Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

12. oldal Mozaik 1997. február 15., szombat Használtakkumulátor-feldolgozó üzem. Elegendő csak kimondani ezt a közel sem egyszerű elnevezést. Indulatokat kavar, remek üzletnek bizonyul, kör­nyezetet szennyez és kímél egyszerre. Tény: több helyütt az országban eluta­sították létesítését, s most újabban Ap- con próbálkoznak - logikus indokok alapján - a megvalósításával. Legyen avagy sem ez az üzem, amit az egyszerűség kedvéért HAF-ként em­legetnek? Munkahelyet teremt, bevételt hoz az adott település önkormányzatá­nak, infrastruktúrát fejleszt. Ellenzői azt hozzák fel, hogy veszé­lyes módon szennyezi a környezetét. A mellette érvelők az új üzemek létesíté­sének szigorú követelményeiről beszél­nek. Ezek akár biztosítékokat is jelent­hetnének. Igen ám, de a telepítés közvetlen kör­nyezetében lakók nem hisznek nekik. Erről sem biztos, hogy azok tehetnek, akik a hulladék akkumulátorokat végre szakszerű módon szeretnék feldolgozni, s ezáltal biztonságosan eltüntetni az or­szágból. Erre mondják azt a sakkban, hogy patthelyzet, tehát nincs további lépés. Tényleg nincs? Oldalpárunkon megpróbáltunk an­nak utánajárni, hogy lehet-e megoldást találni? Létezik-e ebben a sorsokat el­döntő kérdésben kompromisszumra jutni? Választ kerestünk arra is, hogy mit jelenthet egy ilyen üzem Apcnak, a közvetlen szomszédságában lévő Zagy­vaszántónak, s a környék falvainak. Beszéltünk független szakértőkkel. Megkérdeztük magát a tulajdonost. Szót váltottunk a leginkább tiltakozó zagyvaszántóiak polgármesterével. Számos véleményt hallottunk a kör­nyéken élőktől. Voltak, akik higgadtan érveltek ellene vagy mellette, de olya­nokkal is találkoztunk, akiket elraga­dott az indulat, már csak a HAF említé­sekor is. Tapasztalatainkat össze­gyűjtve, sok töprengés után adjuk közre. Azt szeretnénk, ha valamennyi érintett higgadtan, a józan észérvek alapján döntene. Nem lenne üdvözítő senki számára, ha az indulatok kere­kednének felül. A tulajdonos: Többfajta biztosíték is létezik... Borza Tibor, a nevével fém­jelzett Trading Ltd. tulajdo­nosa először 1991-ben tűnt fel Apcon, amikor is megvásá­rolta a Kokilla Öntödét, majd folyamatos fejlesztésbe kez­dett, ezzel is bizonyítván, hogy hosszú távra rendezke­dett itt be.-Egyáltalán, hogy kerültek Apor a?- Korábban öntészettel és tömbösítéssel foglalkoztam, amikor tudomásomra jutott, hogy felszámolják az apci Qua- litált. Akkor vettük meg a Ko­killa Öntödét. Az általunk el­kezdett tevékenységhez úgy a társaság, mint a helyi lakosság nagyon pozitívan állt hozzá. Új piacokat is hoztam, ami által fellendült a termelés, a kezdeti kisebb stáb pedig növekedni kezdett.-Milyen körülményeket ta­lált Apcon?-A munkakultúrán kellett alaposan változtatni. Teljesen szétfolytak a munkafolyama­tok, s hiányzott a kellő szerve­zettség. Volt egy olyan sze­mélyzet, akiket kivittem kül­földre, hogy személyesen is megtapasztalhassák, mit is ké­rek, mit is szeretnék. Örömmel mondhatom, megérte a befekte­tés, mert elértük azt a szintet, ami Európában az első 20-25 százalékba helyezi ezt az öntö­dét. Persze, mindehhez az is kellett, hogy itt hagyománya volt a kohászatnak, s közel sem volt szükséges a nulláról in­dulni. Elmondható, hogy meg­felelő ösztönzőkkel jó eredmé­nyeket értünk el a selejtszáza­lékok leszorításában, s ezzel már majdnem elégedett va­gyok. Persze, minden helyzeten lehet javítani.-Mitől ment tönkre koráb­ban ez az öntöde?- Egy állami rendszerben dolgozók nem voltak képesek kihozni belőle azt,: hogy gazda­ságos maradhasson. Persze, más pénzügyi szabályzók vol­tak. S lehetne még sorolni az okokat. Az azonban tény, hogy amikor már tönkrement, az em­berek is egészen másként álltak hozzá, mert megcsapta őket a munkanélküliség szele. Megfe­lelő motivációval, a technikai felkészültségen javítva, sikerült hozzájutni egy olyan gyártóbá­zishoz, amivel versenyképesek lehettünk a piacon.- Látványosan nőtt az embe­rek életszínvonala?- Én úgy érzem, hogy az eb­ben a szakmában fizetett bé­reknek Magyarországon belül az elitjéhez tartoznak a mi dol­gozóink.- Az eddigiekből kitűnik, hogy hosszú távra terveznek. Tudott, hogy egy új üzem létesí­tésén is gondolkodnak, ami vi­szont nem kis viharokat kevert itt a környéken. Miről van szó?- Az akkumulátorfeldolgo­zást - amiért ez az üzem elké­szülne - minden országban meg kell oldani. Az én érzésem szerint az emberek hangulatá­nak felkorbácsolása miatt ezt már két-három helyen nem tud­ták megvalósítani. Ez teszi kü­lönösen exponálttá ezt a témát. Ha végiggondoljuk, egy akku­mulátor feldolgozása ugyan­olyan technikai feladatot jelent, s megoldható, mint bármi más, ami már működik. Szeretném hangsúlyozni, hogy Nyugat- Európában mindez már egy megoldott kérdés. Tehát nem arról van szó, hogy kísérletez­getünk. Egy kohászati techno­lógiát akarunk tovább folytatni és a legmagasabb szinten meg­valósítani, ami Európában már létezik. A baseli egyezmény kimondja, hogy ezt minden or­szágnak a saját határain belül kell megoldania. Sem expor­tálni, sem importálni nem lehet.- Jó, jó! De miért pont Ap­con?- A lehetőség a jelenlegi technológiával érdekesen keve­redik. Azért érdemes ezt itt megvalósítani, mert adott az a technikai felkészültség, energiavételezési lehetőség, ami elengedhetetlenül szüksé­ges. A megvalósítás legna­gyobb költsége az, hogy megfe­lelő mennyiségű energia legyen gázban és elektromosságban. A csarnok maga kész, csak a be­rendezést kell telepíteni. Ezáltal tovább csökkennének a költsé­gek, s így egy eredményes be­ruházás valósulhatna meg.- Milyen biztosítékok vannak arra, hogy ez az üzem nem szennyezi a környezetet a ha­tárértékeken túl?- Többféle biztosítékrend­szer is van. Az egyik legfonto­sabb és legfejlettebb, hogy a te­lep területén több helyen moni- torfejeket helyeznénk ki. Ez fo­lyamatosan mintákat vesz és ér­tékel, valamint manipulálhatat- lan. A kéményben lévő érzé­kelő fejek ugyanúgy továbbíta­nák az ott mért értékeket. Felajánlottam Apc és Zagyva- szántó polgármestereinek, hogy a hivatalban bárki számára hozzáférhető helyen is elhe7 lyeznénk ezeket az ellenőrző monitorokat. Ezek az adatok mágneses módon rögzítve lesz­nek, s bármikor visszaellenő- rizhetőek.- Hány embernek adna mun­kát a környéken az új üzem?-Az aktív foglalkoztatottak létszáma 200-220 fő. Vannak járulékos foglalkoztatások, amelyek további 40 embernek adnának munkát.- Milyen életszínvonalat biz­tosítana ez az üzem?- Állná a versenyt a mostani kohászati üzemekben dolgozó­kéval. A szakmában elfogadott bérszinten felül fizetünk leg­alább 15-20 százalékkal.- Mit jelentene ez Apcnak és Zagyvaszántónak ?- Mindkét község önkor­mányzatának jelentős bevételt. A felkorbácsolt érzések abból eredtek, hogy Zagyvaszántón azt mondták: ebből nem szár­mazik semmi jövedelmük. Ek­kor én írásba adtam, hogy a két község iparűzési adójának átla­gát alapul véve 150 százalékot fizetek a 100 százalék helyett, s abban állapodjanak meg, hogy miként osztják egymás között. Mindez pedig termelési értékre vetítve jelentős összeg.-Bocsánat a kérdésért: mi­ért éri ez meg Önnek?- Nem titok: a hulladék újra­hasznosítása jó üzlet. Bármi­lyen ipari tevékenység főbb összetevői: az alapanyag, a fel- dolgozási költség, s ezekkel já­rulékosan a munkaerő ára, va­lamint az épületberuházások. Az alumíniumfeldolgozás so­rán nekünk az alapanyagot a szabadpiacon kell megvásárol­nunk. Az akkumulátor nem költségérték, vágy nagyon ol­csó, vagy még fizetnek is érte.- Hogy érzi, milyen viszony­ban van a helybeliekkel?- Nem kevés segítséget nyúj­tunk a különböző karitatív szervezeteknek, sok mindent támogatunk, s az arra érdeme­seket a jövőben is felkaroljuk. A kémiai tudományok kandidátusa: Ez az üzem csak segítene Dr. Rajsz Iván, a kémiai tu­dományok kandidátusa, egyetemi docens egyenesen üdvözítőnek tartja egy olyan üzem létesítését, ami időszerű környezeti gondo­kat oldana meg, egy modern technikát, technológiát kép­viselne.-Mire alapozza ezt a vé­leményét?- Alapvető szükségszerű­sége, hogy környezeti gondo­kat oldjon meg. Szomorú és tragikus a hevesi példa, ami­nek az volt az előidézője, hogy felelőtlenül bántak a szétszórt akkumulátorokkal, nem szakszerűen kezelték a hulladékká váló használati tárgyakat. Ahol most tilta­koznak a feldolgozóüzem el­len, ott is nagyobb lesz a ve­szélye a környezetszennye­zésnek, ha nem megfelelő ke­zekbe kerülnek az elhaszná­lódott akkumulátorok.-Tehát megerősíti állítá­sát, ami szerint több előnye van egy ilyen üzem telepítésé­nek, mint esetleges kára?- Mindenképpen igen. Méghozzá nem úgy, hogy ez hasznos az országnak, s a te­lepítés környezetében káros. Ott az adott helyszínen is ki­sebb ennek a kockázata, mint ha ott maradnak az akkumulá­torok.- Milyen most a Selypi-me- dence levegője?- Nagyon érdekes a kérdés, mert a rendelkezésre álló mé­rési adatok alapján azt kell mondanom, hogy a kilencve­nes évektől kezdődően tisz­tább, mint az azt megelőző időszakban. Ez attól van, mert javultak a berendezések, de az is tény, hogy csökkentek az ipari kapacitások. Akár a kén­dioxid, akár a szálló por, akár másfajta szennyeződésekről beszélünk, egyik sem haladja meg az egészségre káros ha­tárértéket, de még csak meg sem közelíti azt.- Milyen biztosítékok le­hetnek arra vonatkozóan, ha ez az üzem megépül, nem szennyezi a környezetét?- Kétféle ellenőrző rend­szernek kell léteznie és mű­ködnie, amit a hatóság rend­szeresen ellenőriz. A régi üzemeknél egy úgynevezett megtűrési állapotot képvisel a hatóság, míg az újaknál na­gyon keményen lép fel. Mindaddig, amíg az előírt be­rendezések nem működnek, nincs működési engedély. Azt követően az egyik ellenőrző rendszer a kibocsátott szeny- nyeződéseket méri, a másik pedig a környék levegőjét el­lenőrzi. Bármilyen érték túl­lépése esetén azonnal köte­lező az üzem leállítása. Mind­erről akár több ponton moni­tor segítségével bárki meg­győződhet. A belső ellenőrző műszerek pedig egy úgyneve­zett reteszelővei működnek, ami annyit tesz, hogy automa­tikusan leállítja az üzemet, ha bármiféle gondot észlel. A szabálytalanság így egysze­rűen kizárt.- Összegezve a szakértő, tudós véleményét: ön minden­- képpen javasolja ennek az üzemnek a létrejöttét?- Nincs okom nem ezt tenni. Sőt ha úgy közelítem meg a kérdést, hogy a régen épült, s így meglehetősen el­avult üzemek környezetébe épül ez a korszerű, a mai kor követelményeinek minden te­kintetben megfelelő létesít­mény, akkor az a többire nézve is egy kényszerítő erő. A környezetük megkímélése, védelme érdekében nekik is többet kell tenniük. Ne gon­doljanak semmi rosszra a környéken élők, ma csak nyerhetnek mindennek a lét­rejöttével, hiszen elképzelhe­tetlen bármiféle hátsó szán­dék, vagy bármiféle előírás megkerülése. Ezek pedig igen szigorú előírások... Ne az indulatok, a tények döntsenek! Részlet a korszerű hőkezelő üzemből Dr. Rapcsák Tamás pro­fesszor, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete Operációkutatás és Döntési Rendszerek Osztályának veze­tője igazi tudóstípus. Szerény, közvetlen, épp ezért megnyerő alkat. Mindjárt elém helyezi a vas­kos dokumentumot, amelynek címe a következő: Részletes környezeti hatás- tanulmány az apci Qualität te­lephelyén tervezett hulladék­akkumulátor-feldolgozó létesí­tésére. A hosszúság, a terjedelmes- ség kissé meglep, de rögvest megnyugtat, s mindjárt sorolja a magyarázó részleteket:-A HAF Rt. megbízásából végeztük el ezt a felelősségtel­jes munkát. Vezetésemmel 15- en munkálkodtunk azért, hogy felelősségteljes, pártatlan, füg­getlen összegzés szülessen. Olyan, amelynek adatait érde­mes megvizsgálni, mérlegelni. Hadd mondjam el, hogy termé­szetesen jártunk a helyszínen is, azaz, alaposan tájékozódtunk. Felmértük a helyzetet, s a látot­tak, a tapasztaltak ismeretében kerestük az objektív megoldást.- Mire jutottak? Ismét tömören, világosan, egyértelműen fogalmaz:- Azt hiszem, az a leghelye­sebb, ha utalok végső következ­tetéseinkre. Ezekben kiemeljük azt, hogy hazánkban elkerülhe­tetlen ez a lépés. Valahol tehát ki kell alakítani ezt az üzemet. Az a cél, hogy ez a legideáli­sabb- helyen történjék meg, vagyis begyűjtési, szállítás­szervezési szempontból köz­ponti fekvésű legyen; a terüle­tet a tevékenység környezetter­helésével szemben kis érzé­kenység jellemezze; megfelelő út- és vasúthálózati kapcsolattal rendelkezzen; a munkálkodás­nak legyen hagyománya és szakirányú munkaerőháttere, s megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésre. Kijelentettük, hogy a fentebb említett szem­pontok a Qualitalnál és környe­zetében igen szerencsésen telje­sülnének. Nem feledkezik meg arról sem, hogy az erre vonatkozó mozzanatokat megemlítse:-A várható ólom-emisszió, a területi ólomkibocsátási ha­tárérték két kéménynél, 36 mé­teres magasságra számolva, egyáltalán nem aggasztó. A többi komponens esetén sem közelíttetik meg a határérték. A keletkező hulladékok egyrészt a technológiába forgattatnak vissza, másrészt engedéllyel rendelkező veszélyeshulladék­lerakóba kerülnek. így aztán normál üzemmód esetén kör­nyezetszennyeződés nem vár­ható. Kedvező a zárt rendszerű vízfelhasználás, illetve -vissza­forgatás is. Ebből eredendően nem kell számítani ipari szennyvízkibocsátásra. Ezért csak azt mondhatom, hogy az elképzelést környezetvédelmi szempontból nem lehet elutasí­tani. Az se kérdőjelezhető meg: ha a technológiai fegyelmet be­tartják, akkor nem adódik semmi probléma. Elismerem: a nyugtalanság jogos, de csak addig, amíg az érintettek nem mérlegelik az általunk felsora­koztatott bizonyítékokat, nem vizsgálják meg a digitális tér­képeket, amelyek jelzik az ólommal és a kén-dioxiddal összefüggő motívumokat. Fele­lősségtudattól áthatva jelentem ki azt is, hogy a zagyvaszántói- aknak sem kell tartaniuk az ál­taluk kedvezőtlennek tartott széljárás miatt sem. Arról nem is szólva, hogy a pillanatnyi hir­telenkedés oda vezethet, hogy megfeledkeznek a jövőről. Átlapozom a kötetet, aztán kezembe kerül a Környezetvé­delmi Felügyelőség véleménye, ebből idézek most: „A hatástanulmányt összes­ségében igen alaposnak és jó­nak tartja a Felügyelőség". Végül is azzal válunk el, hogy február 17-én rajtol az újabb forduló. Ekkor a szakér­tők is a helyszínre utaznak.- Abban bízunk, hogy kon­centrálnak arra, amit mondunk. Minden kérdésre készséggel válaszolunk, azt kívánva előse­gíteni, hogy ne az indulatok, hanem kizárólag a tárgyilagos érvek döntsenek, mert ez a- megoldás szolgálja mindenki javát. Legyen így... SZERZŐK: Kis Szabó Ervin Pécsi István Fotó: Perl Márton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents