Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
1IHL j ’ gliraHjrafe jHgk Ilii® i H , 1 Tettem a dolgom A nagyszüleinek csinált először játszási újságot, hogy aztán - végigjárva a szamárlétrát - mára a Duna Televízió műsorát szerkessze a Hatvanban élő Csáky Zoltán. (Cikkünk a magazin 4. oldalán található) 7 A bitón Csornai Zoltán ebben a kötetében több mint száz verssel várja a megmérettetést az olvasók és ítészek előtt. Ebből a termésből válogattunk. (Összeállításunk a magazin 2. oldalán olvasható) Egy tőről fakad a vers és a dal: a költő és a helyi énekkar fotó: szilvás István Utassy József: „Ha már fáj a sorsa, nagyon szépen fájjon" A meztelen lelkű ember hazatért Örülök, hogy ma itt lehetek. Azt mondják, jobb későn, mint soha. Igaz, én negyven évvel ezelőtt nekivágtam a világnak, de most hazajöttem. Költőként is, hála Istennek. Na de ne filozofáljunk, hanem nézzük, miből is élünk - köszöntötte a bükkszenterzsébeti hallgatóságot a kultúrházban Utassy József költő, aki először mutatkozott be verseivel szülőfalujában. Másfél órán át sorjáztak azon a péntek estén a versek a bükkszenterzsébeti színpadon. Bükkszenterzsébetröl, a klottgatyás kisfiúról, aki immár meglett emberként mesélt a régmúltról, hol könnyeket csalva a hallgatóság szemébe, hol mosolyt fakasztva az arcokon. A cséplőgép puffogásától hangos nyarak, csínyek emlékei bukkantak elő a lüktető strófákból, régi örömök és régi szomorúságok. Láthattunk egy embert, aki meztelenre vetkőztette lelkét, s hol borongósan, hol cinkosan kacsintva tárta az egykori - ma már őszülő - pajtások elé: „Ugye,.emlékeztek?" S a költő szavait lesők lassan a mesélő ember szavait lesőkké váltak. Mert Utassy József Biikkszenterzsébeten nem „csupán" a mai magyar líra egyik kiemelkedő képviselője. Sokkal több annál: Ő „aJóska”... Amikor kiürült a nézőtér, elköszöntek a vendégek, a kis klubhelyiségben ültünk le beszélgetni. (Folytatás a magazin 2. oldalán) Bakody József, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze nyugdíjba készül A színész, akinek jégcsap agya, de forró szíve van Hét esztendeje az egri színház elmaradhatatlan epizodistája. Egy remek életművet hagyott maga mögött Veszprémben, s itt is meghódította a publikumot. Legelőször a Vízkereszt Keszeg lovagjaként: ezért az alakításáért a szakmától Aase-díjat kapott. Tucatnyi filmben szerepelt. (Legutóbb a Törvénytelen című filmben Madár úr felejthetetlen figuráját alakította.) Már huszonévesként az egyik darabban tizenéves pikolófiút, a másikban százesztendős aggastyánt alakított. Fiatalkorában bokszolt (ki hinné vékony termetéről), s lehet, hogy egy tánc- dalénekesi karrier tört derékba (Elvis Presley- és Engelbert Humperdink-àdio- kat énekelt egy bárban), amikor mégis a színi pályát választotta. Szakmai nyugdíjba készül, bár a következő évadot velünk, egriekkel tölti. Az idei legnagyobb sikerben, a Mont- martre-i ibolyában oroszlánrésze volt.-Még mindig pályája csúcsán van. Jól megfontolta a nyugdíjba vonulási szándékát?- Nekem ’98-ig érvényes szerződésem van az egri színházzal. Nem küldtek el, önelhatározásból jutottam el eddig a megalapozott döntésig. Egy 1996-os törvénymódosítás következtében ma már a színészeket is ugyanaz a szakmai nyugdíjazási lehetőség illeti meg, mint a balett-táncosokat. A színházakat ez a rendszerváltás olyan hátrányos helyzetbe hozta, hogy elviselhetetlenné vált a lét a színház és a művészetek számára. A színházak arculatépítését ma az anyagiak határozzák meg, tehát műsorpolitikában is elrugaszkodnak attól, ami a rendszerváltás előtt jellemezte a művészeti életet.- Jó ez vagy rossz?- Bizonyos értelemben jó is, de nagy veszteség, hogy Németh László, Illyés Gyula, Remenyik Zsigmond, Tamási Áron darabjait nem játsszák.- Ma már sokan azt mondják, hogy színházilag idejétmúltak, nehezen játszhatók a Németh László-szín- müvek.- Azok a figurák, amelyeket Németh László megírt, voltak és vannak is. A hetvenes évek derekán az egyik legBakody József és gyengébbnek Pátfy Zoltán jele- mondott Németh nete a Mont- László-darabot, a martre-i ibolya Győzelem címűt egri előadásából Latinovits Zoltán fotó: majoros tamás Veszprémben briliánsán vitte színre, megnyitotta az élet felé. (Folytatás a magazin 3. oldalán) Kitárult ajtók... Az elmúlt szombaton azonos időpontban diplomaátadó ünnepséget rendezett Eger két felsőfokú oktatási intézménye. A Líceumban a tanárképző főiskola, a Bazilikában a Hittudományi Főiskola végzős növendékeit indították útjukra azok a tanárok, akik éveken át segítették a búcsúzó ifjakat tanulmányaikban. A kézfogás, a kézrátétel együttes kifejezője volt annak a keresztényi gondolatnak, hogy menj és tanítsd a rád bízottakat, légy követésre méltó lámpása mindazoknak, akik munkásságod során első pillantásra bizton felnéznek majd rád. Szolgáld az eszmét, gazdagítsd a szellemiekben és lelkiekben rászorultakat, add át másoknak azokat az ismereteket, amiket a főiskolai évek alatt elsajátítottál. Az ünnepségeken népes közönség volt jelen, hogy láthassa az ilyenkor megszokott, mégis mindig újat hozó történéseket, ugyanakkor szívébe is zárja még inkább azokat, akiknek most elengedték a kezét, hogy sorsukat és életüket ezek után maguk irányítsák. A féltés, a reménykedés, a bizakodás, az öröm. s még oly sok érzés préseli ki a szemekből ilyenkor a megható- dás könnyeit. Nagyon egyet tudunk érteni ezeken az alkalmakon abban, hogy szükség van bölcs és értelmes, tiszta fejjel gondolkozó fiatalokra, akiknek feladatuk' előbbi esetekben - hajói végzik azt - alig mutat majd eltérést a gyakorlatban. A sokaság előtt Eger két legnagyobb épületének ajtaja sarkig tárva volt. A helyszínek közelsége miatt a Líceum udvarán elhelyezett dobogóról szinte be lehetett látni a Bazilika szentélyébe, a szellemieket akár össze is köthette a láthatatlan lézersugár, amivel bizton lehet kommunikálni. A Bazilika lépcsőin felbaktató és érzéseivel eljátszó krónikás arra is gondolt kérdőn, hogy a nyitott ajtókhoz hasonlóan lesznek-e majd nyitott tekintetek és nyitott szívek az új diplomások előtt? Az egyik oldalon csökken a gyermekek száma, iskolák zárnak be, munkahelyek szűnnek meg, fölöslegessé válhatnak oktatók, nevelők. A másik oldalon sok az üres parókia, bőven lenne aratnivaló, de kevés a munkás. Az ünnep szépségét, a hétköznapok nehézségei váltják majd fel. Jó lenne, ha a pályára állított ifjak kamatoztathatnák, amit tanultak. Nem csalódnának, valóra válnának terveik, megvalósíthatnák azokat, amiknek reményével kiléptek az életbe, a nyitott kapukon. Elődeink monumentálisra tervezték és szilárd alapokra építették az eszmék egri várait. Nagyon jól tudták, hogy azoknak méreteikben is különbözni kell minden mástól. Bölcs előrelátók voltak abban, hogy értelmes ifjak nélkül nincs folyamatos magyar újjászületés. (fesztbaum) HÍR(TELEN)KÉK. Az állam az egyik oldalon keményen üldözi a borhamisítást, a másik oldalon pedig tízmilliókkal támogatja a pancsolókat. Erre mondják: vizet prédikál és bort iszik... * Beígért kárpótlásának elmaradása miatti haragjában felszántotta a helyi futballpályát egy parasztember a kelet-csehországi Slatinany községben. A bíró ki is osztott érte - három év futkosót...! * Tizenhárom versenylónak vágták le a farkát a futam előtti éjszakán Mezőhegyesen. Gondolom: lóhalálában... * Halálos veszedelem fenyeget a Mátrában - olvasom -, miután egész bombaarzenált találtak egy erdőszéli gombamező alatt. Most már bombabiztos, hogy gyilkol a galóca... * Az amszterdami bordélyházaknak - mint hírlik - ezentúl 17,5 százalékos áfát kell fizetniük szolgáltatásaik bevétele után. Megcsappan a dugipénz... (szilvás)
