Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28 / 149. szám

1IHL j ’ gliraHjrafe jHgk Ilii® i H , 1 Tettem a dolgom A nagyszüleinek csinált elő­ször játszási újságot, hogy az­tán - végigjárva a szamárlét­rát - mára a Duna Televízió műsorát szerkessze a Hatvan­ban élő Csáky Zoltán. (Cikkünk a magazin 4. oldalán található) 7 A bitón Csornai Zoltán ebben a köte­tében több mint száz verssel várja a megmérettetést az ol­vasók és ítészek előtt. Ebből a termésből válogattunk. (Összeállításunk a magazin 2. oldalán olvasható) Egy tőről fakad a vers és a dal: a költő és a helyi énekkar fotó: szilvás István Utassy József: „Ha már fáj a sorsa, nagyon szépen fájjon" A meztelen lelkű ember hazatért Örülök, hogy ma itt lehetek. Azt mondják, jobb későn, mint soha. Igaz, én negy­ven évvel ezelőtt nekivágtam a világnak, de most hazajöttem. Költőként is, hála Istennek. Na de ne filozofáljunk, hanem nézzük, miből is élünk - köszöntötte a bükkszenterzsébeti hallgatóságot a kultúrházban Utassy József költő, aki először mutatkozott be verseivel szülőfalujában. Másfél órán át sorjáztak azon a péntek estén a versek a bükkszenterzsébeti színpadon. Bükkszenterzsébetröl, a klottgatyás kis­fiúról, aki immár meglett emberként me­sélt a régmúltról, hol könnyeket csalva a hallgatóság szemébe, hol mosolyt fa­kasztva az arcokon. A cséplőgép puffo­gásától hangos nyarak, csínyek emlékei bukkantak elő a lüktető strófákból, régi örömök és régi szomorúságok. Láthattunk egy embert, aki meztelenre vetkőztette lelkét, s hol borongósan, hol cinkosan kacsintva tárta az egykori - ma már őszülő - pajtások elé: „Ugye,.emlé­keztek?" S a költő szavait lesők lassan a mesélő ember szavait lesőkké váltak. Mert Utassy József Biikkszenterzsébeten nem „csupán" a mai magyar líra egyik kiemelkedő képviselője. Sokkal több an­nál: Ő „aJóska”... Amikor kiürült a nézőtér, elköszöntek a vendégek, a kis klubhelyiségben ültünk le beszélgetni. (Folytatás a magazin 2. oldalán) Bakody József, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze nyugdíjba készül A színész, akinek jégcsap agya, de forró szíve van Hét esztendeje az egri színház elma­radhatatlan epizodistája. Egy remek életművet hagyott maga mögött Veszprémben, s itt is meghódította a publikumot. Legelőször a Vízkereszt Keszeg lovagja­ként: ezért az alakításáért a szakmától Aase-díjat kapott. Tucatnyi filmben sze­repelt. (Legutóbb a Törvénytelen című filmben Madár úr felejthetetlen figuráját alakította.) Már huszonévesként az egyik darabban tizenéves pikolófiút, a másik­ban százesztendős aggastyánt alakított. Fiatalkorában bokszolt (ki hinné vé­kony termetéről), s lehet, hogy egy tánc- dalénekesi karrier tört derékba (Elvis Presley- és Engelbert Humperdink-àdio- kat énekelt egy bárban), amikor mégis a színi pályát választotta. Szakmai nyugdíjba készül, bár a kö­vetkező évadot velünk, egriekkel tölti. Az idei legnagyobb sikerben, a Mont- martre-i ibolyában oroszlánrésze volt.-Még mindig pályája csúcsán van. Jól megfontolta a nyugdíjba vonulási szándékát?- Nekem ’98-ig érvényes szerződésem van az egri színházzal. Nem küldtek el, önelhatározásból jutottam el eddig a megalapozott döntésig. Egy 1996-os törvénymódosítás követ­keztében ma már a színészeket is ugyanaz a szakmai nyugdíjazási lehető­ség illeti meg, mint a balett-táncosokat. A színházakat ez a rendszerváltás olyan hátrányos helyzetbe hozta, hogy elvisel­hetetlenné vált a lét a színház és a művé­szetek számára. A színházak arculatépí­tését ma az anyagiak határozzák meg, te­hát műsorpolitikában is elrugaszkodnak attól, ami a rendszerváltás előtt jelle­mezte a művészeti életet.- Jó ez vagy rossz?- Bizonyos értelemben jó is, de nagy veszteség, hogy Németh László, Illyés Gyula, Remenyik Zsigmond, Tamási Áron darabjait nem játsszák.- Ma már sokan azt mondják, hogy színházilag ide­jétmúltak, nehezen játszhatók a Né­meth László-szín- müvek.- Azok a figu­rák, amelyeket Németh László megírt, voltak és vannak is. A het­venes évek dere­kán az egyik leg­Bakody József és gyengébbnek Pátfy Zoltán jele- mondott Németh nete a Mont- László-darabot, a martre-i ibolya Győzelem címűt egri előadásából Latinovits Zoltán fotó: majoros tamás Veszprémben bri­liánsán vitte színre, megnyitotta az élet felé. (Folytatás a magazin 3. oldalán) Kitárult ajtók... Az elmúlt szombaton azonos időpontban diplomaátadó ünnep­séget rendezett Eger két felsőfokú oktatási intézménye. A Lí­ceumban a tanárképző főiskola, a Bazilikában a Hittudományi Főiskola végzős növendékeit indították útjukra azok a tanárok, akik éveken át segítették a búcsúzó ifjakat tanulmányaikban. A kézfogás, a kézrátétel együttes kifejezője volt annak a keresz­tényi gondolatnak, hogy menj és tanítsd a rád bízottakat, légy követésre méltó lámpása mindazoknak, akik munkásságod so­rán első pillantásra bizton felnéznek majd rád. Szolgáld az eszmét, gazdagítsd a szellemiekben és lelkiekben rászorulta­kat, add át másoknak azokat az ismereteket, amiket a főiskolai évek alatt elsajátítottál. Az ünnepségeken népes közönség volt jelen, hogy láthassa az ilyenkor megszokott, mégis mindig újat hozó történéseket, ugyanakkor szívébe is zárja még inkább azokat, akiknek most elengedték a kezét, hogy sorsukat és életüket ezek után maguk irányítsák. A féltés, a reménykedés, a bizakodás, az öröm. s még oly sok érzés préseli ki a szemekből ilyenkor a megható- dás könnyeit. Nagyon egyet tudunk érteni ezeken az alkalma­kon abban, hogy szükség van bölcs és értelmes, tiszta fejjel gondolkozó fiatalokra, akiknek feladatuk' előbbi esetekben - hajói végzik azt - alig mutat majd eltérést a gyakorlatban. A sokaság előtt Eger két legnagyobb épületének ajtaja sar­kig tárva volt. A helyszínek közelsége miatt a Líceum udvarán elhelyezett dobogóról szinte be lehetett látni a Bazilika szenté­lyébe, a szellemieket akár össze is köthette a láthatatlan lézer­sugár, amivel bizton lehet kommunikálni. A Bazilika lépcsőin felbaktató és érzéseivel eljátszó króni­kás arra is gondolt kérdőn, hogy a nyitott ajtókhoz hasonlóan lesznek-e majd nyitott tekintetek és nyitott szívek az új diplo­mások előtt? Az egyik oldalon csökken a gyermekek száma, iskolák zárnak be, munkahelyek szűnnek meg, fölöslegessé válhatnak oktatók, nevelők. A másik oldalon sok az üres paró­kia, bőven lenne aratnivaló, de kevés a munkás. Az ünnep szépségét, a hétköznapok nehézségei váltják majd fel. Jó lenne, ha a pályára állított ifjak kamatoztathatnák, amit tanul­tak. Nem csalódnának, valóra válnának terveik, megvalósít­hatnák azokat, amiknek reményével kiléptek az életbe, a nyi­tott kapukon. Elődeink monumentálisra tervezték és szilárd alapokra épí­tették az eszmék egri várait. Nagyon jól tudták, hogy azoknak méreteikben is különbözni kell minden mástól. Bölcs előrelá­tók voltak abban, hogy értelmes ifjak nélkül nincs folyamatos magyar újjászületés. (fesztbaum) HÍR(TELEN)KÉK. Az állam az egyik oldalon keményen üldözi a borhamisítást, a másik oldalon pedig tízmilliókkal támogatja a pancsolókat. Erre mondják: vizet prédikál és bort iszik... * Beígért kárpótlásának elmaradása miatti haragjában felszán­totta a helyi futballpályát egy parasztember a kelet-csehor­szági Slatinany községben. A bíró ki is osztott érte - három év futkosót...! * Tizenhárom versenylónak vágták le a farkát a futam előtti éj­szakán Mezőhegyesen. Gondolom: lóhalálában... * Halálos veszedelem fenyeget a Mátrában - olvasom -, mi­után egész bombaarzenált találtak egy erdőszéli gombamező alatt. Most már bombabiztos, hogy gyilkol a galóca... * Az amszterdami bordélyházaknak - mint hírlik - ezentúl 17,5 százalékos áfát kell fizetniük szolgáltatásaik bevétele után. Megcsappan a dugipénz... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents