Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22 / 45. szám
W"% J lixmfn MRA7, TXT Spagetti bácsi, a szorongó Tót és a vérmes Csörgheő Csuli Dánffy Sándor 40 éve színművész Dánffy Sándor Stefanik Irénnel Egerben, ’60-as években stúdiójában, együtt Latino- vitscsal. Majd Békéscsabán, Egerben, Kaposvárott játszott. Legszívesebben fiatalsága egri éveire emlékszik, ahol annak idején a szó jelképes értelmében vállára vette a közönség. Talán azért is tért vissza.- Nem vagyok az a fajta, aki van negyven éve, hogy a pályára kerültem. Csupán egy kosztümös felvételt őrzök a lakásomon a falon, egy remek fotót Buckhard Tűzijáték című darabjából. Egy bohócszerepben lógok a trapézon, s közben hegedülök (egy kicsit tudok is játszani a hangszeren). Ez a kép azt jelképezi, hogy az ember mennyire egyedül van, magára utalva a pályán is, az életben is.- Úgy tudom, az Ön számára most ez az élmény valóságos is.-Nemrégiben vesztettem el a feleségemet, s ez még most is nagyon megvisel. Remek primadonna volt. Komoly karriert áldozott fel a házasságunk miK aptam tőle három igazi ételreceptet. Megvitattuk, miért érdemes Fordot vásárolni. Az életről, a szerelemről is megszívlelendő tapasztalatokat hallhattam tőle. Dánffy Sándor, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze közel háromszáz szerepet játszott. Debrecenben tanult a színház képeket, __ dokumentumokat gyűjtöget - mentegetőzik már a beszélgetés elején, amikor régi szerepekről faggatom.- Meglepődtem - folytatja -, amikor az egyik kollégámat meglátogattam Budapesten. Olyan volt a lakása, mint egy múzeum. Nem szeretem az ilyesmit, pedig igazán sok mindent játszottam. Épp ebben az esztendőben att. Hívták német színpadra, nem ment, engem választott és a kisfiát. Kaposvárott töltöttünk 25 évet, ő is, én is onnan mentünk nyugdíjba. Szegő Zsuzsannának hívták, de a közönség sokféle becéző nevet ragasztott rá. Kaposvárott a János vitézben nyújtott alakításáért a „mi kis Iluskánknak” hívták.- Hogyan kezdték a pályát ?-Ötvenhat a színházakat is megtizedelte, sok színészt elvittek, többen disszidáltak. Furcsa módon ez adott lehetőséget nekünk, fiataloknak. Debrecenben tanultam a mesterség alapjait. Horváth Árpád rendező barátom akkor onnan elment Békéscsabára. Meglátogattam. Itt ismerkedtünk meg a feleségemmel, s a találkozásból romantikus szerelem kerekedett. Leszerződtem oda. Majd öt hónap múlva együtt jöttünk Egerbe.- Hallomásból tudok az egri teátrumnak é legendás korszakáról...-Sok nagyszerű emberrel dolgoztunk együtt. Zseniális kolléganő volt Kovács Mária, Fontos Magda, Stefanik Irén, s a most is itt élő Olgyai Magda. Itt dolgozott a remek táncoskomikus Kanalas László, Varga Gyu- szi. Hirtelenjében nem is tudnám mindet felsorolni.- S miben láthatta Önt az egri publikum?-Prózában, operettben, zenés vígjátékokban, mert ezek voltak a tanulóévek. Fuss Károly főrendező irányításával erős társulat teremtődött. Hogy miket játszottam? Burmák sofőrt a Nyugtalan boldogság című operettben, anarchista vezért az Optimista tragédiában, Spagetti bácsit a Montmartre-i ibolyákban. Aztán Kecskemétről értünk jött Radó Vilmos. Az ország akkori egyik legjobb igazgatója hívott, s 6 év után elszerződtünk innen.- Kecskemétre kerültek, aztán Békéscsabára, végül Kaposvárra. Miért állapodtak meg?-Egerben megszületett a fiunk (ma már felnőtt férfi, tanári diplomával), miatta muszáj volt letelepedni. Igaz, akkoriban hívtak a Nemzetihez, más pesti színházakhoz, de jól éreztük magunkat Kaposvárott, remek társulat volt. Jó csapatban jónak lenni nagyszerű dolog. Zsám- béki Gábor hívott oda. Dolgoztam Babarczy Lászlóval, Asher Tamással, Gothár Péter rendezőkkel. Gyakorta jártunk külföldre, havonta vendégszerepeltünk Pesten, a Vígszínházban. Sok Csehovot, Brechtet játszottam, nagyon szerettem az Úri muriban Csörgheő Csulit, de az operettek buffószerepei is megtaláltak. Fiatalon eljátszottam Helmert Ibsen Nórájából, s nagyon szerettem Teodórát A kertész kutyájából.-Melyik figurára emlékszik legszívesebben?- Nehéz választani. Békéscsabán játszottuk a Tótékat, s azt az író, Örkény is megnézte. Mondták, hogy a szünetben a direktortól kérdezte: ki ez a színész? Mert ő - mondotta - pont ilyennek írta meg Tótot, ilyen igazi kisembernek. Később nyilatkozott egy tévéműsorban is, a Tóték nemzetközi sikere után. S ott azt mondta, hogy egy alacsony, kövér finn színész, meg Békéscsabán egy fiatalember alakította szíve szerint ezt a szerepet.- Miért kapta a Jászai-díjat?- Áz addigi pályámért, Csehov Ivanovjában az Apa megformálásáért. Jó emlékeim közt tartom számon egy beugrásomat. Másfél évig játszottam a Homburg hercegében Kotvitz ezredest a Vígszínházban, a betegeskedő Mádi Szabó Gábor helyett. Sok kisembert formáltam meg, olyat, aki kiállt valamiért, vagy szélsőséges indulatoktól fűtött jellemeket.-Négy éve van újra Egerben. Láthattuk a Mária fő had- : nagyban mint Biccentő strá- zsamestert, az Elveszett levélben, az Üvegcipőben mint rendőrfogalmazót. Az idén Biki fűszeresként Bartha Lajos Sze- \ relem című darabjában. Egy kis epizódban egy egész élet!- Mindig is egy célom volt: ahol dolgozom, hasznos tagja legyek a társulatnak. Örülök, hogy ez a 40 év vidéken telt el, mindig hittel végeztem a munkámat, s ez a hit most is megvan bennem. Jámbor Ildikó Tavaly Shakespeare III. Richárdjában (balról a második) Két szál gyertya a Stúdió születésnapi tortáján Két év alatt öt bemutatót tartott a gyöngyösi amatőr színjátszó társulat A gyöngyösi Stúdió, vagy amit akartok színtársulat a közelmúltban bemutatott Villon-esttel ünnepelte második születésnapját. Két év nem nagy idő egy társulat életében. Sokkal többet mond az: három, egész estét betöltő zenés darab és egy irodalmi színpad van azóta a csapat repertoárján. A két év tapasztalatairól, eredményeiről beszélgettünk Balogh Andrással, a csoport alapítójával, rendezőjével. Tábi Tibor és Jurecska Judit a Popfesztivál főszerepében...- A társulat a Játékszín utánpótlásaként indult. Utánpótlásból Stúdió, vagy amit akartok színtársulattá válni azonban nem volt minden zökkenőtől mentes...- Azt, hogy ez a csoport létrejött, Jankovits Jenőnek köszönhetjük. Ezt én a mai napig hangoztatom, és nagyon hálás vagyok Jenő bácsinak ezért. A fiatalok azonban más utakon akartak járni, s való igaz, ez egy korban jobban hozzájuk illő stílus. Úgy gondolom, mi nem rivalizálunk a Játékszínnel, hiszen egészen mást csinálunk, mint ők. S hogy maradt-e bennem tüske? Nem. A csoport és én csak köszönettel tartozunk Jankovits Jenőnek.-Két év alatt négy sikeres bemutató van mögöttetek. A helyi rossz nyelvek szerint ennyi tehetséges fiatallal nem volt nehéz elérni...-Üzenem a rossz nyelveknek, hogy látogassanak meg bennünket egy szombati hatvagy vasárnapi nyolcórás próbán. s akkor meglátják: mennyi munka fekszik a sikerben. A tehetség - ha nem gondozzák - csak egy állapot. Ahhoz, hogy ezekből az értelmes fiatalokból színészpalánta legyen, nekünk is keményen kell küzdenünk.- Veled együtt Jankovits Mária és Kiss Zoltán irányítja a Stúdiót. Voltak-e szakmai nézeteltérések közietek?- Ez elkerülhetetlen, de azért dolgozunk együtt, hogy ilyenkor leüljünk és megbeszéljük. Minden egyes darab esetében másra hárul a nehezebb munka. Az viszont sokat segít a közös gondolkodásban, hogy mindenkinek megvan a maga feladata, aminek tökéletességéért ö felel. Én a koreográfiához nem értek, így Jankovits Máriának csak elmondani tudom, mit szeretnék. A tánc kitalálása, megtervezése, betanítása az ő munkája. így van ez Kiss Zoltán zenei rendezővel is. Tulajdonképpen nincs lehetőség egyéni villongásra vagy csoportvezetői szerepkör megteremtésére.- A Mátra Művelődési Központtal egy időben nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatotok. Sikerült ezt rendezni?- A Képzelt riport egy amerikai popfesztivál után című darab bemutatóját követően Ba- ranyiné Szilágyi Erzsébet a művelődési ház csoportjává fogadott bennünket. Az más kérdés, hogy nekünk vannak igényeink, a művelődési háznak meg költségvetése. Ezt kellene összeegyeztetni....-Miért nem látunk benneteket vidéki művelődési házak színpadain, holott Egerben gyakran megfordultok?-Mi a megélhetéshez szükséges pénzt magunk termeljük meg. Nagyon meg kell gondolni, hol adható el egy darab, hol lesz telt ház. Az örömmel tölt el, hogy a Popfesztivál egri bemutatójára még Hevesről és Jászberényből is jöttek külön- busszal. Egyébként az amatőr művészeti mozgalmak hiányát nagyon érezzük ebből a szempontból.- Félidőben menedzser szervezte a fellépéseiteket. Mostanság nem hallunk róla...- Ennek két oka is van. Egyrészt nem kötött szerződést a művelődési házzal, másrészt nem úgy sikerültek azok a turnék, amit ő szervezett, mint ahogy mi szerettük volna, így szép csendben elváltunk egymástól. A kezdeményezés sikeres volt, csak a megvalósításban voltak gondok.- Három színjátszód már színiakadémián tanul. Milyen érzés ez számodra?-Egyértelműen sikerélmény. Jurecska Judit, Kri- govszki Dóra és Csefán Beáta - egyelőre ők hárman - legalább már elindultak a pályán, s ebben egy kicsit nekem is szerepem volt.- Úgy érzed, sikerült a te elindítód, Jankovits Jenő nyomdokaiba lépni?- Kicsit büszke vagyok, hogy én is elértem azt, amit Jenő bácsi. Ezek a gyerekek valahol rám is úgy emlékeznek majd, mint én Jankovits Jenőre: ha ö nincs, akkor én ma nem vagyok színész. Ettől függetlenül én minden gyerekemre büszke vagyok, azokra is, akik időközben elmentek. Itt azért tanultak beszédtechnikát, kaptak egy kis tartást, érezhetően másképp mozognak bizonyos közegben, mint azelőtt.- Találkoztál két év alatt „használhatatlan” gyerekkel?- Nincs ilyen. Volt olyan, aki szeretett volna színpadon játszani, de nem mert megszólalni. Ilyenkor felküldöm a színpadra a tömegbe, hogy szokja a játékot, a nyilvánosságot, s előbb-utóbb úgyis megszólal.- Kamaszokkal dolgozol, akik sokkal sérülékenyebbek, érzékenyebbek, mint a felnőttek. Adódott ebből probléma?- A kezdet kezdetén volt arra példa, hogy valaki megsértődött és elment. Aztán találkoztunk, beszélgettünk, és visszajött. Mára mindenki megértette, hogy ha veszekszem, ha elégedetlen vagyok, az értük van. Azt szeretném, ha minden szereplő a színpadon egy kicsi gyémánt lenne, ami csillog, aminek örülnek mások is, s lehet még csi- szolgatni, talán negyven évig...-A Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban két vendégetek is volt a Játékszínből: Mészáros Lajos és Farkas Teréz. Lesz-e ennek a sikeres „házasságnak” folytatása?- Nagyon szeretném, ha lenne. Most már nem jelent gondot az, hogy két Játékszín-tag átjön hozzánk, ahogy annak sem vagyok elrontója, ha nekik kell tőlem egy szereplő. Egyeztetünk, és megoldható. Jó érzés volt látni, hogy Mészáros Lajos és Farkas Teréz milyen köny- nyen beilleszkedtek közénk. Ráadásul én velük együtt játszottam annak idején a Játékszínben, s most szó nélkül elfogadták kéréseimet, s partnereket láttak a mi fiataljainkban.- Darabválasztáskor menynyire nehezíti meg a munkádat, hogy egy homogén, fiatal csoportot kell rendezned?- Nekem mindenkit szerepeltetnem kell. A gyerekek csak akkor járnak szívesen, ha van sikerélményük, ez pedig egyedül a színpadon lehetséges. Az, hogy mindenki fiatal, most már nem okoz nehézséget, hiszen a Stúdió és a Játékszín között, úgy látom, van „átjárás”.-Jó rendezői ötleteid vannak, holott te színészként végeztél...- A legtöbb ötlet próba közben születik. A stúdiósok is sokat segítenek ebben, mert hál’ istennek, vannak köztük olyanok, akik önállóan, jelenetben is képesek gondolkodni. Nem szeretném, ha sok kis Balogh András játszana a színpadon, ezért próbálom őket arra rászorítani, hogy legyenek önálló elgondolásaik, egy esetleges elő- játszás után már önmagát adja, s ne azt utánozza, ahogy esetleg azt én előadnám.-Legutóbb rendhagyó módon egy irodalmi esttel jelentkeztetek. Ez nem túl gyakori manapság. Milyen tapasztalataid voltak a Villon-est után?- Úgy gondolom, érdemes lesz ezt az irányt is folytatni, hiszen sokan kíváncsiak voltak arra, mit gondolunk mi Villonról. Ugyanakkor már az is nagy dolog, hogy egy tizenéves fiatal érti Villont, s érdeklődik iránta. Ez mindenképpen jó jel.- Mit láthatunk legközelebb?-Zenés darabban gondolkodunk, mert ott mindenki játszhat, lehet sikerélménye. Ugyanakkor a közönség is szereti a zenés darabot, s a stúdiósok hangadottságait ismerve nagy problémát nem okozhat. Szeretnénk az Egyszer egy cigánylány című zenés darabot színpadra vinni, Szakcsi Lakatos Béla dallamával, Csemer Géza szövegével. S ígéretünk van Szegvári Menyhérttől arra, hogy a próbákon jelen lesz, s szakmai tanácsokkal is segíti a csoportot. Ezt az évadot pedig egy újabb, egész estét betöltő zenés kabaréval tervezzük befejezni, ahol mindenki megtalálja a neki megfelelő, testre szabott szerepet. (A héten a Stúdió társulata úgy döntött: megválik a művelődési háztól, s a város oktatási és kulturális bizottságához fordul segítségért. Ennek okairól hétfői számunkban számolunk be.) Szuromi Rita
