - némi árnyékkal - a szomorú valóságra. Egy kör alakú, csipkézett lyuk tátongott a telefonfülke alsó oldalán, ami sokat elárul az éjszakai csattanásról. Az efféle zenebona nem az alvó nyugalmat zavarja fel, hanem a lelkiismeretet. Nagyot hibázhattunk, s valamit elmulasztottunk, hogy éjszakai randalírozók törik-zúzzák a közszolgálati berendezéseket, mint amilyen a telefon is. Feltételezzük, hogy az italmámortól felszabaduló gátlástalanság indítja az elkövetőket a rombolásra, de lehetnek más indítékok is. Például: lázadozó odaütés a társadalomnak, melyből kiszorult valaki, a lét peremére sodródott, nincs része a beteljesülő vágyakban, és dühödt indulatában oda vág, ahol csak tárgyak állnak emberek helyett. A bosszú iránya célt téveszt, de a gyűlölet töltése mindig harcra kész. Ezt kellene lecserélni, levezetni valami jobbra, hogy a közvagyon védett legyen. Közvagyont mondottam, és ez azonnal eszünkbe juttatja a szocialista köztulajdont, amelyről kiderült, hogy csak a jóhiszemű többség vette komolyan. Minden korok kisembere, akivel el lehetett hitetni, hogy a közvagyont becsülni kell, mert apró kis összekötő szemek vagyunk a köztulajdon átláthatatlan láncolatában. Ez a tudat féken tartott mindenféle romboló szándékot. Ez a világ elmúlt. Most randalíroznak a vagányok. Nem kellenek fékek. Azért van még jó példa is Egerben. A Móricz Zsigmond utca sarkán áll a köztelefon fülkéje, és még mindig ott látom az agyonszabdalt telefonkönyvet, s a figyelmeztető felírást is: Vigyázz a készülékre, mert életet menthet! És ez a mondat elég volt ahhoz, hogy vigyázzanak a berendezésre, de még az üvegére is. I tt viszont, a Telekessy út sarki telefonfülkéjében szintén olvasható időnként a programozott utasítás, hogy csak sürgősségi esetben használható, de akik akkor éjjel megrongálták ezt az embert szolgáló telefonfülkét, azok a rombolás pillanatában már nem tudtak olvasni. Újra meg kellene tanítani őket az olvasásra, hogy jussanak el egy emberibb világ megértéséig. Gál Elemér HÍR(TELEN)KÉK... A Pénzügyminisztérium elképzelései szerint enyhül is meg nem is a jelenlegi adórendszer. Van erre egy régi mondás: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes... * A pitesti autógyárban befejeződtek az első, teljesen román tervezésű és gyártású Dacia autó, a Dacia Nova műszaki próbái. S megkezdődik a dákok új világhódítása... * Körültekintő kórházi megfigyelést javasoltak orvosai az autóbalesetet szenvedett Csurka István pártvezérnek. Hogy konstatálják, szervezetében: mi ép...! * A MÓL is használ - mint olvasom - benzinadalékot. Csak úgy pumpálják...! * Tiltakozásul a tervezett áfa ellen, egynapos sztrájkot tartott az ország valamennyi népcsoportja Nepálban. Együtt érzünk veletek, magarok...! (szilvás)
