Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

Repülj madár, ha lehet, avagy SUPERCRACK" • 1164888 91 <? A január 24-26. között Baselben megrendezett Postagalamb Olimpián Magyarország szárnyasai igen szép eredményeket értek el. A szépséget, külalakot dí­jazó standard versenyben a hímek az 5. és a 7. helyen vé­geztek. A sport kategóriában - rövid távon - az első tíz kö­zött három hazai galamb is volt, az általános kategóriá­ban pedig az első díjat hozta el Peller József „verseny­zője”. Ennyi a hír. A galam­bászokon, tenyésztőkön kívül kinek mond ez valamit? Huszti Sándorral, a Mátra Pos­tagalamb Klub tagjával, lelkes galambtartóval beszélgetve de­rül ki, hogy itt nem egyszerű hobbiról, hanem szenvedélyről van szó. Laikus kérdéseimre kimerítő, csodálkozásra kész­tető, és néha megdöbbentő vá­laszokat kapok.- A postagalambot a sirály és a házigalamb keresztezéséből nemesítették ki Belgiumban. Már ókori források is utalnak e madár üzenethordó jellegére, a klasszikus, mai értelemben vett postagalambot azonban néhány száz éve alakították ki. A te­nyésztés őshazája és máig alapvető bázisa Belgium. Innen származnak a legjobb tulajdon­ságokkal bíró, legjobb vérvo­nalú dinasztiák. Az első világháborúban ga­lamb-hadtestek teljesítettek szolgálatot a különböző hadosz­tályok között. Több esetet is­merünk, amikor a harci gázok bevetése miatt elpusztult állatot katonai díszpompával temették el, Angliában például síremléke van egy tábornoki rangú pos­tagalambnak. Olyannyira fontos szerepük volt a harcászatban, hogy a má­sodik világháború alatt - ami­kor a németek megszállták Belgiumot - a lakossággal be­szolgáltatták a háznál tartott ga­lambokat, nehogy ellenőrizhe­tetlen üzeneteket közvetíthes­senek. Mivel az emberi találékony­ság határtalan, napjainkban nagy előszeretettel használják a postagalambokat ékkövek csempészésére.- Hogyan tájékozódnak a ga­lambok?- A szemük elég gyenge, s csak másodlagos szerepet ját­szik. Alapvetően a hallásukkal tájolnak. Bemérik magukat a Föld mágneses mezejéhez, a hosszúsági és szélességi fokok­hoz. A galamb mindig az ottho­nát találja meg, mindig csak hazarepül. Nem lehet tehát el­küldeni egy adott címre, vagy számára ismeretlen helyekre. A fészkét keresve viszont átrepüli a magas hegyeket, és akár az óceánt is. A látásnak már csak a dúc közelében van jelentősége, amikor a pontos helyet, a pad­lást keresi.- Mivel tudják gyors hazaté­résre ösztönözni őket?-A galamb monogám állat. Mielőtt versenyre visszük, rö­vid időre összeengedjük a pár­jával. Ilyenkor tulajdonképpen Postagalambászat - olimpia után hozzá igyekszik vissza. Ha pár- zani is engedjük őket, akkor a tojások várható kikelésének idejéhez igazodik. Késztetést érez, hogy a fiókák kibújására hazaérjen.-Milyen gyors egy átlagos képességű postagalamb?- Az időjárástól és a szél irá­nyától függően óránként 60-120 kilométeres -sebességre képesék.- Saját tenyésztésű galam­bokat tartanak a galambászok, vagy nevesebb tenyésztőktől vásárolnak?- Általában vannak jó gene­tikusok és jó versenyeztetők. A kettő nem mindig ugyanaz. A magyarországi postagalamb-ál- lomány zöme Belgiumból származik, bár érdemes meg­említeni Anker Alfonz nevét, aki a Kaposvári Allattudományi Egyetemen fantasztikus geneti­kai eredményeket ért el galam­bokkal. A galambtartók két célból vásárolnak. Ha versenyeztetni akarják az állatot, harmincna­pos kora körül kell megvenni, ugyanis a galamb ekkor válik önállóvá, s ilyenkor még meg lehet szoktatni egy új helyen. 2-3 éves galambokat már te­32670«# / 04 "ROCKY" Az első díjat hozta el Peller József „versenyzője” nyészállatnak szoktak vásá­rolni. Egyébként nem olcsó sport: ezer márkától kezdődnek az árak. Egy hosszú távú verseny győztese nemrégiben egymillió belga frankért kelt el.- Mennyire szer­vezett nálunk a pos­tagalambászat ?- Megközelítően négyezer magyar galambászt tartanak nyilván. Érdekes, hogÿ többségük ál­landó munka mel­lett, amatőrként fog­lalkozik ezzel, bár nagy pénz van eb­ben a sportban, pláne azokban az országokban, ahol fogadni lehet a ver­senyekre. A Nemzetközi Postagalamb Szö­vetségnek (FCI) a vi­lág minden táján vannak nemzeti szervezetei. Nálunk az országos szövet­ség kerületi klu­bokra, ezen belül pedig egyesületekre tagolódik. A Mátra Postagalamb Klub 12 egyesületből áll, s mintegy 160 tagot számlál.- Hogyan edzik a versenyző­iket?- Klubunk Ausztriából és Németországból röptét. Ez azt jelenti, hogy szombaton délelőtt gyűjt­jük össze a galambokat, elszállítják őket a meg­adott helyre, mi pedig ott­hon várjuk az érkezést. Egy speciális, hi­telesített indí- tóóra segítsé­gével mérjük az időt, az eredményeket pedig jegyző­könyvezzük. Nagyon szigorú versenyszabályzatunk van. Az ohmpiát kétévente rendezik meg. Itthon január első hetében kerül sor a felmérő verse­nyekre, az itt elért eredmények alapján szerzi meg a galamb az olimpián való részvétel jogát, amit január utolsó hetében tar­tanak. A szabályok keménységére szükség is van. Legújabban a galambokat is doppingolják kü­lönböző szem-, orr- és garat- cseppekkel, amelyek felgyorsít­ják az anyagcserét és fokozzák a teljesítményt. A humán spor­tok után így a galamb-olimpián is gyakorlattá vált a dopping­teszt alkalmazása.-A kétévenkénti nemzetközi versenynek állandó helyszíne van?-Nem, mindig más és más ország ad otthont a világ leg­jobb galambjainak a verseny idejére. Magyarországon már a hetvenes években volt olimpia. A közeljövőben, a magyar pos­tagalambászat 100 éves évfor­dulóján ismét szeretnénk el­nyerni ezt a megtiszteltetést. Jónás Ági nj R. i Auw?!! “AT GÁL ELEMÉR Fényes szelek R eménytelenül ültek ket­ten az asztalnál. Tiszta volt a vendéglő, néhány vendéggel. Már a forint járta, de keveseknek telt belőle italra. A két fiúnak csak fél borra futotta. Nem is voltak fiúk, csak annak látszottak. Meg­őriztek valami szép álmot a múltból, talán ez fiatalította őket. Pedig megjárták a hadak útját. A nyugati frontról tértek haza, frissen diplomáztak itt­hon közgazdaságtanból, de hi­ába kopogtattak állásért, ami­kor kiderült, hogy amerikai hadifogságból szabadultak, rossz a marhalevelük, mo­tyogta a tisztviselő, ezzel még a bőrüket se vihetik vásárra. Pedig ők is szeretnének egy téglát a helyére tenni ebben a hazában. Ezért koccintottak szótlanul, és nem érdekelte őket, ami ké­szül a téren. Fiatalok vörös zászlók alatt gyülekeznek. A piros selymen fenyegetően lo­bogott a szélben a sarló és ka­lapács. Elszánt fiúk és lányok hada torkaszakadtából énekli, hogy zászlóikat fényes szelek fújják, és ha ők elindulnak, a világ sarkából kifordul. Né­hány nemzetiszínű zászló is akad elvétve, de azok össze­csavarva nyugodnak egy-egy vállon. Azokat fényes szelek nem fújják. A vörös lobogós forradalmi csapat tavaszi nagy- takarításra készül, elsöpörni mindent, ami régi. Behallatszik az ivóba is a hullámzó dalfoszlány, de a két fiút nem zavarja. Az örömtelen csendben Béla szólal meg:- Még a bornak is elveszett a régi jó íze, zamata.-Megvan annak, csak mi nem érezzük - hangzott az ön­vád Feri szájából. - Velünk van baj. Kiestünk a tyúk alól. Nem kellünk senkinek. Min­den nélkülünk folyik tovább.- Igen, mert mi a vesztes ol­dalán fejeztük be a háborút - tette hozzá Béla.-Te, Béla, nem is olyan rossz a vesztes oldalán állni. Tisztességesebb, mint áruló­nak lenni. A győztesek közt la­pulnak az átpártolt árulók, és rettegnek, mikor lesz a szá­monkérés napja. Tudd meg, a vesztes mindig erősebb, mint azelőtt. A vereségből többet tanul, mint a győztes saját dia­dalából, és ez a titkos tudás még félelmetes is lehet...- De most sokáig fog aludni az a tudás, mert nagyon a pad­lón vagyunk... Erre a megállapításra Feri nem válaszolt, mert a sarokasz­talnál erősen nézett feléjük egy lány forma nő. Tekintetével Bé­lát vette célba. Feri oldalba bökte barátját, nézzen csak arra. A nő felállt és feléjük indult. Béla érezte, hogy látta valahol ezt a lányt, de most a kék kosz­tümben, ahogy közeledett, nem tudta eldönteni, színésznő-e vagy amerikai sztár. Emlékei­ben gyorsan lapozott, de a le­ány segített, mert egy széket húzott maga alá, és közel ült Bélához. Megrázta szőke haj­koronájának sűrű lombját, és kacérkodva kérdezte:-Nos, ki vagyok? Nem is­mersz meg...? Várj, hadd segít­sek. Mi jut eszedbe, ha ezt hal­lod? Ludwigsstadt.- Zsuzsa! - kiáltott fel Béla, egyből kiegyenesedett, a lány nyakába borult, majd eltartotta magától az arcot, hogy távo­labbról is láthassa. - Hihetet­len, csakugyan te vagy?- És nézz csak arra - mutat a lány az asztal felé, ahonnan el­jött. - Az a másik arc kire em­lékeztet?- Judit lehne?- Ő az, személyesen. De most gyertek az asztalunkhoz. Sok mondanivalónk lesz egy­másnak. Szaporán, fiúk! És odaültek az asztalhoz, megtudták, hogy a férfit Wolf­nak hívják, újabb italokat ren­deltek, és rántott húst körítés­sel, fizettek, aztán magukra hagyták, hogy emlékezzenek, mert neki fontos dolga akad a téren. Majd visszajön. Zsuzsa, Judit és Béla emlé­kek kockáit rakták össze arról a hideg februári napról, amikor megismerkedtek. Béla lovas szekéren hozta századának a napi fejadagot, és apró csala­fintasággal valamivel többet. Csak egy fegyveres német kí­sérte, aki öreg volt és szófián. Ludwigsstadt volt az állomás­helyük, és a kisváros határában munkaszolgálatos zsidó lányok csákányolták a fagyos földet lövészároknak. Őket két német katona őrizte, szintén öregek. Béla megállította a szekeret, mert egy lány kiáltozta, hogy ők is magyarok. Zsuzsa szaladt elsőnek a szekérhez, és mintha régóta ismerné Bélát, kérlelte: „Adjál egy kis kenyeret, mert éhen veszünk.” Béla egész ke­nyeret adott, néhány konzervet is, de a német is megmozdult, adakozott ő is, megnyugtatta Bélát, a számadást ő elintézi. Juditnak is jönnie kellett, mert egy zsákra való elemózsiát kaptak. Aztán rendszeressé vált a találkozás, s a lányok kérdezték, mikor érkezik me­gint a szállítmány? És jött, hogy legyen erejük lövészárkot ásni, és ne ők legyenek a sánc első elesett hősei. Miután Wolf visszatért, kér­ték a lányok, ennek a két fiú­nak szerezzen állást, de hamar. Wolf csak lapozott noteszában, megadott két címet, még ma je­lentkezzenek, csak mutassák fel a cédulát, amire csak annyi volt ráfirkantva hogy: 1947. március. Béla és Feri nem akart hinni a szemének, fülé­nek,Ihogy csak ennyibe kerül egy pénzkereső állás. Hát mégiscsak vár rájuk egy tégla, hogy a helyére tegyék ebben a hazában? Feri azonban nem maradt adós egy baljós megjegyzéssel.- Csak nehogy drágán fizes­sünk meg azért, úgy tíz év múlva...

Next

/
Thumbnails
Contents