Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
Üdvözlet a vándornak Verseket, versekhez társult grafikákat kínáluk szószátyár, szótévesztő, mégis tisztuló időkben - a tisztesség és a művészetek alkonyán- hajnalán a magazin 2. oldalán. Lokálpatrióták Eger-lakó lenni, az egy külön kaszt, egy társaság, s ezt csak az értheti meg, aki gyermekkorától magába szívta a búkkaljai levegőt - erről írunk a magazin 3. oldalán. Elköszönt, mint szervező, maradt, mint muzsikus A Nemzeti Filharmónia 1996-97. évi bérleti hangversenyeinek utolsó koncertje alkalmából azon túl, hogy elmondta szokásos zenei ismertetőjét Szepesi György, a társaság egri szervezője, elköszönve-a közönségtől, meglepő bejelentést tett: a jövőben átadom másnak a megbízatásomat, 31 év után elérkezettnek látom az időt arra, hogy letegyem tisztem - mondta búcsúzóul. Bár hangfelvételének tartalma egyértelműnek hatott, mégis úgy gondoltuk, ne siessünk az évtizedeket lezáró beszélgetéssel, hátha fordulatot vesznek a történések. Most már biztosra vehető, hogy a szándék bejelentése megfontolt volt. EGER-Mi történt a májusi hangverseny óta a szerepváltás ügyében? Van-e már kijelölt utód, hiszen közeleg az újabb bérletes időszak. — A magam részéről annak rendje és módja szerint írásban közöltem dr. Tóth- pál József igazgatóval a lemondásomat, amire sajátos válasz érkezett: júliustól nem kapom a tiszteletdíjat. A körülmények közben a Nemzeti Filharmóniánál is úgy alakultak, hogy szervezeti és vezetői váltás történt. A Művelődési Minisztérium szándéka szerint Közhasznú Társaság lett a Filharmónia, vezetésével pedig az egri származású Igricz Györgyöt bízták meg. Úgy tűnik, a saját gondjuk jóval nagyobb annál, mint velem foglalkozzanak. Ezzel együtt izgat, hogy lesz-e utódom, mert nem szeretném, ha veszendőbe menne a munkám. Ha igényli az utánam következő szervező, szívesen segítek az indulásnál, egyébként vannak iratok és egyéb tárgyak, amiknek átadása feltétlen szükségszerű lenne.- A televízió Napkelte című adásában láttunk egy vitát a Filharmónia további működésével kapcsolatban. Az ott elhangzottak nem lehetnek biztatóak a közönség számára. —A minisztériumi változtatás hosz- szabb távú következménye lehet, hogy az állam folyamatosan kivonul a komolyzene támogatásából. A Filharmónia behálózza az országot, és főleg a vidék számára fontos. A jövőben Pécsett és Miskolcon lenne csak irodája a kht.-nak, a művelődési tárca ezt tartja korszerűnek. Igricz György optimista, én is az vagyok, de tapasztalataim alapján féltem a vidéki komolyzenei szórakoztatás jövőjét. Az utóbbi időben már egyértelműen csökkent a bérleti hangversenyek száma. Budapesten jobbak a lehetőségek a színvonalas műsorokat illetően. Meggyőződésem, hogy Kodály, Liszt, Erkel és Bartók országában kell egy zenei főhatóság, amely főleg vidéken szervezi a hangversenyeket.- Mi, a komolyzene hallgatói is érezzük, hogy túljutott a csúcsponton a bérleti hangversenyek népszerűsége, noha a zenei színvonal azért tartotta eddig magát. — Volt fejlődés, amit a politikai rendszerváltás megtört. Csökken a nézőszám, kiöregedőben a közönség. Az elmúlt évadban csak 248 bérletesünk volt, noha szólójegyekkel nagyszámú hallgatóság vett részt a koncerteken. Elkeserítő, hogy a jövő értelmisége nem vonzódik a komolyzene iránt. Lehet, hogy az anyagiak is határt szabnak, de nagyon sok esetben nem az a fő gond. Pedig az élőzenét nem lehet más módon helyettesíteni, annak varázsát semmilyen eszközzel nem lehet pótolni. Ami a csúcsot illeti, színvonalában az elmúlt három évtizedet azonos szinten értékelhetjük, és ez jelenti számomra utólag a legnagyobb örömet és boldogságot. Megfordultak Egerben neves zenekarok, karmesterek, előadóművészek, szólisták, énekkarok, a magyar és a külföldi komolyzene képviseletében egyaránt. (Folytatás a magazin 3. oldalán) Szepesi György: búcsú 31 év után fotó: perl Márton A „Hajnal Szeme” örökre lecsukódik „Ez lehetetlen!” sikoltott fel a halálsápadt elegáns hölgy az ítélet hallatán, s ájul- tan rogyott a vádlottak padjára. Mindez 1917. július 25-én történt a párizsi katonai bíróság tárgyalótermében, ahol az ítélethozatalra visszavonult bírák mintegy 10 perces tanácskozás után kémkedés vádjában bűnösnek találták és golyó általi halálra ítélték Margaretha Gertrudia MacLeodot, leánykori nevén Zellét, a kor leghíresebb táncosnőjét. A fegyőrök karjaiban aléltan heverő, szánalomra méltó halálraítélt nemrégen még a nyugat-európai fővárosok előkelő társaságainak ünnepelt csillaga volt. A kegyeiért csillagászati összegeket fizettek a társaságában nemcsak a táncművészet élvezetének hódoló, kissé korosodó, de igen tehetős urak. A kémnő azóta legendává lett, bár a Margarethe Zelle név a mai olvasóknak nem sokat mond. Nem is mondhat, hiszen Zelle kisasszony vagy Mrs. MacLeod Mata Hari néven hódította meg a világot. A sejtelmes Mata Hari, vagyis a Hajnal Szeme 1905. május 13-án a Museé Guimet, a párizsi keleti múzeum megnyitóján lépett a nagyközönség elé, ahol - a meghívó tanúsága szerint - jávai rituális táncokat mutatott be. A magát a természet féktelen erejét megtestesítő Síva főisten papnőjének mondó ébenfekete hajú, magas, karcsú tünemény erotikus táncával megbűvölte a párizsiakat. Főleg a férfiakat, hiszen a csodálatos testről a tánc közben lehullott minden ruha. Abban az időben, amikor az amerikai cenzorok még Walt Disney Miki egerére is nadrágot rajzoltattak, az ilyen táncok igazán nem voltak szokványosak. Nem csoda tehát, hogy rövidesen egész Európa a lábai előtt hevert. Eddig a legenda, amelynek része még, hogy a Hajnal Szeme anyja, egy keletindiai templomi táncosnő halálának pillanatában született, s hogy benne testese- dik meg a jávai papnők minden tudása. A valóság persze kicsit prózaibb, bár itt is találkozhatunk legendába illő fordulatokkal, illetve balladai homállyal. Már Zelle kisasszony születési évét sem tudjuk pontosan. Egyesek szerint 1876-ban, mások szerint viszont 1880-ban született. Hogy hol? Nos, ebben is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik Jáva szigetéről származtatják, ahol apja holland ültetvényes volt, míg mások a hollandiai Leeuwarden városka szülöttének tudják, ahol Adam Zelle kereskedő leányaként látta meg a napvilágot. Ami biztos, hogy 19 éves korában házasságot kötött Campbell MacLeod kapitánnyal, akit követett gyarmati állomáshelyére, Jáva szigetére. Itt tanulta a keleti táncokat. A házasságból két gyermek, egy fiú és egy lány született. A kisfiú rövidesen rejtélyes körülmények között meghalt. Talán a család egyik szolgája mérgezte meg, mert MacLeod rosszul bánt vele. Az elkeseredett anya férje pisztolyával agyonlőtte a vétkesnek tartott szolgát. A botrány miatt a kapitányt elbocsátották. A család Amszterdamba költözött, ahol anyagi tartalékai hamar kimerültek. (Folytatás a magazin 2. oldalán) Péntek délután ••• M egállt a 12-es autóbusz a nagyposta előtt. Nyíltak az ajtók, és egy négyévesnek látszó kisfiú játszótársat keresett a csuklós nyílókban: simogatni kezdte az odatárulkozó üveg felületét. Elővigyázatlan játék ez - a felnőtt szemével -, de nem beszélte le róla senki a fiúcskát. Csodálkoztam, hogy magam se szóltam rá, hiszen ott ül mellette az anya, bár gondjaiba merülve, mégsem figyelmeztette. Bizonyára jobban ismeri csemetéjét, ezért igazán kimaradhatok a jótékonykodó önkéntes nevelők köréből. Nem szívesen veszik, ha valaki nevelősdit játszik mások gyermeke fölött. Hanem újból csukódott az ajtó, és bekövetkezett a várható baj. A gyermek kezét egyetlen csapással odaszorította a peremhez. Kétségbeesett sírás! Az anya gyorsan a réshez tette a kezét, hogy meg ne nyomorodjon kisfiáé, és támad annyi hézag, hogy kimeneküljön onnan a beszorult kezecske. De kaján zálogul ott rekedt az övé. Cselekednie kellett. Odakaptam a réshez, és amennyire csak bírtam, húztam vissza az egyre erőteljesebben csukódó ajtószámyat. Ereztem, tágul. Rászóltam - de inkább kiáltottam - az anyára, engedje el, és ő kirántotta a kezét. Nagyobb baj nem történt, csak nagyot csattant az ajtó, amikor én is eleresztettem. Becsületére legyen mondva, a buszvezető is felfigyelt. Jól láttuk a tükörből, kész volt a beavatkozásra, bár az egész történet pillanatok műve volt. Mindenki fellélegzett. A zért mégiscsak sérült valami - a figyelem. A mindenre kiterjedő előrelátás, amikor gyermekkel vagyunk. Ebben nincs soha vakáció, szünet, nem mehet nyaralni az odafigyelés. Talán ezért is lett oly nagy csend azon az autóbuszon, mert valószínű, többen azt a tanulságot morzsolgatták őrlődő gondolataik közt, hogy mégsem árt figyelmeztetni szemünk fényét, a gyermeket, bárkié is legyen, ha látjuk, hogy a kis kéz veszélyes helyen jár, ahol nincs szavatolva a biztonság. Gál Elemér Szuperdrága világmegváltók A nagy biznisz világát éljük, azt a gyomorfacsaró kort, amikor semmi sem számít, csak a pénz, a vele járó csakazértis túllicitálás. így van ez minden szférában. Nem kivétel a gyógyítók köre sem. Felkészültek a törvény előírásainak teljesítésére. Elhatározták, hogy elvégzik majd a megfelelő természetgyógyászati tanfolyamokat. A nekilendülés jegyében aztán hozzáfogtak a szemérmetlen önreklámozáshoz. Különleges adottságaikat - amelyek nem is léteznek - eleve természetfelettinek titulálják. E kijelentésre alapozva olyanok is akadnak közöttük, akik azt hangoztatják: az előbbiekből következően rájuk nem érvényes semmiféle regula. S mit tesznek a hiszékeny, a fogódzót remélő bajbajutottak, veszélyeztetettek? Közülünk a legtöbben bedőlnek e szuperdrága, de garantáltan szélhámos világmegváltóknak, s majdhogy istenként tisztelik őket. A tragikus az, hogy eszükbe sem jut: állapotuk a sar- coltatás után is változatlan, azaz épp olyan rossz, mint volt. Ezért kellenek a megszorítások, s az, hogy minden érintett bizonyítsa rátermettségét. Földi léptékben és mérték szerint. Nem a meggazdagodás, hanem a felkarolás, a szolgálat vágyától vezérelve. Nap mint nap. Pécsi István HÍR(TELEN)KÉK.< Hazánkban - mint olvasom - a munkanélküliek többsége röghöz kötött. A magyar ugaron... * A kommunista Kína történetében az eddigi legnagyobb pénzhamisítást leplezte le a rendőrség: 74 millió jüan értékben foglaltak le hamis bankjegyeket. Link Jüan-peng... * Giczy Györgyre egyik hajnalra virradóra - jókora ijedelmet okozva - rászakadt a Dob utcai bérlakásának plafonja. Csak nem Isten ostoraként...? * A rendőrség szerint négy-öt alvilági szervezet alakult ki megyénként, így szűkebb hazánkban is. Heves ellenállás hiányában... * Az amerikai Nyugat-Virginia államban szakmát adnak az utcalányok kezébe: egyebek között vízvezeték-szerelést tanulnak. Nem kunszt: eddig is csövezésből éltek... (szilvás'
