Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-16 / 191. szám

2 A HÍRLAP mamink Idomítasz valóságot, idomít a valóságod. Ostor csattan: te ütöttél? Téged ütnek? Imperatívusz Hátadat hátamhoz nem egyenesítem, hitemet hitedhez nem rövidítem, szívedet nem kérem, rám ne dermedjen, vagy rám ne folyjon!- így legyen! Szentencia Életbe fúrt mohó penge hozsannától rozsdásodik. Tiéd lehet? Egyik kezedben nappalok, másik kezedben éjszakák. Miféle malom őrli eggyé? Ki gyúrja össze egyetlenné? s tiéd lehet egy szeplőtlen világ? Korszak Nappalok üszkösödnek fények éjszakához szöknek sötétségben dorbézolnak kelő-nyugvó, vaksi holdak Dérré dermed a parázs? Hozzám megérkezzél! Hozzád nem indulok, hozzád megérkezem, tőled távolodom, hozzád közeledem. ínséges időben, fagyok börtönében, tavaszokra vágyó irtóztató télben várom, hogy te indulj, hozzám megérkezzél. Tőled üdvözüljek, tőlem üdvözüljél. Ha űz Isten ha űz Ördöghöz űz Ördög ha űz Istenhez űz IJtóirat Haragom zápora nem ver téged többet: érj el nélkülem ama égből megigézett földre húzott fényhez! :: 1 Ki és miért ölette meg II. Lajost? Történelmi krimi a Csele­Él hazánkban - Mohácson - egy történelemtanár, akinek nevét határainkon túl szinte mindenütt is­merik, ám idehaza vajmi keveset tudnak róla. Ha külföldről szakemberek érkeznek, rendszerint meglátogatják, a magyar kollégák azonban aligha tülekednek nála. Erre szokták mondani - lefor­dítva a latin mondást senki sem lesz próféta sa­ját hazájában. Minderre ő utalt egri üdülése alkalmával. Kiss Béla vérbeli pedagógus. Szuggesztív előadó, aki szinte átéli az általa tolmácsoltakat. Ráadásul a téma is rendkívül izgalmas és szerteágazó. Éj utakon Indult Nyitott szemléletének köszönhetően nem ragasz­kodott a kizárólagosan hagyományos megközelí­téshez, hanem olykor új utakon indult:- Mivel itt munkálkodom, mindig is izgatott a nevezetes 1526-os ütközet kérdésköre. Tisztában voltam mindazzal, amit leírtak róla. Ennyivel azonban nem elégedhettem meg. Megpróbáltam friss szemmel eligazodni a tények dzsungelében. Már az első portyák meggyőztek arról, hogy ér­demes nemcsak keresni, hanem meg is találni az Ariadné-fonalat. Túl hosszas lenne a fordulatos nyomozás valamennyi részletét felvillantanom, ezért csak ízelítőt adhatok az egészből. Ennyi is elég ahhoz, hogy átérezzék azt a szenvedélyes nyomkövetést, amelynek rabja, szinte megszál­lottja lettem. Olyannyira, hogy az effajta tájéko­zódás szabadidőm zömét elfoglalta. Mégsem saj­náltam az áldozatot, mert egy olyan ügy fő motí­vumai villantak fel, amely alapvetően más megvi­lágításba helyezi a teljes eseménysort. Az ilyes­miért semmilyen fizetség sem drága­Kl mondott igazat? Fogadjuk el javaslatát, s vallassuk egyéb módon a históriát!- De sokszor felkerestem a helyszínt! Köztu­domású, hogy az eddigi vélemények szerint a megáradt Csele-patakba fulladt bele a menekülő király, a fiatal 11. Lajos. Ismét áttanulmányoztam a forrásmunkákat. Szerémi György, az udvari káp­lán nem tartozott az igaz szavúak közé. Akkor sem, ha emlékeit rendezte, ha krónikát írt. Ő - a történtek után 14 évvel - azt jelzi, hogy az ural­kodó megbirkózott a mocsaras vidék veszélyeivel, s kíséreteivel eljutott Dunaszekcsőre. Ez 14 kilo­méterre esik a csatatértől. A helyi papiakban ka­pott szállást. Ott volt vele Zápolya György, János vajda - a későbbi 1. János - öccse, aki rátámadt az ifjú fenségre, s azzal vádolta, ő az oka annak, hogy Lőrinc herceg birtokaitól elesett a família. Bizony, sokáig gyötrődtem, évek teltek el, míg kiderítettem, hogy kit takar ez a titulus. Végül ki­világlott, hogy Új laky Lőrincröl, a nevezetes oli­garcháról van szó, aki Zápolya Istvánnal egyezsé­get kötött. Visszatérve a szócsatához, a krónikás megjegyzi, hogy meglehetősen elmérgesedett. Olyannyira, hogy az alattvaló háromélü cseh tő­rével háromszor döfött az ország első urának tes­tébe, aki ezt követően meghalt. Nos, ez az egész voltaképpen nem más, mint lódítás, fecsegés, mel­lébeszélés. Arra azonban érdemes volt felfigyel­nem, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Másképpen fogalmazva: valami azért lehet a dologban. Annyira mindenképpen hasznos volt az informálódás, hogy továbbléphettem, s apróbb mozzanataiból rakhattam össze a történteket. Egy gyanús kamarás Nézzük most a pontos leírást, átadva a szót a hoz­záértő kalauznak!-Elsőnek futott Czetrich Ulrich, a cseh szár­mazású - jól jegyezzük meg ezt a nevet — királyi kamarás. Ot követte társa, az ugyanilyen funkci­ójú Aczél István. Utána jött a lengyel Trtka And­rás, s a sort Jagelló Lajos zárta. Amikor bajba ke­rült, kétségbeesetten kiáltott. Trtka segíteni akart, de vízbe fulladt. Ugyanerre a sorsra jutott Aczél is. Czetrich szerencsésebben járt. Ám amikor ki­vonszolta a királyt, az már halott, volt. Közben azonban sok minden történhetett... Brodarics Ist­ván kancellár szintén részt vett a harcokban. Ő 1527-ben Krakkóban jelentette meg művét, amelyben érdekes utalások szerepelnek. Jelzi, hogy a királynő, Habsburg Mária felkérte a már előbb említett Czetrich-et, hogy keresse meg férje tetemét. Előkerült a két másik vitéz hullája, az uralkodót azonban frissen hantolt sírban találta. Legalábbis erről tudósít a szerző, aki azt is meg­jegyzi, milyen lelkes volt a cseh katona, mennyire alaposan tájékozódott, kutatott, s azt is nyomaté- kolja, hogy a testen semmiféle szúrás nyomait nem lelték. Nem furcsa, hogy ilyesmit ki kellett emelni? Bizony, nyomós oka lehetett ennek. Eset­leg mentegettek valakit? Könnyű kitalálni, kit. Kár tagadni, hogy a szálak mindig egy emberhez ve­zetnek, s úgy tűnik, őt bízták meg azzal, hogy ölje meg azt a fejedelmi személyt, aki bizonyos érde­kek útjába állt. Azzal, hogy élt. Ha egy kicsit előbbre lépünk az időben, akkor hatványozódik a gyanúsítás. Ezt a vitézt ugyanis később nem megjutalmazták, hanem börtönbe ve­tették, s ki is végezték. Magyarán szólva: a mór megtette a magáét, a mór mehet. El kellett tüntetni a koronatanút, nehogy valamikor beszéljen, s el­pletykálja, hogy ki volt a felbujtó. Ennek viszont a legegyszerűbb módja a likvidálás volt. Cselszövés felsőfokon A ruhák csak később kerültek elő. S velük együtt egy aranylánc, rajta egy szívvel. Ezt megkapta az uralkodónő, aki - s ez bizony furcsa jelenség ab­ban a korban - szerelmes volt urába, szerette élete párját. Olyannyira, hogy annak halála után sem feledte, s létfogytáig kötődött emlékéhez. Mindig fátyolt hordott, s nem óhajtott többé párt válasz­tani magának. Azt a nyakéket viszont ő hordta to­vább, holott valamikor egykori arájának ajándé­kozta. S most kanyarodjunk vissza a politikai cselszö­vések birodalmába, hisz ha itt eligazodunk, meg­világosodik a bűnügyi sztori összes motívuma. A középiskolákban is tanítják, hogy a Jagellók és a Habsburgok házassági megállapodást kötöt­tek. Ennek lényege az volt, hogy ha Lajos és Má­ria házassága gyerektelen marad, akkor a magyar trón Habsburg Ferdinándra száll. A fondorlatos testvér annyira vágyott a hatalomra, hogy mit sem törődött húga érzelmeivel, s tragédiába taszította, hogy ő uralkodhasson. A nagy játék eszköze volt a semmiféle erkölcsi gátlást nem ismerő cseh ka­marás. Bizonyára nem számított a hálátlanságra, de hát egy bajkeverőnek minden esélyt mérlegelni illene. Törvényszerűen elérte végzete, s ez senkit sem rendít meg. Azt kapta, amit megérdemelt. Hozzátehetnénk, hogy a felsőbb sakkhúzások tönkretették egy fiatal pár jövőjét. Rájuk szebb napok vártak volna. Akárcsak arra az országra, amely hozzájuk hasonlóan meggyötörtetett. Nem éveken, hanem évszázadokon át. S mindez egy magtalan királyi parti miatt? Kissé túl nagy ár... Pécsi István ' . ' ^ ••I ül A „Hajnal Szeme” örökre lecsukódik (Folytatás a magazin 1. oldaláról) Aztán 19Ö2-ben a család felbomlott. MacLeod asszony otthagyta a férjét, s erre minden oka megvolt. Az elvált nej Párizsba költözött, s nemsokára meg­született a sejtelmes Mata Hari, akiről a párizsi lapok áradozó kritikákat kö­zöltek. Párizs után sorra hódította meg Monte-Carlo, Berlin, Bécs, Milánó, Madrid színpadait. 1914-ben éppen Berlinben szerepelt, amikor kitört a háború. Innen Hollandiába ment, majd ismét Párizsba. Sokak szerint ekkor már a német hírszerzés ügynöke volt. Hogy ki szer­vezte be? Ez megint homályba vész. Vannak, akik tudni vélik, hogy Wil­helm Canaris nyerte meg az ügynek, aki a híres sztriptíztáncosnő ágyában is megfordult. Canaris erről soha nem beszélt. Mások azt állítják, hogy a hol­landiai német konzul ajánlott fel az anyagilag rászorult táncosnőnek 20.000 márkát hírszerzés fejében, de akad, aki azt állítja, hogy Montessac márki, a német vezérkar III. B. osztá­lyának ügynöke, korábban jól menő betörő, s állítólag szintén Canaris kre­atúrája indította el a kémkedés útján. Az angol Inteligence Service is fel­figyelt a táncosnőre. Ellenőrizték, de semmi kompromittálót nem találtak. Mata Hari ismét fellépett Párizsban, ismét ünnepelték, majd hirtelen ápo­lónőnek jelentkezett a frontra. A meg­felelő kiképzés után beosztást kapott egy katonai kórházban. A hazafias felbuzdulás értékéből egyesek szemé­ben levon valamit az a tény, hogy a kórház az egyik épülő francia hadire­pülőtér tőszomszédságában volt, s Mata Hari gyakran fordult meg fran­cia repülőtisztek társaságában. Most már a francia titkosszolgálat is figyelte. La Doux kapitány, a Deu- xiemme Bureau, a francia hírszerzés egyik főnöke maga elé kérette, és kémkedéssel vádolta, majd az ártat­lanságát bizonygató Mata Harinak felajánlotta, legyen ófrancia hírszer­zés ügynöke, különben kiutasítják Franciaországból. Mata Hari vállalta a megbízást. Állítólag azért, mert nem akart megválni akkori szerelmétől, egy orosz pilótatiszttől, akit a vyttel-i kórházban sebesültként ápolt. Mindenesetre Mata Hari tevékeny­ségének köszönhető, hogy a francia flottának sikerült két német tenger­alattjárót elsüllyesztenie a Földközi­tengeren. Madridban is gyakran megfordult, többnyire német tengerésztisztek tár­saságában. Nyilván innen származott a franciáknak továbbadott információ. Közben a franciák lázasan kutattak egy H-21 fedőnevű német ügynök után, s az Eiffel-toronyban lévő rádió- állomásuk fogott és megfejtett egy rejtjeles üzenetet. Az arról szólt, hogy a H-21-es ügynöknek ne fizessenek annyit a rutininformációiért. Ugyan­akkor utasították a címzettet, hogy a hölgynek adjanak egy 5000 frankról szóló csekket, amelyet Párizsban vált­hat be. Ez a távirat volt az alapja Mata Hari letartóztatásának. Amint visszatért Madridból, őrizetbe vették. A Hotel Plaza Athéné elegáns lakosz­tályában tartott házkutatáson megta­lálták az 5 ezer frankos csekket, és egy tubust „láthatatlan tintával”. A csekk­ről Mata Hari elismerte, hogy a mad­ridi német attasétól kapta, de nem hír­szerző tevékenységért. A tubusról pe­dig kiderült, hogy fogamzásgátló. Én­nek ellenére a Saint-Lazare börtön 123-as cellájának lakója lett. A kihallgatások több hónapon át tartottak. Mata Hari végig kitartott ár­tatlansága mellett. Valóban ártatlan volt, vagy befolyásos barátaiban bí­zott? Ki tudja. Mindenesetre közvetlen terhelő bizonyítékot nem tudtak fel­hozni ellene. Hogy 30.000 márkát ka­pott a német külügyminisztertől? Természetesen. „Szeretőim megfizet­tek, sohasem kínáltak ennél keveseb­bet" - mondta. Hogy Hollandiába dip­lomáciai futárpostával küldött levele­ket? így igaz, de hát nem írhat Hol­landiában élő rokonainak, hiszen kis­lánya is ott él. Hogy csapatmozgáso­kat figyelt meg? Igen, látott hadmoz­dulatokat Németországban, Olaszor­szágban és Franciaországban is, de mindig valamelyik hódolójának a vendégeként került oda. Ugyanakkor semmiféle tény nem bizonyítja, hogy információkat szolgáltatott ki a néme­teknek. A tárgyaláson a francia Deuxieme Bureau-nak végzett kémtevékeny­ségre, a Franciaországnak szerzett in­formációkra, a két elsüllyesztett német tengeralattjáróra is hivatkozott, de ezt is ellene fordították. Az ügyész kije­lentette, hogy ezeket az információkat csak a német hírszerző szolgálattól tudhatta meg, tehát ez is azt bizo­nyítja, hogy kapcsolatban volt a német vezérkar III. B. részlegével. Bármi­lyen gyenge lábakon állt is a vád, az ítélet halálra szólt. A francia vezér­karnak bűnbak kellett az elhúzódó há­borúért, a frontokon elszenvedett ku­darcokért. Mata Hari védőjének fellebbezését elutasították. Kegyelmi kérvényét úgyszintén. 1917. október 15-én, haj­nali 5 órakor indult a vicenness-i lő­térre, a kivégzőosztag elé. Emberfe­letti önfegyelmet tanúsított. Hideg méltósággal állt a puskacsövek elé, a kivégzőcölöphöz. À tiszt jelére öt lö­vés dördült, de csak egy találta el. Az viszont a szívébe hatolt, és azonnal megölte. Hogy a lövés pillanatában feltépte volna ruháját, és meztelen tes­tét mutatta a kivégzőosztag katonái­nak, ez örök titok maradt. Csakúgy, mint Mata Hari életének sok-sok rejté­lye. Kratochwill József „A szeretőim megfizettek”

Next

/
Thumbnails
Contents