Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
4. oldal 1997. május 24., szombat Gyöngyös És Körzete Tavaszi tűnődés „a Dombon”... fotó: gyóni gyula Detkiek erdélyi látogatása A legújabb - Prágába indul Mátraalji bor, markazi palackban Néhány hete hivatalos küldöttgyűlésen is számot adtak a markazi Mátravölgye Szövetkezet tavalyi eredményeiről - beszélgetésünk alkalmával Kaszás György elnök már csak ismétli beszámolójából a jellemzőbbeket. A gazdálkodásukat 4,2 millió forintos nyereséggel zárták, s zömmel a bor hozta a hasznot. A borászat nemcsak a fő termelési ágazatuk, hanem már szinte az egyetlen. Hiszen rajta kívül csupán csomagolástechnikával foglalkoznak... A ’90-es évek elejéig űzött 13 féle tevékenységből mára ennyi maradt, s a 220 dolgozó is 45-re csökkent. A változatlanul elegáns - előterében regiment magas kitüntetést, országos elismerést őrző - emeletes központi irodaház negyven körüli létszámából is elégnek bizonyul a továbbiakhoz kilenc munkatárs, beleértve a legfőbb vezetőket.- Nem termeljük, már csak vásároljuk a szőlőt - magyarázza az elnök. Többnyire azért markazi a termés, ami mintegy 350 hektáron érik itt, míg a még szükségeset az abasáriaktól, a visontaiaktól és a domoszlóiaktól vesszük. Csak a kék szőlőért mentünk messzebbre, egészen Miskolc alá. Nem régi a palackozónk, ahol óránként akár 1500 üveget tölthetünk meg a korszerű olasz gépsoron. Már tízfajtát kínálhatunk így a magunk tervezte címkékkel, amelyek ügyes egri nyomdászpartnerünk üzemében szerencsére kimondottan elegánsra, vonzóra sikeredtek. A legújabb éppenséggel ismert vörösborral kelleti magát, s mostanában készül prágai bemutatkozásra. Egyébként a cseh és a szlovák piacunknál fiatalabb is van már a volt szocialista országokból: a belorusz. S tudtommal rajtunk kívül eddig csak a Balaton-vidékről kértek oda magyar bort. Tőlünk az idén 24 kamionnal. Van német partnerünk is, de egyre jelentéktelenebb az igénye, s ez a kevés sem palackos. Itthon Budapest a számottevőbb vevőnk. S bizakodásra ad még okot, hogy már az alighanem legfrissebb nagy értékesítő helyen, a francia érdekeltségű törökbálinti Cora hipermarketben is benn vagyunk ajánlatunkkal. Hatféle nedűvel! Természetesen keressük tovább a hazai lehetőségeket, külföldön pedig Horvátországban is próbálkozunk.-Napjainkra kétségkívül a palackos áru felé tolódott bor- értékesítésük. Valóban megragadó a címke, s élvezetes, amit takar az üvegben. Am a szomszédos Abasár, Visonta, Domoszló neve valahogy még mindig ismerősebben cseng a fogyasztó fülében, mint Mar- kazé. Nem túl nehéz feladatra vállalkoztak, amikor a saját nevükkel jelentkeztek a nagy- közönség előtt?-Tény, hogy a környékbeli települések terméseiről régebben tudnak. Ám sok év óta Markazon is kiváló borok teremnek, s szövetkezetünknek már az elődjétől szívesen vásárolt az igényesebb vevő. Úgy véljük, hogy a jó minőségre mindig lesz érdeklődés, különösen, ha másokat megelőz. S mi erre törekszünk. Bizonyos, hogy időbe telik, amíg fogalommá is válhat, de kivárható. Mi ki is várjuk, s meggyőződésünk, hogy megéri!-Mostanában nem túl biztató a helyzet ehhez. Közismert az országban sok helyütt mutatkozó hamisítvány, silány, de olcsósága miatt kelendőbb áru. S ha tetszik, ha nem: a fogyasztó kevesebbért a rosszabbat is elfogadja.