Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
Tir .. Ülr ù RI f imxz TV Régmúlt tavaszok mosolya Apor Elemér összegyűjtött verseiről A költő 90 éves fotó: perl Márton Eger város díszpolgára, Apor Elemér 90 éves. Lapszerkesztő, költő, mindennek, ami kultúra, fáradhatatlan munkása. Jómagam, mint egykori diák, itt éltem a városban, s a nevét sem ismertem. Csak arca, szelíd mosolya rémlik fel harminc év távlatából, ott volt minden hangversenyen, színházi előadáson. Akkor nem volt rá büszke városa, hogy elfelejtették nekünk bemutatni...? A mögötte sorakozó évek, csaknem az egész huszadik század, tiszteletet parancsolnak. A mögötte sorakozó művek, vékonyka kötetek csodálkozással töltenek el: mennyi szépség, mennyi derű árad a versekből. Ha kezünkbe vesszük Pont a semmi falán című gyűjteménye'' kötetét, első meglepetésünk gazdagság. És ez a gaz- dags, . a mélység gazdagsága, a fé' gazdagsága. Ahogy közel engedi magához a világot, benne a természet csodáit, ahogy emléket állít elhunyt szeretteinek, ahogy megidézi szerelmeinek ki nem hunyó tüzét, csupa derű. Az olvasónak - az egybefűzött kötetekkel a kezében - olyan érzése van, mintha ismerős, mégis különös tájakon utazna, Mert bárhol jár a költő avatott vezetésével, a városban, a Bükkben, mindig egy lélek tájai ezek. A szót keresem, mi illene legjobban a versekre? A humor. Ez nem a harsány nevetés, nem az ostoba tréfa, nem az ízetlen malackodás, amelyekre helytelenül rásütik a humor szó tisztes bélyegét, hanem a szerétéiből fakadó, befogadó, megengedő, megértő, simogató jó kedély. Úgy, a szó eredeti jelentése szerint, a test nedvei, amelyektől függ az ember testi és lelki jóléte, az áhított harmónia. És ez árad a versekből: kiárad, mert nemcsak önmagáról fest képet a lírikus, felmutat valamit, amit mindnyájunknak látnunk, megélnünk kellene: „Tavaszi szél/ vető szél/ virágot keltető szél/ de kikeltettél” (Szél); (a bölcső) „Örök derűje az a hit,/ hogy mégis mindig megtelik./ Ha rügyben erdőt rejt az ág:/ őbenne él, ring a világ.” (Mindennapi dolgok versei); „... az ágon rügy remeg/ és fellobog a fű.” (Ősz szól-A tavasz felel). Verseinek színei legtöbbször a tavaszt idézik; van egész ciklusa is (Tavaszi változatok), mégis az egészre igaz: „Rohanj, tavasz van/ fürödj tavaszban” (Tavaszi fürdés); „Fürdik a napban az emberi szó is” (Épül a város); „...teleszedjük nappal tenyerünket.” (Bükk csavargó útjain). Olyan világot varázsol verseiben az olvasó elé, amelyben még a köd sem tud borongó, marcona kedvet ébreszteni: „Egy ifjú halad át a ködön,/ a ködből szárnyai nőnek,/ velünk int, mosolyogva köszön/ a tűnő téli időnek, ... (...) s már fut a városból tova, túl/ felhőkbe botlik a lába,/ künn a mezőn nevetve borúi/ az első szál ibolyára.” (Februárvégi köd). Ennek a varázslatnak nemcsak a színei, az ízei, hanem hangjai is derűsek. Árad, lüktet a ritmus, tiszták vagy csalafinták a rímek; játék - igazi költészet: „Ne búsulj, csudasok csoda vár még/ Csupa kincs, noha kisded ajándék.” (Vigasztaló egy fűszál hegy erői); „Csakhogy a télnek vége már vége errefelé/ szél csikland az ijedt kis levelek/ rakott szoknyái közt/ s a fiatalok újult erővel csókolóznak úton, útfélen/ ti meg valahol délen üldögéltek?” (Haragvó köszöntő a fecskékhez). A versolvasó titkokat keres, talál is, megindít benne valamit, s beszélni szeretne róla. A költő feltárja élete titkát, megírja: „Úgy dalolok, azzal a hittel azzal a mély törvénnyel bennem ami mészburkot von a tojás lágy élete körül hogy el ne ömöljék és csontot sarjasztat héjul a magnak vagy felruházza kacsokkal és libegő szárnyakkal és tovaúszó pelyhekkel hogy megkeresse magának a porszemnyi földet ahol megél. Hátha marad valaki s harcdúlta mezőkön és gondját viseli majd hogy felnőjön belőle a boldogság ás békesség fája.” (Költő, előre!) Az önzetlenül pályára indított, atyailag támogatott költőtárs, Kálnoky László írja Apor Elemérről köszöntő versében: „A túl szelíd ember nem tudja megvédeni/ érdekeit a tülekedő, harcos világban.” Lehet, biztosan így van. Valamit mégis megvédett, s ezt versei bizonyítják, az érdekeknél is fontosabbat: a hitét a szépségben és az emberi jóban. Széplaki György „Az atya szemüveget viselt, s ezt szobrászati lag nem könnyű megoldani” Kolbe-szobor az Egri Bazilikában Pusztai Ágoston egri szobrászművésszel, Szent Maximilián Kolbe szobrának készítőjével beszélgettünk a müvéről, illetve Maximilian Kolbe atyáról, az emberről. A Kolbe-szobor-Kolbe atya nem az első lengyel személyiség, akit pályája során eddig megmintázott, hiszen a budapesti Pil- sudski-emlékművön látható bronzportré is az Ön munkája. Véletlen ez az egybeesés, vagy egyébként is kötődik Lengyel- országhoz, a lengyelekhez?- Lengyelország elkötelezettje vagyok. Mindig is nagy örömmel figyeltem a lengyel művészeti munkákat, érdekelt zenei életük, filmművészetük. Legkedvesebb barátom, Vaskó Pál is lengyel származású. 1993-ban egy váratlan lehetőségnek köszönhetően született meg a Pilsudski-tondó. Nem sokkal később az érsek úr felkért, hogy készítsem el Szent Rita szobrát az Egri Bazilika számára. Ekkor vetődött fel, hogy vele szemben egy férfiszent szobrát kellene megfaragni, s Maximilian Kolbéra esett a választás.-Hogyan fogadta a felkérést?- Már régóta szerettem volna ilyen jellegű munkát kapni. Érdekes feladatnak ígérkezett, annál is inkább, mert Szent Ritán kívül eddig nem foglalkoztam szentek életével. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne plasztikailag megfogalmazni ennek a rendkívüli embernek a személyiségét. Fotókat, festményeket, grafikákat nézegettem, majd az adott információ birtokában a képzeletemre hagyatkoztam. Munka közben igazi kihívással kerültem szembe, Kolbe atya ugyanis szemüveget viselt, s ennek a megoldása komoly szobrászati problémát jelent. Úgy gondolom, hogy a legegyszerűbb megoldást választva sikerült elérnem, hogy az arc harmóniában van a figurával: Kolbe atya tekintete lenéz ránk.- Ön szerint milyen ember volt Szent Maximilian Kolbe?-Tudatos, végsőkig kitartó, önmagát másokért feláldozó, humánus ember volt. Óriási tettet vitt végbe, hiszen lemondott arról, amely mindenki számára a legdrágább: lemondott az életéről.-Közvetít-e valamilyen üzenetet a mártírhalált halt minorita atya alakja a ma emberének?- Sajnos, a pillanatnyi világ minősége romlik, az emberek nagy többsége anyagi problémákkal bajlódik. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között is meg kellene tanulnunk lemondani. Kolbe atya üzenete örök: oda kell figyelni egymásra! A jövőben ügyelni kell arra, hogy ne csak az anyagiak határozzák meg az ideológiát, hanem az a fölötti dolgok legyenek fontosak, azok az értékek, melyek szebbé teszik életünket. Trojan Márta Szegvári Menyhért, a Gárdonyi Géza Színház művésze: „A színház, az szakma” A bikás fiú- ma rendező Egerben Éppen a Gőzbent próbálják, amikorra a találkozót megbeszéljük. Keménynek és következetesnek látszik. A színészklubba megyünk beszélgetni, sötét van a jegyzeteléshez, ezért próbálok az emlékezetemre támaszkodni. Égy kicsit fáradtnak tűnik a tekintete, s kiábrándultnak az, amit mond. Pedig kívülről nézve nem lenne rá oka, hiszen az idei évad két sikerét is ő rendezte. Barta Lajos Szerelem című müvét, meg ezt a stúdiódarabot Nell Dunn-től. Ezt is ő „találta” még pécsi rendező korában: jó színésznőknek keresett jó művet, úgy került elébe. Szerinte nincs ilyen, hogy női darab meg nem női, az érzékenység a fontos. Szegvári Menyhért szerint egyébként a színház szakma, és megvannak a törvényei. Ördögh Szilvesztert megvédte egy, a szocialista viszonyok között luftballonná növelt perben. A kamasz-igazság érSzegvári Menyhért FOTÓ: MAJOROS Ő mégis a hagyományos utat választotta. A ’68-as Ki mit tud?-ban versmondóként tűnt fel. Radnóti II. Eclogájának elmondásáért sokáig ő volt 18 évesen az ország kis sztárja. Majd Rafael Alberti A viador című verse tolmácsolása után a „bikás fiú”. Aztán ’72-ben elvégezte a színész szakot, majd később a rendezőit. Pécsett sokáig az ottani Nemzeti Színház főrendezőjeként dolgozott. Rendezett Shakes- peare-t, Mozartot és Rossinit, Kálmán Imrét és Joyce-ot. Ötödik éve dolgozik Egerben, mindig csak vendégként. (Amúgy betéti társaság tagja, mindez tehát az adózás miatt kedvezőbb így.)- Most már évek óta egyik meghatározó egyénisége az egri Gárdtmyi Géza Színháznak. Évadonként legalább két előadás kerül ki az Ön keze alól, s nem is akármilyenek.-Nekem szerencsém volt, mindegyikre jó érzéssel gondolok vissza. így Szép Ernő Vőlegényére, a Medikusra, s a Remenyik-müre, az Atyai házra. Tavaly két Tennessee Williams-egyfelvonásost vittem színre a stúdióban. Egyikről sem éreztem úgy, hogy szégyellnem kéne. Előfordul, hogy „nem jön össze”, nem úgy alakul az előadás, ahogyan elterveztem.- S utólag javít rajta?- Nem szoktam premier után hozzányúlni. Általában nincs is rá lehetőség. Sokan vannak úgy, hogy minden előadásukat megnézik, én erre alkalmatlan vagyok. A darab, attól kezdve, hogy színre vittük, önálló életet él.- Miként választja ki, hogy mit rendezzen?-Olyan darabot, amit nem szeretnék, még nem rendeztem. Mindig is voltak kritériumok. Tekintetbe kellett venni, hogy mi a színház igénye, s mi az, amit én akarok. Általában sikerült összehangolni.- Mind a Szerelem, mind pedig a Gőzben nőkről szól. Ennyire tud a másik nem fejével gondolkodni?- Ha nem is ismerem a női lelket, de szeretek abban váj- kálni. * Eddig tartunk a beszélgetésben, amikor észre kell venzetével állt ki a barátja által írt Osztály fény kép című novella valóságtartalma mellett. A szegedi gimnáziumból a hódmezővásárhelyi középiskola végzős osztályában találták magukat, ott is az akkori igazgató jóindulatának és politikai bátorságának köszönhetően. Szerinte nem különös, hogy mégis párttag lett később, sőt az egyike volt azoknak, akik belülről feszegették az állampárt kereteit, s a lebontásban is élenjártak. így idézi:- Ákkor azt mondtam: utálom azt, hogy kívülről szidjam a rendszert, belülről kell megváltoztatni. Mezei színész voltam Pécsett. Baloldali vagyok most is, az érdekel, hogy a szerencsétlen jobb legyen. embereknek Gőzben - a darab egyik jelenete nem: nagyon udvarias, de lecsapott labdákat kapok. A szűkszavúság mögött nem személyre szóló megbántott- ság van, hanem egy tartósabb kiábrándultság. Leteszem a tollat, talán többet tudok meg. Szegvári Menyhért gimnazista alapélménye: legjobb barátját, a ma már íróként ismert Aztán egri élményeiről, emberi kapcsolatairól kérdezem:- Visz- szahúzódó alkat vagyok, túl azon, hogy ösz- szejárjak valakikkel. Legszívesebben kisközösségekbe megyek, kiskocsmákba.- Ma a színházak számára is egyre nehezebb. Mit tart erről?-A színház szakmai kérdés, aki ért a szakmához, az tudja, mit kell tennie, mi a dolga. Márpedig a színház lenézi a nézőt, ha magával van elfoglalva. Jámbor Ildikó A gumiembert a legkönnyebb szeretni. Hamar közel lehet hozzá kerülni, rugalmasan viszonyul a dolgokhoz, szimpatikusán hallgatag egyéniség. A dolgozó nők öröme, mit több, jó autóstárs, nem beszél bele a vezetésbe, hogy ez most a kettes, és nem a harmadik, szóval remek badigárd, erre találták ki. Magányosan autózó nők lelki egyensúlyát, elasztikus biztonságát szolgálja a kormány mellett, erősen iparosodott, gazdag és kultúrorszá- gokban. A vezető mellett elő- türemkedő partner látványa könnyen elhajtja az országúti pernahajdereket, lohad az útonálló kedv. Magabiztosabb a kanyarvétel. Indulás előtt életre leheli a felhasználó - növekszik a vi- tálkapacitás -, a szükséges atmoszférának ugyanis meg kell lennie, egy fáradt, kialvat- lan, petyhüdt, rosszkedvű gumiemberrel nem egészen fitt dolog autózni. Viszont túl feszesre sem érdemes föltáplálni, mert akkor meg valószíLég fej nőtlenül merev lesz, és egy élesebb tárgy, cigaretta parazsa is könnyen kárt tehet az anyagban, horribile dictu, kipukkaszthatja. Bábunál is maradjunk csak ■ a jól bevált arany középútnál. Aztán nyugodtan lehet indulni. Ha viszont már nem kell, akkor elég kihúzni a dugót, és vagy megvárni, míg magától lelappad, vagy az erőszakosabb módszerrel megpróbálkozva kinyomkodni, kigyúrni belőle a levegőt, lebirkózni. Látványnak sem utolsó. Ennek mibenlétét, akinek volt már dolga a vízparton hirtelen beállt zivatarkor gumimatrac vagy jókora strandlabda gyors elrámolásával, könnyedén megértheti. És, ami szintén nem elvetendő szempont, talán a használati utasításokból már nálunk is oly régen köztudottan praktikus módon, langyos, szappanos vízzel lehet ápolni. Összehajtva meg befér az ülés alá, vagy egy közepes ne szesz- szerbe. Minden rasszista felhangtól mentesen választani lehet különféle karakterek - afro, ázsiai, pigmeus, skandináv vagy dinári típus - közül, vagy olyat, ami harmonizál a metálfényezéssel és a könnyűfém felnikkel. Azért az avatott közép- szplín-európai fülek számára mindig más akusztikai hatások is rezegnek ilyenkor a levegőben. Könnyen lehetne ironizálni azon a dolgon, hogy lám, szerencsésebb helyeken a levegővel töltött, üres fejű bábuk nemcsak a vezetőülés mellett, hanem a kormányhoz közelebb is helyet foglalhatnak. Típustól, hengerűrtartalomtól, évjárattól függetlenül. Viszont az is tény, hogy elég nehezen korrumpálható, korrupt gumiembert még senki sem látott. Igaz? De nem kell úgy fölfújni a dolgokat. A vezetés különben is komoly dolog. Kovács János
