Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

4. oldal 1997. május 24., szombat Gyöngyös És Körzete Tavaszi tűnődés „a Dombon”... fotó: gyóni gyula Detkiek erdélyi látogatása A legújabb - Prágába indul Mátraalji bor, markazi palackban Néhány hete hivatalos kül­döttgyűlésen is számot adtak a markazi Mátravölgye Szövet­kezet tavalyi eredményeiről - beszélgetésünk alkalmával Kaszás György elnök már csak ismétli beszámolójából a jel­lemzőbbeket. A gazdálkodá­sukat 4,2 millió forintos nye­reséggel zárták, s zömmel a bor hozta a hasznot. A borá­szat nemcsak a fő termelési ágazatuk, hanem már szinte az egyetlen. Hiszen rajta kívül csupán csomagolástechniká­val foglalkoznak... A ’90-es évek elejéig űzött 13 féle tevékenységből mára ennyi maradt, s a 220 dolgozó is 45-re csökkent. A változat­lanul elegáns - előterében re­giment magas kitüntetést, or­szágos elismerést őrző - eme­letes központi irodaház negy­ven körüli létszámából is elég­nek bizonyul a továbbiakhoz kilenc munkatárs, beleértve a legfőbb vezetőket.- Nem termeljük, már csak vásároljuk a szőlőt - magya­rázza az elnök. Többnyire azért markazi a termés, ami mintegy 350 hektáron érik itt, míg a még szükségeset az abasáriaktól, a visontaiaktól és a domoszlóiaktól vesszük. Csak a kék szőlőért mentünk messzebbre, egészen Miskolc alá. Nem régi a palackozónk, ahol óránként akár 1500 üve­get tölthetünk meg a korszerű olasz gépsoron. Már tízfajtát kínálhatunk így a magunk ter­vezte címkékkel, amelyek ügyes egri nyomdászpartne­rünk üzemében szerencsére kimondottan elegánsra, von­zóra sikeredtek. A legújabb éppenséggel ismert vörösbor­ral kelleti magát, s mostaná­ban készül prágai bemutatko­zásra. Egyébként a cseh és a szlo­vák piacunknál fiatalabb is van már a volt szocialista orszá­gokból: a belorusz. S tudtom­mal rajtunk kívül eddig csak a Balaton-vidékről kértek oda magyar bort. Tőlünk az idén 24 kamionnal. Van német partnerünk is, de egyre jelen­téktelenebb az igénye, s ez a kevés sem palackos. Itthon Budapest a számottevőbb ve­vőnk. S bizakodásra ad még okot, hogy már az alighanem legfrissebb nagy értékesítő he­lyen, a francia érdekeltségű törökbálinti Cora hipermar­ketben is benn vagyunk aján­latunkkal. Hatféle nedűvel! Természetesen keressük to­vább a hazai lehetőségeket, külföldön pedig Horvátor­szágban is próbálkozunk.-Napjainkra kétségkívül a palackos áru felé tolódott bor- értékesítésük. Valóban meg­ragadó a címke, s élvezetes, amit takar az üvegben. Am a szomszédos Abasár, Visonta, Domoszló neve valahogy még mindig ismerősebben cseng a fogyasztó fülében, mint Mar- kazé. Nem túl nehéz feladatra vállalkoztak, amikor a saját nevükkel jelentkeztek a nagy- közönség előtt?-Tény, hogy a környékbeli települések terméseiről régeb­ben tudnak. Ám sok év óta Markazon is kiváló borok te­remnek, s szövetkezetünknek már az elődjétől szívesen vásá­rolt az igényesebb vevő. Úgy véljük, hogy a jó minőségre mindig lesz érdeklődés, külö­nösen, ha másokat megelőz. S mi erre törekszünk. Bizonyos, hogy időbe telik, amíg foga­lommá is válhat, de kivárható. Mi ki is várjuk, s meggyőző­désünk, hogy megéri!-Mostanában nem túl biz­tató a helyzet ehhez. Közis­mert az országban sok helyütt mutatkozó hamisítvány, si­lány, de olcsósága miatt ke­lendőbb áru. S ha tetszik, ha nem: a fogyasztó kevesebbért a rosszabbat is elfogadja.