Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
1997. május 10., szombat 7. oldal A zon az április 29-i napon nemcsak a szakemberek ünnepeltek, hanem áttételesen az egész ország, hiszen szemlélői, tanúi voltunk a varázsdoboz létrejöttének. Figyelemmel kísérhettük az első, még bátortalan lépéseket, s elismeréssel adózhatunk napjaink rutinos biztonságának. Ott, a négyes stúdióban központi helyet foglalt el egy monumentális méretű készülék. Nemcsak hatásos díszletként, ugyanis egymás után sorjáztak az előadásokat illusztráló grafikonok, tarkítva egy-két hajdani tudósításblokkal. A szépszámú közönség zömét az egykori úttörők alkották. Azok, akik. valaha ifjonti tekintettel fürkészték a jövőt, s hittek abban, hogy vállalkozásuk életképessé izmosodik. Most valamennyien fehér hajúak, nyugdíjasok. Egy ' azonban nem változott: épp olyan bizakodóak, mint egykor voltak. És nosztalgiáznak is. Velünk együtt, mert azért mi is idézhetjük régvolt impresszióinkat. Az ősi álon Jó néhányan hangsúlyozták - s ez aligha vitatható -, hogy az emberiség folyvást vágyott a távolbalátásra. Az ilyen óhajok általában teljesülnek. Különösképp, ha kollektív akarattá hatványozód- nak. Egyáltalán nem véletlen, hogy eleink tudatosan vizsgálták az optikai, a mágneses és a villamos jelenségeket. Ezek nélkül aligha születik meg korunk nagyszerű vívmánya, amely' alapjában mindnyájunkat rabul ejtett. Akkor is, ha ostorozzuk, szidjuk, vádoljuk... Leonardo da Vinci 1470-ben a szem sajátosságait vizsgálja. Newtont az üvegprizmán átbocsátóit fény színspektruma izgatta, az okos kínaiak viszont már időszámításunk előtt 1100- ban rájöttek a mágnesesség gyakorlati hasznára. A több szempontból is zseniális Thalész az időszámítás előtti VI. században görög földön felfedezte a dörzsöléses elektromosságot, úgy, hogy borostyánkövet használt bizonyításnak. A sort később sokan folytatták: a kutatók egy-egy mozaiklappal gazdagították az összképet. Végül is eljutottunk a drót nélküli távközléshez. Különösképp tündökletes koponya volt Mihály Dénes, aki már 16 esztendősen könyvet írt. Az Automobil című kiadvány 1928-ban már hatodik kiadásánál tartott. Műegyetemi tanulmányai alatt a hangosfilm, s a már említett Mérlegen a magyar televíziózás négy évtizede A rozzant Telehortól a csillagokig távolbalátás foglalkoztatta. 1919-ben összeállította Telehor nevű készülékét, amely néhány kilométer távolságra közvetítette az állóképeket. Képtávírója élénk érdeklődést keltett. Erre utal az is, hogy a Barta és Társai villany és rádiócikkek nagykereskedése 1929-ben — raktár kirakatában a járókelők megtekinthették a Leningrád típusú vevőkészüléket, amely ekkor még nem működött. Közben azonban - az MDP főtitkárságán - már a gyorsítás lehetőségeit mérlegelték, és 1952 februárjában megfogalmazták azt a párthatározatot, Balogh Mária tévériporter 1958-ból 625 pengőért - olyan szerkezetet árult, amely megfelelt a kívánalmaknak. Az alkotó ugyan Németországba utazott, mivel itthon sehogy sem boldogult, ám akadtak követői, akik továbbvitték hagyatékát. Elég csak dr. Babits Viktorra, Tihanyi Kálmánra, Okolicsányi Fere ne re és Wikkenhauser Gusztávra utalni. Igaz, ők is külföldtől kapták meg, amit reméltek, 1!így aztán megint nyomatékol- ták azt, hogy a magyar szürke- állomány lekörözhetetlen. A gazdagabb államok természetesen sokkal előbbre jutottak. Németföldön, Angliában, Franciaországban már a II. világháború előtt is működtek adók. Nem maradt le a Szovjetunió sem, hiszen ott 1939-ben hetenként háromszor örvendeztették meg a nézőket. A szövetségesek győzelme, a terebélyesedő béke az eddiginél jóval intenzívebb haladást produkált. Idehaza is érezték az illetékesek: valamit tenni kell. 1947-ben Kelen Péter Pált, a Magyar Központi Híradó vezérigazgatóját Londonba küldték, hogy tájékozódjék. Hazaérkezve mégis lehűtötte a kedélyeket, mondván: nálunk az elterjesztés elképzelhetetlen. S nemcsak anyagi okok miatt. Még ebben az esztendőben a Posta Kísérleti Állomásán felújították a kísérleteket. 1951- ben a Váci utcai Szovjet Mini-. amely úgy döntött, hogy 1954. május 1-jén indulnia kell a programnak. A Minisztertanács 1953. január 23-án elrendelte a Magyar Televízió Vállalat megalapítását. Nem hiányzott a korra jellemző túlpolitizáltság, s a nagy barát példájának állandó emlegetése sem. Az első értekezleten meghallgatták a tanulmányúton jártak beszámolóját, mintha e nélkül nem is boldogulhattak volna. A hajdani hangulat idéződön fel akkor, amikor a már megidősödött zászlóbontók szembesültek az ideologikus töltésű mondatokkal. E sorok írója hitelesítheti, hogy bölcsességtől áthatva ironikusan derültek a hallottakon, mintegy igazolva azt, hogy akkor bizony aligha reagálhattak volna másként. Az az egy üdvözítő párt eltűnt a süllyesztőben, ők viszont maradtak, s elégedetten értékelhetik azt az utat, amelyet közösen tettek meg. Tegyük hozzá: milliók örömére. Technikai ugrás A szándék azonban kevés volt. Tengernyi forint szükségeltetett volna, ezt a hatalmas summát azonban nem tudták előkeríteni, ezért aztán egy időre megfeneklett az ügy. Változtak a határidők, de a munkálkodás, ha lassú tempóban is, de csak produkált valamit. Belső berkekben 1953. december 15-öt is számon tartják. E napon a kísérletezés igazolta létjogosultságát. Egyszerű szobaantennával ugyan, de megvalósult az adásvétel. Megkonstruálták az első vevőkészüléket is, s ezt 1954. május 12-én 18 órakor be is mutatták az érdeklődők táborának. Ettől kezdve rendszeresültek a jelentkezések. 1954. január 29- töl hetenként kétszer sugároztak. A gyarapodást jelzik az alábbi dátumok: 1956. május 1- jén rajtolhatott az új adóberendezés próbaüzeme. A korabeli Rádióújság arról tájékoztat bennünket, hogy Budapesten és közvetlen környékén milyen műsor várt a szerencsésekre. „Az 1 kW-os adóval most folyó kísérleti adások az adó pontos beszabályozására szolgálnak, mégis a televízió-vevőkészülékek boldog tulajdonosai vagy használói hetente kétszer - kedden és csütörtökön 19.30-22 óráig - műsoradást élvezhetnek. Mindkét alkalommal a MOKÉP legújabb filmjeit sugározzák, a mozikban történő bemutatás előtti időpontban. Kísérőműsorként a legfrissebb filmhíradót közvetítik... A posta jelenlegi, csupán kísérleti célra alkalmas adóberendezése másra nem ad lehetőséget, mint hogy filmet pergessenek, s természetesen még ezt sem kifogástalan minőségben. Televíziós stúdió e pillanatban még nem működik, tulajdonképpeni televíziós műsort még nem adunk. A posta kísérleti adásain vagy normál filmeket forgatnak, vagy pedig a rádió televíziós osztálya által készített filmeket, híradókat.” 1956. október 13-án vettek át először külföldről műsort. A nagy, az emlékezetes nap 1957. április 30-a volt. Ekkor tervezték meg a május 1-jei nyilvános bemutatkozást a Hősök terén, azon a máig is emlegetett nagygyűlésen. Egy közvetítőkocsi, négy kamera, a hozzájuk tartozó műszaki személyzet, négy operatőr, a rádiótól kölcsönvett három riporter, valamint egy szerkesztő és rendező birkózott meg a többórás feladattal. 1957-ben még nem volt előfizető, 1958-ban már 16.038-an lelkesedtek az ügyért, 1959-ben 52.572-en, 1960-ban 103.658an, 1961-ben 205.803-an, 1962-ben 325.106-an, és 1967. március 31-én 1.065.523-an. 1968-ban 43 színházi előadást közvetítettek, 1964. február 4-én rajtolt az Iskolatelevízió, 1966- ban 25 tévéjátékot mutattak be, 1958-ban volt a Látogatás a Nemzeti Galériában sorozat. Érdekességek, közelről Említsünk meg néhány beszédes leg-leget. A legrégibb sorozat a 700 kérdés - 100 felelet. A leghosszabb élő közvetítés időpontja a Tanácsköztársaság 40. évfordulója. Színhely a Parlament. Terjedelem: 6 óra. A legtávolabbi jelentkezés 1965. március 13-án zajlott, méghozzá a kozmoszból, a Voszhod 2. űrhajó fedélzetéről. A legtöbb levél az első táncdalfesztiválhoz beérkezett 140 ezer szavazat volt. A leghosszabb szünet miatt 1958. június 20-án bosszankodhatott a néző. Ekkor ugyanis 60 percig tartott az egyetlen stúdió átdíszletezése. Az első riportot 1957. április 30-án, egy nappal a hivatalos nyitás előtt készítették azokkal a veteránokkal, akik a régi május 1-jék atmoszféráját idézték fel. Az első tévéjáték Dobozy Imre drámája, a „Tanya viharban”. Frei György budapesti technikus 1958-ban jelentette be elsőnek tévékészülékét. Az Show-müsor felvétele az MTV TV. stúdiójában (1990-91) egymilliomodik özv. Rajfai Já- nosné, az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozója lett 1967-ben. Társunkká nőtt A krónikások precízen összegyűjthetik az adalékokat. Ezek lényegesek, de legalább ilyen fontos az a sok impresszió, amelyet magunk őrzünk. Emlékszem, eleinte idősebb középiskolai tanárkollégák lakására hívtak meg minket, fiatalokat. Volt, hogy az invitálást kiprovokáltuk. Annyira hatott ránk ez az újfajta bűvölet-. Akkor is, ha tisztában voltunk az erőszakoltan „osztályharcos” jelleggel, a bárgyú közéleti szlogenekkel, az imperializmus elleni kitartó küzdelem elkerülhetetlenségének ostobaságával, a Szovjetuniót megjárt internacionalisták nem kis részének füllentéseivel. Ezért a megalkuvásért viszont elismeréssel adózhattunk az irodalmi klasszikusok megfilmesítésének, a színvonalas operettek feldolgozásának, a gyilkosságözönt mellőző krimik vetítésének. 1965 nyarán publikáltam első tévékritikámat a Békés Megyei Népújságban, s nyomon követtem a tartalmi gazdagodást, érzékelve a gondolati zsibbadás félreérthetetlen jeleit is. Joggal morgolódtam - másokkal együtt - amiatt, hogy eleinte a kínálat zöme voltaképpen lefdmezett rádióadás volt. Fintorogtunk a bemondók botlásain, ügyetlenkedésein, megmosolyogtuk a primitív díszleteket, a bárgyú kellékeket. És mégis, ha eljött az este, félretettük minden dolgunkat. Siettünk ahhoz a készülékhez, hogy kikapcsolódjunk, szórakozzunk, örvendezzünk vagy dühöngjünk. Mára sem változott semmi. Most is morgolódunk - tegyük hozzá, zömében indokoltan - az erőszakot sugalló amerikai produkciók miatt, elutasítjuk a pártsumáko- lásokat, ám az a varázslat 40 év után sem tört meg, holott ez a rozzant néprádióhoz kötődő vállalkozás azóta a - műholdas jelképesen a megelégedéadások révén - csillagokig ívelt. Füstölgő sünkre... Pécsi István Nagy fej lehet minden magyar ^Szubjektív NEM SEMMI, ami egyre reménytelenebb népünket legalább valamelyest megint biztatja. Ha lapos is a bukszánk, s alig látunk a jövőnkből, azért hamarosan nagy fej leszünk. A krumplitól legalábbis. Ameny- nyiben tényleg tágítja, növeli a koponyánkat. Mivel a burgonyából már aligha szűkölködünk. A kormány megoldani látszik a közismert túltermelést. A hivatalosan 100 ezer tonnára becsült felesleg értékesítését 166 millió forint elkülönített támogatással próbálja könnyíteni. A segítséggel lehetővé válhat, hogy az iskolák és kórházak már négy forintért megvehessék az ismert népélelmezési cikket. A szociális intézmények pedig ingyen hozzájuthatnak a gumókhoz. Abban az esetben, ha a szállítók legalább két tonna, zsákba csomagolt, szabványos étkezési terményt kínálnak eladásra az állami visszatérítés fejében. Ilyenformán a diákok mindjárt kevesebb izgalommal folytathatják tanulmányaikat. Akár kezükbe veszik a könyvet, akár nem, a fejüket illetően feltétlenül megnyugodhatnak. Drukk nélkül vághatnak mindenféle vizsgának. Az osztályzatnak semmi köze sem lehet a másik mérethez. Szekundával is elérhető, hogy olyan jelzővel illessék, ami eddig a sokkal jobb jegyekért illette meg az embert. A kórházban a beteg legkínosabb nyavalyáját is hamarább elfelejtheti, ha az immár korlátlannak tűnő krumplifogyasztással vigasztalja magát. Hiszen mindjárt kevésbé fáj, ami kínoz, mihelyst akármennyire egyeske, ketteske vagy többeske az ágyán, azért csak nagyfej... Az öregek napközijeiben, a szociális otthonokban meg az lehet a vigasz, hogy lám, még időskorban sem késő elérni, amire sokan eddig talán gondolni sem mertek. S gyanítható, hogy a közbülső generációk sem igen csalódnak majd, valamennyi biztosan jut nekik ••• is az örömből. Ha nem is négy forintért, vagy éppenséggel ingyen, de feltétlenül olcsóbban, mint eddig. Hiszen már a kormány lépése előtt is rengeteget esett a krumpli ára. S úgy csúszik egyre lejjebb, hogy maholnap az nem vesz az ismert eledelből, aki nem akar. Félő azonban, hogy böjtje lesz a dínomdánomnak, akár már a legközelebbi szezonra. A föld gazdája jobban spekulál. Kevesebbet termel, vagy legalábbis úgy mutatja, hogy a gumóinak megint „ára” legyen. Méghozzá mind csilla- gászatibb! Ha van hozzá pénze a honi fogyasztónak, ha nincs. UTÓVEGRE a bosszúságtól is nőhet tovább a magyar feje... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK, Sikerdíj-ügyben az eredmény eddig két vizsgálat, egy vádemelés. Sekély e kéj... * A nemrég választások után megalakult újsütetű brit kormánynak - az angol történelemben egészen egyedülálló módon - David Blunkett oktatásügyi miniszter személyében egy világtalan tagja is van. S vakon bíznak benne... * Szerződéses katonákat - köztük mesterlövészeket - toboroz a honvédség Egerben is. Ott van például Clint Eastwood, Charles Bronson... * Ismét elhalasztották az országos vényellenőrzési rendszer, az Over bizonyítási próbáit. (Over) game out...! * A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói által felderített cigaretta-csempészek - mint utóbb kiderült - bort is hamisítottak. Egy fist alatt... (szilvás)