- Vitathatatlan, hogy a bormanipulációkkal sok gondot okoznak nekünk és a Mátraalji Hegyközségi Tanács egész területének. Borvidékünkön több mint 100 ezer hektoliter az eladatlan készlet. A fehér fajtákra gyakorlatilag semmilyen kereslet nincs. Tanácsunk ezért szorgalmazza is a fokozottabb piaci és borászati ellenőrzéseket, büntetéseket, hogy a szabálytalanul előállított borokat kiszorítsuk a versenyből. Kormányzati intézkedéseket sürgetünk a határozottabb javulásért, különben veszélybe kerülhet az idei szüret, s a mátraalji több mint tízezer szőlőtermelő.-Más nem veszélyezteti az ez évi betakarítást?- De igen. Még mindig elég sok, 5-6 millió forintnyi például a kintlévőségünk. Adósaink számlakiegyenlítéseire azonban talán már lehet reményünk ilyen összegben, míg más tartozások megtérítéséről sajnos le kellett mondanunk. Elég jelentős a „körbetartozás” is, ami szintén nehezíti törekvéseinket. Viszont jó, hogy - bár féltünk tőle -fagykárunk még nem volt. Túl vagyunk a szőlő első permetezésén, s kedvező termésre számíthatunk. A betakarításhoz azonban az is kellene még, hogy érezhetőbben megmozduljon a készletünk, jobban vigyék, vegyék is a borainkat, ne csak ígérjék. Az érdeklődés élénkülését várjuk attól a június 4-i látogatástól is, amelynek során 60 tagú portugál - szakemberekből álló - csapat Badacsony és Tokaj között, Eger mellett még Markazt érinti. (gyóni) Nánai dalosok vendégszereplése Pünkösdi vendégségre a detkiek erdélyi testvérfalujukból, Bodokról kaptak meghívást. Különbuszokkal több mint félnapos utazás után érkeztek. Az önkormányzati küldöttséget a késő esti időben is Fodor István helyi polgármester várta. Köszöntésük után közös vacsorával folytatódott a találkozás a kultúrház udvarán, s egy kis beszélgetéssel. Szombaton délelőtt sepsiszentgyörgyi kirándulásra vitték vendégeiket a házigazdák, míg délután a két község focistái vívtak egymással izgalmas mérkőzést népes szurkolótábor biztatása mellett. Ez alkalommal sajnos a helybelieknek kedvezett a szerencse, ők győztek 4—1-re. A detkiek becsületgólját a legidősebb játékos, Kelemen József rúgta, nehogy bárki is azt higy- gye: azt sem tudják, mire való a kapu... Este a bodokiak műkedvelői a Janika című népszerű színdarab előadásával színesítették a programot, majd kosaras - nálunk inkább bátyusnak nevezett - mulatsággal, hajnalig tartó bállal nyúltak az ünnepbe. Vasárnap délelőtt közös istentiszteleten vettek részt a helyi református templomban Dénes Csaba tiszteletes úr híveivel. Később megkoszorúzták a hat esztendeje Detkről vitt, s a községháza falán elhelyezett Barátság-márványtáblát. Délután a sportpályán flekkensü- téssel, kugliversennyel múlatták az időt. Valamelyes vigaszt jelentett a vendégeknek, hogy amíg a labdarúgásban veszítettek, a tekében kiköszörülték a csorbát. Pelle Sándor polgár- mesterük pedig 9 fás találatával Bodokon az idei legjobb teljesítményt produkálta! Ugyanekkor más eredménye is lett a látogatásnak. A két község vezetői megállapodtak abban, hogy a nyáron, előreláthatóan június közepétől, húsztagú csoportot - 15 diákot és 5 felnőtt kísérőt - fogadnak Det- ken egyhetes üdülésre. Hétfőn a társaság már hazafelé tartott. Útközben - szokás szerint - megálltak még Ko- rondon, hogy emléktárgyakat vásároljanak az otthoniaknak. Az ottani csodálatos kerámiát ugyanis nem lehet kihagyni, ha bárki is Erdélyben jár... (-ni) A kisnánaiaknak dunántúli - mogyorósbányai - kirándulás tette emlékezetesebbé a múlt vasárnapot. Hagyományőrző szlovák énekeseik - Safranka Ferenc elmaradhatatlan harmonikájának kíséretében - a meghívó falu hasonló művészeti csoportjának 15. évfordulója alkalmából érkeztek az országos találkozóra. A kedves fogadtatást követően délután valamennyien dalos menetben vonultak a település szép kul- túrházába, ahol fúvószenekar játéka fogadta, s a polgármester asszony két nyelven köszöntötte a műsorban fellépő hét együttest. A gárdák egyaránt fél órát kaptak a szereplésre. A kisnánaiak kettősükkel, Hliva Mihály és kisunokája, Ferkó közös énekszámával kezdték előadásukat, majd 5-5 szlovák, illetve magyar dallal ragadtatták további tapsra a nagyszámú közönséget. Nem verseny volt, de ha van zsűri a fesztiválon, minden bizonnyal úgy vélekedik, hogy a 16 kisnánai vendég „dobogós helyet” érdemel! S produkcióján túl az öltözékével is. Hiszen a kis csapat női tagjai koruk szerint kétféle viseletben is pompáztak. Részint az 1800-as években hordott szép ruhákban, másrészt meg a századforduló színpompás remekeiben. Közös, ízletes vacsora követte a műsort, s meghívások sora is persze. A kisnánaiak őszi - szüreti - viszontlátoga- tásra invitálták a mogyorósbányaiakat, a kisnánaiakat pedig Békéscsabára várják, szintén még az idén. Valószínű, hogy a további barátságok is hatottak a kirándulók kedvére, mert hazafelé, a késő éjszakába majdnem éjfélig nyúlt utazást a harmonikaszó mellett úgyszólván végigénekelték... (gy.) Újra angoltábor Rendbe tették, kicsinosították a markazi önkormányzat tóparti vendégházát a napokban. A nyáron itt kap helyet a község újabb angol nyelvi tábora is, amelynek hagyományos foglalkozásaira a diákokat ezúttal egy hétre várják. Ludasi tüdőszűrés Tegnap községi tüdőszűrés kezdődött Ludason. Május 26- án 13 és 17 óra között ugyancsak a polgármesteri hivatal helyiségében várják mindazokat, akik az előző ellenőrzésből valamilyen oknál fogva kimaradtak. Györkön tárgyalják Vámosgyörk képviselő-testülete május 26-án tartja következő ülését. A település közrendjének, közbiztonságának helyzetéről, az óvodai nevelőmunkáról, a Faluszépítő és -védő Egylet legutóbbi időszakban végzett tevékenységéről tájékozódnak. Tarjám földkiadás Gyöngyöstarján községi képviselői május 29-i ülésükön a helyi földkiadásokról hallgatnak tájékoztatásokat, az önkormányzat gyámügyi tevékenységével foglalkoznak, s a detki szövetkezet itteni pincészetének munkájával, eredményeivel, törekvéseivel, terveivel ismerkednek. Gyöngyösi Jupiter A Mátra Művelődési Központ „Preasepe” csillagászköre május 26-án tartja legközelebbi találkozóját. A Jupiter óriásbolygóra Kovács Zoltán ismét érdekesnek, izgalmasnak ígérkező előadáson kalauzolja majd az érdeklődőket. Galériai váltás A gyöngyösi Pincegalériában a kézdivásárhelyi népviseletes babák eddigi „vendégszereplését” május 31-től újabb kiállítás követi. A jövő héten kezdődő bemutatón a modellezők engednek bepillantást munkáikba. Visonta új címere Nemrégiben Visonta községnek is új címert fogadtak el a képviselői. Trojan Marian Jozef grafikusművész készítette az aranyszegélyű pajzson zöld mezőben látható, a települést átszelő Bene-patakot, mögötte pedig a mátrai hegyeket is ábrázoló rajzot a kék égbolt alatt tündöklő jellegzetes szőlőtőkékkel, s a helységnek a történelemből ismert ősi pecsétnyomójára is emlékeztető sisakos vitézfejjel. A címer ékesíti majd Visonta új zászlaját, s természetesen egyéb megjelenítését is tervezik az önkormányzatnál. Képünkön - sajnos, csak fekete-fehérben - a címerrajz. Karácsondi kitüntetés kapcsán Aki talán az egész falut tanította Pelle Mihályné Berecz Irént mindenki ismeri Karácsondon. Hiszen jószerével az egész falut tanította hosszú pályafutása során. Aki pedig „kimúlt” előle az iskolából, s még él, játszótársaként emlegeti a gyermekkorból. A település ugyanis nemcsak munkahelye volt hosszú évtizedekig, hanem szülőföldje is az immár 84. esztendejébe lépett egykori oktatónak, aki az élete mellett szép hivatását, nemes szakmáját kapta pedagógus édesanyjától, édesapjától a nyugdíjazásáig lakott régi szolgálati lakásban. A szeretet, a tisztelet, amely máig körülveszi - egész családjának is szólhat. Mivel alighanem meglehetősen ritka dinasztia az övék! Atyai ágon a hat testvérből négy választotta a katedrát. Jómaguk négyen voltak, s hárman követték az elődöket. Bátyja - aki eredetileg jogot végzett, majd a katonai pályán az alezredesi rangig vitte - a leszerelése után csatlakozott kettejükhöz. S vele természetesen az egyik gyermeke is nevelő lett. Míg tulajdon három utódjukból Kati lányuk őrzi a tradíciót. Óvónőként, Gyöngyösön. Irénke néni műszaki - nyugalmazott útépítő szakember - férjével ma tíz unokának is örülhet, amikor csak a famíliára gondol, főleg pedig ha a közelükben van. Szerencsére mindig van látogatójuk, s így sokkal inkább a találkozások, mintsem a várakozások töltik ki az életüket otthonukban.- Egerben végeztem, az Angolkisasszonyoknál - idézi a múltat, amint felkeresem én is -, s akkoriban még friss oklevéllel három évig nem léphetett az ember katedrára. Velem szerencsére kivételt tettek. Mindig élveztem, imádtam, amit csináltam. Az alsó tagozaton kaptam feladatot, a felsőn csupán helyettesítettem néha. Rajzot. Számomra soha nem volt rossz gyerek az iskolában. Egyikükről azonban velem is el akarták hitetni, hogy nevelhetetlen. Nem sikerült. Akkoriban többször gyötört a fejfájás, néha le is vett a lábamról. Gyöngeség fogott el megint, amikor valamelyik szünetben lekísémi sem tudtam a diákokat az emeletről. Az asztalomra roskadtam, s csak annyit mondtam súgva, hogy próbáljanak meg most nélkülem csöndben elvonulni, visszatérni. Megtették. Máskor is. Az egyik alkalommal gyűrött, piszkos kis cetlit találtam magam mellett. Ákombáko- mokkal a reménytelen esetnek tartott fiú üzent rajta: „Tudom, hogy beteg tetszik lenni. ígérem, hogy én nem leszek többé rossz!” Ez lehetett januárban, s júniusig rá nem kellett szólnom a lurkóra. Utána sem... Csöndes, halk szavú ember voltam, talán ezért kedveltek. A pályatársaimmal is iparkodtam jóban lenni. A káderező főnök nem is tudott mást felhozni ellenem az 1956-ban hozzám került minősítésemben, mint azt, hogy sokat járok templomba. Ám hogy ebből se legyen harag, à továbbiakban inkább a gyöngyösi miséken imádkoztam, amikor a férjem elvitt motorral. S tevékenykedtem intézményünk MNDSZ-ében, pénztárosként. Mivel a matematika a kedvencem. Emlék, emlék hátán. Egy 1931-es Rádióéletből azonos nevű nagynénje-keresztanyja fényképe tekint ránk. Azt írták mellé a műsorban, hogy Vár- konyiné Berecz Irén „Mezei virág” című novellájából maga olvas részletet a mikrofonba. Pedagógussá lett katonabátyja újságot is szerkesztett jogász korában Egerben, Kapor Elemér előtt. A két barát máig nem felejtette el a zsurnaliszta-élményeket. Kár, hogy már csak levelezhetnek róluk...-Még mindig meghívnak a karácsondi ballagásokra - mondja. - S hívatlanul is kimegyek a temetőbe, vagy legalább átballagok a közeli templom gyászmiséjére, ha valamelyik tanítványom örökre búcsúzik... Az utcán messziről rám köszönnek. Régi diákjaim között üdvözöl a polgármester is, akitől az elmúlt hét végén a „Ka- rácsondért” kitüntetést, az emlékérmet, az oklevelet, s a velük járó pénzjutalmat átvettem működésem legutóbbi elismeréseként... Sehol nem érezhet- ném jobban magamat, mint ebben a faluban! Gy. Gy.