- Vitathatatlan, hogy a bormanipulációkkal sok gon­dot okoznak nekünk és a Mát­raalji Hegyközségi Tanács egész területének. Borvidé­künkön több mint 100 ezer hektoliter az eladatlan készlet. A fehér fajtákra gyakorlatilag semmilyen kereslet nincs. Ta­nácsunk ezért szorgalmazza is a fokozottabb piaci és borá­szati ellenőrzéseket, bünteté­seket, hogy a szabálytalanul előállított borokat kiszorítsuk a versenyből. Kormányzati in­tézkedéseket sürgetünk a hatá­rozottabb javulásért, különben veszélybe kerülhet az idei szü­ret, s a mátraalji több mint tíz­ezer szőlőtermelő.-Más nem veszélyezteti az ez évi betakarítást?- De igen. Még mindig elég sok, 5-6 millió forintnyi pél­dául a kintlévőségünk. Adósa­ink számlakiegyenlítéseire azonban talán már lehet remé­nyünk ilyen összegben, míg más tartozások megtérítéséről sajnos le kellett mondanunk. Elég jelentős a „körbetarto­zás” is, ami szintén nehezíti törekvéseinket. Viszont jó, hogy - bár féltünk tőle -fagy­kárunk még nem volt. Túl va­gyunk a szőlő első permetezé­sén, s kedvező termésre szá­míthatunk. A betakarításhoz azonban az is kellene még, hogy érezhetőbben megmoz­duljon a készletünk, jobban vigyék, vegyék is a borainkat, ne csak ígérjék. Az érdeklődés élénkülését várjuk attól a jú­nius 4-i látogatástól is, amely­nek során 60 tagú portugál - szakemberekből álló - csapat Badacsony és Tokaj között, Eger mellett még Markazt érinti. (gyóni) Nánai dalosok vendégszereplése Pünkösdi vendégségre a det­kiek erdélyi testvérfalujukból, Bodokról kaptak meghívást. Különbuszokkal több mint fél­napos utazás után érkeztek. Az önkormányzati küldöttséget a késő esti időben is Fodor István helyi polgármester várta. Kö­szöntésük után közös vacsorá­val folytatódott a találkozás a kultúrház udvarán, s egy kis beszélgetéssel. Szombaton délelőtt sepsi­szentgyörgyi kirándulásra vit­ték vendégeiket a házigazdák, míg délután a két község focis­tái vívtak egymással izgalmas mérkőzést népes szurkolótábor biztatása mellett. Ez alkalommal sajnos a helybelieknek kedvezett a sze­rencse, ők győztek 4—1-re. A detkiek becsületgólját a legidő­sebb játékos, Kelemen József rúgta, nehogy bárki is azt higy- gye: azt sem tudják, mire való a kapu... Este a bodokiak műkedvelői a Janika című népszerű színda­rab előadásával színesítették a programot, majd kosaras - ná­lunk inkább bátyusnak nevezett - mulatsággal, hajnalig tartó bállal nyúltak az ünnepbe. Vasárnap délelőtt közös is­tentiszteleten vettek részt a he­lyi református templomban Dénes Csaba tiszteletes úr híve­ivel. Később megkoszorúzták a hat esztendeje Detkről vitt, s a községháza falán elhelyezett Barátság-márványtáblát. Dél­után a sportpályán flekkensü- téssel, kugliversennyel múlatták az időt. Valamelyes vigaszt je­lentett a vendégeknek, hogy amíg a labdarúgásban veszítet­tek, a tekében kiköszörülték a csorbát. Pelle Sándor polgár- mesterük pedig 9 fás találatával Bodokon az idei legjobb telje­sítményt produkálta! Ugyanekkor más eredménye is lett a látogatásnak. A két község vezetői megállapodtak abban, hogy a nyáron, előrelát­hatóan június közepétől, húsz­tagú csoportot - 15 diákot és 5 felnőtt kísérőt - fogadnak Det- ken egyhetes üdülésre. Hétfőn a társaság már haza­felé tartott. Útközben - szokás szerint - megálltak még Ko- rondon, hogy emléktárgyakat vásároljanak az otthoniaknak. Az ottani csodálatos kerámiát ugyanis nem lehet kihagyni, ha bárki is Erdélyben jár... (-ni) A kisnánaiaknak dunántúli - mogyorósbányai - kirándulás tette emlékezetesebbé a múlt vasárnapot. Hagyományőrző szlovák énekeseik - Safranka Ferenc elmaradhatatlan har­monikájának kíséretében - a meghívó falu hasonló művé­szeti csoportjának 15. évfordu­lója alkalmából érkeztek az or­szágos találkozóra. A kedves fogadtatást követően délután valamennyien dalos menetben vonultak a település szép kul- túrházába, ahol fúvószenekar játéka fogadta, s a polgármester asszony két nyelven köszön­tötte a műsorban fellépő hét együttest. A gárdák egyaránt fél órát kaptak a szereplésre. A kisnánaiak kettősükkel, Hliva Mihály és kisunokája, Ferkó közös énekszámával kezdték előadásukat, majd 5-5 szlovák, illetve magyar dallal ragadtat­ták további tapsra a nagyszámú közönséget. Nem verseny volt, de ha van zsűri a fesztiválon, minden bi­zonnyal úgy vélekedik, hogy a 16 kisnánai vendég „dobogós helyet” érdemel! S produkció­ján túl az öltözékével is. Hiszen a kis csapat női tagjai koruk szerint kétféle viseletben is pompáztak. Részint az 1800-as években hordott szép ruhákban, másrészt meg a századforduló színpompás remekeiben. Közös, ízletes vacsora kö­vette a műsort, s meghívások sora is persze. A kisnánaiak őszi - szüreti - viszontlátoga- tásra invitálták a mogyorósbá­nyaiakat, a kisnánaiakat pedig Békéscsabára várják, szintén még az idén. Valószínű, hogy a további barátságok is hatottak a kirán­dulók kedvére, mert hazafelé, a késő éjszakába majdnem éjfélig nyúlt utazást a harmonikaszó mellett úgyszólván végigéne­kelték... (gy.) Újra angoltábor Rendbe tették, kicsinosították a markazi önkormányzat tóparti vendégházát a napokban. A nyáron itt kap helyet a község újabb angol nyelvi tábora is, amelynek hagyományos fog­lalkozásaira a diákokat ezúttal egy hétre várják. Ludasi tüdőszűrés Tegnap községi tüdőszűrés kezdődött Ludason. Május 26- án 13 és 17 óra között ugyan­csak a polgármesteri hivatal helyiségében várják mindazo­kat, akik az előző ellenőrzésből valamilyen oknál fogva kima­radtak. Györkön tárgyalják Vámosgyörk képviselő-testülete május 26-án tartja következő ülését. A település közrendjé­nek, közbiztonságának helyze­téről, az óvodai nevelőmunká­ról, a Faluszépítő és -védő Egy­let legutóbbi időszakban vég­zett tevékenységéről tájéko­zódnak. Tarjám földkiadás Gyöngyöstarján községi képvi­selői május 29-i ülésükön a he­lyi földkiadásokról hallgatnak tájékoztatásokat, az önkor­mányzat gyámügyi tevékenysé­gével foglalkoznak, s a detki szövetkezet itteni pincészetének munkájával, eredményeivel, tö­rekvéseivel, terveivel ismer­kednek. Gyöngyösi Jupiter A Mátra Művelődési Központ „Preasepe” csillagászköre má­jus 26-án tartja legközelebbi ta­lálkozóját. A Jupiter óriásboly­góra Kovács Zoltán ismét érde­kesnek, izgalmasnak ígérkező előadáson kalauzolja majd az érdeklődőket. Galériai váltás A gyöngyösi Pincegalériában a kézdivásárhelyi népviseletes babák eddigi „vendégszereplé­sét” május 31-től újabb kiállí­tás követi. A jövő héten kez­dődő bemutatón a modellezők engednek bepillantást munká­ikba. Visonta új címere Nemrégiben Visonta község­nek is új címert fogadtak el a képviselői. Trojan Marian Jozef grafi­kusművész készítette az aranyszegélyű pajzson zöld mezőben látható, a települést átszelő Bene-patakot, mö­götte pedig a mátrai hegyeket is ábrázoló rajzot a kék égbolt alatt tündöklő jellegzetes sző­lőtőkékkel, s a helységnek a történelemből ismert ősi pe­csétnyomójára is emlékeztető sisakos vitézfejjel. A címer ékesíti majd Vi­sonta új zászlaját, s természe­tesen egyéb megjelenítését is tervezik az önkormányzatnál. Képünkön - sajnos, csak fekete-fehérben - a címerrajz. Karácsondi kitüntetés kapcsán Aki talán az egész falut tanította Pelle Mihályné Berecz Irént mindenki ismeri Karácsondon. Hiszen jószerével az egész fa­lut tanította hosszú pályafutása során. Aki pedig „kimúlt” előle az iskolából, s még él, játszó­társaként emlegeti a gyermek­korból. A település ugyanis nem­csak munkahelye volt hosszú évtizedekig, hanem