Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

1997. február 15., szombat Mozaik 13. oldal A polgármester Oldal Alf­réd, a mind­máig tiltakozó zagyvaszántó- iak polgármes­tere higgadtan fogalmaz. Ak­kor is, ha meg­jegyzéseit oly­kor kétségbe vonja a zsurnaliszta. Nem sér­tődik meg, mert érzi a pártat­lanságot, s azt a szándékot, hogy az újságírót kizárólag az vezérli, hogy a helyiek számára egyértelműen kedvező, előítéle­tektől mentes, minél több ember számára sokrétűen kamatozó döntés formálódjék. Precízen ismerteti a történet krónikáját. Utal arra, hogy igen későn értesültek a HAF Kft. óhajáról. Ettől függetlenül a képviselő-testület gyorsan fog­lalkozott a témával. Igaz, a dön­tést nem vállalták, azt az itteni­ekre hárították, mondván, ha kell, népszavazás foglaljon ál­lást. Véleményekre hivatkozik. Mi is felsorakoztatjuk az azok­kal ellenkezőket. Többek között arra utalunk, hogy nehezen érthető az, hogy csak az indulatok csatáznak, mert ilyenkor kikapcsol a hig­gadt ész, s aligha születhet megnyugtató megoldás. Mind­össze az egyébként se jó légkör mérgesedne tovább. Ezt azért említjük, mert je­lezte: az egyik összejövetelt a felforrósodott atmoszféra miatt be kellett fejeznie, mert attól tartott, hogy komolyabb prob­lémák is adódhatnak. Bár továbbra is hangoztatja a határozott nemet, kérdésünkre mégis így fogalmaz:- Ha február 17-én - itt ren­dezünk közmeghallgatást - az ide érkező szakemberek meg­győzik az ittenieket, akkor ne­kem az a kötelességem, hogy választóim döntése előtt fejet hajtsak, s mindent megtegyek annak valóra váltásáért. Az ügyvezető igazgató A zagyvaszántói Montvai György annak az Energia Kft.- nek ügyvezető igazgatója, amely a BT Holding Öntöde Kft.-hez tartozik.- Hőenergetikusként kezd­tem. 1978-ban végeztem a vil­lamosipari főiskolán. A haj­dani cég, amelynél elhelyez­kedtem, 1330 személyt foglal­koztatott. Reménykedtem, s mindent megtettem azért, hogy megfeleljek a kívánal­maknak. Amikor lezajlott az átalakulás, akkor a régi üzem helyén létesült vagy megtele­pedett kft.-k környezetvé­delmi tevékenységét szervez­tem. Voltaképpen ma is ellá­tom az efféle teendőket. Úgy véltem, szükségeltetik a szak­irányú végzettség is. így aztán megszereztem a környezetvé­delmi mérnöki diplomát is. Arra is utal, hogy kiegyen­súlyozott családi légkörben él.-Az otthoni háttérnek kö­szönhetően szabadidőmben kikapcsolódhatok: olvasok, horgászom, hogy aztán ener­giával feltöltve megint köny- nyen menjen a helytállás. Szóba kerül a tervezett HAF ügye. Erre így reagál:- Számomra nem mérv­adóak az indulatok. Ha rajtam múlna, akkor kizárólag a tu­dományosan igazolt, alátá­masztott tényekre alapoznék, mert jövőt másképp aligha le­het építeni. Nem szimpatikus számomra az, hogy hol a ló egyik, hol a másik oldalára ve­tődünk. Természetesen nem elégszem meg az elvi kijelen­tésekkel. Már eddig is átta­nulmányoztam azokat a do­kumentumokat, amelyekhez hozzáférhet­tem, s ezek ismeretében vallom azt, hogy akkor cselekszünk helyesen, ha nem ódzko­dunk, s az üzemre sza­vazunk. Számos előnnyel jár, s ezeket vétek lenne elszalasz­tani. Ezeket azonban csak hig­gadt szemlélettel mérlegelhet­jük. Nemcsak Apcon, hanem falumban is. Megértem az el­lentábort is, mindössze arra számítok, hogy ők ugyanígy közelítenek a témához, s az esetleges, a vélt negatívumok mellett kíváncsiak azokra a pozitívumokra is, amelyek nemcsak másutt, nálunk is kamatoznának. A próbaöntő Az apci Tóth Sándor kilenc esztendeje munkálkodik a cégnél.- Betanított öntőként al­kalmaztak. Utólag visszapil­lantva határozottan örülök an­nak, hogy ide pályáztam, hi­szen figyelembe vették, mél­tatták igyekezetemet. Ilyen körülmények között az ember a tőle telhető legtöbbet nyújtja. Megbizonyosodtam arról, hogy ezt honorálják is. Pillanatnyilag már próbaöntő­ként szorgoskodom. Azok kedvéért, akik nem ismerik ezt a beosztást, hozzáteszem, hogy az öntők mestere lettem. Szóba esik a kereset is. A havi 60 ezer bruttó talán nem túl nagy fixbér, de biz­tonságot jelent. Egyébként is nem a fizetség alacsony, ha­nem az árak túl magasak. Elégedettségének titka az, hogy számíthat a famíliára, az ezernyi örömöt okozó két gye­rekre.- Ha marad üres órám, ak­kor a televíziót nézném. Csak az a baj, hogy néha alig akad magvas, tanulságos látnivaló. Kicsit túlzásként hangzik, de az egyes és kettes magyar csa­tornán szinte mindig silány a kínálat, pedig szeretem a ran­gos, a kellemes kikapcsolódást nyújtó krimiket. Akárcsak kollégáit, őt is foglalkoztatják a közéleti té­mák, mindenekelőtt a helyi vonatkozásúak, így a tervezett akkumulátorfeldolgozó létesí­tésének kérdése is.- Értelmes ember aligha vi­tatja, hogy erre szükség van Magyarországon, hiszen a pil­lanatnyi állapotok mindennek nevezhetők, csak ideális­nak nem. Azt azért el kell ismemi, hogy az érintett te­lepülések számára jót is tartogatnak. Elég csak a munkanélküliség csökkenté­sére, a növekvő önkormány­zati bevételekre utalni. Ám ha konkrétan beszélünk, akkor mégis ódzkodom, s azt mon­danám, hogy nem ide való.- Hallott arról, hogy az érintettek biztosítanák a meg­felelő garanciákat, s így volta­képpen csak az előnyökkel kellene számolni?-Tájékozódni kell, mert még élnek bennem a fenntar­tások... A szakszervezeti titkár Paskó László először öntő volt, majd miután megszerezte a hőkezelői szakképzettséget, előbbre lépett.- 55-60 ezer forintos bruttó keresetem talán szerény summa, de olyan alap, amire mégiscsak számíthatok. Egyébként arra törekszem, hogy biztonságot szavatoljak mások, kollégáim számára is. Ezért vállaltam el a szakszer­vezeti bizottság titkári teendő­inek ellátását. Önkéntelenül is adódik a kérdés: nem jár-e hátrányokkal az érdekvédelem.- Lehet, hogy nem könnyű, de mégis szép megbízatás ez. Tapaszta­lataim min­denképpen kedvezőek. Olyan cég ez, amely egy­aránt eltartja a munkálta­tót, a tulajdonost és a munka- vállalókat. Kétségkívül adód­nak alkalmankénti konfliktu­sok, de ezeket a súrlódásokat vállalni kell, mert végül is csak megszületik az óhajtott, a várt konszenzus. Véleményem sze­rint a mai közéleti tevékeny­ségnek semmi köze nincs a hajdani funkcionáriusi maga­tartáshoz. Konkrét ügyekben kell tárgyalni, vitatkozni és megegyezni. Az a felemelő tu­dat, hogy ez az egyetértés még­iscsak kialakul. E szimpatikus nézőpontból következik az is, hogy nem húzódozik az állásfoglalástól semmilyen téren:- A HAF kérdése valóban foglalkoztatja az itt élőket. Ez természetes, érthető. Azt hi­szem, az itt-ott felbukkanó ódzkodás is. A magam részé­ről azt hangsúlyoznám, hogy a munkahelyteremtés határozott ígérete ebben a körzetben na­gyon is megfontolandó javas­lat. Ugyanakkor számításba kell venni a különböző hatáso­kat is. No nem előítéletekkel felvértezve, hanem azok nél­kül. Azt azért nem árt tudomá­sul venni, hogy a lakosság nem hozzáértő, ezért megérné egy­két tájékozottabb kollégát vagy helybelit elvinni oda, ahol már működik egy ilyen üzem. Hadd szerezzenek ta­pasztalatokat, hogy beszámol­hassanak róluk... Legalább lesz miről tárgyalni azokkal, akikben jobban bízunk, mint másokban. A műszaki ügyintéző 1988-ban végzett a hatvani szakmunkásképző intézet köz­lekedésgépészeti szakközépis­kolai tagozatán Nagy Viktor, aki jelenleg - tavaly december óta - műszaki ügyintézőként munkálkodik. A 27 éves fiatal­ember feleségét az apci bölcső­dében dajkaként alkalmazzák.- Az anyagiakkal aligha büszkélkedhetek. Elsősorban nem a saját keresetemre célzok, hanem a pároméra, akinek - pontosan írja le, mert így-igaz - havi 15.700 forint bruttót fizet­nek. Még az a szerencse, hogy a nagymamám befogadott ben­nünket, mert megértette, hogy a pályakezdés vesződséges sza­kasz az ember életében. Bízunk abban, hogy jön majd forintdú- sabb időszak is, amikor gyor­sabban jutunk valamire. Arra utal - nem ő az egyetlen -, hogy otthonülő típus.- Ebből szinte következik, hogy számomra a pihenés az olvasás és a tévénézés. Mind­nyájunknak kell egyfajta fel­üdülés, hiszen különben képte­lenek lennénk arra, hogy más­nap ott folytassuk, ahol abba­hagytuk. Társaihoz hasonlóan őt is iz­gatja, érdekli az, hogy mi törté­nik körülötte:- Mostanság valóban a HAF- ról beszél, vitatkozik mindenki. Nincs ebben semmi külö­nös, hiszen számos vonat­kozásban befo­lyásolhatja jö­vőnket. Megér­tem azokat, akik csak ala­pos tájékozó­dás után képesek dönteni. Sze­rintem annyi már világos, hogy az lenne a helyes, ha az embe­rek felszámolnák a bennük mű­ködő, ható régi,-rossz reflexe­ket, s nyitottabbá válnának. Ha így tennének, akkor, ha kritiku­san is - egyébként ez a helyes -, de csak rádöbbennének a nem lebecsülendő előnyökre is, amelyek révén valamely egész­séges előrelépés bontakozhatna ki errefelé is. Természetesen - s ez is jogos — sürgethetnék azokat a techno­lógiai garanciákat, amelyek megnyugtatnák a kissé felbor­zolt kedélyeket, mert az ordas indulatok semmi jóra nem ve­zetnek. Tisztában vagyok azzal, hogy jó néhányan - főként a zagyvaszántóiak - attól is tar­tanak, hogy az ottani házak ára csökkenne. Arra is gondolniuk kellene azonban, hogy ez csak egy feltételezés, hiszen ha nincs gond, akkor minden rendben. A szerszámkészítő Krizsán Zoltán Apchoz kö­tődik. A szerszám- készítő hű maradt első munkahe­lyéhez. 1973 óta munkálkodik itt.- Bizonyos idő után az em­ber szeret visszapillantani. Még akkor is, ha az a mérleg nem minden szempontból kedvező. Mi tagadás: valaha egyáltalán nem fizették meg a hozzáértést, azokat a szakmunkásokat, akik mesterségük avatott művelőivé váltak. Gondolom, ezzel egyet­értenek azok, akik velem egy- ívásúak. No, ez nem azt jelenti, hogy napjainkban dúskálunk a javakban, mégis a biztonság és a megbecsülés rendkívül sokat jelent számunkra. Az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy a felbomlóban lévő régi nagyvál­lalattól elküldték, azaz munka- nélküli lettem. Az ilyesmi egy­általán nem felvillanyzó érzés, hiszen a talajtalanság hosszú távon idegőrlő. Épp ezért örül­tem annak, hogy az Öntöde BT. visszahívott. Ez ugyanis nem­csak létlehetőséget jelentett számomra, hanem azt is, hogy értékelték azt, amit korábban tettem, ez a magyarázata annak, hogy a kötődésem erősebb, mint valaha. Egyébként a ma­gam részéről mindig is kész voltam áldozatokat' hozni. Le­érettségiztem, sőt a kohóipari szakközépiskolát is elvégez­tem. Annál is inkább, mert tisz­tában vagyok azzal, hogy va­lamiért valami jár. Büszkén emlegeti 16 eszten­dős lányát, aki a fóti képzőmű­vészeti középiskola diákja.- Az asszonnyal együtt - mellesleg ő is itt dolgozik rönt­genlaboránsként - ez olyan ga­ranciát ’ jelent, hogy később majd viszi valamire. Ezért az­tán nem háborgunk a magas ta­nítási költségek miatt sem, hol­ott kettőnk nettó havi 55 ezré­ből elég tetemes summát igé­nyel mindez. Ő a HAF-igenlők közé tarto­zik, s mindjárt meg is indo­kolja, miért:- Ha a biztonsági berendezé­sek hiánytalanul működnek, ha nem adódik semmiféle zavar, akkor nincs ok az aggoda­lomra. Nem szabad visszalépni, elég volt már abból, hogy min­denki szétdobálja az elhasznált akkumulátorokat, s ezek szeny- nyezik a környezetet. Erre is kellene gondolniuk azoknak az időseknek, akik csak azért is a nemet hangoztatják. Az Alutömb Kft. a BT Hol­ding része. Itt raktáros-gépkezelő Sán­dor József, aki büszkén emle­geti, hogy 29 esztendeje tevé­kenykedik a cégnél.- Számos funkciót betöltöt­tem, többféle teendőt láttam el. Voltam programozó, főmű­vezető, vállalati diszpécser, üzemvezető-helyettes. 1968- ban szereztem gépipari tech­nikusi oklevelet, amelyet az­óta sokrétűen kamatoztattam. Nem tagadja, hogy az úgy­nevezett rendszerváltozás őt is - akárcsak másokat - kissé kellemetlenül érintette.- Nem panaszkodom, de hát ez az igazság. Minek hall­gatnánk arról, hogy a hajdani 1200 dolgozóból mindössze 400 maradt? Azt hiszem, eh­A raktáros hez felesleges kommentárt fűzni. Egyébként is olyan érte­lemben maradtam baloldali, hogy ezen az oldalon dobog a szívem, s nehezen viselem mások baját, gondját. Akkor sem, ha egyéni körülményeim nem túlságosan rosszul ala­kultak. Fiunk és lányunk meg­találta számítását. Feleségem - valaha cukorgyári admi­nisztrátor volt - már nyugdí­jas. Kedvelem az olvasást, s természetesen a focit is. Annál is inkább, mert másfél évtize­dig magam is rúgtam a labdát. Kedvet leltem az effajta ki- kapcsolódásban.-Közügyekben is készség­gel hallatja szavát.-13 esztendeje Zagyva- szántón építkeztem, azaz oda- valósinak vallhatom magam. Ennek elle­nére nem vál­lalok közös­séget azok­kal, akik in­dokolatlanul fújtatnak az akkumulátor­feldolgozó üzemre. Azt javasolnám nekik, hogy te­gyék félre szubjektív érzései­ket, s kizárólag a tényeket ve­gyék figyelembe, s ezekhez mérten alakítsák ki álláspont­jukat. Ha így cselekszenek, akkor rájönnek: nem akármi­lyen ajánlattal szembesülnek, hiszen legalább 200 embert foglalkoztatnának ebben az üzemben. Nem is szólva az önkormányzatok támogatásá­ról, többletlehetőségeiről. A termelési igazgató Élénk szellemű, vitatkozó, vérbeli disputázó típus Jamb- rik Zoltán, az Öntöde Kft. ter­melési igazgatója. 1971-ben végzett Salgótarjánban az ot­tani gépipari technikumban ál­talános gépésztechnikusként.-Két esztendőt az NDK- ban, Magdeburgban töltöttem, munkálkodtam. Nem bántam meg ezt a döntést, hiszen nem­csak tapasztalatokat szereztem odakint, hanem megtanultam a német nyelvet is. Olyan nye­reség ez, amit később sokré­tűen kamatoztathattam. Szor­goskodtam - ugyancsak két esztendeig - a Mátraaljai Szénbányáknál. 1976-tól azonban kizárólag ide kötő­döm. Szólunk - ez valahogy így természetes - a valamikor oly reménytel­jesnek tűnő rendszervál­tozásról is.- Mások­kal együtt én is jókorát csa­lódtam, oly­annyira, hogy ez a kellemet­len érzés mindmáig kísért. Ez akkor is zavar, ha magánsor­somra nem mondhatok semmi rosszat. Az asszonnyal együtt annyit összehozunk, hogy majd' mindenre futja. Azt azért hozzátenném, hogy az én 80, az ö 40 ezer bruttója is el­fogy, vagyis tartalékolásra a mai viszonyok között nem na­gyon jut. S azt se felejtsük el - mert ez aligha vitatható -, hogy itt elértem azt, amit sze­rettem volna, amire gondol­tam, amire számítottam. Az is megnyugtató, hogy a kedvező családi háttér - két gyerekem közül a fiú negyedikes, a lány harmadikos gimnazista a hat­vani Bajzában — mindig segít abban, hogy úrrá legyek a pil­lanatnyi nehézségeken. Nem titkolja, a HAF ügyé­ben neki nehéz tárgyilagosnak maradni, hiszen anyósa Zagy­vaszántón él, méghozzá a le­endő üzemhez igen közel eső, első utcában.-Mégis azt állítom, hogy blődség lenne kihagyni ezt a lehetőséget. Mindenkinek azt ajánlanám, hallgassák meg higgadtan a független szak­embereket, ők ugyanis sem pro, sem kontra nem érdekel­tek a témában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents