Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

iatalkoromban elrágtam én akár a vasat is - közli maga elé meredve a koros, művezető kinézetű férfi. - S kérem, ezzel törtem meg a diót is - kopogtatja meg hiányos fogazatát mutatóujjával, és el­ismerésre váróan tekint szét, aztán sóhajtva legyint: — Most meg mégis itt vagyok.- No, no, azt azért nem kel­lett volna - inti rendre a mel­lette ülő -, látja, a fiatalkori botlásokért meg kell fizetni. Nekem is mondhatta korábban bárki, mikor még harminckét foggal, tele szájjal haraptam az életet, hogy eljön egyszer ez az idő, és a fogaimat úgy el­dughatják az unokáim, hogy azóta se tudunk ráakadni. Ki gondolta volna annak idején, hogy a vagyonom javát nem a A kéjenc takarékban, hanem a szájam­ban fogom tartani? Bizonyos beszélgetések csak az orvosi fúró közelsége, siví- tása és reszelésének kiszű­rődő, a koponyában tovább rezgő hangjai mellett képzel­hetők el. Ilyen körülmények között a téma, a társalgás nagyjából adott, nem csapon­ganak szabadon a gondolatok, egy centrum köré sűrűsödhet­nek, kristályosodhatnak a vé­lemények.- Az almát. Azt igen. Azt jó lenne, de nem így, hogy mind­egyiket ezer apró cikkre kell fölhasogatnom, mint a gyúj­tásnak való aprófái. Harapni. Rendesen. Meg azt a jó kis tö- pörtyűt. Azokat a keményen roppanó, húsos kis pörcöket. Frissen pattogó héjú kenyér­kével - böki ki a sarokban ülő, őszbe kopaszodott, sokáig szótlanságba révült férfi, és csemcseg hozzá fogatlan ínyé­vel. Aztán a következő pilla­natban mindenki várakozón fordul a rendelő nyíló ajtaja felé, mely pillanatok alatt el­nyeli az iménti kinyilatkozta­tás főszereplőjét. Mintha sose ült volna közöttük. Egy idős asszonyban azért szöget üthet­tek az elhangzottak, mert hir­telen kifakad:- Vén kéjenc, hogy egye­seknek mire nem támad gusz­tusuk! - S felháborodásának nyomatékot adva még hosszan csóválja a fejét az elhangzot­tak fölött. Nyugvópont nyugtalanító kételyekkel R égen várt döntés látott napvilágot a héten. Am amennyire öröm, hogy végre elhatáro­zásra jutottak az illetékesek a polgárok sokaságát hónapok óta foglalkoztató kérdésben, olyannyira vegyes érzések kavarognak bennünk emiatt. Nyugvópontot kívántak elérni a verdiktek előké­szítői, ám csak újabb kételyeket ébresztettek! Kedélyborzoló ugyanis az egri mezőgazdasági szakközépiskola másfél éve halmozódó rejtvé­nyének megfejtése az önkormányzat illetékes tes­tületének olvasatában. Az intézményvezető nyugdíjazására kiötlött előterjesztés - mint egy problématorony lezárása - sok emberből kételke­dést, belőlem leginkább szánakozást vált ki. Sajnálom tulajdonképpen az érintett igazgatót. Részint azért, mert sok évtizedes, jobbára hasz­nos munkássága végén - korántsem feledve per­sze súlyos hibáit, tévedéseit, merev önfejűségét, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodási készségének komoly hiányát - a hivatali totojázás, tutyimutyiság, határozatlanság ilyen dicstelen kálváriába sodorta őt magát. S rajta keresztül a már külföldön is jól ismert, befogadott tanintéze­tet. Részint pedig azért, mert valószínűleg már nem lehet tanúja az iskola újbóli felvirágzásának, alaposan megtépázott hírneve helyreállításának, amelyért azért ő is tett egyet s mást. S amelyhez annyira ragaszkodott, hogy nem vette észre: az események előrehaladtával jelenlétével, dacos döntéseivel inkább csak árt. Ennél persze sokkal jobban sajnálom & diáko­kat. Nehéz úgy felkészülni a majdani egész éle­tükön át megélhetést biztosító szakmára, hogy bizonytalanság, káosz uralkodik. Hogy a tanári kar megosztott. Hogy a pedagógusok arra kényte­lenek koncentrálni, nehogy olyat tegyenek vagy mondjanak, amiért útilaput kötnek a talpukra. Végtelenül sajnálom azokat az oktatókat - ta­nítványaikkal együtt -, akik látták a vizsgálato­kon is feltárt szabálytalanságokat, netán részesei voltak bizonyos visszaéléseknek, ám jól(?) felfo­gott érdekük azt diktálta: ne szóljanak senkinek. Mélységesen szánom a tizenéves lányokat, fiú­kat, akik különös leckét kaptak egy vezetői tv-in- terjúból: megtudhatták, hogy ők az „alja néphez” soroltatnak. Hogy szüleikkel együtt meg tudják-e ezt emészteni? Aligha. A tanárok bőrében sem lennék szívesen. Főleg akkor nem, amikor utcán, buszon, nyilvános he­lyen - még ha humorizálás szándékával is - megkérdik tőlük: milyen erkölcsre nevelik a gye­rekeket abban az iskolában, ahol egyesek ajánla­tokkal, fenékpaskolással stb. fejezik ki vonzalmu­kat a másik nembeli kolléga (leginkább beosztott) iránt. S még inkább - nem átallanak pénzt kérni vagy elfogadni a nebuló felvételéért? ! S mindezeken túl: mi lesz a tanév hátralévő ré­szében? Tud-e irányítani a már nyugalmazott ve­zető? Ki teszi rendbe például a tangazdaság szé­náját? Egyes hírek szerint - bár még ki sem írták a pályázatot, hiszen a végső döntés jövő hét ked­dig, a városi közgyűlésig várat magára - máris kezdetét vette a harc az igazgatói székért. Ami pedig újabb klikkek formálódásához, s a lényeg, az oktatás elsikkadásához vezethet. (Csak remél­hetjük, hogy nem így lesz.) Nagyon-nagyon sajnálni való, hogy az illeté­kes testület döntéshozói, ennyi elvesztegetett idő után, úgy tűnik, az előbbieket számításon kívül hagyták. Mint ahogy azt is, hogy a titkárságveze­tővel szemben üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének alapos gyanúja miatt még mindig tart a büntetőeljárás. Egyre többen vallják hatóság előtt 'ugyanazt, a gyanúsított magányos tagadása ellenében. S bár még óvja őt természetesen az ár­tatlanság vélelme, ám mi lesz, ha a gyanú a bíró­ság előtt is bizonyossággá válik? (Arról már nem is szólva, ha esetleg új fordulat áll be az ügyben - mert ez is benne van a pakliban.) Csőlátó strucc­politika ezt tudomásul nem venni! Az intézmény vezetőjét - akár így, akár úgy áll majd a dolog - mégiscsak felelősség terheli. Azokkal egyetemben, akik hagyták jelentős kö­rök véleménye szerint is politikai érdekektől ve­zéreltetve idáig fajulni 15 nebuló másfél évvel ezelőtti, engedély nélküli kirándulását. Ha pedig így van, egy kérdésre máris kész a válasz: rakjanak ők rendet ásóval, kapával a tangazdaságban. Szalay Zoltán Főzni is lehet a napenergiával Egri környezetvédők látogatása a Müncheni Deutsches Museumban Az Életfa Környezetvédő Szö­vetség Energiaprogramjának szervezői, Stumphauser Tamás és dr. Patkó György ellátogat­hattak decemberben a mün­cheni Természettudományi és Technikai Múzeumba. A résztvevők mesélték utuk- ról:-Az utazási lehetőséget az energiaprogramunk révén a Központi Környezetvédelmi Alaptól és az Eger Város Kör­nyezeti Kultúrájáért Alapít­ványtól elnyert pályázati támo­gatások biztosították. Az ener­giával kapcsolatos egységeken túl megtekintettük a repülési és űrhajózási, a környezetvédelmi, valamint a fizikai tárlatot, amikről fotókat, videofelvételt, jegyzeteket készítettünk.