Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07 / 131. szám

A HÍRLAP maminia 2 Hármas befutó helyett MSZP-FKGP párharc? Gazdasági, politikai helyzetértékelés - kisgazda szemszögből- Legelőször is azt mondjuk, hogy nemcsak országos programra, hanem regionális, megyei és helyi progra­mokra is szükség van, ha a jövőt ille­tően valóban előre akarunk lépni. A Független Kisgazdapárt az eddigi Bu- dapest-centrikus politizálással szem­ben a vidékközpontúságot hirdette meg, hiszen egyes régiók - és ezek sajnos igen nagy számban fellelhetők az ország legkülönbözőbb pontjain - teljesen ellehetetlenült helyzetbe ke­rültek. Ez figyelhető meg többek kö­zött Pétervására térségében is. Az FKGP azt vallja, hogy a vidékcentri­kus politizálásnak koncentrált szerve­zeti megoldásokon is kell nyugodnia. Azt mondjuk például, hogy a mező- gazdaság és a hozzá ezer szállal kö­tődő vidék helyzetének rendezése ér­dekében a Földművelésügyi Miniszté­riumot a feldolgozóipart felügyelő tárcával, a vízüggyel, a környezetvé­delemmel, a területfejlesztéssel és az önkormányzatiság bizonyos elemeivel kellene párosítani, hogy koncentrált tökét lehessen juttatni egy-egy való­ban elmaradott térség talpraállítá- sára. Mindennek nagyon sokfajta módja lehetséges, de már megvannak a konkrét terveink is.- Bár még egy év van hátra a vá­lasztásokig, a pártoknál már gőzerő­vel folyik a felkészülés a megmérette­tésre. Korábban felröppent a hír, mi­szerint a Független Kisgazdapárt az Ön két tanácsadója személyében két „nagy” névvel is ringbe száll Heves megyében. Eszerint a pétervásárai országgyűlési választási körzetben Várhelyi András, míg a füzesabonyi körzetben Pokol Béla lenne a párt egyéni képviselőjelöltje.- Ami a kiválasztás menetrendjét il­leti: eredendően a párt alapszervezetei ajánlhatnak képviselőjelölteket, de raj­tuk kívül még sok mindenki más is jo­gosult erre. Az ajánlásokat a megyei szerveze­tek is véleményezik, majd egy külön­bizottság vizsgálja meg az egyéni vá­lasztókerületek lehetséges befutóinak helyzetét, elemezve, hogy mi lenne a legbölcsebb döntés. Végül az orszá­gos elnökség jelöli meg a kiválasztot­tat. Várhelyi András egyetemi tanár ennek a körzetnek a szülötte, s való­ban az ő neve is szóba került, mint le­hetséges jelölt. Hangsúlyozom azon­ban: a döntést csak az országos elnök­ség hozhatja meg a jelöltek személyé­nek gondos mérlegelése után. Pokol Béla helyzete más: ö záhonyi szüle­tésű, Budapesten lakó egyetemi tanár, ekképp szóba sem jöhet egy olyan kör­zetben, ahol nem él, és nem is köti oda semmilyen jelentősebb esemény, mint kötné szülőföldje esetében. Fotók: Majoros Tamás Szöveg: Kühne Gábor (Folytatás a magazin 1. oldaláról) Úgy látom, hogy az MSZP - amely hosszú ideig állampártként egyedüli pártja volt Magyarországnak - sok he­lyen gazdasági, politikai és egyéb okok miatt gyökeret eresztett, így mindenképpen számolni kell vele. Köztünk és köztük azonban van lé­nyegi különbség: amíg az MSZP lefelé tendáló párt — a kommunizmus az egész világon megbukott, s a poszt­kommunizmusnak sincs másutt hely, csak a történelemkönyvekben -, a Független Kisgazdapárt egyre nép­szerűbb. Ezért azt gondolom, hogy a mi nyerési esélyeink lényegesen na­gyobbak. Ami a Fideszt illeti: velük kapcsolatban azt kell megállapítanom, hogy vidéki szervezetei összehason­líthatatlanul kisebb számban vannak, mint az FKGP-nek vagy az MSZP- nek. Ezért gondolom, hogy helyzetük korántsem olyan előnyös, mint a mi­énk. Nem hiszem tehát, hogy a válasz­tás végső kimenetelébe komoly bele­szólásuk lehetne. A Fidesz tulajdon­képpen a média által létrehozott, s a média kegyeitől függő erő. Itt ugyan­akkor azt is látni kell, hogy amint erő­södnek majd a szabad demokraták, úgy gyengülnek a fiatal demokraták és fordítva: a Fidesz erősödése az SZDSZ-nek a Parlamentből való ki­esését is eredményezheti. Összegezve: ezek a pártok nem jelentenek olyan erőt, mint a felfelé ívelő szakaszban lévő Független Kisgazdapárt, vagy a lefelé tartó MSZP.- Ezek szerint Ön távolról sem ért egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy egy politikai erő választási győzelme alig-alig függ a taglétszám nagyságá­tól, a párt szervezettségétől. Erre ők a nyugati világban jól működő, úgyne­vezett „választási pártokat” hozzák fel példaként: ezek a pártok a két vá­lasztás közötti időszakban szinte tetszhalotti állapotba kerülnek, ám a kampány időszakára alaposan fel­szívják” magukat.- Ezek a szempontok egy kialakult többpárti parlamenti demokráciában nyilvánvalóan irányadóak lehetnek, ám jelenleg Magyarországon egészen másféle tendenciák érvényesülnek. Itt utalhatnék a közvélemény-kutatók sú­lyos tévedéseire, például Palotás Já­nos megítélését illetően: emlékezetes, őt vagy az első, vagy a második helyre tették, Göncz Árpáddal felváltva. De említhetném, hogy a Fidesz súlyát ko­rábban ők 38 százalékra is becsülték, amivel szemben a valós eredmény összehasonlíthatatlanul soványabb volt. Magyarországon nagyon jelentős a néptömegek történelmi gyökérhez való kapcsolódása, így nagy jelentő­séggel bír az is, hogy a kisgazdapárt - helyi szervezetein keresztül - mélyen beágyazott a társadalomba. Magam ennek sokkal nagyobb jelentőséget tu­lajdonítok, mint a közvélemény-kuta­tók.-Az utóbbi napokban a figyelem középpontjába került Horn Gyula miniszterelnöknek az Önnel, illetve Orbán Viktorral, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökével folytatott négyszemközti megbeszélése. Többek szerint a találkozók mögött a „hírbe hozás” szándéka állt. Mások Horn Gyulának a saját pártjának, illetve a koalíciós partnernek címzett egyfajta üzenetét olvasták ki. Megint mások pedig már az új kormánykoalíció formálódásáról suttognak. Ez utóbbi abból a szempontból is érdekes lehet, hogy ha elfogadjuk a „hármas be­futó” elméletét, egyik párt sem lesz képes stabil kormányzásra a másik kettő valamelyike nélkül...-Nézze, hogy egy párt ereje mire lesz képes, azt meg lehet majd ítélni az első választási forduló eredménye­inek pontos is­meretében. Én abból indulok ki, hogy a Független Kisgazdapárt 1995. november 5-én - az 1945- ben aratott vá­lasztási győzel­mének ötvenedik évfordulóján niegtartott együt­tes nagygyűlésén és nagyválaszt­mányán - előter­jesztésemre fo­gadta el azt a ha­tározati javasla­tot, amely kizárja a jelenlegi kor­mánykoalíció tagjaival való mindennemű vá­lasztási vagy ko­alíciós együttmű­ködést. Itt azon­ban azt is meg kell említeni, hogy a Minisz­terelnöki Hivatal a Horn-Torgyán találkozóról kommünikét adott ki, amely teljes mértékben korrekt, ahhoz hozzátennivalóm nincs.-A különböző pártok - közte a Független Kis­gazdapárt is - élesen bírálták a jelen­legi választási rendszert. Ön lát-e esélyt arra, hogy e téren változások lesznek még e ciklus folyamán?- Nem látok esélyt a jelenlegi vá­lasztási törvény jelentős módosítására. Itt emlékeztetnem kell arra, hogy jog­állami körülmények között a ciklus fél­idején túl már nem szokás változtatni a választójogi törvényen. Úgy gondo­lom, alapvető módosításra egy kor­mányzati időszak kezdetén kell sort keríteni. Általában az a célszerű, ha az a következő országgyűlési ciklusra vonatkozik, tekintve, hogy rendkívül kényes kérdésről van szó. Ha ugyanis például átalakítják a választókörzete­ket, és mondjuk éppen a pétervásárait szüntetnék meg, akkor itt nyilvánva­lóan éles ellenállásba ütközne az el­képzelés. Ebből fakadóan a választási rendszer nem előre megtervezett vál­toztatása nagy valószínűséggel nem haladja meg a választási propaganda szintjét.-Az utóbbi időkben egyre többet lehet hal­lani - elsősorban kormányzati berkekből -, hogy a makro­gazdaság muta­tói mennyire kedvezően ala­kulnak. Önök szerint is jó úton járunk, vagy csupán ismét vá­lasztási „csali­ról” van szó?- Sajnos, az utóbbi mellett kell letennem a voksot. Itt egy olyan megalapo­zatlan sikerpro­pagandáról van szó, amely a vá­lasztási célkitű­zések érdekében optimista színezetet ad a folyamatoknak. A valóság ezzel szemben az - amit például az euro-at- lanti integrációs törekvéseink kapcsán mostanság lehet is hallani -, legalább tíz évre van szükségünk ahhoz, hogy az Európai Unió tagjai lehessünk. Ez egyértelműen a gazdaság zilált állapo­tára utal, hiszen csak amiatt kell - reá­lisan - ilyen hosszú időben gondol­kodnunk. Másrészt a Magyar Nemzeti Bank éppen most indít kötvényjegyzési akciót Angliában újabb egymilliárd dollár értékben. Mindez arra utal, hogy gazdaságunk padlón van, telje­sen szétzilálódott. Magam, illetve szakértőim meglátása szerint a GDP nemhogy növekedne, hanem mínusz­ban van. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a legnagyobb bankjaink is újabb és újabb konszolidációt igényelnek. Összefoglalva tehát: magam nem tar­tom megalapozottnak ezeket az opti­mistajelentéseket.-Észak-Heves köztudottan az or­szág egyik legmostohább viszonyok­kal megáldott régiója, akár a mező- gazdaságot, akár az ipart nézzük. A Független Kisgazdapárt milyen ígé­retekkel tudja biztatni az itt élőket? ^Szubjektív Aperitif helyett - ünnepi ebédhez... VASÁRNAP - közel a délhez - bekapcsolom a televíziót. Ráté­vedek az egyik csatornára, aminek műsorában éppen gyömöszöli egymást egy fiatal pár. Deréktői lefelé ugyan nem mutatja őket a kamera, de a mozgásukból egyértelmű, hogy mivel töltik az időt. Nem pasz- szióznak éppen, ami indulatos kísérő szavaikból világosan ki­tetszik. A nő szidja a férfit, mint a bokrot, miközben a maradék szuszt is iparkodik még ki­szedni partneréből. Büntetésnek tűnik a javából, mintsem önfe- ledt játéknak, szórakozásnak. Ajándék helyett szemmel látha­tóan, füllel hallhatóan fenyítés, amit az úr a hölgytől kap. Az­tán, amikor a pali már nem bírja tiltakozással, könyörgés­sel és szuflával, elalél - a kín­tól. Kidől. Amaz meg rá. S el­torzult arccal szürcsöli, issza, ami még jut neki a srácból. Kis maradék a szája szélén meg a pofiján marad, de gyorsan el­tünteti. Talán hogy ne is emlé­kezzék rá... Próbálom, szeretném én is elfeledni, de nehezen szabadu­lok a számomra valahogy ke- ; ; vésbé szórakoztató, nem külö­nösebben magával ragadó él­ménytől. Később, sokkal a tör­ténet után is, újra meg újra eszembe jut a jelenet a ki tudja, milyen című filmből, a műhol­das adón. Lényegtelen, hogy éppen melyiken, hiszen semmi kedvem ingyenreklámot esi- ÿg nálni vele a perverzeknek, akik az ünnepi ebédre várván, talán kellemes aperitifként fogyaszt­ják e látványt, amit a szerkesz­tők ezúttal felszolgáltak az ebéd előtt. A magam részéről inkább neheztelek most. Mivel azért legalább vasárnap, s fő műsoridőben - amikor főleg gyerekközönség ül a képernyő előtt - tudja isten, valahogy mást is elképzelnék a tévében. Szolidabban sem éppen Jancsit és Juliskát, vagy a témánál né­miképpen maradva, valamiféle gólyamesét, de gusztusosabbat, szemet-szívet gyönyörködte- többet feltétlenül. No, de ez hovatovább mind lehetetlenebb kívánság. Mahol­nap talán az a legtermészete­sebb, hogy olyat lát délidőben és vasárnap is a néző, mint idézni bátorkodtam. Hogy a ké­sőbbi műsorokat, az olykor leg­ártatlanabb cím alatt jelent­kező estieket, éjszakaiakat ne is említsem! Néha már hinni sem akarom, hogy tényleg azt mondják-e, amit magyarra szinkronizálnak. Valószínűbbnek tartom, hogy rá-rá dobnak még egy-egy la­páttal a fordítók a hazai stúdió­ban, hogy zaftosabb legyen - nekik. Mivel a részükre - úgy tűnik - ez jelent inkább boldog­ságot. HADD TANULJA csak a gyermek is..! Gy.Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents