Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
A horgászturizmus ma még nem zavarja az élővilágot M it jelent Önnek, Kedves Olvasó, az a szó: Tisza? Melyik táborba tartozik? Azok közé, akiknek szülőföldjét juttatja eszébe, a nyári pihenést, vagy azok közé, akik ladikjuk fennmaradásáért küzdöttek már a viharos sodrással, vagy égő nádból felröppenő madaraknak szurkoltak a menekülésért? Elringatta és fürösz- tötte Önt a nyári melegben, vagy jeges szelet vágott az arcába, és távolivá tette még a csak pár száz méternyire levő menedékházat is? Fél a kavargó örvénytől, a beláthatatlan mélységtől, vagy vonzza a sötét mélység titka? Bármelyik táborba is tartozzon, egy biztos: nincs olyan ember, akiben e szó hallatán nem ébrednek érzelmek, vágyak, ellenszenvek, vonzódások. A Tiszának az a titka: ember nem szemlélheti közömbösen az évezredek óta hömpölygő szőke folyamot. A Tisza évezredeken át társa volt az alföldi embernek. Békés áradásával öntözte a talajt, hirtelen rohamaival elpusztította az ember munkája nyomán virágzó tájat. Ma főképp az ember uralja a folyót. Kiismerte, szabályozta, kizsákmányolja és pusztítja. Mert valljuk be: a gépek technológiája mellett a szőke Tiszát az ember kénye- kedve szerint alakítja. S ha mindezt nem kellő szakértelemmel teszi, akkor holdbéli tájjá is képes változtatni e természeti szépséget, amit az alföldi ember úgy nevez: az élet csírája. Bomló haltetemek ••• Közép-Európa egyik legszebb turistaparadicsomát, a Tisza-ta- vat a közelmúltban élettelen haltetemek tették riasztóvá. A felpuffadt testek látványa előrevetíti a Tisza esetleges végzetét is. Az okokról a poroszlói halász, Orbán Imre mesélt:-Ha így haladunk, a Tisza szépsége csupán a meséké lesz. Az egykor vonzó tájon olyan ijesztő jelek figyelhetők meg, amik az emberi hozzá nem értésről, gondatlanságról tanúskodnak. Itt volt például a hal- pusztulás, amikor minden híresztelés ellenére is több száz mázsa döglött hal úszott a vízen. Mivel ezeket nem távolították el időben, így a tetemek visszasüppedtek az iszapba, s most ott bomlanak tovább. Bárki bármit mond, a Tisza fenekén jelenleg is több száz mázsa hal oszladozik. Ennek súlyos következményei lesznek: a vízi élőlények 15-20 méterről megérzik a pusztulás „ illatát”, így ezeket a 10-100 méteres körzeteket messziről elkerülik. Nem csoda, ha az idén várhatnak a horgászok arra, hogy valami a horogra akadjon. Másrészt a fürdőzők is óhatatlanul beleléphetnek halszálkákba, amelyek nehezen gyógyuló sebeket okoznak.-Miért következett be ez a nagyarányú pusztulás?-A téli elhullás kismértékben természetes folyamat. Télen, amikor leengedik a vizet, az elhatalmasodott növényvilág pusztulni kezd. A téli rothadással gázokat termel, amik elvonják az oxigént az élővilágtól. Ez a folyamat tízszer annyi éltető gázt von el a víztől, mint a békák, halak, apró mikroorganizmusok lélegzése. így következik be az az állapot, hogy télen mindenki elvon, de senki nem termel. A megfulladt jószágokat a még ép úszóhólyag a felszínre hozta, és a korán beköszöntött melegben pár óra alatt bomlásnak indultak. Visz- szasüppedtek a tófenékre, ahol most várják a végleges s számunkra végzetes megsemmisülést. Mindez akkor kezdődött, amikor a Tisza-tavon megszűnt a halászat. A hálók ugyanis a víz alatti növényvilág 20-30 százalékát felszínre hozták, így egyben tisztították is a medret. Mivel ezt megszüntették, ezért elindult a tó elvadulása, amelynek ember és állat egyaránt láthatja, érezheti a következményét. Ha ez a hozzá nem értés megmarad, s törvényi szabályozásokkal is segítik a folyó pusztulását, akkor én nem többet, mint négy évet adok a Tiszának, s akkor már korántsem üdülőparadicsom lesz, hanem valóságos rémálom. Az emberi gondatlanság rémálma.- Felborulhat a vízi élővilág megszokott rendje?- Nem kizárólag a pusztulással vannak gondjaink. Évtizedek óta szorgalmazzuk a mesterséges ívatók kialakítását a kubikrendszerekben. Minderre azért lenne rendkívül nagy szükség, mert a telepített hal olyan, mint a tápos csirke a Tiszában. Akár betegség behurco- lója is lehet a telepítés során vízbe kerülő hal. Arról már nem is beszélek, a törpeharcsák annyira elszaporodtak, hogy az értékes ponty ikráinak 70 százalékát felfalhatják. Ezért kellenének az ívatótelepek, hogy a Tiszában a Tisza halai szaporodjanak. Ám ezt gazdasági társaságok érdekei megakadályozzák. Ezzel együtt elszaporodott a keszeg is, a folyó „szeméthal-állománya". ...és a lángoló madarak- Az ember nem csupán a vízi világot pusztítja - folytatja Orbán Imre. - Évente négyszer- ötször lángra lobban a nádas is. Hogy kik teszik? Nem nehéz kitalálni. Felelőtlen, gondatlan emberek, akik tüzet gyújtanak, hogy melegedjenek. Áztán ha elszabadulnak a lángok, nem lesznek többé urai a melegnek. Néha még a horgászbotot, a csizmát is otthagyják, úgy menekülnek. Legutóbb például harminc méter magasra csaptak a lángok. Aki még nem látott hasonlót, annak elárulhatom: döbbenetes ilyenkor a nádas. Apró malacok visítása „fűszerezi” a nádas ropogását, a madarak pedig kétségbeesetten, vijjogva köröznek a fészkek körül. Egy szürke gém a fészkéhez igyekezett volna vissza, ám a lángok belekaptak a szárnyába, és az égő madár lezuhant a tűzpokolba. S hogy mi marad utána? Nehéz megállapítani, mennyi állat égett a nádasban. A tűzben csupán elszenesedett tojásdarabok mutatják, hol volt egy fészek, hol pusztult el a madárcsalád. A nádas segélykiáltását nehéz lenne leírni. Csak az érzi és látja, mit művel a felelőtlenség, aki tehetetlenül nézi végig a partról a gyilkolást. Tündérkertek a Tiszán- A Tisza csak annak szeszélyes, aki nem ismeri - mondja immár sarudi kalauzunk, János. - Korábban a tragédiák nagy részét emberi felelőtlenség okozta: ittasan vagy forró testtel ugrottak a folyóba, s meglett a tragédia. Manapság sokkal több bajt okoz a motorizáció. A csónakok, a rengeteg jets-ky egyre gyorsabbak a vízen, s minden évben okoznak egy-két balesetet.-A Tisza „híres” az örvényeiről, kiszámíthatatlan az áramlatairól, amelyek úgyszintén életveszélyesek...- Ettől sokkal veszélyesebb a növényvilág azok számára, akik ismerik a folyót. Bár az utóbbi években alaposan megváltozott a folyó áramlásának iránya. Azok a szakaszok, amelyeket „elhagy a víz", eliszapolódnak, megterem rajtuk a hínár és más Meddig maradsz meg nekünk, szóke Tisza? A természet avatatlan kezek nyomán holdbéli tájjá változhat vízi növény. A legnagyobb bajok a súlyom terjedésével vannak. A tó 25-30 százalékát elborítja most már a növény. Bár tavaly vegyszeres kezeléssel próbálkoztak - az amerikai gyomirtó 120 ezer forintba került hektáronként -, sokkal egészségesebb lenne a mechanikus irtás. Erre használták az úszókaszát. S a halászat is tisztította a vizet. A hínárfélék közül a tó élővilágára a legveszélyesebb a súlyom. Ennek gyökere ugyanis a meder aljába kapaszkodik, s akár a 60 méter hosszúságot is elérheti. Ahol csökken a víz áramlása, ott szinte biztos, hogy megjelenik. Egész kis szigeteket alkotnak, amelyeket csak egy erősebb vihar tud felszaggatni, az is csak részeiben. Mivel sűrűn kapaszkodnak egymásba, így az oxigénfelvétel lehetőségétől is elzárják a vizet, alatta ritkább az élővilág, kevésbé kedvelt hely ez a halak számára is. A súlyom gyorsan szaporodik. Évente - ha a természetes pusztulást is leszámítjuk - hatszorosával gyarapszik. Termését régebben nyersen vagy főzve megették, ma már csak a kirándulók csemegéje. Négyágú, szegfűszeghez hasonló, 5-6 centiméter átmérőjű, tűhegyes levelű növény. Rendszerint augusztusban érik be, ekkor megkeményednek a tüskéi, és nehezen gyógyuló sebet ejthet a lábakon. A partok mentén mégsem a hínárfélék dominálnak. A sárga tündérfátyol kedves virág a csónakázók számára. Egyre szaporodik a tavirózsa is, nemrég pedig a gyöngyvirág virágzott, ami ötször akkora, mint a kiskertekből ismert. A nád állapota azonban elhanyagolt. Nem gondozzák, kaszálják, rendszeresen. Időnként felégetik, de ez messze van a szakszerű kezeléstől. A vadon nőtt nád nemcsak esztétikailag csúnya, de az öreg tövek egészségtelenek is. Kevesen élnek azok közül, akik értettek a szakszerű nádvágáshoz, -kezeléshez. A tó szempontjából sokkal előnyösebb lenne, ha gyarapodna a náddal kezelt felületek száma. A Tisza szépségét, értékeit mi sem mutatja jobban, mint hogy a külföldiek talált kincsként viszik növényeiket haza. Legutóbb osztrákok gyűjtöttek, akik áttelepítették a szakszerűen tárolt példányokat egy ottani tóba. Az ember keze nyoma A Tisza szabályozásának kérdése évszázadok óta foglalkoztatta az embert. A legjelentősebb mesterséges beavatkozás a XIX. században történt, amikor az ismétlődő árvizek és tartós vízborítások jelenléte tarthatatlanná vált. Az emberi beavatkozás akkor csupán pozitív célokat szolgált. A Vásárhelyi Pál által kezdeményezett szabályozás eredményeként nagyobb területet hódítottak meg a mezőgazdaságnak, mint amennyit az északolasz alföldön vagy Hollandiában. A szabályozás jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdaság gyors, látványos sikereket érjen el. A természetes vízkészlet lehetőségei azonban az 1960-as évekre kimerültek, s a mérnökök vízlépcsők és tárolók építésével újabb szabályozásra készültek. A kiskörei tározó építésének munkálatai ’67-ben, a hullámtéri körgát építésével kezdődtek. A gépek a befejezésig 4,2 millió köbméter földet mozgattak meg. A létesítmény nem csupán a duzzasztást segíti, hanem 300 ezer hektár terület öntözésére is vizet biztosít. Az így kialakított Tisza-tó a viszonylag nyugodt vízmozgásával alkalmas helyet kínált a hobbi-horgászok megtelepedésére. A ’70-es évek végétől folyamatosan épültek az üdülőterületek. Kisköre, Abádszalók népszerűsége, látogatottsága felvette a versenyt a Balatonnal. A növekvő vendégforgalommal együtt a környező ön- kormányzatok problémái is megnövekedtek: az infrastruktúra hiánya, a csatornázottság mindenütt megoldandó feladattá váltak. Mára a legfőbb gond a szilárdhulladék-lerakó megépítése körül jelentkezik. A turizmus megjelenése után ugyanis közvetlenül érezhető: a tisztaság kívánnivalókat hagy maga után. Gémek az erdőfoltokban Páratlan értéket képvisel a Tisza-tavon a madárvilág. Avatatlan szemek sokszor észre sem veszik a nádasokban megbúvó, fészkelő gémeket, vagy az erdőfoltokon megtelepedő kócsagokat. Az emberi jelenlét - mivel a szigeteket nem könnyű megtalálni vagy megKÖzelíteni - ritkán zavaija meg költésüket vagy fiókanevelésüket. Ám a természetes ellenség - nádastűz, vaddisznó vagy éppenséggel az élőhely megváltozása - megzavarhatja békés életüket.- A víztározó 13 ezer hektáros területének most már kétharmada védett - tájékoztat Tóth László, a Bükki Nemzeti Park ornitológusa. - A mesterségesen kialakított élőhelyen mára felerősödtek a természetes folyamatok: a félig mocsár jellegű, s ehhez kötődő vízivilágot kedvelő fajok telepedtek itt meg. A mesterséges beavatkozás tehát itt kedvezően hatott, bár meg kell jegyezni, hogy az őshonos pufaha és kemény fa ligeteket felváltotta a nemes nyár és az amerikai kőris, amelyek inkább ipari fák, nem pedig tájba és állatvilághoz illeszkedő növényi csoportosulások. Különös értéket képviselnek a gémtelepek: a kócsag és a kor- morán költési helyei.- A halpusztulás hozhat-e változást a madárvilág összetételében?- Mivel az élővilágban a táplálkozási lánc miatt „minden mindennel összefügg”, ezért nehéz megjósolni a hatást. Én remélem, hogy nem.- Új madárfajok jelentek-e meg az utóbbi időben?-Teljesen újak nem. Ám a tározó kialakítása után figyeltük meg a kis kárókatona megjelenését, ami ritkaságszámba megy hazánkban. Az itt megtelepedett madárfajoknak a létét még nem fenyegeti fokozott veszély. Bár arra számítani kell, hogy a horgászturizmus növekedése nem kedvez a zavartalan élettérhez szokott madaraknak. írásunk a teljesség igénye nélkül készült. Ki lehetett volna emelni a pozitív, a települések életére is jelentős idegenforgalom növekedését, fejlődés lehetőségeit. Hogy mégsem ez történt, ennek csupán az az oka: szerettük volna az olvasó figyelmét felhívni arra a termé- ' szeti kincsre, melyet látatlanul is pusztít az emberi kéz. Mert az, hogy meddig marad meg nekünk a szőke Tisza, elsősorban rajtunk múlik. S azon, hogy képesek vagyunk-e meglátni azokat az értékeket, amiket a természet „gondoskodásra” átadott nekünk. Szuromi Rita A madárvilág még háborítatlan A Tisza-tavi tündérkert rózsája
