Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
2 A HÍRLAP mamink Idomítasz valóságot, idomít a valóságod. Ostor csattan: te ütöttél? Téged ütnek? Imperatívusz Hátadat hátamhoz nem egyenesítem, hitemet hitedhez nem rövidítem, szívedet nem kérem, rám ne dermedjen, vagy rám ne folyjon!- így legyen! Szentencia Életbe fúrt mohó penge hozsannától rozsdásodik. Tiéd lehet? Egyik kezedben nappalok, másik kezedben éjszakák. Miféle malom őrli eggyé? Ki gyúrja össze egyetlenné? s tiéd lehet egy szeplőtlen világ? Korszak Nappalok üszkösödnek fények éjszakához szöknek sötétségben dorbézolnak kelő-nyugvó, vaksi holdak Dérré dermed a parázs? Hozzám megérkezzél! Hozzád nem indulok, hozzád megérkezem, tőled távolodom, hozzád közeledem. ínséges időben, fagyok börtönében, tavaszokra vágyó irtóztató télben várom, hogy te indulj, hozzám megérkezzél. Tőled üdvözüljek, tőlem üdvözüljél. Ha űz Isten ha űz Ördöghöz űz Ördög ha űz Istenhez űz IJtóirat Haragom zápora nem ver téged többet: érj el nélkülem ama égből megigézett földre húzott fényhez! :: 1 Ki és miért ölette meg II. Lajost? Történelmi krimi a CseleÉl hazánkban - Mohácson - egy történelemtanár, akinek nevét határainkon túl szinte mindenütt ismerik, ám idehaza vajmi keveset tudnak róla. Ha külföldről szakemberek érkeznek, rendszerint meglátogatják, a magyar kollégák azonban aligha tülekednek nála. Erre szokták mondani - lefordítva a latin mondást senki sem lesz próféta saját hazájában. Minderre ő utalt egri üdülése alkalmával. Kiss Béla vérbeli pedagógus. Szuggesztív előadó, aki szinte átéli az általa tolmácsoltakat. Ráadásul a téma is rendkívül izgalmas és szerteágazó. Éj utakon Indult Nyitott szemléletének köszönhetően nem ragaszkodott a kizárólagosan hagyományos megközelítéshez, hanem olykor új utakon indult:- Mivel itt munkálkodom, mindig is izgatott a nevezetes 1526-os ütközet kérdésköre. Tisztában voltam mindazzal, amit leírtak róla. Ennyivel azonban nem elégedhettem meg. Megpróbáltam friss szemmel eligazodni a tények dzsungelében. Már az első portyák meggyőztek arról, hogy érdemes nemcsak keresni, hanem meg is találni az Ariadné-fonalat. Túl hosszas lenne a fordulatos nyomozás valamennyi részletét felvillantanom, ezért csak ízelítőt adhatok az egészből. Ennyi is elég ahhoz, hogy átérezzék azt a szenvedélyes nyomkövetést, amelynek rabja, szinte megszállottja lettem. Olyannyira, hogy az effajta tájékozódás szabadidőm zömét elfoglalta. Mégsem sajnáltam az áldozatot, mert egy olyan ügy fő motívumai villantak fel, amely alapvetően más megvilágításba helyezi a teljes eseménysort. Az ilyesmiért semmilyen fizetség sem drágaKl mondott igazat? Fogadjuk el javaslatát, s vallassuk egyéb módon a históriát!- De sokszor felkerestem a helyszínt! Köztudomású, hogy az eddigi vélemények szerint a megáradt Csele-patakba fulladt bele a menekülő király, a fiatal 11. Lajos. Ismét áttanulmányoztam a forrásmunkákat. Szerémi György, az udvari káplán nem tartozott az igaz szavúak közé. Akkor sem, ha emlékeit rendezte, ha krónikát írt. Ő - a történtek után 14 évvel - azt jelzi, hogy az uralkodó megbirkózott a mocsaras vidék veszélyeivel, s kíséreteivel eljutott Dunaszekcsőre. Ez 14 kilométerre esik a csatatértől. A helyi papiakban kapott szállást. Ott volt vele Zápolya György, János vajda - a későbbi 1. János - öccse, aki rátámadt az ifjú fenségre, s azzal vádolta, ő az oka annak, hogy Lőrinc herceg birtokaitól elesett a família. Bizony, sokáig gyötrődtem, évek teltek el, míg kiderítettem, hogy kit takar ez a titulus. Végül kiviláglott, hogy Új laky Lőrincröl, a nevezetes oligarcháról van szó, aki Zápolya Istvánnal egyezséget kötött. Visszatérve a szócsatához, a krónikás megjegyzi, hogy meglehetősen elmérgesedett. Olyannyira, hogy az alattvaló háromélü cseh tőrével háromszor döfött az ország első urának testébe, aki ezt követően meghalt. Nos, ez az egész voltaképpen nem más, mint lódítás, fecsegés, mellébeszélés. Arra azonban érdemes volt felfigyelnem, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Másképpen fogalmazva: valami azért lehet a dologban. Annyira mindenképpen hasznos volt az informálódás, hogy továbbléphettem, s apróbb mozzanataiból rakhattam össze a történteket. Egy gyanús kamarás Nézzük most a pontos leírást, átadva a szót a hozzáértő kalauznak!-Elsőnek futott Czetrich Ulrich, a cseh származású - jól jegyezzük meg ezt a nevet — királyi kamarás. Ot követte társa, az ugyanilyen funkciójú Aczél István. Utána jött a lengyel Trtka András, s a sort Jagelló Lajos zárta. Amikor bajba került, kétségbeesetten kiáltott. Trtka segíteni akart, de vízbe fulladt. Ugyanerre a sorsra jutott Aczél is. Czetrich szerencsésebben járt. Ám amikor kivonszolta a királyt, az már halott, volt. Közben azonban sok minden történhetett... Brodarics István kancellár szintén részt vett a harcokban. Ő 1527-ben Krakkóban jelentette meg művét, amelyben érdekes utalások szerepelnek. Jelzi, hogy a királynő, Habsburg Mária felkérte a már előbb említett Czetrich-et, hogy keresse meg férje tetemét. Előkerült a két másik vitéz hullája, az uralkodót azonban frissen hantolt sírban találta. Legalábbis erről tudósít a szerző, aki azt is megjegyzi, milyen lelkes volt a cseh katona, mennyire alaposan tájékozódott, kutatott, s azt is nyomaté- kolja, hogy a testen semmiféle szúrás nyomait nem lelték. Nem furcsa, hogy ilyesmit ki kellett emelni? Bizony, nyomós oka lehetett ennek. Esetleg mentegettek valakit? Könnyű kitalálni, kit. Kár tagadni, hogy a szálak mindig egy emberhez vezetnek, s úgy tűnik, őt bízták meg azzal, hogy ölje meg azt a fejedelmi személyt, aki bizonyos érdekek útjába állt. Azzal, hogy élt. Ha egy kicsit előbbre lépünk az időben, akkor hatványozódik a gyanúsítás. Ezt a vitézt ugyanis később nem megjutalmazták, hanem börtönbe vetették, s ki is végezték. Magyarán szólva: a mór megtette a magáét, a mór mehet. El kellett tüntetni a koronatanút, nehogy valamikor beszéljen, s elpletykálja, hogy ki volt a felbujtó. Ennek viszont a legegyszerűbb módja a likvidálás volt. Cselszövés felsőfokon A ruhák csak később kerültek elő. S velük együtt egy aranylánc, rajta egy szívvel. Ezt megkapta az uralkodónő, aki - s ez bizony furcsa jelenség abban a korban - szerelmes volt urába, szerette élete párját. Olyannyira, hogy annak halála után sem feledte, s létfogytáig kötődött emlékéhez. Mindig fátyolt