Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22 / 45. szám
iatalkoromban elrágtam én akár a vasat is - közli maga elé meredve a koros, művezető kinézetű férfi. - S kérem, ezzel törtem meg a diót is - kopogtatja meg hiányos fogazatát mutatóujjával, és elismerésre váróan tekint szét, aztán sóhajtva legyint: — Most meg mégis itt vagyok.- No, no, azt azért nem kellett volna - inti rendre a mellette ülő -, látja, a fiatalkori botlásokért meg kell fizetni. Nekem is mondhatta korábban bárki, mikor még harminckét foggal, tele szájjal haraptam az életet, hogy eljön egyszer ez az idő, és a fogaimat úgy eldughatják az unokáim, hogy azóta se tudunk ráakadni. Ki gondolta volna annak idején, hogy a vagyonom javát nem a A kéjenc takarékban, hanem a szájamban fogom tartani? Bizonyos beszélgetések csak az orvosi fúró közelsége, siví- tása és reszelésének kiszűrődő, a koponyában tovább rezgő hangjai mellett képzelhetők el. Ilyen körülmények között a téma, a társalgás nagyjából adott, nem csaponganak szabadon a gondolatok, egy centrum köré sűrűsödhetnek, kristályosodhatnak a vélemények.- Az almát. Azt igen. Azt jó lenne, de nem így, hogy mindegyiket ezer apró cikkre kell fölhasogatnom, mint a gyújtásnak való aprófái. Harapni. Rendesen. Meg azt a jó kis tö- pörtyűt. Azokat a keményen roppanó, húsos kis pörcöket. Frissen pattogó héjú kenyérkével - böki ki a sarokban ülő, őszbe kopaszodott, sokáig szótlanságba révült férfi, és csemcseg hozzá fogatlan ínyével. Aztán a következő pillanatban mindenki várakozón fordul a rendelő nyíló ajtaja felé, mely pillanatok alatt elnyeli az iménti kinyilatkoztatás főszereplőjét. Mintha sose ült volna közöttük. Egy idős asszonyban azért szöget üthettek az elhangzottak, mert hirtelen kifakad:- Vén kéjenc, hogy egyeseknek mire nem támad gusztusuk! - S felháborodásának nyomatékot adva még hosszan csóválja a fejét az elhangzottak fölött. Nyugvópont nyugtalanító kételyekkel R égen várt döntés látott napvilágot a héten. Am amennyire öröm, hogy végre elhatározásra jutottak az illetékesek a polgárok sokaságát hónapok óta foglalkoztató kérdésben, olyannyira vegyes érzések kavarognak bennünk emiatt. Nyugvópontot kívántak elérni a verdiktek előkészítői, ám csak újabb kételyeket ébresztettek! Kedélyborzoló ugyanis az egri mezőgazdasági szakközépiskola másfél éve halmozódó rejtvényének megfejtése az önkormányzat illetékes testületének olvasatában. Az intézményvezető nyugdíjazására kiötlött előterjesztés - mint egy problématorony lezárása - sok emberből kételkedést, belőlem leginkább szánakozást vált ki. Sajnálom tulajdonképpen az érintett igazgatót. Részint azért, mert sok évtizedes, jobbára hasznos munkássága végén - korántsem feledve persze súlyos hibáit, tévedéseit, merev önfejűségét, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodási készségének komoly hiányát - a hivatali totojázás, tutyimutyiság, határozatlanság ilyen dicstelen kálváriába sodorta őt magát. S rajta keresztül a már külföldön is jól ismert, befogadott tanintézetet. Részint pedig azért, mert valószínűleg már nem lehet tanúja az iskola újbóli felvirágzásának, alaposan megtépázott hírneve helyreállításának, amelyért azért ő is tett egyet s mást. S amelyhez annyira ragaszkodott, hogy nem vette észre: az események előrehaladtával jelenlétével, dacos döntéseivel inkább csak árt. Ennél persze sokkal jobban sajnálom & diákokat. Nehéz úgy felkészülni a majdani egész életükön át megélhetést biztosító szakmára, hogy bizonytalanság, káosz uralkodik. Hogy a tanári kar megosztott. Hogy a pedagógusok arra kénytelenek koncentrálni, nehogy olyat tegyenek vagy mondjanak, amiért útilaput kötnek a talpukra. Végtelenül sajnálom azokat az oktatókat - tanítványaikkal együtt -, akik látták a vizsgálatokon is feltárt szabálytalanságokat, netán részesei voltak bizonyos visszaéléseknek, ám jól(?) felfogott érdekük azt diktálta: ne szóljanak senkinek. Mélységesen szánom a tizenéves lányokat, fiúkat, akik különös leckét kaptak egy vezetői tv-in- terjúból: megtudhatták, hogy ők az „alja néphez” soroltatnak. Hogy szüleikkel együtt meg tudják-e ezt emészteni? Aligha. A tanárok bőrében sem lennék szívesen. Főleg akkor nem, amikor utcán, buszon, nyilvános helyen - még ha humorizálás szándékával is - megkérdik tőlük: milyen erkölcsre nevelik a gyerekeket abban az iskolában, ahol egyesek ajánlatokkal, fenékpaskolással stb. fejezik ki vonzalmukat a másik nembeli kolléga (leginkább beosztott) iránt. S még inkább - nem átallanak pénzt kérni vagy elfogadni a nebuló felvételéért? ! S mindezeken túl: mi lesz a tanév hátralévő részében? Tud-e irányítani a már nyugalmazott vezető? Ki teszi rendbe például a tangazdaság szénáját? Egyes hírek szerint - bár még ki sem írták a pályázatot, hiszen a végső döntés jövő hét keddig, a városi közgyűlésig várat magára - máris kezdetét vette a harc az igazgatói székért. Ami pedig újabb klikkek formálódásához, s a lényeg, az oktatás elsikkadásához vezethet. (Csak remélhetjük, hogy nem így lesz.) Nagyon-nagyon sajnálni való, hogy az illetékes testület döntéshozói, ennyi elvesztegetett idő után, úgy tűnik, az előbbieket számításon kívül hagyták. Mint ahogy azt is, hogy a titkárságvezetővel szemben üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének alapos gyanúja miatt még mindig tart a büntetőeljárás. Egyre többen vallják hatóság előtt 'ugyanazt, a gyanúsított magányos tagadása ellenében. S bár még óvja őt természetesen az ártatlanság vélelme, ám mi lesz, ha a gyanú a bíróság előtt is bizonyossággá válik? (Arról már nem is szólva, ha esetleg új fordulat áll be az ügyben - mert ez is benne van a pakliban.) Csőlátó struccpolitika ezt tudomásul nem venni! Az intézmény vezetőjét - akár így, akár úgy áll majd a dolog - mégiscsak felelősség terheli. Azokkal egyetemben, akik hagyták jelentős körök véleménye szerint is politikai érdekektől vezéreltetve idáig fajulni 15 nebuló másfél évvel ezelőtti, engedély nélküli kirándulását. Ha pedig így van, egy kérdésre máris kész a válasz: rakjanak ők rendet ásóval, kapával a tangazdaságban. Szalay Zoltán Főzni is lehet a napenergiával Egri környezetvédők látogatása a Müncheni Deutsches Museumban Az Életfa Környezetvédő Szövetség Energiaprogramjának szervezői, Stumphauser Tamás és dr. Patkó György ellátogathattak decemberben a müncheni Természettudományi és Technikai Múzeumba. A résztvevők mesélték utuk- ról:-Az utazási lehetőséget az energiaprogramunk révén a Központi Környezetvédelmi Alaptól és az Eger Város Környezeti Kultúrájáért Alapítványtól elnyert pályázati támogatások biztosították. Az energiával kapcsolatos egységeken túl megtekintettük a repülési és űrhajózási, a környezetvédelmi, valamint a fizikai tárlatot, amikről fotókat, videofelvételt, jegyzeteket készítettünk.- A megújuló energiákkal foglalkozó kiállítás legjelentősebb része a napenergia aktív és passzív hasznosítását mutatja be. Megismerhetők a Napban lejátszódó folyamatok, a napsugárzás és a napenergia Földre gyakorolt hatásai. Az elvektől a gyártáson és a kísérleti alkalmazáson át az ipari és háztartási alkalmazásokig példát mutat a napkollektor- és napelem-technológiákra, a napenergiával megvalósítható főzésre. A tárlat egyik részében egy számítógépes program segítségével mindenki kiszámíthatja lakása energiafogyasztását, összehasonlíthatja a német átlaggal. Érdekesség, hogy a német lakások átlagos energia- fogyasztása csaknem megegyezik az egri lakások energiafogyasztásával.- Elmondható: az Életfa Környezetvédő Szövetség energiaprogramján belül folytatott kutatás átfogja a napenergia hasznosításának minden területét, hiszen a múzeumban megjelenő hasznosítási elvvel Egerben is foglalkozunk. Ilyen a szövetségnél készült „Fogyaszt” számítógépes program is. Külön érdekesség hogy az általunk kifejlesztett Eger 1100 nap tűzhely (1,1 méter átmérőjű, .400 W-os) hatásfoka és a Deutsches Museumban kiállított SK-12 naptűzhely (1,3 méter átmérőjű, 560 W-os) hatásfoka megegyezik. Tehát az Egerben kidolgozott naptűzhely-techno- lógia megfelel a német színvonalnak.- A környezetvédelmi részleg a túlnépesedés, a táplálékhiány, a túlzott szeméttermelés bemutatása után alternatívaként egy München mellett megvalósított ökoház makettjét és néhány építési elemét mutatja be. Az ökoház a napenergia mellett az esővizet és az épület oldalában folyó patak vizét is hasznosítja. Zárt rendszerű hulladék- és szennyvízfeldolgozó rendszeréből káros anyag nem kerülhet ki. Az épület kétrétegű falai fából készültek, melynek rétegei között gabonarostokból előállított szigetelés található. A ház energiaellátását egy kisméretű faelgázosító kazán egészíti ki.-A repülési, és űrhajózási bemutatót azért tekintettük meg, mert az Egerben folyó energetikai kutatások azt mutatják, hogy a házak energetikailag zárt rendszernek tekinthetők, így a műholdakhoz és az űrállomásokhoz hasonlíthatók. Az azokon alkalmazott napenergia-hasznosító rendszerek A német naptűzhely földi viszonylatban is használhatók. Ezen az egységen mutattak be továbbá egy napenergiával működő fényelemes repülőgépet és egy fényelemes autót is. Mindkettő - habár még kísérleti céllal készült - igen jó paraméterekkel rendelkezik, és lehetséges alternatívája lehet napjaink közlekedési eszközeinek.-Mivel mi fizika szakos tanárok vagyunk, nem maradhatott ki a látnivalók sorából fizikai kiállítás sem, ahol 750 statikus és dinamikus kísérlet van beállítva, olyan formában, hogy a legtöbbnél a kísérleti paramétereket a látogató szabhatja meg, ő maga végezheti el a kísérletet. Megtekinthettük még a Münchenben is dolgozó Joseph Fraunhofer csillagász - aki elsőként készített színképfelvételt a napról - műszereit. — Összességében elmondható, hogy a müncheni múzeumban szerzett információk jól hasznosíthatók az Életfa Környezetvédő Szövetség Energiaprogramjának további folytatásában. A két programszervező hozzátette, hogy a Münchenben készült videofilm- és fénykép- felvételek az Életfa Környezet- Védő Szövetségtől kikölcsönöz- hetők, amelyek bemutatását fizika- és technikaórákra ajánlják. Ugyanitt megszerezhető továbbá a múzeumról készült német nyelvű videofilm is, mely az idegen nyelv tanításában használható. Elek Eszter Az „ökoház” makettje Melyik az asztal másik oldala? SKJzubjektív MONDJÁK, hogy Márta nem megy a parlamenti vizsgálóbizottság elé. Mit neki az országos vihart kavart botrány, aminek főszereplője, legalábbis a névadója, s aligha véletlenül! A legfőbb állami méltóságot viszont kihallgatták az ügyben - mert megjelent az idézésre. A számonkérő testület elé ült, vádolták, faggatták. S ő válaszolt a kiérdemesült miniszternek, a sokkal iljabb másik képviselőnek, meg a többieknek. Szolgálatkészen. Nem okozott ugyan ennél nagyobb gyönyörűséget vallatóinak, mivel rendre cáfolta a feltételezéseket, állításokat — de beszélt. A tévé is közvetítette. Méghozzá többször. Nem vitatom az idáig terjedhető érdeklődést, de valahogy eszembe jut a korábbi idő, amikor hasonlóra a nagyobb demokráciában sem gondoltak. Az akkori ellenzék mégoly keménykedő kedvében sem próbálta ilyenféleképpen megalázni hazánk szabadon, s törvényesen választott első emberét. S ha szerette volna is, letett a szándékáról. Manapság hovatovább az a legkevesebb, hogy ilyen szinten sem kímélik a tisztségviselőt. Van pártvezér, aki mélységes sértődöttségében, haragjában szinte kezdettől a fülébe süvíti, hogy mondjon le, utóbb meg kijelenti, hogy hivatal ide vagy oda, sem ő, sem a társasága nem tekinti annak, ami... Megteheti, s mások is formálhatnak hasonló véleményt okkal, joggal, vagy anélkül. Biztos, hogy sok a keserűség e honban, s mind nehezebb türelmesnek lenni. Ám azért valahogy mégiscsak nagyobb tekintettel kellene lenni arra, hogy a választás voltaképpen kollektív cselekedet, így a jó és a rossz döntést, állásfoglalást egyaránt másokkal együtt kell vállalni. Lehet a tévedést korrigálni, s bizonyos, hogy sokunknál változik is a megítélés a korábbihoz képest. A verdikt kimondása igazából mégis valamennyiünket illet. Meglepő, hogy például a kékvérű ifjú diplomata, aki nemzetközi megbízatását - ha fizetség nélkül, csupán költségtérítéssel is - ugyanattól a miniszterelnöktől kapta, akit mások könnyedén vallatóra fognak, távozásra szólítanak: a legtermészetesebbnek tartja a hivatali együttműködést vele. Noha valódi köreiket igazán egy világ választja el egymástól. Tisztességgel próbál rangos megbízatásának eleget tenni az országért. S talán eszébe sem jut, hogy nemcsak egy későbbi miniszterelnök lehetne, hanem még uralkodó is, a származása folytán. IGAZ, őt nem csupán tanították. Tanult is valamit. Illemet biztosan... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... _________ B izonyos elképzelések szerint a jövőben bevezetik az úgynevezett „pontozásos nyugdíjrendszert”. Először pontoznak, aztán jön a K. O...! * Egy nemzetközi expedíció Chiléből indulva kákából font hajóval szeli át az óceánt Ausztráliáig, amint befejezik a pi- roga utolsó ellenőrzését. Csak nem csomót keresnek rajta...? * Szegeden a jeges Tiszába vetette magát két menekülő autófosztogató, ám perceken belül partra másztak, s rendőrkézre kerültek, mert túl hidegnek találták a folyó vizét. Attól - mondták - még a sitt hűvöse is jobb... * Egy westfáliai nyugdíjas azt állítja, hogy a Hold az ő tulajdona, miután annak idején Nagy Frigyes porosz király az őseinek ajándékozta. Végre valaki bevallja, hogy - Hold-kóros... * Megszűnt Új-Zéland egyetlen maori nyelvű tévéadása, miután az ATN igazgatói a felszerelésekre szánt pénzt divatos, méregdrága alsóneműkre költötték. A bugyipénz miatt teljésen legatyásodtak... (szilvás)
