Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

"TPm-1 Ji'i n T l'i Ri 71 îVRa,; TNT Mit tegyünk, ha egy társaságban úriembernek akarunk látszani? Protokoll-lecke kezdőknek és haladóknak a társas életben tál hosszú oldalának közepén ül a házigazda, vele szemben a fe­lesége. Az átlós ültetési rendnél arra kell ügyelni, hogy az asztal legutolsó terítéke mellé lehető­leg ne hölgy kerüljön. Az angol rendszerben - ahol az asztal két rövid vége is terített - egymás­sal szemben, az asztal rövid vé­geinél foglalnak helyet a ven­déglátók. A magánmeghívások alkalmával a protokoll inkább csak ajánlásokat ad, de nem fektet le szigorú előírásokat. Ajándékot a hölgynek- Mikor ülik a vendéglátónak ajándékot vinni?- A magánlátogatásoknál szinte kötelező a virág. Ezt mindig a férfi adja át a háziasz- szonynak. Ugyanez a helyzet az ital esetében is, amit a háziúr kap. A hölgy ugyanis vendéglá­táskor kedvezményezett, neki semmiféle ajándékot nem kell átnyújtania.- Mi határozza meg a virág­csokor összeállítását?- Nincsenek olyan szabá­lyok, amik be nem tartása sér­tés. Sokkal inkább lényeges, hogy mindig csomagolópapír nélkül adjuk át a virágot. A vi­rág önmagában szép. Éppen ezért ne hagyjuk, hogy a szalag, a díszítés elvegye a figyelmet a csokor szépségéről. Kalapban vagy anélkül- Mikor lehet kalapban megje­lenni egy rendezvényen?- Akkor, amikor a látást za­varja, például moziban, szín­házban durva, illemsértő a fejen hagyni. Ugyanígy asztalhoz ülve is kötelező levenni, kivéve, ha kerti mulatságot rendeznek. A férfiaknak bármilyen zárt helyre érve le kell venniük a ka­lapot. Az állófogadás szabályai- Manapság szinte az egyik leggyakoribb hivatalos vendég- látási forma az állófogadás, szabályait mégis kevéssé ismer­jük...- Valóban egyre gyakoribb a hivatalos életben, míg Nyugat- Európában a magánéletben is szokássá vált. Az időtartama át­lagosan másfél-két óra, de a délelőtti rövidebb is lehet. Az állófogadásra napközben in­formális vagy félünnepélyes, míg este félünnepélyes vagy ünnepélyes öltözetet viseljünk. Hamarabb semmiképpen ne ér­kezzünk, inkább tartsuk be a kötelező illemet: legyünk pon­tosak, egy negyedórát késhe­tünk is. Az érkezőket a fogadó­vonal köszönti, ahol a házi­gazda, illetve a díszvendég kap helyet. Egy-két mondatos köte­lező üdvözlés után rugalmasan haladjunk a fogadóterem felé, ne tartsuk fel az érkezőket.-Hogyan kell viselkedni az állófogadásra meghívott ven­dégek társaságában?- Bármikor kezdeményez­hetjük rangtól, kortól fügyetle- nül az ismerkedést, kivéve, ha ezzel nem egy beszélgető társa­ságot zavarunk meg. Éppen ezért az állófogadás a legjobb hely az ismerkedésre. Ha szék marad a teremben, véletlenül se üljünk le. A főasztalnál pedig nem illik étkezni, bár a szervi­zasztalt nyugodtan igénybe ve­hetjük. Nem könnyű állva enni, s jobb tanácsot nem tudok adni, mint hogy otthon ezt is gyako­rolni kell, hogy társaságban már ne legyünk zavarban.- Mikor távozhatunk?-A megjelölt időpont előtt általában egy fél órával. Az ér­kezés után azonban legalább fél órát maradni kell, ettől előbb il­letlenség távozni. Kisebb ven­dégsereg esetében illik néhány szóval elbúcsúzni a vendéglátó­tól, míg népesebb vendégsereg esetében nem sérti a viselkedés szabályait az sem, ha angolo­san távozunk. Amennyiben azonban a távozáskor ismét fel­áll a fogadóvonal, illik néhány szóval köszönetét mondani a vendéglátásért. Szuromi Rita Az öltözködés szabályait a meghívó írja elő H a egyheti mosolyszü­net után kedvesünk nagy csokor rózsával jelenik meg az ajtóban, az ab­lak alatt pedig a cigány sze­renádot húz, az nem az élet soron következő giccses jele­nete lesz, hanem - protokoll. A társas kapcsolatok írott és íratlan szabályainak összeg­zése - a protokoll - ugyanis nemcsak a hivatalos érintke­zésben játszhat szerepet, ha­nem a hétköznapok megre­kedt emberi kapcsolatait is előremozdíthatja. De vajon honnan ered a kifeje­zés, s milyen alkalmakkor illik használni a protokoll szabá­lyait? - erről kérdeztük Bodó Péter protokoll-trénert.- A szó görög-bizánci ere­detű, a pergamentekercsekre rögzített előlapot jelentette. Ma sokkal többrétű a jelentése, használják a nemzetközi tárgya­lások jegyzőkönyvének megne­vezésére (a szláv nyelvekben a jegyzőkönyv elnevezése is pro­tokoll), a diplomáciai életben a hivatalos érintkezés szabályo­zására szolgál, míg a hétközna­pok során az emberi kapcsola­tok írott és íratlan szabályainak összességét nevezzük proto­kollnak. Megvéd bennünket attól, hogy hibát, sértést kövessünk el mások ellen, de segítséget nyújt egy megakadt helyzet folytatá­sában is. Gyakran taktikai esz­közként is bevethető, hiszen diplomáciai tárgyalások során, ha mindkét fél ismeri a közös nyelvet, akkor is használható tolmács, időhúzás céljából. Történelmünk során számos példát találunk ennek használa­tára. A Harmadik Birodalom­ban például a vendéget rövi­debb ideig egy sötét falú, ko­mor .^cellában” várakoztatták, így amikor kilépett a kivilágí­tott szobába az őt fogadó vezér elé, már eleve úgy érezte: vesz­tes pozícióból indul. Hogyan hívjunk vendéget?-Komoly formai és tartalmi szabályai vannak a meghívás­nak. Történhet szóban, de sok­kal elegánsabb, magasabb kö­rökben pedig kötelező az írásos meghívó. Mivel ez utóbbi gyak­ran személytelen, száraz tény- közlés, ezért érdemes a meghí­vás tényét szóban is megerősí­teni. Az esemény előtt 2-3 hét­tel már érdemes elküldeni a meghívót. Egy hét múlva lehet megtenni a szóbeli megerősí­tést.- Mit ■ kell tartalmaznia a meghívónak?- Mindenekelőtt a meghívó nevét és rangját, a meghívás tényét és indítékát. Fel kell tün­tetni rajta a rendezvény jellegét, idejét és időtartamát, továbbá hogy hová kérjük a visszajel­zést. Különleges alkalmakkor az öltözködés jellegét is jelezni kell. Az operabáli meghívókon általában szerepel a Black Tie és a White Tie megnevezés, ami a nyakkendő színére utal, tehát az öltözködés szabályaira is utasítást ad.- Milyen alakú és színű a protokolláris meghívó?- A hivatalos változat levele­zőlap nagyságú, saját emblé­mával ellátott, egyszerű, sima, matt vagy fényes kartonpapírra nyomott. Célszerű olvasható be­tűtípusokat használni. Ettől bármikor el lehet térni alakban, díszítésben egyaránt, de előtte mérlegelni kell: érdemes-e. Mikor, miben illik?- Hivatalos alkalmakkor az öl­tözködés mindig nagy gond. Mi Az asztalnál szigorú az ültetési rend határozza meg a ruházatot?-A hivatalos életben több­fajta ruházatot különböztetünk meg. A köznapi öltözet mindig a hivatali ruha, tehát fétfiaknál öltöny (megválaszthatjuk a di­vat vagy az egyéni ízlés alap­ján), nőknél az egyrészes ruhá­tól a kosztümön át a nadrágig terjed a választék, kivéve per­sze, ha nem farmer. Soha ne fe­ledjük: a cipőt a ruhához kell igazítani! Az alkalmi öltözet­nek van egy informális, egy fél­ünnepélyes és egy ünnepélyes változata. Az informális soha nem magunkról ad információt. Nincs nagy eltérés a köznapi öl­tözettől, kivéve, hogy itt nőknél már a nadrág nem ajánlott. Délelőtti vagy kora délutáni rendezvényeken viselhetjük. De mindig figyelembe kell venni, hogy az öltözködés elő­írása a meghívó joga.- Mikor kerülhet elő a szek­rényből a kis- és a nagyestélyi?- A félünnepélyes öltözet fér­fiaknál már sötét árnyalatú öl­tönyt, fehér inget, nem élénk színű nyakkendőt és sötét cipőt feltételez. Nőknél nappal visel­hető kosztüm, este pedig már a kisestélyi is megengedett. Az ünnepélyes öltözet férfiaknál fekete öltönyt, fehér inget, szürke vagy sötét mintás nyak­kendőt és fekete cipőt feltételez. De soha ne vegyünk mindehhez fehér zoknit. Nőknél nyugodtan viselhető nagyestélyi.- Milyen ékszerekkel?- Ajánlott a valódi, de nem hivalkodó ékszer. Érdemes megfontolni az ősi tanácsot, hogy ami egyszerű, az néha több... Az öltözködés csúcsa a meghívókon W.T.-vel jelölt rendezvény, ami fehér csokor- nyakkendőt jelöl. A férfiaknál frakk, fehér mellény, fehér ke­ményített ing, fehér csokor­nyakkendő, fekete lakkcipő, cilinder és fekete kesztyű az előírás. Hová üljünk?- A protokoll-meghívások egyik legkényesebb és legnehezebb szertartása. Otthoni vendégfo­gadáskor hová üljön a házi­gazda és felesége?- Francia rendszerű vendég­látáskor a hosszú, egyenes asz­GÁL ELEMÉR Babraka szerencséje Alig várta, hogy befe­jezze a vasárnapi kü­lönmunkát, sietett Bab­raka haza, a képernyő elé. Ott hevert a kisasztalon a papír, ce­ruza, hogy bevezesse nyilván­tartásába a kihúzott lottószá­mokat az ötösből, mert a jó sta­tisztika növeli a nyerés esélyét. A szerencseszámítás kérdése is, ha nyerni akarunk, vallja Babraka. Ül a színes képsugárzó előtt, mert ő nem szerette a televízió régi nevét, ezért újat talált ki. így még otthonosabb feltételek közt várja a Szerencseperceket. Csak azzal nincs kibékülve, miért kell a bemondónőnek annyi fölösleges dologgal fog­lalkoznia lottóhúzás előtt, ami­kor a fél ország olthatatlan láz­ban várja az e heti nyerőszá­mokat. Nyugtalanul fészkelődik a kényelmes fotelban, minden idegesítő tárgyat rég eltávolí­tott a közelből, még felesége sincs, aki ilyenkor valamilyen szívességre kémé, mert jó elő­relátással idejében elvált tőle, hogy a szerencse pillanatainak átadhassa magát. Azért valami, de inkább va­laki mégis betévedt, hogy megzavarja a szerencse pilla­natainak révületét... Egy darázs kering Babraka orra körül. Hogy kerül ez ide március elején? Most jut eszébe, tegnap mézet vásárolt, s ebéd előtt bekapott egy kis- kanállal, hozzátartozik az egészséges táplálkozáshoz, de ez a darázs nem volt az étla­pon. Feltámadt valahonnan téli álmából, ahogy megérezte a méz illatát a kamrában... Ha­nem ez az édes rovar nem fogja őt megakadályozni a számles visszafogott percei­ben. Hessegeti, de ez nem tyúk, hogy egy számycsapással tovább álljon, kézbe kap hát egy újságot, és kegyetlenül le­üti. Vége a drámának. Következtek a szerencse­percek...! A csillogó ezüst kar az átlátszó gömb belsejében nyomja lassan a magasba az első nyerőszámot. Babraka visszafojtott lélegzettel lesi, bűvöli a szerencsenyomó gé­pezetet, aztán felkiált örömé­ben. Nem az övét húzták ki! Hála Istennek, a második sem az ő nyerőszáma. Nagy kő esett le a szívéről, hogy nem történt semmi baj. Még csak az lett volna kíméletlen istencsa­pása, ha a fehér golyón a fekete tizenegyes vigyorog rá, és utána a negyvennégyes, ami­kor szándékosan nem teszi meg választott számait. A szü­net után, ha kijön a többi há­rom, az már elhanyagolható nyeremény. Hanem ettől a ki­sebbik csapástól is megmen­tette a Fennvaló és Fortuna együttes szánakozása, mert a következő három húzás Bab­raka minden időkre választott lottószámainak a közelébe se járt. Felsóhajtott, és hájas elége­dettség töltötte el szíve tájékát, hogy ennyire szerencsés em­ber. Ha megteszi szokásos számkombinációját, most ve­szítene 300 forintot, de mivel nem tette meg, nyert. Már háromszor tekintett rá ez a fordított szerencse, amit nem viselhet el, ha nem közli a törzsasztallal. Bekapta fogyókúrás ebédjét, nem mintha elhízás veszélyez­tette volna Babrakát, éppen el­lenkezőleg, nagyon is vézna volt az örökös spórolástól, de a fogyókúrás ebéd hangoztatása előkelőén hangzott a társaság­ban, és mindent jó irányba ma­gyarázott. A társaság már hiányolta Babrakát, ám ahogy tavasz­hozó jó kedéllyel egyszerre csak megjelent, egyből kiderül­tek az arcok is, mert Babraka megígérte, ha nyakon önti a szerencse, ő vendégeli meg a társaságot.- Sikerült? - kérdezték egy­szerre többen.- Hát persze! Ma is szeren­csém volt. Rendeljen min­denki, vendégeim vagytok. A nyereség felét megisszuk. Te­hát négy kisfröccs, két nagy és egy fél erős. Ebből a rendelésből tudta a vendéglős, kinek mi jár.-Aztán mondd - kérdezte Gazsi -, hogy csinálod, hogy nyersz minden héten? Hallgatott mindenki, nagy figyelmet • szenteltek annak, amit Babraka mond. Nem szó­lalt meg azonnal, kihasználta a templomi csendet, és várt, hogy vendéglős barátjuk is tö­rölje el az utolsó poharat.- Úgy kezdődött - indult messzire Babraka -, hogy megrögzött lottózó vagyok. Er­ről a szenvedélyemről nem tu­dok lemondani.- A lényeget mondd!- Évek óta nem nyertem egy fityinget se, pedig mindig ott kerülgetett a szerencse. Elhatá­roztam, hogy módszert változ­tatok, ha keveset is, de nyerjek már valamit. Azt eszeltem ki, hogy nem teszem meg a hetit, és ha nem jönnek ki a szá­maim, akkor nyertem 300 fo­rintot! Nem veszett kárba. Hát nem szerencse? Nos, ezt isszá­tok most, barátaim! A meglett, komoly emberek, tisztes iparosok, szőlőműve­lők, tisztségviselők összenéz­tek, és furcsán néztek Babra­kára. Vizsgáló tekintetük sza­ladgált Babrakán, hogy van­nak-e jelei a kezdődő elmeza- vamak, vagy már az agy elbo- rulásának sötétjében botorkál szegény?- Miért néztek így rám? Nem vagyok bolond! - fakadt ki Babraka.-Nem, nem. Csak aggód­tunk érted - szól valamennyiük nevében Gazsi. - Mármint, hogy nyereménynek mondod azt, amit meg se nyertél.- De ha megteszem, és nem nyerek, akkor nem veszteség- e? Legyen igaz a fordítottja is! Ha nem teszem meg, amit el­veszítenék, akkor az a zsebem­ben marad, mintha csak nyer­tem volna.- De akkor nem játszol, ko­mám!- Dehogynem! Már hogyne játszanám! Még csak én ját­szom igazándiból. Ha látnátok, hogyan hánykódom a képer­nyő előtt, és rágom a körmöm, imádkozom, zsebkendőt tépek, ráolvasókat mondok, csak hogy ki ne húzzák meg nem tett számaimat. Hogy ez mek­kora öröm egy szegény ember­nek, fel sem bírjátok ésszel!

Next

/
Thumbnails
Contents