szülőföldje is az immár 84. esztendejébe lépett egykori oktatónak, aki az élete mellett szép hivatását, nemes szakmáját kapta peda­gógus édesanyjától, édesapjá­tól a nyugdíjazásáig lakott régi szolgálati lakásban. A szeretet, a tisztelet, amely máig körülveszi - egész csa­ládjának is szólhat. Mivel alig­hanem meglehetősen ritka di­nasztia az övék! Atyai ágon a hat testvérből négy választotta a katedrát. Jómaguk négyen voltak, s hár­man követték az elődöket. Bátyja - aki eredetileg jogot végzett, majd a katonai pályán az alezredesi rangig vitte - a leszerelése után csatlakozott kettejükhöz. S vele természete­sen az egyik gyermeke is ne­velő lett. Míg tulajdon három utódjukból Kati lányuk őrzi a tradíciót. Óvónőként, Gyön­gyösön. Irénke néni műszaki - nyu­galmazott útépítő szakember - férjével ma tíz unokának is örülhet, amikor csak a famíli­ára gondol, főleg pedig ha a közelükben van. Szerencsére mindig van látogatójuk, s így sokkal inkább a találkozások, mintsem a várakozások töltik ki az életüket otthonukban.- Egerben végeztem, az An­golkisasszonyoknál - idézi a múltat, amint felkeresem én is -, s akkoriban még friss okle­véllel három évig nem léphe­tett az ember katedrára. Velem szerencsére kivételt tettek. Mindig élveztem, imádtam, amit csináltam. Az alsó tago­zaton kaptam feladatot, a fel­sőn csupán helyettesítettem néha. Rajzot. Számomra soha nem volt rossz gyerek az isko­lában. Egyikükről azonban ve­lem is el akarták hitetni, hogy nevelhetetlen. Nem sikerült. Akkoriban többször gyötört a fejfájás, néha le is vett a lá­bamról. Gyöngeség fogott el megint, amikor valamelyik szünetben lekísémi sem tud­tam a diákokat az emeletről. Az asztalomra roskadtam, s csak annyit mondtam súgva, hogy próbáljanak meg most nélkülem csöndben elvonulni, visszatérni. Megtették. Máskor is. Az egyik alkalommal gyű­rött, piszkos kis cetlit találtam magam mellett. Ákombáko- mokkal a reménytelen esetnek tartott fiú üzent rajta: „Tudom, hogy beteg tetszik lenni. ígé­rem, hogy én nem leszek többé rossz!” Ez lehetett januárban, s júniusig rá nem kellett szól­nom a lurkóra. Utána sem... Csöndes, halk szavú ember vol­tam, talán ezért kedveltek. A pályatársaimmal is iparkodtam jóban lenni. A káderező főnök nem is tudott mást felhozni el­lenem az 1956-ban hozzám ke­rült minősítésemben, mint azt, hogy sokat járok templomba. Ám hogy ebből se legyen ha­rag, à továbbiakban inkább a gyöngyösi miséken imádkoz­tam, amikor a férjem elvitt mo­torral. S tevékenykedtem in­tézményünk MNDSZ-ében, pénztárosként. Mivel a mate­matika a kedvencem. Emlék, emlék hátán. Egy 1931-es Rádióéletből azonos nevű nagynénje-keresztanyja fényképe tekint ránk. Azt írták mellé a műsorban, hogy Vár- konyiné Berecz Irén „Mezei virág” című novellájából maga olvas részletet a mikrofonba. Pedagógussá lett katona­bátyja újságot is szerkesztett jogász korában Egerben, Ka­por Elemér előtt. A két barát máig nem felejtette el a zsurna­liszta-élményeket. Kár, hogy már csak levelezhetnek róluk...-Még mindig meghívnak a karácsondi ballagásokra - mondja. - S hívatlanul is ki­megyek a temetőbe, vagy leg­alább átballagok a közeli temp­lom gyászmiséjére, ha valame­lyik tanítványom örökre bú­csúzik... Az utcán messziről rám kö­szönnek. Régi diákjaim között üdvözöl a polgármester is, aki­től az elmúlt hét végén a „Ka- rácsondért” kitüntetést, az em­lékérmet, az oklevelet, s a ve­lük járó pénzjutalmat átvettem működésem legutóbbi elisme­réseként... Sehol nem érezhet- ném jobban magamat, mint ebben a faluban! Gy. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents