Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

Magyarország bemutatkozik Frankhonban (1.) A kiállítás szervezői egy cifraszűrrel fotó: perl Márton Holnap Szeretem a falfirkákat, egy- némelyik nemcsak hogy szellemes, hanem egyenesen elgondolkodtató. A grajfitik mindenütt olvastatják ma­gukat, így akadtam rá a kö­vetkezőre is. Emigyen szólt: „Owing to lack of interest tomorrow has been cancel­led.” Vagyis, hogy: „Érdeke lődés hiányában a holnap elmarad.” Mint ahogy a falra rótt „örök igazságoknak” álta­lában, így ennek sem ismert a szerzője, annál inkább ki­tűnik a jövőről alkotott vé­leménye. Miszerint élj a mának, mert nem biztos, hogy eljön a holnap... Nem tudni, mely náció fi­lozofikus hajlamú tagja - lehetett akár egy europer magyar is - firkantotta a kőkerítés frissen mázolt fe­lületére a meghökkentő prognózist, az viszont tény, hogy véleményével nincs egyedül a világban. Aki nyitott füllel jár a mai magyar társadalom egyes rétegeiben, az az idézettnél különb — s vaskosabb — graf- fitiízű megjegyzéseket hall. Mert ugyanis az ehhez a sa­játosan öntörvényű kaszthoz tartozók zöme - tisztelet a kivételnek - azt vallja, s példázza, hogy törtess, légy gátlástalan, ha kell, övön aluli ütésekkel harcolj ma­gadért, s estére habzsold be mindazt, amit csak lehet. Mert lásd, elképzelhető, hogy a holnap — s vele mindaz, amit a mából élvez­tél - elmarad. Például - az idézett graf­fiti bölcs megállapítása sze­rint - az érdeklődés hiánya miatt. Ám, miután minden példa sántít egy kicsit, rög­tön idekívánkozik a pontosí­tás: az ember, s az őt körül­vevő mindenség értékei iránti érdeklődés hiánya miatt. Holott mindig is a másik megbecsülése, az em­beri akarat, az ismeretlen világ feltárásának igénye, a tudásszomj mozdította előre életünket, formálta holnap­jainkat. A fentiek bizonyságául - ha már egy „aranymondás- ból” indultunk ki - álljon itt Reginald Fessenden kana­dai feltaláló szlogenje: „A tegnap vagyok, és tudom a holnapot." Szilvás István A Heves Megyei Múzeumi Szervezet Dobó István Vár­múzeuma elsősorban megyei vonatkozású muzeális értékű emlékeket és adatokat gyűjt. A múzeum egyik leggazda­gabb kollekciója a néprajzi gyűjtemény, amelyben több ezer nem Heves megyéből származó népviselet, hímzés és más népművészeti tárgy is található. Ezek Holló Valéria budapesti magángyűjtő ado­mányaként kerültek Egerbe az 1950-es években. A teljes magyar nyelvterületre kiterjedő kollekció azóta is rendszeresen gyarapodott, így ma a Dobó István Vármúzeum gyűjteményi anyaga révén nemcsak a Heves megyei paló­cok népművészetét mutathatja be, de a Dunántúl, az Alföld és Erdély különböző néprajzi cso­portjainak a hímzéseit, visele­téit, kerámiáit is. Ebből az anyagból több időszaki kiállí­tást rendeztünk Egerben, illetve kölcsönöztünk műtárgyakat más magyarországi múzeumok kiállításához. Nagy súlyt fekte­tettünk arra, hogy a gyűjte­ményt ne csak Magyarorszá­gon, hanem a határainkon túl is megismertessék. A népművészet emlékei - a palóc pásztorfaragások, a ma­tyó, a kalotaszegi és a sárközi hímzések, a cifraszűrök és kis- bundák — a világ bármely or­szágában nagy tetszést aratnak, hirdetve a magyar nép alkotó tehetségét. Nemzetközi szakmai kapcso­lataink sorában első helyen sze­repel a kiállítások cseréje. A képzőművészeti és fotótárlatok mellett leggyakrabban népmű­vészeti kiállítást rendeztünk a partnerintézményekben. így az 1980-as évek közepén Heves megye népművészetét mutattuk be a szlovákiai Besztercebá­nyán, 1988-ban Finnország há­rom városában - köztük Pori­ban - rendeztünk nagyszabású magyar néprajzi bemutatót, ahol a hagyományos viseletek, hímzések és szőttesek mellett a mai alkotók, a megyénkben élő ifjú népművészek és népi ipar­művészek, valamint a Hevesi Népművészeti Szövetkezet mai termékei is szerepeltek. 1989-90-ben az akkori Német Szövetségi Köztársaság több városában — Siegenben, Esslin- genben, Duisburgban - aratott nagy sikert ugyanez a kiállítá­sunk. 1993-ban az amerikai magyar szervezetek kérésére - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával — Floridában mutattuk be gyűj­teményünk legszebb darabjait. Természetesen partnereink is kiállításokkal viszonozzák tár­latainkat. így láthatták az eg­riek és a várba látogató turisták a szlovák főkötőket, finn sző­nyegeket és szőtteseket, a kor­társ német grafikákat, a cseh órákat és a Siegen várost bemu­tató tárlatokat. A legújabb szakmai együtt­működésre Eger és a franciaor­szági Macon testvérvárosi kap­csolata révén került sor. 1994-95-ben a gótikus palota földszintjén mutattuk be a ma- coni múzeum gyűjteményéből A Saone-völgy fazekassága című kiállítást. Ekkor vettük fel a kapcsola­tot Joan-Francois Garmier igazgató úrral. Egri tartózko­dása során megismerkedett múzeumunk kiállításaival, a raktárakban lévő műtárgyakkal, de a megye és a közeli Matyó­föld népművészetével is. Azonnal megállapodtunk ab­ban, hogy a színes magyar vise- letekből, hímzésekből és szőt­tesekből kiállítást rendezünk Franciaországban. A kolléga időközben a bur- gundiai Nievre megye múzeu­mának lett az igazgatója, ahol Chateau-Chinon városban egy speciális Kosztüm Múzeum mű­ködik. Itt a XVIII. századtól a XX. század elejéig terjedő kor­szak francia viseletéiből látható nagyszabású tárlat. Ennek ap­ropójából vetődött fel az igény, hogy kiállításunkat ebben a múzeumban rendezzük meg. Chateau-Chinont nagyon sok turista és múzeumlátogató ke­resi fel, miután itt található a Françoise Mitterrand elnök ál­tal alapított Septennat Múzeum. A város egykori polgármeste­réből köztársasági elnökké vá­lasztott Mitterrand az államfő­ként külföldi utazásai során ka­pott műtárgyakból létesítette a múzeumot. A Magyar népviseletek és textilek című kiállításunk előké­szítése másfél évig tartott. Kö­zösen alakítottuk ki a tárlat koncepcióját, s határoztuk meg a műtárgyak körét. Franciaor­szágban nagy érdeklődés van a magyar népművészet iránt, hi­szen ott — a gazdasági-társa­dalmi fejlődés eltérő jellege miatt - a hagyományos falusi viseletek már a múlt században eltűntek. Ezért a fogadó mú­zeum egy színes katalógust is megjelentet. Úgy gondolom, hogy kiállí­tásunkkal a magyar kultúra kö­vetei leszünk Franciaország­ban. Reméljük, hogy az október végéig nyitva tartó tárlatot sok ezren tekintik meg, s ennek nyomán közülük jó néhányan személyesen is felkeresik majd hazánkat, illetve szűkebb régi­ónkat. A kiállítás megnyitóját és az azt követő párizsi sajtótá­jékoztatót szeretnénk arra is felhasználni, hogy a magunkkal vitt prospektusok révén felhív­juk a figyelmet Eger és Heves megye kulturális értékeire, ide­genforgalmi vonzerejére. így segítheti egy tudományos és közművelődési intézmény a ré­gió egyik fő vonzerejét jelentő turisztikai-idegenforgalmi cé­lokat. Petercsák Tivadar Követik-e a lemondott főnököt? VSzubjektív LEMONDOTT az egyik pártvezér, s közölte, hogy nemcsak elnöki, hanem min­denféle egyéb tisztségétől is búcsúzik. Visszafogottabban politizál tovább szervezetében, mivel úgy érzi: ezzel szolgál­hatja jobban, így lehet na­gyobb hasznára. Nem bocsátkozik részlete­sebb fejtegetésbe, hallgat róla, hogy mit csinált rosszul, netán minél lehet valamit eredmé­nyesebben végezni, s egyálta­lán mi az, ami eddigi munká­jánál sikeresebb lehet. Ezért aztán csak találgathat az em­ber, törheti a fejét a választó, meg aki az elvekben társa a volt főnöknek. Ám mielőtt bármilyen választ is kapna kérdésére, egyben minden­esetre bizonyos lehet. Feltétle­nül van valami tisztességes a hátrahúzódásban, kiváltkép­pen, ha az illető valóban ön­szántából tette. így akár köve­tendő példa is lehet másoknak a sokakat meglepő döntés. Hiszen utóvégre nem az em­lített politikus az egyetlen, aki rászánhatná magát a hasonló lépésre. Mennyien, de meny­nyien vannak még körülötte - a többi pártban is -, akik min­den további nélkül levonhat­nák a konzekvenciát az eset­ből, s leléphetnének, eltűnhet­nének a színről. Legalábbis ki­bújhatnának a fényből. S rajtuk kívül is a hivatali, a gazdasági életben milyen nagy számban masírozhatnának utánuk. Be­csületből, könnyebbségül, na­gyobb megnyugvásunkra. Egyéb pártból azonban nem hallunk ilyesfélékről, s a hiva­tali, az üzleti életben sem igen tudunk arról, hogy aki az élre került, zokszó nélkül, magától félreáll, s átadja a helyét a kö­vetkezőnek. Pedig de szép is lenne! Képzeljük csak el: jönne min­denütt a jobb, a bölcsebb, a tö­rekvőbb, a fáradhatatlanabb, a tisztább. S anélkül persze, hogy bárki is ellenezné, gá­tolná, lehetetlenné tenné érke­zésüket. Ilyenre azonban nálunk aligha számíthatunk egyelőre, s talán később sem. Itt megle­hetősen szokatlan a dolog. De­hogyis a kivonulásra gondol­nak a vezetők, hanem sokkal inkább a bennmaradásra, a mozdíthatatlanságra. Ismerő­sebb a lemondó pártvezérnél az egyetlen szóba jöhető to­vábbi góré, mindenféle ellenje­lölt nélkül. Akkor is, ha a de­mokráciában ez kissé furcsa, különös. Legfeljebb előfor­dulhat mégis. Mint tapasztal­hatjuk itt-ott, vagy inkább álta­lában. NO DE MINDEGY. Az a lényeg, hogy van, aki mégis rászánta magát a tettre, s hátat fordított a kétes dicsőségnek. Ám félő, hogy kevés utánzója lesz, vagy egy ilyen sem akad. Gyóni Gyula Felesleges aggodalom Máig sem értem, miért kellett szenzációként felröppenteni a hírt, miszerint Pál László, a MÓL Rt. vezérigazgatója úgy döntött, hogy lemond országgyűlési mandátumáról, mert az összeférhetetlenségi törvény előírásai szerint választania kellett. Mi ebben a különös? Szerintem semmi. Azt tette, amire praktikus érzéke sarkallta. Gondoljunk csak bele! Jó egy esztendő múlva elérkezik a voksolás ideje, azé a megméret­tetésé, amelyen a jelenlegi koalíció gyengének találtatik majd, s át kell adnia féltve őrzött helyét az újonnan diadal­maskodóknak. Ettől tartva, csak a pozitív értelemben megszállottak, az igazán elkötelezettek hajlandók arra, hogy egy süllyedőnek minősülő hajón sziesztázzanak. A józanabb, az élet anyagi örömeit kedvelők ilyenkor úgy határoznak, hogy inkább a sok pénzt, a hosszabb távú biztonságot ígérő állást tartják meg. Innen ugyanis a majdani hatalom nem egykönnyen tá­volíthatja el őket. Tűnődésem oka - s gondolom, nemcsak én vagyok így ezzel az üggyel - az, hogy nem tudom kezelni ezt a témát. Nem vehetem buzdításnak, másoknak szóló javaslatnak. Nem nevezhetem főhajtást érdemlő elhatározásnak. Eddig jutottam meditációmban, amikor rádöbbentem, hogy vadkapitalizmus van, olyan átmeneti kor, amikor kizá­rólag a pénz számít. Nem értek egyet vele, de el kell fogad­nom. Az azonban mégis túlzás, hogy a forintok iránti elköte­lezettséget népszerűsítsük. Lehet, hogy ez az új módi, de én a régihez, az álmodozóbb szemlélethez kötődöm. Azoké- hoz, akik példaképüknek kizárólag az önzetlen, a köz javá­ért bármilyen áldozatot meghozó, az egyéni érdekeket so- kadrangúnak tekintő, a veretes humanizmustól áthatott pol­gártársakat tekintették. Vajon mi dukál ma nekik? Pécsi István Mai mese „Tök ciki az élet, és unatkozom” - ezt hajtogatta áz a két drégelypalánki fiú, akiket nem elégített már ki sem a ke­mény metálzene, s a keresztet is hiába fordították meg a nyakukban. A kutya sem figyelt oda rájuk. Mit csináljanak hát, hogy vége szakadjon ennek a fene nagy unalomnak? Gondoltak egyet, diszkó helyett kiballagtak a balassa­gyarmati temetőbe, hátizsákjukból komótosan elővették a zsineget, és felkötötték magukat egy terebélyes fára. De minő pech, a kötél elszakadt, ők pedig lepotyogtak a földre. De azért nem adták fel egykönnyen. Elővették a pengét, és azzal kezdték nyiszálni csuklójukon az ereket. De bizony ez egy kicsit fájt, így hát elkezdtek ordítani: itt van a sátán! Meghallották ezt a járókelők, és értesítették a rendőrséget. Azok a helyszínre érve már csak azt látták, hogy a két bátor legény mélabúsan ücsörög a fa alatt. Halálfejes pólóikban szép szelíden követték a rendőröket a pszichiátriai osztályra, ahol lemondtak öngyilkossági szándékukról. Nem tudni, unatkoznak-e még az ifjak, de a céljukat vé­gül is elérték: felhívták magukra a figyelmet. Igaz, elég ügyefogyott módon. S ez tényleg tök ciki. Gondolom, a szü­leiknek is. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... A magyar tőzsdeügynök - mint egy tudósításban olvasom - parketten dolgozik. Amíg padlóra nem kerül... * Hogy az orosz vámosok el ne kobozzák tőle a dugiitalt, hét nap alatt húsz üveg vodkát vedelt be a határon egy finn férfi. S megdöntötte az orosz rekordot... * Finiséhez érkezett az agrárágazat alaptörvényének vitája. Lesz új a NAP alatt...? * Az 1995-től ismert Hale-Boop üstökös amerikai felfedezője, Alan Hale - mint a hírügynökségek jelentik - állástalan. Leáldozott a csillaga... * Egy belga férfi - otthonába hazatérve - döbbenten tapasz­talta, hogy pénzével, számítógépével, s gyermekeivel együtt nyomtalanul eltűnt a felesége, akiről a rendőrség végül is kiderítette: elszerették az Interneten. Be( világ ) hálózták.. . * Laurence de la Ferriere francia kutatónő egyedül, gyalog tette meg az 1300 kilométeres utat a Déli-sarkig. Hogy végre a sarkára állhasson... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents