Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07 / 131. szám
A HÍRLAP maminia 2 Hármas befutó helyett MSZP-FKGP párharc? Gazdasági, politikai helyzetértékelés - kisgazda szemszögből- Legelőször is azt mondjuk, hogy nemcsak országos programra, hanem regionális, megyei és helyi programokra is szükség van, ha a jövőt illetően valóban előre akarunk lépni. A Független Kisgazdapárt az eddigi Bu- dapest-centrikus politizálással szemben a vidékközpontúságot hirdette meg, hiszen egyes régiók - és ezek sajnos igen nagy számban fellelhetők az ország legkülönbözőbb pontjain - teljesen ellehetetlenült helyzetbe kerültek. Ez figyelhető meg többek között Pétervására térségében is. Az FKGP azt vallja, hogy a vidékcentrikus politizálásnak koncentrált szervezeti megoldásokon is kell nyugodnia. Azt mondjuk például, hogy a mező- gazdaság és a hozzá ezer szállal kötődő vidék helyzetének rendezése érdekében a Földművelésügyi Minisztériumot a feldolgozóipart felügyelő tárcával, a vízüggyel, a környezetvédelemmel, a területfejlesztéssel és az önkormányzatiság bizonyos elemeivel kellene párosítani, hogy koncentrált tökét lehessen juttatni egy-egy valóban elmaradott térség talpraállítá- sára. Mindennek nagyon sokfajta módja lehetséges, de már megvannak a konkrét terveink is.- Bár még egy év van hátra a választásokig, a pártoknál már gőzerővel folyik a felkészülés a megmérettetésre. Korábban felröppent a hír, miszerint a Független Kisgazdapárt az Ön két tanácsadója személyében két „nagy” névvel is ringbe száll Heves megyében. Eszerint a pétervásárai országgyűlési választási körzetben Várhelyi András, míg a füzesabonyi körzetben Pokol Béla lenne a párt egyéni képviselőjelöltje.- Ami a kiválasztás menetrendjét illeti: eredendően a párt alapszervezetei ajánlhatnak képviselőjelölteket, de rajtuk kívül még sok mindenki más is jogosult erre. Az ajánlásokat a megyei szervezetek is véleményezik, majd egy különbizottság vizsgálja meg az egyéni választókerületek lehetséges befutóinak helyzetét, elemezve, hogy mi lenne a legbölcsebb döntés. Végül az országos elnökség jelöli meg a kiválasztottat. Várhelyi András egyetemi tanár ennek a körzetnek a szülötte, s valóban az ő neve is szóba került, mint lehetséges jelölt. Hangsúlyozom azonban: a döntést csak az országos elnökség hozhatja meg a jelöltek személyének gondos mérlegelése után. Pokol Béla helyzete más: ö záhonyi születésű, Budapesten lakó egyetemi tanár, ekképp szóba sem jöhet egy olyan körzetben, ahol nem él, és nem is köti oda semmilyen jelentősebb esemény, mint kötné szülőföldje esetében. Fotók: Majoros Tamás Szöveg: Kühne Gábor (Folytatás a magazin 1. oldaláról) Úgy látom, hogy az MSZP - amely hosszú ideig állampártként egyedüli pártja volt Magyarországnak - sok helyen gazdasági, politikai és egyéb okok miatt gyökeret eresztett, így mindenképpen számolni kell vele. Köztünk és köztük azonban van lényegi különbség: amíg az MSZP lefelé tendáló párt — a kommunizmus az egész világon megbukott, s a posztkommunizmusnak sincs másutt hely, csak a történelemkönyvekben -, a Független Kisgazdapárt egyre népszerűbb. Ezért azt gondolom, hogy a mi nyerési esélyeink lényegesen nagyobbak. Ami a Fideszt illeti: velük kapcsolatban azt kell megállapítanom, hogy vidéki szervezetei összehasonlíthatatlanul kisebb számban vannak, mint az FKGP-nek vagy az MSZP- nek. Ezért gondolom, hogy helyzetük korántsem olyan előnyös, mint a miénk. Nem hiszem tehát, hogy a választás végső kimenetelébe komoly beleszólásuk lehetne. A Fidesz tulajdonképpen a média által létrehozott, s a média kegyeitől függő erő. Itt ugyanakkor azt is látni kell, hogy amint erősödnek majd a szabad demokraták, úgy gyengülnek a fiatal demokraták és fordítva: a Fidesz erősödése az SZDSZ-nek a Parlamentből való kiesését is eredményezheti. Összegezve: ezek a pártok nem jelentenek olyan erőt, mint a felfelé ívelő szakaszban lévő Független Kisgazdapárt, vagy a lefelé tartó MSZP.- Ezek szerint Ön távolról sem ért egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy egy politikai erő választási győzelme alig-alig függ a taglétszám nagyságától, a párt szervezettségétől. Erre ők a nyugati világban jól működő, úgynevezett „választási pártokat” hozzák fel példaként: ezek a pártok a két választás közötti időszakban szinte tetszhalotti állapotba kerülnek, ám a kampány időszakára alaposan felszívják” magukat.- Ezek a szempontok egy kialakult többpárti parlamenti demokráciában nyilvánvalóan irányadóak lehetnek, ám jelenleg Magyarországon egészen másféle tendenciák érvényesülnek. Itt utalhatnék a közvélemény-kutatók súlyos tévedéseire, például Palotás János megítélését illetően: emlékezetes, őt vagy az első, vagy a második helyre tették, Göncz Árpáddal felváltva. De említhetném, hogy a Fidesz súlyát korábban ők 38 százalékra is becsülték, amivel szemben a valós eredmény összehasonlíthatatlanul soványabb volt. Magyarországon nagyon jelentős a néptömegek történelmi gyökérhez való kapcsolódása, így nagy jelentőséggel bír az is, hogy a kisgazdapárt - helyi szervezetein keresztül - mélyen beágyazott a társadalomba. Magam ennek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint a közvélemény-kutatók.-Az utóbbi napokban a figyelem középpontjába került Horn Gyula miniszterelnöknek az Önnel, illetve Orbán Viktorral, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökével folytatott négyszemközti megbeszélése. Többek szerint a találkozók mögött a „hírbe hozás” szándéka állt. Mások Horn Gyulának a saját pártjának, illetve a koalíciós partnernek címzett egyfajta üzenetét olvasták ki. Megint mások pedig már az új kormánykoalíció formálódásáról suttognak. Ez utóbbi abból a szempontból is érdekes lehet, hogy ha elfogadjuk a „hármas befutó” elméletét, egyik párt sem lesz képes stabil kormányzásra a másik kettő valamelyike nélkül...-Nézze, hogy egy párt ereje mire lesz képes, azt meg lehet majd ítélni az első választási forduló eredményeinek pontos ismeretében. Én abból indulok ki, hogy a Független Kisgazdapárt 1995. november 5-én - az 1945- ben aratott választási győzelmének ötvenedik évfordulóján niegtartott együttes nagygyűlésén és nagyválasztmányán - előterjesztésemre fogadta el azt a határozati javaslatot, amely kizárja a jelenlegi kormánykoalíció tagjaival való mindennemű választási vagy koalíciós együttműködést. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy a Miniszterelnöki Hivatal a Horn-Torgyán találkozóról kommünikét adott ki, amely teljes mértékben korrekt, ahhoz hozzátennivalóm nincs.-A különböző pártok - közte a Független Kisgazdapárt is - élesen bírálták a jelenlegi választási rendszert. Ön lát-e esélyt arra, hogy e téren változások lesznek még e ciklus folyamán?- Nem látok esélyt a jelenlegi választási törvény jelentős módosítására. Itt emlékeztetnem kell arra, hogy jogállami körülmények között a ciklus félidején túl már nem szokás változtatni a választójogi törvényen. Úgy gondolom, alapvető módosításra egy kormányzati időszak kezdetén kell sort keríteni. Általában az a célszerű, ha az a következő országgyűlési ciklusra vonatkozik, tekintve, hogy rendkívül kényes kérdésről van szó. Ha ugyanis például átalakítják a választókörzeteket, és mondjuk éppen a pétervásárait szüntetnék meg, akkor itt nyilvánvalóan éles ellenállásba ütközne az elképzelés. Ebből fakadóan a választási rendszer nem előre megtervezett változtatása nagy valószínűséggel nem haladja meg a választási propaganda szintjét.-Az utóbbi időkben egyre többet lehet hallani - elsősorban kormányzati berkekből -, hogy a makrogazdaság mutatói mennyire kedvezően alakulnak. Önök szerint is jó úton járunk, vagy csupán ismét választási „csaliról” van szó?- Sajnos, az utóbbi mellett kell letennem a voksot. Itt egy olyan megalapozatlan sikerpropagandáról van szó, amely a választási célkitűzések érdekében optimista színezetet ad a folyamatoknak. A valóság ezzel szemben az - amit például az euro-at- lanti integrációs törekvéseink kapcsán mostanság lehet is hallani -, legalább tíz évre van szükségünk ahhoz, hogy az Európai Unió tagjai lehessünk. Ez egyértelműen a gazdaság zilált állapotára utal, hiszen csak amiatt kell - reálisan - ilyen hosszú időben gondolkodnunk. Másrészt a Magyar Nemzeti Bank éppen most indít kötvényjegyzési akciót Angliában újabb egymilliárd dollár értékben. Mindez arra utal, hogy gazdaságunk padlón van, teljesen szétzilálódott. Magam, illetve szakértőim meglátása szerint a GDP nemhogy növekedne, hanem mínuszban van. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a legnagyobb bankjaink is újabb és újabb konszolidációt igényelnek. Összefoglalva tehát: magam nem tartom megalapozottnak ezeket az optimistajelentéseket.-Észak-Heves köztudottan az ország egyik legmostohább viszonyokkal megáldott régiója, akár a mező- gazdaságot, akár az ipart nézzük. A Független Kisgazdapárt milyen ígéretekkel tudja biztatni az itt élőket? ^Szubjektív Aperitif helyett - ünnepi ebédhez... VASÁRNAP - közel a délhez - bekapcsolom a televíziót. Rátévedek az egyik csatornára, aminek műsorában éppen gyömöszöli egymást egy fiatal pár. Deréktői lefelé ugyan nem mutatja őket a kamera, de a mozgásukból egyértelmű, hogy mivel töltik az időt. Nem pasz- szióznak éppen, ami indulatos kísérő szavaikból világosan kitetszik. A nő szidja a férfit, mint a bokrot, miközben a maradék szuszt is iparkodik még kiszedni partneréből. Büntetésnek tűnik a javából, mintsem önfe- ledt játéknak, szórakozásnak. Ajándék helyett szemmel láthatóan, füllel hallhatóan fenyítés, amit az úr a hölgytől kap. Aztán, amikor a pali már nem bírja tiltakozással, könyörgéssel és szuflával, elalél - a kíntól. Kidől. Amaz meg rá. S eltorzult arccal szürcsöli, issza, ami még jut neki a srácból. Kis maradék a szája szélén meg a pofiján marad, de gyorsan eltünteti. Talán hogy ne is emlékezzék rá... Próbálom, szeretném én is elfeledni, de nehezen szabadulok a számomra valahogy ke- ; ; vésbé szórakoztató, nem különösebben magával ragadó élménytől. Később, sokkal a történet után is, újra meg újra eszembe jut a jelenet a ki tudja, milyen című filmből, a műholdas adón. Lényegtelen, hogy éppen melyiken, hiszen semmi kedvem ingyenreklámot esi- ÿg nálni vele a perverzeknek, akik az ünnepi ebédre várván, talán kellemes aperitifként fogyasztják e látványt, amit a szerkesztők ezúttal felszolgáltak az ebéd előtt. A magam részéről inkább neheztelek most. Mivel azért legalább vasárnap, s fő műsoridőben - amikor főleg gyerekközönség ül a képernyő előtt - tudja isten, valahogy mást is elképzelnék a tévében. Szolidabban sem éppen Jancsit és Juliskát, vagy a témánál némiképpen maradva, valamiféle gólyamesét, de gusztusosabbat, szemet-szívet gyönyörködte- többet feltétlenül. No, de ez hovatovább mind lehetetlenebb kívánság. Maholnap talán az a legtermészetesebb, hogy olyat lát délidőben és vasárnap is a néző, mint idézni bátorkodtam. Hogy a későbbi műsorokat, az olykor legártatlanabb cím alatt jelentkező estieket, éjszakaiakat ne is említsem! Néha már hinni sem akarom, hogy tényleg azt mondják-e, amit magyarra szinkronizálnak. Valószínűbbnek tartom, hogy rá-rá dobnak még egy-egy lapáttal a fordítók a hazai stúdióban, hogy zaftosabb legyen - nekik. Mivel a részükre - úgy tűnik - ez jelent inkább boldogságot. HADD TANULJA csak a gyermek is..! Gy.Gy.
