Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
reklámáron. W reklámáron. ?;*' 8 féle olajoshal 79-99 Ft-ig | K i viszi át a szerelmet? Nyugdíjas édesapám mostanában a piacon szerzi be az olvasnivalót. Rákényszerítette a szükség, hogy ö legyen a családi bevásárló, s a paradicsomok, uborkák, s az aktuális déligyümölcsök meg primőrök mellett minden alkalommal a beszerzés örömét egy-egy könyvvel is gyarapítja. Törzsvásárlója annak a fejkendős néninek, aki a helybeli könyvtár kiselejtezett példányaira saját kis üzletét megalapozta. Kicsit kopottas, ám belül annál remekebb müvekhez jutunk: az orosz irodalom klasszikusait így sikerült végigtanulmányozni (hiszen az új kötetekre már ki tudna több ezer forintot áldozni), s néha lelünk egy-egy ritkaságot: két világháború közötti nagyregényt, vagy az erdélyi irodalom kis példányszámban kiadott, s a hatvanas években átjuttatott kincseit, ismeretlen írókat, költőket. (így olvastam el Mikó Imre ifjúságinak álcázott regényét a reformkor jeles literátoráról, Bölöni Farkas Sándorról. Sorolhatnám kincstaláló örömeimet, melyek az irodalom számomra feltáratlan rejteke- ivel való találkozás új meg új élményét adják. Pedig úgy tűnik, az irodalomszeretet ma nem illik bele praktikus életünkbe. Nem így van. Egyre többen keresnek kapaszkodót az írott szóban, mert a video nyújtotta együttes élmények nagyon intenzívek, ám hiányzik belőlük a bensőségesség, a nyugalom, melyre mostanság egyre nagyobb szükség és igény mutatkozik. A vers is kell. Lehet, hogy nem tömegek keresik és találják meg - mint azt néhány évtizede ügybuzgó kultúrpolitikusok gondolták -, csak néhányon a beavatottak közül. De ez nem baj, s ez így van rendjén. A kortárs költészetben való kalandozás legalább olyan izgalmat ad és adhat, mint a mi családi könyvgyűjtő szenvedélyünk. Egy-egy, lelkűnkkel érintkező új vers, megformált gondolat új lehetőségeket nyit önmagunkban is. Csak most, megélve az ezredvéget, értjük és értelmezzük Nagy lászló költői félelmét abban a sokszor sugárzott portréfilmben, melyben azt kérdezték tőle, mit üzen az utánajövőknek. így kezdte: „Ha még lesz emberi arcuk...” - s folytatta - „csókolom őket”. A költészet napján csak azt mondom: nézzünk a tükörbe. (jámbor) [RTOfU ÏÏUW7,l! ’T\T — — Harmati Gyula: Tolvajok Ellopták a Napot Ellopták a Holdat Mindent összetörtek Minden széjjelszórtak Emberek is voltak Emberek is voltak Festettek hamisat Szép égi kemencét Az emberek ezt is Ugyanúgy szerették Mert észre se vették Mert észre se vették Faragó Julianna: Idegen vagyok ne fogadj be házadba fájni fogok neked bizalmadra pedig csak ráfizethetsz ne nyújtsd a kezed és ne gyújts lámpát fegyvert fogj rám mint idegent úgy fogadj- űzz el tetted ne hozzon fejedre átkot időben lásd meg a pusztító lángot házad és életed veszhet ott el almával kínállak mérgezettel ne vedd el ne fogadd el úgy bánj velem mint idegennel. Tóth Zsolt: Á madarak gyermeke A lét egy hajóba zárva imbolyog, És néha ellök magától, Mint régi tűzzel játszó gyermeket, Ki a már hamvadó tűzzel engeszteli ki A haldokló eget. Vincze Dezső: Szép elmúlás Őszidöd fölött egy nagy fa levelét egyre hullatja; az avar szép lassan befed úgy pusztulsz el hogy észre sem veszed. József Attila születésnapja - a magyar költészet napja. A lírikus ma is aktuális: „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.” E gondolatok jegyében a fiatal helyi költők verseiből Ködöböcz Gábor irodalomtörténész szerkesztette az alábbi összeállításunkat. Áriga Mária Hajnalt terítek ágyamon Már csak a szemeddel szeretkezhetek, egy véletlen tekintet lopott idején. Hurcolódó meztelen-hideg testemet kitagadják az évszakok, míg elmerül szemem gödreiben egy hirtelen induló könnycsepp. Hajnalt terítek ágyamon. Bíbora átvérzi bőrömet. Levél Ének Sírtam éjszakát. Kertem fekete madár. Csak ének voltam. Fénytörés Ablakomon virág. Délelőttöm lett a nyár: jégben fénytörés. Egyszer majd levelet írok Neked. Talán a délután csendjében a lépcsőn ülve, vagy a kerti pádon mint a Tőled távolra utazók, mert félek, hogy az egyformán érkező évszakok özönlő ideje egyszercsak megszakad, és a harangszó majd egy madár csőrében remeg. Levelet írok. Neked. Télhideg papírra. Könnyeimtől vakon. Molnár Attila: József Attila emlékére Intézzék a gyolcsot! mert nincs értelme ennek a gondolatok korcsok mik elhagyatva állnak a hófehér papíron s itt is maradnak míg erőmmel nem bírom átadni mit nem is kér senki míg szavak nélkül is tönkre kell menni és háborút nyerve, könnyeket nyelve a pókhálónak sarokban társa lenni magunknak gyomra felfordult világnak utolsó rongyává tenni mit az Úr alkotott s a béke, a harmónia? - már rég elfogyott - levest kapsz, mindennap eszel s habzsolhatsz hideget-meleget Hagyjuk, abbahagyom írtam már eleget „Verseket azért írunk és olvasunk, mert az emberi fajhoz tartozunk” Akár lehetne itt is egy „holt költők társasága” Beszélgetés Ködöböcz Gábor főiskolai tanársegéddel az Irodalmi Kávéház ürügyén Ködöböcz Gábor, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola irodalomtörténeti tanszékének oktatója szerkeszti a Líceumi Palettát, amely a közelmúltban lett fődíjas a közéleti diákújságok között. Harmadik esztendeje az általa szervezett Irodalmi Kávéházban találkahelyeket teremt az élő költészet számára. Szelíd erőszakkal veszi rá diákjait, hogy a kortárs irodalom hazai és helyi képviselőivel ismerkedjenek meg. Utólag aztán egyre hálásabbak neki ezért, olyannyira, hogy egyik hallgatója a „Holt költők társasága” című Hím Robin Williams által megformált tanáregyéniségéhez hasonlította. Noha ezt kissé túlzásnak tartja, elárulja: nem bánná, ha a művekkel való találkozás hasonló izgalmakat váltana ki a diákjaiban, mint a filmben.-Úgy éreztem, nem tudok hitelesen úgy beszélni a hallgatóknak a kortás irodalomról, ha nem tartok kapcsolatot vele. Kányádi Sándor költészetéről speciálkollégiumot tartok, épp ezért június 3-ra meghívtam őt - fűzi tovább egy mondattal eddigi ismeretségünk fonalát. (Mindeddig ugyanis csak e kávéházi estéken találkoztunk).-Kányádi költészete iránti érdeklődés miatt - folytatja ebben az évben több mint nyolcvanan jelentkeztek a róla szóló kurzusra. Úgyhogy eldöntöttem, ha ódzkodik a meghívástól, elküldöm neki ezt a hallgatói listát, hogy mindenképpen eljöjjön.- Azt gondolom, ez az érdeklődés a határon túli irodalomnak is szól, melyről a diákok a középiskolában - tanterv szerint - meglehetősen keveset tudhatnak.-Sajnos így van, többnyire csak a magyar fakultáción hallhatnak erről, pedig ez az egyetemes magyar kultúra integráns része.