Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
2 A HÍRLAP mminia Choll Daróczi József Mottó I Ne szórjatok elénk I sem kölest, sem zabot. Gyöngy, csak igazgyöngy illik a fekete korallhoz! Sóhaj Barnára érett sóhajok, a szürke égre szánjatok, szánjatok, álljatok, I átok, tok, ok, ok, tok, átok, álljatok, szánjatok, a szürke égre szánjatok, barnára égett sóhajok! Lojko Lakatos József Egy cigánykunyhó falára A verejték áthág a falakon A nap sikolya beledöf a hegedűbe az éghez címzett sóhajok között csak pillanat a csend. Szepesi József Ahol az éjszaka Hová nem világít lámpa lángja: árnyék lapul, az est homálya Ahol az éjszaka, ott az álom valóság rongyos szalmazsákon. Cigányul siratják még a lámpát. Meggyújthatom-e én a lángját? Guberálók Penész, lim-lom, giz-gazok, bűzök, párák, illatok, rozsdarágta vas, szemét, horpadt lavór, tört kerék, rohadt citrom, szilvamag, rongyok, csontok, holt anyag, melyre lába félve lép, kinek sorsa tiszta, szép, meg ne csípje vad csalán. Neki élet, munka, iám: kapirgálnak szerteszét, s rejt-e kincset a szemét? A Mátra Múzeumtól a Mátra Múzeumig Sok lelkes embernek köszönhető mai hírnevének megteremtése (Folytatás a magazin 1. oldaláról) A jelentősen gyarapodó múzeum további fejlődésének az alkalmas épület hiánya állta útját. Az eredményesebb működés reményében, és arra számítva, hogy a múzeumépület mielőbb rendelkezésre áll, a Mátra Múzeum 1896-ban beolvadt a szintén gyöngyösi székhelyű Heves Megyei Általános Tanító Egyesület Tanszermúzeumába. A múzeumügy 1912-ben jelentős állomáshoz érkezett. Kemény János polgármester múzeumépítő tervet dolgozott ki. Okulva az 1904. és 1908. évi belvárosi nagy tüzeken, a külvárosban akarta a múzeum palotáját felépíttetni, és a város valamennyi gyűjteményét egyetlen épületben elhelyezni. Kemény elképzelését az I. világháború szétzúzta. Az 1917. május 2I-i óriási tűz pedig, amely Gyöngyöst csaknem teljesen elhamvasztotta, a múzeumi gyűjtemények jelentős részét megsemmisítette. A város 1917-ben törvénnyé emelt újjáépítési terve, illetve az azt részletező Gyöngyös város belső részének szabályozási és beépítési terve hiába tartalmazta a leendő múzeum, szobor- és képcsarnok háromemeletes tömbjének létesítését, a háború, majd a forradalmak, valamint az infláció miatt nem valósult meg. Ennek ellenére az „újjáépítő” polgármester, dr. Puky Árpád tervei között kiemelt helyen szerepelt a múzeumi palota felépítése. Célját társadalmi törekvés is támogatta, élén az 1928. március 15-én színre lépett Múzeumalapító Bizottsággal. Nem a Mátra Múzeumot akarták a tagjai újjászervezni, hanem Gyöngyös Megyei Város Múzeumát megalapítani. Végül is 1930/1931-ben ez a terv valóra vált Bozsik Pál felsővárosi római katolikus plébános és Guba Pál nyugalmazott piarista tanár közreműködésével. A városi múzeum őre Guba, majd Forgács Ferenc gimnáziumi tanár lett. Guba a városi múzeum szervezésével egy időben a Gyöngyösi Városi Egyházi Múzeum alapítását is elkezdte (a Nagy-templom karzatán kapott helyet), amely 1934-től Gyöngyösi Róm. Kát. Egyházi Múzeum néven élt tovább. Guba Pál a városi múzeum támogatására létrehozta a Gyöngyösi Múzeum Társasági Kört. Dr. Puky hiába ragadott meg minden alkalmat, kiváltképpen Gyöngyös várossá nyilvánítása 600. évfordulójának ünnepségeit és az Orczy-kastély tulajdonba vételét, a múzeum épületének ügye a II. világháborúig megoldatlan maradt. Sem a megszálló német, sem a felszabadító-megszálló szovjet katonaság nem pusztította a gyöngyösi múzeumokat. A helyi lakosság volt az, amely a nagytemplomi és a Jókai utcai rossztemplomi, továbbá a ferences kolostori gyűtemény kivételével minden múzeumi gyűjteményt feldúlt, kifosztott, vagy mint akkoriban mondták, „köztulajdonba vett”. „Noha a front már 1944 novemberében végigsöpört Gyöngyösön, 1945 elején a múzeumi vagy gyűjteményi épületek belül úgy néztek ki, mintha éppen akkor fejeződött volna be a háború" - emlékezett vissza az egyik szemtanú. Hiába munkálkodott Guba Pál és mások a múzeumok „feltámasztásán”, törekvésük fél évtizeden át eredménytelen maradt. 1951-ben a gyöngyös- solymosi általános iskola igazgatója, Nagy Gyula hozzálátott egy iskolamúzeum szervezéséhez. Ez olyan sikerrel járt, hogy tevékenységére előbb a járás, majd a város is felfigyelt. Nyáron Múzeumi Szervező Bizottságot létesített, amelynek a közreműködésével szeptember 1 -jén a Kis-városháza (ma a zeneiskola épülete) földszinti két termében berendezte a Mátra Múzeumot. Ez új közművelődési intézmény lett, nem valamelyik előző gyöngyösi múzeum életre keltett jogutódja. Igaz, ez még csak jelképes alapítása volt az intézménynek, mert épületet Nagy Gyula nem kapott a gyűjteményeknek. Nagy a városi és járási tanács elnökeinek, az egri Dobó-múzeum igazgatójának és a Népművelési Minisztériumnak a támogatását megszerezve hozzáfogott a múzeumi célra átadott Orczy-kastély teljes birtokbavételéhez és a helytörténeti, néprajzi, valamint a természettudományi emlékanyagok széles körű gyűjtéséhez. 1955- ben a minisztérium a múzeum jogi létét igazoló működési engedély kíséretében a körbélyegző használatához is hozzájárult. A múzeumot csak azért nem lehetett még abban az évben megnyitni, mert az Orczy- kastély belső helyreállítása elmaradt. A múzeum megnyitását 1956 őszére tervezték, de a közbejött forradalmi események és az utána következő kedvezőtlen politikai légkör miatt elhalasztották. A Mátra Múzeum ünnepi megnyitása 1957. július 21-én volt. Délelőtt 10 órakor az Orczy-kastélyban Varga Ferenc vb-elnök nyitotta meg a múzeum avatási ünnepségét. Röviden bemutatta az 1887. május 15. utáni legfontosabb gyöngyösi múzeumalapító törekvéseket. Hangsúlyozta: „Bár sok lelkes ember közreműködése vezetett el a mai nap eredményéig - nem felejtjük el dr. Hanák Kolos úttörő kezdeményezését... Ha valaha arany- betűkkel feljegyzik a nevét, mellette Nagy Gyula neve is ott fog csillogni.” Ezt követően dr. Dobrovits Aladár, a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetője megnyitotta a múzeumot, majd átadta Pethes István járási és Varga Ferenc városi vb-elnöknek. Az emeleti első teremben a Mátra növény- és állatvilága, továbbá a vidék természeti kincsei kaptak helyet. A másodikban háziipari és üzemi termékek, valamint az ősi foglalkozások emlékei sorakoztak. A harmadik a környék népi építkezésének, Gyöngyös múltjának emlékei, valamint egy 19. század végi palóc szoba berendezési tárgyai tárultak a látogatók elé - kiemelve a gyűjtemény méprajzi jellegét. A negyedik teremben a környék népviselete, az ötödikben szőlészetének, borászatának gyűjteménye volt látható. 1957 a gyöngyösiek múzeumi törekvéseit végleg eredményhez segítette. Szerencsésen megvalósulhatott Nagy Gyula terve. A Mátra Múzeum már induláskor túllépett a járás és a Mátravidék vonzáskörén: országos hírű múzeummá vált. Nagy Gyula a kastélyépület átvételével példát mutatott a város műemlék épületeinek közhasznú megóvásában. Vállalta a gyűjtés, a kiállítás, a feldolgozás és a megóvás felelősség- teljes munkáját, s a múzeumot tudományos műhellyé változtatta. A megye második múzeumává emelte. A múzeum napjainkig elért eredményei, vezetőinek, muzeológusainak és munkatársainak sikerei igazolják: méltó örökösei Nagy Gyulának. Dr. Misóczki Lajos Babraka esernyője K itartóan esett az eső, szerencsére jött a busz, és szegény Babraka nem ázott el. Már össze is csukta esernyőjét, kissé meg- rázintotta, hogy ne vigye fel a lucskot az utastérbe, nem akar kellemetlenséget okozni senkinek, úgyis van baj elég a világon. Tömve volt a jármű, mindenki felmenekült az eső elől, még az is, akinek nem volt bérlete, inkább jegyet váltott, csakhogy ne verjen búzát belőle a zápor. Az utasok szorongtak, de eltűrték egymást, idősek és fiatalok, még annak is örültek, ha állhatták. Babraka is belekapaszkodott a fémrúdon lógó bőrfogantyúba, és megállapította: számára sem jutna ülőhely. Egy kényelemszerető hölgy mégsem törődött bele a sorsába - fúrta magát előre, és az előzékeny Babraka elnézést kért a mellette álló jól öltözött úriembertől, hogy udvarias mosollyal előreengedje a nőt. Ettől aztán dühbe gurult a kis köpcös férfi, és idegesen futtatta két gyík szemét Babrakán, hogy mibe köthetne bele. Megakadt a szeme a Babraka esernyőjén, amelyet melléhez szorított, hogy senkinek se legyen útjába. Hamern a kellemetlen útitárs éppen ebben találta meg a hibát. Hangosan mondta, hogy hallja más is, mennyire védi a buszutasok érdekeit:- Mondja, mit akar maga ezzel a bottal a kezében!?-De kérem, ez nem bot, hanem esernyő! - védekezik Babraka.-Akkor minek szorítja magához, mint a vadember a botját, hogy leüssön valakit!? Ha tényleg esernyő, akkor tartsa maga fölé még úgy összecsukva is, hogy lássák, nem bottal settenkedik az utasok között. Erre a rágalmazó szóáradatra nem volt mit tennie Babrakának, óvatosan és körültekintően fejtette ki a szorításból az esernyőt. Amikor aztán sikerült a feje fölé emelnie, annyira, hogy a fogantyúja is elárulhatta esernyő voltát, ránézett goromba szomszédjára, mintha kérdezte volna: Nos, uram, most meg van elégedve? Ugye, hogy esernyő? Hanem az alacsony, köpcös, kövérkés tokájú úriember egyáltalán nem volt megelégedve. Vérvörös arccal förmedt Babrakára:-Magának ez esernyő!? Miféle múlt századbeli maskara!? Csak nem a Szent Péter esernyője!? Még a nagyanyámé is modernebb volt! És maga úgy tartja kézben, mintha pásztorbot volna, maga pedig püspök. Tudja meg, én nem szeretem a papokat. A püspököt meg egyenesen utálom. Elrontja vele az egész napomat. Inkább fordítsa meg! Babraka nyelt egyet, de azért engedelmeskedett, és megfordította nagy óvatossággal, nehogy valakinek kiszúrja a szemét. Most az esernyő vége úgy állt a fejek fölé, mint egy éles, fenyegető szurony hegyes vége. Csak ennyi kellett a kellemetlenkedő úrnak. Egyből elöntötte a pulykaméreg, arca belilásodott, toporzé- kolt volna, csak nem volt tér hozzá, ezért indulatosabb szavakkal pótolta korlátozott mozgásszabadságát. Izzó szemmel rivallt Babrakára:- Mit csinál maga, ember?... Egyszer pásztorbot, és ha megfordítják, akkor szurony? Tudja meg, én a katonákat se szeretem! Én békés természetű ember vagyok. Toleráns. Nem állhatom a gyilkos szerszámokat. Legkevésbé a maga kezében... Inkább nyissa ki, hadd boruljon fölénk, mint a mennybolt. Azt még elviselem ‘valahogy. A szófogadó Babraka ezt is meg- cselekedte, az úr kívánalmai szerint. Az ernyő kinyílt, és amikor a nagy fekete gomba alá néztek az emberek, megállapították, hogy egy ilyen családi ernyő alá tízen is behúzódhatnának. Talán ki is próbálták volna, ha a mérges úr megint nem talált volna valami hibát Babraka esernyőjén.- Na, tessék! Most meg csöpög a víz. Hát milyen ernyője van magának!? Nem tud vigyázni!? Nem látja, hogy ez a legdrágább öltönyöm!? A maga vacakjáról meg dől rá a víz. Ha még valami drága szövet volna, de a maga ócska cafatjáról egy csepp se méltó az én vadonatúj ruhámhoz. Ez angol szövet, és úri szabó varrta. Érti ezt maga? Babraka jól látta, hogy nem az ernyőjéről hullott le a csepp, ezért elég bátran, de tisztelettudóan kelt az ernyő védelmére.-Már megbocsásson, uram, mél- tóztassék megfigyelni, nem az én ernyőmről csöpögnek a cseppek, hanem ott fönt, látja, a szellőző nem zár jól. Többen odafigyeltek, és látták, hogy Babraka igazat mond. Némi ellenszenvvel néztek a kis duda pofájú úrra, s várták, mi lesz ennek a szórakoztató párbeszédnek a kimenetele, mert a színházban se szoktak ilyen jókat mulatni. A törpe Napóleon se akart kiesni a szerepéből, fürge malacszemei szaladgáltak ide-oda az ernyőn, míg rá nem talált egy csalhatatlan pontra, amiből aztán nagy patáliát csapott.- Na persze, hogy csepeg, ha magának lyukas az ernyője. Legalább a fejünk fölé tarthatná, hogy ne essen ránk, de mire a maga esőfogója? Egy fabatkát sem ér. Tudja mit? Dobja ki! E gy másik úr, aki eddig csak nagyokat hallgatott, megszólalt a várakozó csendben: - Másvalakit kellene innen kidobni. Gál Elemér