hordott, s nem óhajtott többé párt választani magának. Azt a nyakéket viszont ő hordta tovább, holott valamikor egykori arájának ajándékozta. S most kanyarodjunk vissza a politikai cselszövések birodalmába, hisz ha itt eligazodunk, megvilágosodik a bűnügyi sztori összes motívuma. A középiskolákban is tanítják, hogy a Jagellók és a Habsburgok házassági megállapodást kötöttek. Ennek lényege az volt, hogy ha Lajos és Mária házassága gyerektelen marad, akkor a magyar trón Habsburg Ferdinándra száll. A fondorlatos testvér annyira vágyott a hatalomra, hogy mit sem törődött húga érzelmeivel, s tragédiába taszította, hogy ő uralkodhasson. A nagy játék eszköze volt a semmiféle erkölcsi gátlást nem ismerő cseh kamarás. Bizonyára nem számított a hálátlanságra, de hát egy bajkeverőnek minden esélyt mérlegelni illene. Törvényszerűen elérte végzete, s ez senkit sem rendít meg. Azt kapta, amit megérdemelt. Hozzátehetnénk, hogy a felsőbb sakkhúzások tönkretették egy fiatal pár jövőjét. Rájuk szebb napok vártak volna. Akárcsak arra az országra, amely hozzájuk hasonlóan meggyötörtetett. Nem éveken, hanem évszázadokon át. S mindez egy magtalan királyi parti miatt? Kissé túl nagy ár... Pécsi István ' . ' ^ ••I ül A „Hajnal Szeme” örökre lecsukódik (Folytatás a magazin 1. oldaláról) Aztán 19Ö2-ben a család felbomlott. MacLeod asszony otthagyta a férjét, s erre minden oka megvolt. Az elvált nej Párizsba költözött, s nemsokára megszületett a sejtelmes Mata Hari, akiről a párizsi lapok áradozó kritikákat közöltek. Párizs után sorra hódította meg Monte-Carlo, Berlin, Bécs, Milánó, Madrid színpadait. 1914-ben éppen Berlinben szerepelt, amikor kitört a háború. Innen Hollandiába ment, majd ismét Párizsba. Sokak szerint ekkor már a német hírszerzés ügynöke volt. Hogy ki szervezte be? Ez megint homályba vész. Vannak, akik tudni vélik, hogy Wilhelm Canaris nyerte meg az ügynek, aki a híres sztriptíztáncosnő ágyában is megfordult. Canaris erről soha nem beszélt. Mások azt állítják, hogy a hollandiai német konzul ajánlott fel az anyagilag rászorult táncosnőnek 20.000 márkát hírszerzés fejében, de akad, aki azt állítja, hogy Montessac márki, a német vezérkar III. B. osztályának ügynöke, korábban jól menő betörő, s állítólag szintén Canaris kreatúrája indította el a kémkedés útján. Az angol Inteligence Service is felfigyelt a táncosnőre. Ellenőrizték, de semmi kompromittálót nem találtak. Mata Hari ismét fellépett Párizsban, ismét ünnepelték, majd hirtelen ápolónőnek jelentkezett a frontra. A megfelelő kiképzés után beosztást kapott egy katonai kórházban. A hazafias felbuzdulás értékéből egyesek szemében levon valamit az a tény, hogy a kórház az egyik épülő francia hadirepülőtér tőszomszédságában volt, s Mata Hari gyakran fordult meg francia repülőtisztek társaságában. Most már a francia titkosszolgálat is figyelte. La Doux kapitány, a Deu- xiemme Bureau, a francia hírszerzés egyik főnöke maga elé kérette, és kémkedéssel vádolta, majd az ártatlanságát bizonygató Mata Harinak felajánlotta, legyen ófrancia hírszerzés ügynöke, különben kiutasítják Franciaországból. Mata Hari vállalta a megbízást. Állítólag azért, mert nem akart megválni akkori szerelmétől, egy orosz pilótatiszttől, akit a vyttel-i kórházban sebesültként ápolt. Mindenesetre Mata Hari tevékenységének köszönhető, hogy a francia flottának sikerült két német tengeralattjárót elsüllyesztenie a Földközitengeren. Madridban is gyakran megfordult, többnyire német tengerésztisztek társaságában. Nyilván innen származott a franciáknak továbbadott információ. Közben a franciák lázasan kutattak egy H-21 fedőnevű német ügynök után, s az Eiffel-toronyban lévő rádió- állomásuk fogott és megfejtett egy rejtjeles üzenetet. Az arról szólt, hogy a H-21-es ügynöknek ne fizessenek annyit a rutininformációiért. Ugyanakkor utasították a címzettet, hogy a hölgynek adjanak egy 5000 frankról szóló csekket, amelyet Párizsban válthat be. Ez a távirat volt az alapja Mata Hari letartóztatásának. Amint visszatért Madridból, őrizetbe vették. A Hotel Plaza Athéné elegáns lakosztályában tartott házkutatáson megtalálták az 5 ezer frankos csekket, és egy tubust „láthatatlan tintával”. A csekkről Mata Hari elismerte, hogy a madridi német attasétól kapta, de nem hírszerző tevékenységért. A tubusról pedig kiderült, hogy fogamzásgátló. Énnek ellenére a Saint-Lazare börtön 123-as cellájának lakója lett. A kihallgatások több hónapon át tartottak. Mata Hari végig kitartott ártatlansága mellett. Valóban ártatlan volt, vagy befolyásos barátaiban bízott? Ki tudja. Mindenesetre közvetlen terhelő bizonyítékot nem tudtak felhozni ellene. Hogy 30.000 márkát kapott a német külügyminisztertől? Természetesen. „Szeretőim megfizettek, sohasem kínáltak ennél kevesebbet" - mondta. Hogy Hollandiába diplomáciai futárpostával küldött leveleket? így igaz, de hát nem írhat Hollandiában élő rokonainak, hiszen kislánya is ott él. Hogy csapatmozgásokat figyelt meg? Igen, látott hadmozdulatokat Németországban, Olaszországban és Franciaországban is, de mindig valamelyik hódolójának a vendégeként került oda. Ugyanakkor semmiféle tény nem bizonyítja, hogy információkat szolgáltatott ki a németeknek. A tárgyaláson a francia Deuxieme Bureau-nak végzett kémtevékenységre, a Franciaországnak szerzett információkra, a két elsüllyesztett német tengeralattjáróra is hivatkozott, de ezt is ellene fordították. Az ügyész kijelentette, hogy ezeket az információkat csak a német hírszerző szolgálattól tudhatta meg, tehát ez is azt bizonyítja, hogy kapcsolatban volt a német vezérkar III. B. részlegével. Bármilyen gyenge lábakon állt is a vád, az ítélet halálra szólt. A francia vezérkarnak bűnbak kellett az elhúzódó háborúért, a frontokon elszenvedett kudarcokért. Mata Hari védőjének fellebbezését elutasították. Kegyelmi kérvényét úgyszintén. 1917. október 15-én, hajnali 5 órakor indult a vicenness-i lőtérre, a kivégzőosztag elé. Emberfeletti önfegyelmet tanúsított. Hideg méltósággal állt a puskacsövek elé, a kivégzőcölöphöz. À tiszt jelére öt lövés dördült, de csak egy találta el. Az viszont a szívébe hatolt, és azonnal megölte. Hogy a lövés pillanatában feltépte volna ruháját, és meztelen testét mutatta a kivégzőosztag katonáinak, ez örök titok maradt. Csakúgy, mint Mata Hari életének sok-sok rejtélye. Kratochwill József „A szeretőim megfizettek”