- Mindjárt belecsöppentünk a közepébe. Ha jól tudom, nem is kortárs irodalmat tanít. Debrecenben végzett, mióta oktat Egerben?- 1986-ban költöztünk ide, akkor kerültem az irodalom tanszékre. A maradékelv alapján egyfajta mindenes szerep jutott, de igyekeztem a legjobb tudásom szerint megfelelni ennek. Úgyhogy a késő reneszánsztól kezdve a XIX. századi magyar és világirodalmat tanítottam. Újabban a két világháború közötti magyar irodalomról is tartok szemináriumot, s mint mondtam, Kányádiról. A kortárs költészettel való intenzívebb foglalkozás hiánya hívta életre az Irodalmi Kávéházat.- Mennyiben változtatta meg a szemléletét ez a találkozássorozat?- Belekerültem egy inspiráló közegbe. A főiskola bármennyire is a tudományok színtere, egy nagy üvegbúra, s ezért nem elég ösztönző. Az alkotókkal való találkozás nemcsak a közönség előtti beszélgetésben, felolvasásban merül ki, hanem előtte és utána beszélgetünk, tehát személyes kapcsolat alakul ki, mely többnyire azóta is tart. Ezeknek a találkozásoknak emberi hoza- déka is van, hiszen az általam meghívott személyiségek figyelemre méltó értékek hordozói. így kerültem kapcsolatba a kárpátaljai Balia D. Károllyal, Kőszegh Elemérrel, az itteniek közül Parti Nagy Lajossal, Ra- kovszky Zsuzsával, az erdélyi Kovács András Ferenccel.- Milyen szempontok szerint esett rájuk a választás?-Törekszem esztétikai alapon kiválasztani azokat, akiknek munkásságát megismertetem a diákokkal. A magyar irodalom és kultúra nagy tehertétele a népi-urbánus ellentét. Próbálom az értékeket megmutatni, minden sandaság nélkül. Próbálok lavírozgatni, mértéket tartani a tradicionális költészet és az úgynevezett posztmodem irányzatok között. Például Parti Nagy Lajos verse, A rókatárgy alkonyaikor kimondottan ez utóbbihoz tartozik, s melyet évfolyamdolgozatként adtam fel. A személyes találkozás a költővel segíthette a diákokat, de Parti Nagy nem magyarázta meg a verset, csak annyit mondott, ha meg akarják érteni, olvassák el Mészöly Miklós Anyasiratóját. Minek is magyarázkodott volna, hiszen akkor nem írta volna meg a verset. Hiszen nem az a jó vers, ami közöl valamit, hanem ami önmagában is valami, még mielőtt az értelmünkig elhatolna, a formája, tartalma hat ránk.- A Líceumi Paletta szerkesztőjeként egy irodalmi oldalt gondoz, ahol versek is megjelennek.-Nem vagyok Csalhatatlan az értékek felismerésében. Azt hiszem, a jó vers kiválasztása önkéntelenül, intuitív módon működik, ez az ember veleszületett képessége inkább.- írt valaha verseket?- Valaha írtam, de beláttam: „holt költő" vagyok, ellenben az esszé műfaját szívesen művelem.- A régió költőit is bemutatta: Cseh Károlyt, Anga Máriát, Bányász Istvánt, a Kelet Alkotócsoportot, Németh László Gábort, Szokolay Károly műfordítót. Helyi irodalomban is gondolkozik?- Igyekszem megvalósítani azt a költői intelmet, mely így hangzik: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan.” Fontosnak tartom a helyi irodalmat, s nagy fájdalmam, hogy a Jelenkorhoz, a Tiszatájhoz vagy a miskolci Új Holnaphoz hasonló helyi folyóirat nincs ma Hevesben. A rendszerváltás idején voltak erre törekvések, alckor Cs. Varga István engem is hívott szerkeszteni, aztán ez mégsem valósult meg. Jámbor Ildikp--------------------------------------------------------------LSJ