- A megújuló energiákkal foglalkozó kiállítás legjelentő­sebb része a napenergia aktív és passzív hasznosítását mutatja be. Megismerhetők a Napban lejátszódó folyamatok, a nap­sugárzás és a napenergia Földre gyakorolt hatásai. Az elvektől a gyártáson és a kísér­leti alkalmazáson át az ipari és háztartási alkalmazásokig pél­dát mutat a napkollektor- és napelem-technológiákra, a napenergiával megvalósítható főzésre. A tárlat egyik részében egy számítógépes program se­gítségével mindenki kiszámít­hatja lakása energiafogyasztá­sát, összehasonlíthatja a német átlaggal. Érdekesség, hogy a német lakások átlagos energia- fogyasztása csaknem megegye­zik az egri lakások energiafo­gyasztásával.- Elmondható: az Életfa Környezetvédő Szövetség energiaprogramján belül folyta­tott kutatás átfogja a napener­gia hasznosításának minden te­rületét, hiszen a múzeumban megjelenő hasznosítási elvvel Egerben is foglalkozunk. Ilyen a szövetségnél készült „Fo­gyaszt” számítógépes program is. Külön érdekesség hogy az általunk kifejlesztett Eger 1100 nap tűzhely (1,1 méter átmérőjű, .400 W-os) hatásfoka és a De­utsches Museumban kiállított SK-12 naptűzhely (1,3 méter átmérőjű, 560 W-os) hatásfoka megegyezik. Tehát az Egerben kidolgozott naptűzhely-techno- lógia megfelel a német színvo­nalnak.- A környezetvédelmi rész­leg a túlnépesedés, a táplálék­hiány, a túlzott szeméttermelés bemutatása után alternatívaként egy München mellett megvaló­sított ökoház makettjét és né­hány építési elemét mutatja be. Az ökoház a napenergia mellett az esővizet és az épület oldalá­ban folyó patak vizét is haszno­sítja. Zárt rendszerű hulladék- és szennyvízfeldolgozó rendsze­réből káros anyag nem kerülhet ki. Az épület kétrétegű falai fá­ból készültek, melynek rétegei között gabonarostokból előállí­tott szigetelés található. A ház energiaellátását egy kisméretű faelgázosító kazán egészíti ki.-A repülési, és űrhajózási bemutatót azért tekintettük meg, mert az Egerben folyó energetikai kutatások azt mutat­ják, hogy a házak energetikai­lag zárt rendszernek tekinthe­tők, így a műholdakhoz és az űrállomásokhoz hasonlíthatók. Az azokon alkalmazott nap­energia-hasznosító rendszerek A német naptűzhely földi viszonylatban is használ­hatók. Ezen az egységen mutat­tak be továbbá egy napenergiá­val működő fényelemes repülő­gépet és egy fényelemes autót is. Mindkettő - habár még kí­sérleti céllal készült - igen jó paraméterekkel rendelkezik, és lehetséges alternatívája lehet napjaink közlekedési eszközei­nek.-Mivel mi fizika szakos ta­nárok vagyunk, nem maradha­tott ki a látnivalók sorából fizi­kai kiállítás sem, ahol 750 sta­tikus és dinamikus kísérlet van beállítva, olyan formában, hogy a legtöbbnél a kísérleti paramé­tereket a látogató szabhatja meg, ő maga végezheti el a kí­sérletet. Megtekinthettük még a Münchenben is dolgozó Joseph Fraunhofer csillagász - aki el­sőként készített színképfelvé­telt a napról - műszereit. — Összességében elmond­ható, hogy a müncheni múze­umban szerzett információk jól hasznosíthatók az Életfa Kör­nyezetvédő Szövetség Energia­programjának további folytatá­sában. A két programszervező hoz­zátette, hogy a Münchenben készült videofilm- és fénykép- felvételek az Életfa Környezet- Védő Szövetségtől kikölcsönöz- hetők, amelyek bemutatását fi­zika- és technikaórákra ajánl­ják. Ugyanitt megszerezhető továbbá a múzeumról készült német nyelvű videofilm is, mely az idegen nyelv tanításá­ban használható. Elek Eszter Az „ökoház” makettje Melyik az asztal másik oldala? S­KJzubjektív MONDJÁK, hogy Márta nem megy a parlamenti vizsgálóbi­zottság elé. Mit neki az orszá­gos vihart kavart botrány, aminek főszereplője, leg­alábbis a névadója, s aligha vé­letlenül! A legfőbb állami mél­tóságot viszont kihallgatták az ügyben - mert megjelent az idézésre. A számonkérő testü­let elé ült, vádolták, faggatták. S ő válaszolt a kiérdemesült miniszternek, a sokkal iljabb másik képviselőnek, meg a többieknek. Szolgálatkészen. Nem okozott ugyan ennél nagyobb gyönyörűséget valla­tóinak, mivel rendre cáfolta a feltételezéseket, állításokat — de beszélt. A tévé is közvetí­tette. Méghozzá többször. Nem vitatom az idáig ter­jedhető érdeklődést, de vala­hogy eszembe jut a korábbi idő, amikor hasonlóra a na­gyobb demokráciában sem gondoltak. Az akkori ellenzék mégoly keménykedő kedvé­ben sem próbálta ilyenféle­képpen megalázni hazánk sza­badon, s törvényesen válasz­tott első emberét. S ha szerette volna is, letett a szándékáról. Manapság hovatovább az a legkevesebb, hogy ilyen szin­ten sem kímélik a tisztségvise­lőt. Van pártvezér, aki mélysé­ges sértődöttségében, haragjá­ban szinte kezdettől a fülébe süvíti, hogy mondjon le, utóbb meg kijelenti, hogy hivatal ide vagy oda, sem ő, sem a társa­sága nem tekinti annak, ami... Megteheti, s mások is formál­hatnak hasonló véleményt ok­kal, joggal, vagy anélkül. Biztos, hogy sok a keserű­ség e honban, s mind nehezebb türelmesnek lenni. Ám azért valahogy mégiscsak nagyobb tekintettel kellene lenni arra, hogy a választás voltaképpen kollektív cselekedet, így a jó és a rossz döntést, állásfogla­lást egyaránt másokkal együtt kell vállalni. Lehet a tévedést korrigálni, s bizonyos, hogy sokunknál változik is a megíté­lés a korábbihoz képest. A verdikt kimondása igazából mégis valamennyiünket illet. Meglepő, hogy például a kékvérű ifjú diplomata, aki nemzetközi megbízatását - ha fizetség nélkül, csupán költ­ségtérítéssel is - ugyanattól a miniszterelnöktől kapta, akit mások könnyedén vallatóra fognak, távozásra szólítanak: a legtermészetesebbnek tartja a hivatali együttműködést vele. Noha valódi köreiket igazán egy világ választja el egymás­tól. Tisztességgel próbál ran­gos megbízatásának eleget tenni az országért. S talán eszébe sem jut, hogy nemcsak egy későbbi miniszterelnök lehetne, hanem még uralkodó is, a származása folytán. IGAZ, őt nem csupán taní­tották. Tanult is valamit. Ille­met biztosan... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... _________ B izonyos elképzelések szerint a jövőben bevezetik az úgy­nevezett „pontozásos nyugdíjrendszert”. Először pontoznak, aztán jön a K. O...! * Egy nemzetközi expedíció Chiléből indulva kákából font hajóval szeli át az óceánt Ausztráliáig, amint befejezik a pi- roga utolsó ellenőrzését. Csak nem csomót keresnek rajta...? * Szegeden a jeges Tiszába vetette magát két menekülő autó­fosztogató, ám perceken belül partra másztak, s rendőrkézre kerültek, mert túl hidegnek találták a folyó vizét. Attól - mondták - még a sitt hűvöse is jobb... * Egy westfáliai nyugdíjas azt állítja, hogy a Hold az ő tulaj­dona, miután annak idején Nagy Frigyes porosz király az őseinek ajándékozta. Végre valaki bevallja, hogy - Hold-kóros... * Megszűnt Új-Zéland egyetlen maori nyelvű tévéadása, mi­után az ATN igazgatói a felszerelésekre szánt pénzt divatos, méregdrága alsóneműkre költötték. A bugyipénz miatt teljésen legatyásodtak... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents