Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
1 § 1 1997. május 24., szombat 5. oldal I A patkánykutatók és a bikavadászok AJap nap után lázas izgalomban érkezett haza kisfiam az L V óvodából, s mindegyre azt mesélte, hogy társaival ők a patkánykutatók csapata. Az épület kiszáradt falikútjából próbálják kicsalogatni a veszedelmes jószágot. Próbálkoztak füvei, kaviccsal, még friss tavaszi virággal is, de a patkányokat továbbra is szükséges kutatni. Aztán építőmunkások jöttek az oviba, a falat a kúttá! együtt elzárták.- Elhatároztuk, hogy ezután bikavadászok leszünk - állt elő a fiam a mentő ötlettel, tekintve, hogy már a patkányfészek nem kutatható. Csak az a baj - folytatta -, hogy nincsenek bikák.- Ez valóban gond - konstatáltam, de aznap estére már készen is voltam egy igaz bikatörténettel, amely velem esett meg (tényleg) gyerekkoromban. Tudniillik, hogy megkergetett egy, a csordáról elégedetlenül hazatérő szarvasmarha a férfinemből. Akkoriban ugyanis még tényleg kószáltak bikák az utcán, úgy alkonyat felé. Ez aztán napokig munkát adott a „bikavadászok’’ fantáziájának, s hozzá még találtam a régi játékok között egy műanyag bocit, ami ki lett nevezve bikának, melyet repülővel, autóval üldözni lehet. A gyermeki fantázia kimeríthetetlen, csak hagyjuk, hogy kiteljesedjen. Mert jó is az, ha nincs ott mindjárt a bika, meg a patkány is csak lehetőségként szerepel a titkos kúthan. Hi- ' szén így nyílik ki a világ, az élet újabb és újabb titokzatos szelete. Nem biztos, hogy az a jó, ha mindent készen kapnak, s ezt szükséges megjegyezni, így gyereknap táján különösen. A minap aztán Szilvásváradra készültek kirándulni, s nekem szegeződött a kérdés: ugyan, vannak-e ott bikák?- Hát ha bikák nem is, de csődörök és kancák bizonyosan — mondtam, utalva a ménesre. Çjzinte bizonyos vagyok, hogy a bikakutató csapat rövide- IJ sen lovasalakulatként tér haza. (jámbor) A fölöslegeset a kukába! Két fiú, egy szőke meg egy barna, az iskolai műszak után dobálta levelesládákba a reklámújságot. Tisztességes munkavállalás, dicséretes dolog, hogy így keresik meg a zsebpénzt, és nem szüleik nyakán élősködnek. Amíg dicsérem őket, én is kiveszem a nekem szánt ingyenújságot. Éppen az Ar-hírek, amelyik a Drogéria diszkont leértékelt áruit reklámozza lesújtóan alacsony áron, hogy már szinte hihetetlen. No, én is megnézem magamnak azt a Drogériát, de közben látom a két fiatalt, ahogy kilépnek előttem a kapualjból, mennek egyenesen a kukához. Nem hiszek a szememnek, ezek a drága fiúk felemelik a kuka fedelét, és beleöntik a táska maradékát. Hull, hull a sok Ar-hírek reklámja bele a kukába, mert ez már fölösleges, ezt már nem érdemes kihordani, hiszen a Bazilikában éppen nyolcat harangoznak. Nem restelltem odalépni a kukához, hogy nem vagyok-e érzéki csalódás áldozata, de meg kellett győződnöm a meztelen igazságról, hogy tényleg a reklám hullott a kukába. Most aztán olvashat a kuka reklámot, böngészheti magának a kedvére valót. Bizony, ráfér egy kis illatosító, szegény fejének kijut a sok piszokból, bűzből, mert neki csak az üres doboz, göngyöleg jut. De legalább egyszer ő is láthatja, milyen egy drága illatszer, hajfesték, fogkrém, tusfürdő, tisztasági betét eredeti állapotában. Kevés vigasz ez szegény kukának, hiába van mindez kedvező áron, ha beléje csak a szemetet dobják, és nem a pénzt. Neki még a leszállított ár se kedvez. Milyen jó, hogy mi nem vagyunk kukák! Gál Elemér A gyöngyösi nagy tűz 80. évfordulóján (2. rész) Jöttek segíteni kérés nélkül is A z 1917. május 21-én 16 óra után néhány perccel keletkezett tüzet már 16.30 órakor a Szent Bertalan- vagy Nagy-templom, majd a város többi templomainak félrevert harangjai kongatták, adták hírül. A lakosság alig eszmélt, az orkán- szerű szélvihar rövid idő alatt lángtengerré változtatta a belvárost. A vízhiány, a keskeny utcák és közök, valamint a fokozódó pánik tovább növelte a tűz útját. A férfiak a frontokon harcoltak, az idősebbjei és az asszonyok a határban dolgoztak. A gyors intézkedés, az oltás rájuk és a gyerekekre várt. Aki csak mozogni bírt, hozzá is fogott az oltáshoz. Mentették a középületeket, üzleteket, hivatalokat, bankokat, iskolát, hogy azokról ne terjedjen tovább a tűz. Ám a pusztító elemet nem lehetett megfékezni, amely az orkántól hajtva, épületeket, utcákat átugorva, a legváratlanabb helyeken bukkant fel. Lángoltak az utcákat szegélyező fák és dísznövények. Az aszfaltútok és -járdák megolvadtak, aztán lángszőnyeggé változtak. A Nagy-templom két tornya és tetőzete 17.45-18.30 között lobbant lángra. A nagy hő elótb megrepesztette, aztán megöl\ asztotta a harangokat a fáklyaként lángoló tornyokban. A szervezett oltást Kozmáry János városi tűzoltóparancsnok irányította. A diáktűzoltók Erdős Tivadar gimnáziumi igazgató vezetésével vonultak a legveszélyesebb helyekre. A huszár helyőrség tagjait Scholtz Kálmán vezényelte a lángtenger megfékezésére. A ferences templom és kolostor egy részét Kohán Bertalan házfőnök a rendtagokkal és a papnövendékekkel mentette meg: huszonötén vizes pokrócokat vagy csuhát terítettek magukra, és úgy oltottak. A tetőre feküdtek, és testükkel elnyomták a szétterülő ruhájukra hulló parazsat. A város távírói és telefonjai a postán és a vasútállomáson szüntelenül küldték a segélykérő hívásokat. Amikor a telefon- és távíróoszlopok huzalai elolvadtak, Kemény János polgármester huszár lovasfutárokkal küldte a vámosgyörki vasútállomásra a segélykéréseket, hogy onnan továbbítsák. Jöttek segíteni egyenként és csoportosan hívás nélkül is. A gyöngyöspüspökiek már 17 órakor ott voltak, az adácsiak pedig kora este. Az önkéntes tűzoltótestületek még 21-én este és éjjel megérkeztek Karácsond- ról, Nagyrédéről, Szűcsiből, Hatvanból és Gyöngyöstarjánból. Gyöngyösorosziból 18, Markazról 24, Visontáról 12, Gyöngyöspatáról 14, Visznek- ről 8, Ecsédről 15, Gyöngyös- halászról 14, Vámosgyörkről, Domoszlóról, Kisnánáról és Verpelétről 10-10, Abasárról 9, Pálos vörösmartról, Jászárokszállásról 6-6, Budapestről 50 tűzoltó érkezett. Eger tűzoltói és más önkéntesei (160 fő) kü- lönvonattal jöttek Diviacki Károly vezetésével. A m. kir. katonai városparancsnok egy vízszállító vonatszerelvényt küldött Kassáról (Kosice). A hatvani vasútállomás polgári állomásfőnöke az ott veszteglő étolajszállító üres tartálykocsikat kimosatta, majd vízzel töltve Gyöngyösre indította. Br. Harkányi János kereskedelemügyi miniszter rendelkezésére a Keleti pályaudvarról nyolc kocsival kórházvonat indult Gyöngyösre. A szerelvényt kísérő vasúti tiszt a következőket jegyezte jelentésfüzetébe: „Gödöllő, 1917. május 21., 22 óra 10 perc. Megállás nélkül folytatjuk utunkat. Balról, kelet felől derengő pír... Hatvannál már vörösük az égbolt... Vámosgyörkről izzó katlan látható a Mátra alatt. Tudjuk, oda kell érnünk mielőbb, mert ott ég Gyöngyös...” Két nap múlva már fordult is vissza a szerelvény a súlyosan égettekkel. Az oltás közben sokan megsérültek. A diáktűzoltók közül 30 életveszélyesen megsebesült. Felépülésükig a kórház főorvosa gyógyította őket. Az egyik diák, Szabó Imre két orosz hadifogollyal egy asszonyt és leányát hozta ki a pincéből, amelynek már a falépcsői is tüzet fogtak. Egy éppen akkor Gyöngyösön tartózkodó honvédhadnagy a segédszolgálatos pótszázad katonáival csatlakozott a tűz oltásához. Az egyik házban tüzes gerendák estek rá és égették el. Megsérült Kemény polgármester, aki a városházát védte a tűztől, dr. Bo- zsik Pál plébános, aki a felsővárosi róm. kát. egyházi kincseket, és Guba Pál főtisztelendő, ny. piarista tanár, aki a Mátra Múzeum és az egyházi gyűjtemény tárgyait mentette. A hősi helytállás ellenére a tűz diadalmaskodott. Gyöngyös nagy része elhamvadt. A tűzvész két napján 11-en égtek el, azonban az 1918-ban készített és bizalmasan kezelt polgár- mesteri jelentés 22 halottról szólt. Nyomorékká váltak 29- en. 1927-ben még mindig 12 elmezavarodottat gondoztak a helybeli tébolydában, akik a katasztrófa napjaiban őrültek meg. (1917-ben 60 elmeháborodott került be az elmegyógyintézetbe.) Azoknak a zavarodottaknak a száma ismeretlen, akiket éveken át otthon, a családjuk ápolt. A városban sokan ismerték azokat a lányokat, akik hónapok múltán is a hamuban kutattak kelengyéjük után. Ugyanúgy azt a legényt, aki elhamvadt házuk porából néhány összeégett vasszöget összeszedve a kalapja mellé tűzte, mondván, arannyá változtak. Vagy egy másik legényt, aki épp a házát építette, amikor a tűz porig égette. Még az 1920-as évek végén is üszkös gerendával a vállán bolyongott céltalanul a város utcáin. M ár akkoriban előkerült a kérdés: mi lett volna, ha nem jönnek azonnal Gyöngyös segítségére az önkéntes tűzoltók? Bizonyára az egész város megsemmisül - amint azt a polgármester a főispánhoz, gr. Keglevich Gyulához írt jelentésében hangsúlyozta. Ezt az önzetlen segítséget akarta Kemény polgármester méltó módon emlékezetessé tenni. Mívesen kidolgozott emlékérmet tervezett készíttetni, hogy annak ünnepélyes átadásával legalább jelképesen megköszönhesse a város nevében a segítséget. De a polgármester még emléklapot sem adott át, és erről legkevésbé tehetett. Különben is - nem a jutalom reményében jöttek segíteni... Dr. Misóczki Lajos A Hanisz tér a tűz elfojtása után Kíváncsi külföldiek kalandja VSzubjektív NEM HISZEM, hogy az a kis dán társaság, amely a napokban rákívánkozott a Kárpátmedence gyöngyszemére, annak szép fővárosára, ott pedig éppenséggel a Dréher halász- csárdára, némi másfajta kóstolót is keresve gazdag hazai kínálatunkból - egyhamar ismét tiszteletét teszi kedves hazánkban, s különösebben öregbíti majd Magyarország jó hírét a világban. A külföldi látogatókkal ugyanis egymillió formt körüli számlát fizettettek a négyszemélyes vacsoráért, meg a zenészeknek rendelt italokért a sem nevéről, sem megjelenéséről különösebbnek aligha mondható, valójában csak presszónak engedélyezett vendéglőben... Ha nem is voltak talán igazi milliomosok, valószínű, hogy koldusok sem lehettek, hiszen a lakhelyükről elég messzire utaztak kíváncsiskodni. Biztosan volt annyi pénzük, amiből megengedhették maguknak, hogy a részükről bizonyára meglehetősen átlagosnak ítélt étterembe nyugodt szívvel betérhessenek, izgalom nélkül fogyaszthassanak. Gondolom: nem is túlzottan. No de hát ha faltak és vedeltek volna is, összezabálnak s isznak mindenfélét, ami csak eszükbe jut: ugyan, hol férhetett volna beléjük egymillió forint értékű gasztronómiai remek, akár a derék hangászokkal együtt? Azon a helyen... Alaposan meg is lepődtek a fizetésnél! Szokatlan volt, ami velük történt. Nem a fogyasztás, hiszen valamennyien tisztában lehettek azzal, hogy mennyire vannak „hitelesítve”, s a „feltöltés” mibe kerülhet. Úgy általában. A kért óriási összeg volt nem mindennapi. Szóltak is érte. A vendéglői válaszról nem, csak a hatóságéról tudok. Jogosnak találta a panaszt, s az üzletet — egyelőre három hónapra — azonnal bezáratta... A személyzetet elengedte. Legalábbis szó sem esett arról, hogy az itt dolgozók is lakatot kaptak. A vizsgálat folytatódik még. Jó darabig, ahogyan nálunk gyakorlat. Mindenesetre már az sem semmi, hogy felfigyeltek a dologra, s gyorsan intézkedtek is valamennyire. Némi reményt ad, hogy észrevették a feltűnően vastagon fogó vendéglátóipari írószerszámot. Biza- kod.iatunk egy kicsit, hogy legalább az eset után esetleg a kisebb túlzásokra is felfigyelnek. Nemcsak a vendéglőkben, Budapesten, hanem másutt is, ahol még átvágnak bennünket szerényebb, de cseppet sem jelentéktelen, sokunkat nagyon is érzékenyen érintő módon. S AKKOR IS mellénk állnak - ha csupán hazaiak vagyunk... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... Tehetséget sugárzó, modem stílusú alkotásaikkal - mint hírlik - előkelő helyen állnak a magyar szépírók az európai toplistán. Valahol a széplányok mögött... * A pozsonyi kormány elutasítóan fogadta a tervet, s nem tárgyal Budapesttel a párkányi híd újjáépítéséről. Inkább ellenséges hídfőállást vernek... * Egy neves, rokkantnyugdíjassá vált prímás - mint olvasom - néhanapján az egyik budapesti metróállomás peronján hegedül. A honi Metropolitánban... * A szervezett bűnözés elleni egyik akciójuk során a megyei kapitányság rendőrei egy kínai bordélyt lepleztek le Egerben. Azóta—Nin Csen-csaj... * Egy WC-újdonságot dobtak piacra a japánok: az úgynevezett toalett-szett tisztára mossa, majd meg is szárítja az illető fenekét. Rögtön becsinálunk... (szilvás)
