Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
A kártya hivatalos tájékoztatója valamennyi Budapest Bank fiókban megtalálható. További részletes információk: Faxinfo: 269-6212, Internet: http://unviv.bpalap.hu , i'i FT li R. l71 MA7! 20% 15% A Jorgos Travel ] 0 O'JUr forintos, külföldi utakra beváltható utalványt ad ajándékba azoknak, akik 1997. augusztus 31-ig váltanak konvertibilis Budapest Befektetési Kártyát. Reméljük, segítségével külföldön is élvezhetik majd a Budapest Befektetési Kártya előnyeit! Az elődök mindent megtettek a presztízs megteremtéséért Mennyit ér ma az érettségi? Bizonyos kor után az ember hajlamos a nosztalgiázásra. Miként e sorok írója is, aki éppen negyven éve érettségizett. Már azt megelőzően úgy döntött, pedagógus, középiskolai tanár lesz. Pár év után a katedrát a zsurnalisztikával váltotta fel. Ám közel másfél évtizedig érettségi elnökként is tevékenykedett. Nemcsak Heves megyében, hanem az ország más régióiban is. Egyszóval, tapasztalatok regimentjét gyűjtöttem össze. Bizonyos, néhány motívum most vagy a jövőben is kísért majd. Egyáltalán nem biztos, hogy pozitív előjellel. A velem egyidősek bizonyára emlékeznek arra, hogy - iszonyatos ostobaság volt - valaki a rákosista művelődési minisztériumban kitalálta azt, hogy az egyes általános iskolai osztályokat alapvizsgával kell zárni. Ezek a feleslegesen pörgő agyú bürokraták célirányosan tapostak lelkivilágunkba, s bizonyára gyönyörűség hatotta át őket, amikor konstatálták, hogy idegrendszerünket kellőképp meggyötörték. Tessék elképzelni azt, hogy 13-14 éves esetlen, bátortalan nebulók megkínoztatnak az egyes tárgyak anyagából! Zúg a fejük, tételeket nem kaptak, csak azt érzik, mennyi mindenről fogalmuk sincs. Aztán „behullanak” a bizottság elé. Nem tagadom, megviselt ez a tortúra akkor is, ha - kitartó, konok és szorgalmas lévén - mindig megszereztem a jeleseket. A következmények tragikusak. ugyanis még ma is rémálmok kísértenek néha. Ilyenkor attól rettegek, hogy kettes vagy hármas miatt kell szégyenkeznem. Hát ez nem éppen normális állapot. Mindezt azért említem, mert akik áttanulmányozták a NAT követelmény-előírásrendszerét, azok tisztában vannak azzal, hogy hasonló akciók végzetes rajtoltatását ígéri. Hamisítatlan stressz Szerencsére ez a tanőrület eloszlott. Talán a lassú, de biztos oldódás szele söpörte ki a hivatalnok-agyakból. A minisztériumiak persze nem egykönnyen adták fel állásaikat, s létük fogytáig azt hangoztatták, hogy jó volt ez a megoldás, mert valamiféle rutint alakított ki a fiaFOTÓ: PERL MÁRTON mentettem át a gyerekeket egy- szer-kétszer úgy is, hogy kizárólag én kérdeztem és értékeltem. Tudom, némileg visszaéltem helyzetemmel, de belülről határozottan éreztem, hogy nem cselekedhettem másként, mert ez volt az egyetlen választható, tisztességes út. Soha nem bántam meg, s ha módom nyílna rá, újra, megint ezt tenném. Mindaddig, amíg a négyesztendős felkészítés valóban ideálissá válik. Ettől azonban égnyi messzire estünk. Az a bizonyítvány mégis értékes okmány! Hála ezért az előbb már említett, a közülünk már rég távozott kollégáknak, akik nem úsztak az árral, s azt vallották, kizárólag az nemesül hosszúlé- tűvé, amiért áldozatokat kell hozni, ami tehertétellel jár. Most, amikor kezdődnek a sohasem megszokott vizsgák, csak ezt erősíthetjük meg. Jó érzéssel, elégedetten, s némi optimizmustól áthatva. Mellesleg kell ez, szükség van rá, ugyanis a holnapok számos vonatkozásban riasztóaknak tűnnek. A Nemzeti Alaptanterv bevezetésével ugyanis összefügg az érettségi rendszer reformja. Beszélgettem, vitatkoztam középiskolai, szakképző intézeti igazgatókkal, s ők egyértelműen megerősítették aggályaimat. Az eddig megjelent dokumentumok, a meglehetősen zűrzavaros, az igen kaotikus, a helyenként teljesen logikátlan szabály-, illetve követelménygyűjtemény ugyanis nem kis rosszat sejtet. Olyan bonyolult, szinte áttekinthetetlen változatsor alakulhat ki, amely végleg megnehezíti az eligazodást. Diák és tanár számára egyaránt. Ezért aztán igen erőteljes az ódzkodás. Messzemenően egyetértek vele, hiszen ezek felszínes intézkedések lennének. Jóval hasznosabb lenne az - s ez következik mindabból amit korábban jeleztem -, ha a színvonalat emelnék, s nem a kereteket rúgnák föl. Senkit sem kívánok szenvedtetni, ám ha valaki bepillant ezekbe a hevenyészetten összedobott próbálkozásokba, akkor hamarosan elveszti életkedvét. De félre a kesergéssel. Még jó néhány esztendeig a régi módi dívik. A hajdani érzelmi háttérrel, a semmi mással nem pótolható hangulattal ötvözve. Akárcsak negyven évvel ezelőtt abban az alföldi kisvárosban... Pécsi István Válassza a taxiállomáson ■ is az EGED TAXIT! ■ Személytaxi, A legrövidebb úton... * Tehertaxi, A leggyorsabban.... * Autómentés A legolcsóbban... a EGED egek: A TAXIÓRA OFt-róI indul! ; Próbálja ki! Ez nem ígéret! § J 411-222 telefon 313-1 ll": 35% 10% 95.nov. 96-íe.b. 96.máj. 96.aug. 96.nov. 97.feb. MEGEMELEM A FIZETÉSEM Arany és ezüst ékszerek az Aranyművesholtból tfúnhmm 30-ig rendkívüli engedménnyel! Egy évnyi megtakarítás esetén a Befektetési Kártyával elért hozam Ballagásra! Az infláció ellen. Szarka Gergely, az egri Dobó-gimnázium IV/D-s diákja Csinos „fizetésemelést” érhet el év végére, ha folyamatosan a Budapest Befektetési Kártyán tartja a pénzét. Akik az elmúlt két évben Budapest Befektetési Kártyát váltottak, sikeresen vették fel a harcot „készpénzükkel” az infláció ellen. Ezt a Budapest Bank egyedülálló konstrukciójának köszönhették, amely ötvözte a széleskörűen használható bankkártya és egy biztonságos befektetési alap minden előnyét. falókban. Személyes példámmal hitelesítem, hogy ez a kijelentés is sületlenség a javából. Tanáraim - sosem voltunk szeretetteljes kapcsolatban - néhány kivételtől eltekintve megizzasztották. Majd mindannyian túlzott kívánalmakkal serkentettek még többre. Aztán sikerült. Méghozzá kitünően. Ez a kétségkívül jelentős forduló meghatározta a felsőoktatásban töltött időt is, hiszen ott sem adhattam lejjebb. Hitem szerint mások is így jártak, vagyis későbbi cselekedeteiket befolyásolta, árnyalta, motiválta a vizsgabizottság előtt nyújtott teljesítmény. Felnőttként, ott a katedrán se láttam másképp a dolgokat. Munkálkodtam középiskolai kollégiumban igazgatóhelyettesként, főhivatású nevelőként is. Teendőim velejárója volt az, hogy benézzek tanítványaim nagy számadására. Akkortájt - a hatvanas évek első felére gondolok - jó néhá- nyan színvonalesés, igénytelenség miatt panaszkodtak. Bizonyos szempontból egyet is értettem velük, olyannyira, hogy ahol csak tudtam, keményen ostoroztam a hibákat. Ám amikor ott ültem az asztal másik oldalán, és szembesültem a riadt tekintetekkel, a félsz jeleivel, a bizonytalankodással, az egészséges, a pluszra serkentő nyugtalansággal, rá kellett döbbennem, hogy nincs komoly veszély, hiszen az elődök, a ma már sokak számára névtelennek tűnő egyéniségek minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy őrizzék e számonkérési mód presztízsét. így aztán csorbítatlanul viliództak a jelképes korona ékkövei. Elnöki szemszögből különösképp nyomatékolódott e megállapításom. Ekkor ugyanis nemcsak arról alkottam képet, hogy mennyire felkészültek a fiúk, lányok, hanem akaratlanul is - ez volt a kötelességem - bepillanthattam az egész iskola, a tantestület, az egyes szaktanárok munkájába. Igaz, ők nem kaptak semmiféle papírt, ám az értékelés, a jegyzőkönyv készítésekor - ha nagyon udvariasan is, de - csak összeállt a tárgyilagos helyzetkép, amely tartalmazta azon tippeket is, amelyek révén minél gyorsabban kiiktathatók a kisebb-nagyobb hiányosságok. Túlzott liberalizmus? Nem egyszer hangoztattam, hogy az ilyen vállalás törvényszerűen megalkuvással ötvöződik. Épp az előbb említett negatívumok miatt. Azt ugyanis igazságtalannak tartottam, hogy a tizenévesek fizessék az adót mások esetenként kézzelfogható könnyelműségéért, lazaságáért, tájékozatlanságáért. Ezért aztán minden esetben a magasabb érdemjegy felé kerekítettem, s következetesen elleneztem a csakazértis buktatást. Bizony, az is megtörtént, hogy irigylendő fordulatossággal
