Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
~*TVIM l- lAFriV/i a _______________ H atszáz esztendővel ezelőtt Róbert Károly királyunk hozta létre a Szent György Lovagrendet. Akik e kiválasztott testületbe tartoztak, tisztük volt őrizni a koronát, megvédeni a királyt, s példát mutatni világi erényekből. Ma, a ’90-es évektől újították fel a rendet, s 220 tagja volt mostanig. Egy egri színművész, az Erdélyből tíz éve áttelepült Réti Árpád is közéjük tartozik. Szellemi munkálkodásáról, s tisztességéről a hivatásban, az emberi kapcsolatokban városszerte ismerik. Az idei évadban hálás apaszerepeket kapott a cAliguLÓban, az Ármány és Szerelemben, a Montmartre-i ibolyában.- Az észak-magyarországi prior, ár. Kovács Tibor ajánlott a rendbe - fűzi magyarázatul az előzőekhez. - S mivel olyan feltételeket és világnézeti elveket sorolt fel, amelyek nagyjából fedik azt, amit én gondolok a becsületről, nemzetről, eleget tettem a felkérésnek. Ezt követte egy egyéves várakozási idő, ezt követte az avatás. Ennek kapcsán szóba kerül az is, hogy ma eszményképek, példaképek nélkül élünk. Hol vannak már azok a tanáregyéniségek, akiktől nemcsak ismeretet, hanem tartást, emberi magatartást is lehetett tanulni!? Pedig - ki gondolná a magyar költészet alapos ismerőjéről és Főszerepben az Ármány és Szerelem című Schiller-darabban ben az időben legalább ötven Ady-verset tudott fejből. Mégis szakközépiskolában folytatta tanulmányait, s a műegyetem villamosmérnöki karára készült szülőhelyén, Kolozsvárott. vedt, amelynek címlapján egy gyermekkori szerelmem fotóját pillantottam meg. A képriport az elsőéves színiiskolások záróvizsgájáról készült. „Na, ide kellene neked jelentkezni, nem elhivatott tolmácsolójárói - műszaki szakközépiskolából indult, ahol villanymotor-szerelést és -tekercselést tanult. Mellette magára szabott penzumként napi száz oldalt olvasott: a legjobb ifjúsági és később klasszikus irodalmat. S már eb- Milyen véletlen sorsfordulat irányította mégis a színi pályára?- Tényleg a véletlennek köszönhetem ezt. Egy széplélek barátommal társaságba voltam hivatalos. Az asztalon a tekintetem egy folyóirat borítójára téRéti Árpád: Én Golgotát járok minden feladattal A színész, aki valódi lovag is az egyetemre!" - jegyezte meg a barátom félig tréfásan. Ez szöget ütött a fejembe. Hiszen ott csodálatos dolgokat tanulhatnék: irodalmat, esztétikát, zenét, művészettörténetet, filozófiát. Csupa olyasmit, ami engem addig is rettentően érdekelt. Próbáljuk meg. Elmentem tehát a marosvásárhelyi Szent- györgyi István Színművészeti Akadémiára felvételizni. Előzőleg azonban - ugyancsak a barátom közbenjárásával - két neves kolozsvári színész, Márton János és Orosz Lujza meghallgatott. Ők is azt tanácsolták: próbáljam meg. Felvettek. A szüleimnek csak ezután vallottam be, hogy nem Borszéken voltam üdülni, mint ahogyan azt nekik mondtam, hanem felvételizni a színiakadémiára.- S miként fogadták?- Nem kitörő örömmel. Meglepődtek, féltettek. Egyszerű emberek, édesapám ácsmester volt. Nagyon restellte a barátai és a szomszédai előtt, hogy a fia komédiás akar lenni... Egyébként 13 éves koromtól nem szóltak bele az életembe, de mindig mindenben mellém álltak. Azt mondták: tanulj fiam, mert magadnak tanulsz! Igazuk volt. Akkoriban óriási ambíciók feszültek bennem. Erős volt a hitem, önbizalmam megalapozott. Ma gyökeresen megváltozott a jövőkép. Szinte teljesen hiányoznak az eszményképek. A nemes ügyek önzetlen szolgálata. A szenvedélyes művelődni akarás. Az értékek előtti őszinte alázat és köszönet. A fiatalok előtt a legfontosabb célkitűzés: minél több pénzt szerezni, gyarapodni, ahelyett, hogy az emberi kapcsolatokra, az őszinte barátságokra helyeznék a súlyt. Igaz, annak idején nekem is Kit lm si|/? " L m «8 IÇj MŰVÉSZBEJÁRÓ Im m3 y# ^ mm IBII m cu, voltak csalódásaim. Amikor tanévkezdéskor megálltam a színművészeti főiskola kapujánál, elsírtam magam, hogy a művészet szentélyébe nyertem bebocsátást. S aztán kiderült: nem egészen így van. Én komolyan vettem a főiskolát. Művelődéstörténet-vizsgára az ösz- szes léteit megtanultam, s aztán választani lehetett, ki melyiket mondja el. Ez bizony csalás volt. A beszédtechnika-tanárom előtt ott ültem a legszebb versekkel, szövegekkel, s azt mondta: „Tudom, hogy készült, beszéljünk a lányokról." S beszéltünk...- Árpád mindig ilyen különc volt, amikor megismertem is, de épp ezt találtam vonzónak - kapcsolódik a beszélgetésbe Albu Erzsébet bábszínésznő, a Harlekin ismert művésze, Réti Árpád felesége. Marosvásárhelyen ismerték meg egymást, majd ’68-ban hozták meg a nehéz döntést: Magyarországra települnek. Ez kislányuk jövőjének is más távlatokat adott. Ma már Réti Iringó a budapesti Színművészeti Főiskola másodévese. (Nemrég az MTV Aranyág-gálájában láthattuk.) A Marosvásárhelyen eltöltött 24 színházi évadban több tucat szerepet játszott: Rómeó és Júliában Mercutiót, vagy Ter- sánszky Kakukk Marcijában Sustyikot, az öreg csavargót, az Othellóban Rodrigót, és sorolhatnánk.- Minden feladat megoldása számomra igazi golgotajárást jelent - vallja be. - S ebből a szempontból nincs kis vagy nagy szerep. Egerben az elmúlt nyolc évben sok mindent játszott, de néha talán takarékon dolgoztatták. Erről szólván megjegyzi: sosem kilincselt a feladatokért. Színészi feladatai mellett az örök szenvedély: a pódium. Sikeres Kányádi-, Radnóti-, Ady- és Vőrösmarty-estjeit sokan számon tartják. Legutóbbi Ba- bits-műsora fajsúlyos, remek előadás. Most pedig Arany balladáit szerkeszti egybe.- Nemcsak a költészet iránti szeretetből és a költő iránti rajongásból teszem. Ezúton szeretném elmondani, hogy mit gondolok a világról, a népemről, az emberről.- S miről fog szólni az új* Arany János-est?- Az emberi felelősségvállalásról, a lelkiismeretről. Jámbor Ildikó Csíz és pozitívum Tfatonakoromban, immáron sajnos közel huszonöt éve. alig voltam tényleges katona. Eleve rövidebb ideig voltam kénytelen viselni a mundért, egyrészt, mint főiskolai előfelvételis, másrészt pedig az alföldi laktanyában már a kezdet kezdetén mással töltöttük el az időt, mint a Varsói Szerződés és tagállamainak kötelességszerű védelmével. Színházat csináltunk. Most ide áhítat kellene, de az nincs. Egyszerűen összeverődtünk tizennégy-tizenöten, olyanok, akik némileg tudtunk táncolni, énekelni, szöveget mondani, s csináltunk egy erdélyi népi játékot. Az akkoriban nagyon divatosnak tetszett e kis hazában. A rendezőnk akkor még igencsak amatőr dirigens volt, ma már hótprofi musical-opera-operett-rendező. Jártuk az országot, megnyertünk mindenféle fesztivált. Felvételt készített mindezek alapján velünk a rádió és a televízió is. Nyertünk a laktanyának színes televíziót (nagy dolognak számított akkoriban), sok pénzt, meg ilyenek, de mi többnyire a lógásnak, az időközben föllelhető lányoknak és a jutalomszabadságnak örültünk leginkább. Titkunk à gyorsaság volt. Mivel színészi tálentum egyikünkbe sem szorult sok, rendezőnk a rendkívül gyors váltásokkal, a sebességgel operált, hiszen a villanásszerű vágások, derékba vágott táncbetétek, gúlák, s az ördög tudja, miféle alakzatok végül olyan rendbe álltak össze, hogy az valóban látványosnak, show-szerünek hatott. Amit a rendezőnk belénk sulykolt: a manapság divatos pozitív életérzés, a csíz (magyarán, örök vigyor) volt, s amellett az autogén tréning („Mi vagyunk a legszebbek, a legjobbak!”). Szóval piszkosul tudtunk a szeren, már kicsit untuk is a nagy sikerszériát, mikor egy átlagosnak tűnő nemzetközi fesztiválon az egyik francia színházi ember megjegyezte, hogy egy rendkívül ügyesen megcsinált, „rakás trágyát” érő produkciót mutattunk be. Ezt elismételte többször is, a tolmács nem győzte fordítani, de köztünk is többen érteni vélték némileg a frank nyelvet. Mit mondjak, a mi kedvünket nem vette el, mi tudtuk, hogy a rendezőnk a siker érdekében akár a nagymamáját is beledolgozta volna a játékba. Tehát nekünk édesmindegy volt, hogy Roger Yverdon úr (a nevére máig emlékszem, karakán fickónak tűnt eleinte is, s ez később csak fokozódott) mit szól a dolgunkhoz, a rendezőnknek azonban nem. Először elsírta magát, majd böhöm nagy marha ember lévén nekiment Roger úrnak, és pampuskára verte a fejét. Persze, a kis francia sem hagyta magát, így az egykori szocialista mintaváros szűzúj művelődési központjáruik társalgójában pompás hunyó alakult ki, a küzdő felek néhány szájtáti tévést és ruhatáros nénit is magukkal rántottak a viadalba. Tizeket a gondolatfutamokat persze, csak azért jegyeztem L-jle, mert ugye e példázatból is kitűnhet, hogy a pozitív életérzés és a csíz nem mindig elegendő a munkához, a nagy nekidurálásokon kívül némi tehetség és szerencse is szükségeltetik a mindennapokban, de az is igaz, hogy ideig-óráig el lehet kábítani a nagyérdeműt. S akkor még nem is szóltunk La Fontaine úrról. (káló) Tiszta, erdei környezetben az óvodások Összefogott egy kis közösség. Az elmúlt év nyarán az erdészettől béreltek a Gyöngyöstarján feletti Sósi-réten egy házat, amelyet sok munkával átalakítottak óvodának. A Waldorf - pedagógia szelleme, a tiszta, erdei környezet, a búbos kemence melege, a finom ételek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szokásos betegségeket is csak hírből ismerik az itt elhelyezett gyerekek. Októberben nyitotta meg kapuit a speciális óvoda, ám a hivatalos engedélyek beszerzése - az erőfeszítések ellenére - nem sikerült a mai napig sem. A gyermekek szépen fejlődnek, holott állami normatív támogatás nélkül, saját erőből működnek. Az óvoda nyílt napján az újságíró is bepillanthatott az életükbe.- Egy vegyes korcsoportunk van - magyarázta érdeklődésünkre Bozókiné Tengely Anna, alapító szülő. - Szeretnénk egy kis mikrobusz! vásárolni, mert jelenleg a menetrend szerinti járattal hordjuk ide a gyerekeket Gyöngyösről.-Az előírások, amelyek az óvodákra vonatkoznak, itt, mondhatni, teljesíthetetlenek — vette át a szót Hegedűs Zsolt. - A Waldorf-szellemiségben működő intézmények nem tudnak megfelelni a törvényeknek, ugyanis nálunk a gyerekközpontúságra épül minden. Ha a paragrafusokban foglaltak szerint járunk el, akkor elveszik az egész lényege.-Hogyan folyik a mindennapi nevelőmunka?- A reggeli órákban indulunk Gyöngyösről - kapcsolódott a beszélgetésbe Kozaróczy Teodóra vezető óvónő -, s a gyön- gyöstarjáni buszmegállóban már vár bennünket a Matyi bácsi, aki a mindenesünk. Negyed tízig szabadon játszanak a gyerekek. Közben részt vehetnek a reggeli, majd az ebéd készítésében. Az étkezések előtt és után asztali áldást mondanak. Játék, ének és mozgás következik ezután, s ha az időjárás engedi, kimegyünk az udvarra vagy felkeressük a közeli forrásokat. Jellemző ránk a termé- szetcentrikusság. Nálunk nincs műanyag és különféle modem játék, minden, ami körülvesz bennünket, az természetes anyag. A mellettünk levő erdésznek vannak állatai, amelyek szintén nagy élményt nyújtanak a gyerekeknek. Az ebéd után mese következik, amely mindig az évszakoknak és az ünnepeknek megfelelő, majd lepihennek és alszanak. Ezután indulás hazafelé.- Úgy hallottam, hogy a betegségek elkerülik a gyerekeket.- A ritmus, a környezet, a jó levegő és azok a láthatatlan dolgok, amelyek körbevesznek bennünket, hatnak a gyerekekre- folytatta Újhelyi Hedvig szülő, aki egyben az alapítvány kuratóriumának az elnöke. - Az eltelt időszak alatt még nem volt beteg egyikük sem.-Mennyibe kerül a szülőknek az ide járatás?- Közös az érdek. Egy gyerek után 4 ezer forint, kettő után pedig 5500 - mondták felváltva. - Vannak, akik többet is vállalnak. A szülők aktív munkájára is szükség van, s akadnak olyanok is, akik úgymond ledolgozzák a térítési díjat. Természetesen a szellemiséget odahaza is meg kell tartaniuk. A gyerekeknek a családi körben is hasonlóan kell élniük, mint itt az óvodában. Hegedűs Zsolt összefoglalásként mindehhez hozzátette:- Az óvoda szellemisége megkívánja a szülők azonosulását. Nem zárunk ki senkit, de meg kell válogatnunk azokat a szülőket, akik vállalni tudják ezt az akaratot, s itt nemcsak adni kell, hanem tenni is. A Waldorf- óvoda lényegesen jobb feltételeket biztosít a gyerekek fejlődése tekintetében. Nagy a felelősség, ugyanis ha otthon nem így élnek, akkor kettősség alakulhat ki. Fontos a szülök példamutatása. Lényeges elem, hogy minél több mesét halljanak, hiszen mondhatni, mese nélkül nőnek fel, s a különféle elektronikus játékok „bűvölete” nem teszi lehetővé a kreativitást. A játékokon keresztül tapasztaljuk a másságot, s már látni a Waldorf-szellemiség hatását a mindennapi életükben. A nyílt napon sokan érdeklődtek. Tapasztalhatták az élet- szemléletüket, megízlelhették a bográcsban főtt babgulyást, s a kemencében, cserépedényben készített rizst, amelyet sült, párolt karfiollal tálaltak. Fáczán Attila To T-T MEGRENDELŐLAP Ha előfizet a HEVES HÍRLAP _ra havonta Önnél marad! Alulírott....................................................................................(név) .....................................................................(irányítószám, helység) ...............................................(utca) .............(házszám)..........(ajtó) m egrendelem a című lapot Előfizetési díj .......................................példányban egy hónapra 645 Ft • Az előfizetési díjat a fenti címen jelentkező kézbesítőnek fizetem. • Az előfizetési díjat a................................pénzintézetnél vezetett ........................................................folyószámláról egyenlítem ki. (Kéijük, hogy a banknak adjon megbízást a hírlapdíj átadására.) A megrendelőlapot a következő címre szíveskedjen feladni. AS-M Kiadói Kft. Heves Megyei Irodája 3301 EGER, Pf. 23 Vidéken a Heves Megyei Hírlap terjesztőinél lehet előfizetni. .................................................... A lap megrendelhető továbbá a 36-412-646 telefonszámon is. aláírás
