Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

Æk'

I

Egy színházi szabónő dossziéjából

Sok jó ötlet, kevesebb kiadás

Szeretem az ízesen, színesen beszélő, mesélő embereket. Élvezem kerekdeddé formált, valósághű sztorijaikat. Tetszik, amit mondanak, mert így is lehet jól múlatni az időt. Ráadásul az ember holtig tanul.

Ilyen alkat Szökőné Csizmadia Mária, aki először arra kért, hogy becsüljem meg'a korát. Nem találtam el, mert legalább 15-16 esztendővel fiatalabbnak minősítettem.

Később aztán kiderült, hogy mi a megőrzött fiatalságának titka. Ugyan nem fogalmazta meg, de a diskurzus után egyértelműen kiviláglott, hogy az állandó szellemi ébrenlét, a folytonos kezdeményezés, a minden apró tévékenységben értelmet lelés varázslatának magyarázata.

Végighallgattam sorsának fordulóit. Mást annyi tehertétel, mint ami neki jutott, letaglózott volna, ám ő túltette magát a súlyosbodó gondokon, s mindig előre nézett, folyvást a jövőt firtatta.

A nehézségeket csak mellékesen említi, pedig áldozatosságból is jelesre kellett vizsgáznia. Úgyszólván valamennyi évtizedében.-Majd hatvan évig működtettem női divatszalonomat, azért maradhattam maszek a Rákosi-rezsim idején is, mivel egyedül dolgoztam, így aztán békén hagytak. Később - mihelyt arra mód adódott - kissé terjeszkedtem. 1962-ben már egy segédet és egy tanulólányt is alkalmaztam. Fantáziát láttam abban, amit csináltam.

Úgy látszik, erre mások is felfigyeltek, mert amikor Rácz

Ilona, az egri Gárdonyi Géza Színház szabásznője súlyos beteg lett, a gazdaságvezető, valamint az igazgató megkerestek, s azt mondták: jöjjön hozzánk, s készítse el Schiller Don Carlosának öltözékeit. Nem sokat töprengtem, igent mondtam. Elsősorban azért, mert valamiféle bohémság - ami egyébként nem rossz vonás - munkált bennem. így aztán hamar megértettem magam az újdonsült kollégákkal.

Eleinte még tapasztalatlanul téblábolt, de hamarosan megtalálta a helyét.- Képzelje el, hogy spanyol gsúléncsak Rubens-képeken láttam. Kezdetben megrettentem, de aztán addig töprengtem, míg remekül sikeredett. Egy biztos, az élet megtanított bennünket takarékoskodni. Mindig kalkulációt kértek tőlem. Az egyik darab színpadra állítására - az öltözékek vonatkozásában - 30 ezer forintot jelöltem meg. A direktor rám dördült: mit képzel, kap 10 ezret. Nem vagyok én Krőzus! Ezt csak azért említem, hogy lehet azért okosan is gazdálkodni azokkal a forintokkal. S még egy: a visszaélés lehetősége fel sem vetődhetett, ugyanis meghatározott ösz- szegre szóló csekket kaptam, s azzal vásároltam Pesten.

A frappáns tippek mindig beváltak. Az említett darabban az Eholi hercegnőt alakító színésznek csipkeruha dukált volna. Erre azonban aligha adódott fedezet. Addig gondolkodtam, míg kitaláltam, hogy műanyag csipkedíszekből válogatom össze a kreációt. A közönség tökéletes illúziót kapott, senki nem vette észre a turpisságot.

Saját magunk köttettük a különböző harisnyákat. Természetesen mi gondoskodtunk a festésükről is, ugyanis valamennyi fehér fonalból készült.

Aztán a premierek hangulatát idézi, neves színészek arcélét villantja fel. S természetesen a teátrumot is, amelynek akkor a Trinitárius utcai Rossztemplom adott hajlékot.- Állandóan telt házaknak játszott a gárda. Érthető is, hiszen remek francia vígjátékokat tűztek ki műsorra. Az is igaz, hogy a közönség kedvelte az operettet. Tapsözönt váltott ki a Bál a Savoyban, amelyben az általam nagyon jól ismert, hozzám eléggé közel került Le- hoczky Éva is játszott. Ruháját nemcsak szabtam, hanem terveztem is. Ezt a fotót hoztam most el, hogy érzékletesebben megelevenedjenek az elmúlt esztendők.

Nehéz búcsúzni tőle, mert vége az önfeledt kikapcsolódásnak, annak a kellemes atmoszférának, amely bizony ritkán jut osztályrészül az élet hétköznapi gondjait tolmácsoló zsurnalisztának, aki pedig éppúgy szomjúhozza a békét, a csendet, a vegytiszta katarzist, mint bárki más.

(pécsi)

A hamar munka csak garantált csődöt szülhet

Tantervek a semmiből?

A NAT-gondok vészesen aggasztóak

A bajokról voltaképpen minden érintett tud, ám igen kevesen szólnak, s azok se úgy, hogy vállalják a nyilvánosságot. Megértem őket: ebben a zűrzavaros korban elég keserűséggel kell birkózni, a pluszterhek vállalása már igen nehezen viselhető.

A zsurnaliszta viszont nem kerülheti el a lényeget. Dolga többek között az, hogy láttassa azokat a konfliktusokat, amelyek a nevelésügyben munkálkodókat foglalkoztatják. Ha valaki évtizedeket töltött el újságíróként, s ráadásul volt gyakorló középiskolai tanár is, akkor bízvást állíthatja, hogy ebben az országban az a gyakorlat, hogy ha nincs káosz, akkor gondoskodunk róla, hogy legyen.

E sorok írója végigélte sok pedagógiai szamárság rajtoltatását. Erejéhez, lehetőségeihez mérten „nekik is ugrott”, s a maga módján egy kissé hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb gyom maradjon. Hónapok óta veszi a jelzéseket, hallgatja az egyértelműen jogosnak tűnő tanítói, tanári, intézményvezetői sóhajokat. Rég összegyűlt már annyi adalék, hogy határozottan állítsa: a kikényszerített hamar munka ritkán jó. Másképpen fogalmazva, veszélyes dolog a Nemzeti Alaptantervet 1998. szeptember 1-jétől rajtoltatni, hiszen ehhez a nagy ugráshoz - nem véletlenül használom ezt a kínai eredeztetésű kifejezést - egyáltalán nem adottak sem a tárgyi, sem a személyi feltételek.

Ne tessenek meglepődni, mert most következnek a bizonyító erejű tények. Nem kis megrökönyödést szült az, hogy az elegáns kivitelű könyvben - amely az elképzelés-csomagot rögzíti - nem tantárgyak, hanem műveltségi területek szerepelnek. Ebből tíz van. Először is el kell dönteni, hogy a hagyomány miként egyeztethető össze az újítással. Ami voltaképpen nem is az, hiszen közel járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy annak idején Németh László hasonló módszerek alapján okította gimnazista diákjait.

Persze, ez nem komoly buktató, ezzel a nehézséggel gyorsan megbirkózik a rutin, s az a szándék, hogy lépést kell tartani a jövő ritmusával, ha egyáltalán beszélhetünk erről. Én inkább azt mondanám, hogy ez az egész csinnadratta egy tűzijátékszerű mutatvány, amelynek valódi hozama meglehetősen szerény lesz. Ha egyáltalán számíthatunk majd ilyesmire.

De hát ez csak a renitens természetemből fakad. Az oktatók nem hadakoznak, hanem igyekeznének alkalmazkodni. Ha lenne mihez.

De sajnos, nincs.

Az előbb említett témakörök csak a tíz osztályig készültek el. Ennek végeztével alapvizsgát kellene tenni, ám a követelményrendszer szintén nem jelent meg. Hiába várják a 11. és 12. osztályra vonatkozó útmutatásokat, ugyanis ilyesmit egyáltalán nem publikáltak.

A majdani érettségi vizsga kritériumait sem tisztázta senki. Az egyes iskoláknak ebben a tanévben precíz taktikai és stratégiai összegzést illik produkálnia, mert ekként szól a regula.

Igen ám, de mire építsenek, miből dolgozzanak, ha a központilag postázandó tanterveknek se híre, se hamva. Céltalanul reménykednek az ezekkel összefüggő egyéb dokumentumokban is. Senki nem küldött „iránytűt” az igazgatói, a tanári munkaköri leírások kidolgozásához.

Kár lenne mellőzni azt, hogy itt súlyos ösz- szegekről, milliárdos nagyságú pénzekről van szó. Épp ezért érthetetlen ez a lassúság, amely távlatilag iszonyatos kapkodáshoz vezet majd, mert hát eldöntetett a Nagy Dátum, s ahhoz bizony alkalmazkodni kell. Ha törik, ha szakad.

A riasztó lista még mindig nem telt be. A szakmai tárgyak esetében legalább ekkora a zűrzavar. Nem tisztázottak a követelmények a gyakorlat vonatkozásában. E nélkül viszont az eszközpark sem teremthető meg. Egyáltalán nem nyilatkoznak az arra hivatottak a tankönyvekről, a segédletekről, a gyakorlati oktatás előírásairól, s arról se, hogy mindez mibe kerül.

Egy már fix: a teljes átállás 17,5 milliárdot követel, s ehhez társítandó még az egyelőre konkrétan meg se fogalmazott tétel, amely a szakképzési intézetekre méretezett.

Minek folytassuk tovább? Ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy mind a főhatóságnak, mind az ügy érdekében munkálkodóknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy milyen legyen a tempó, hogy az úgynevezett továbbképzéseken valóban azt vitassák meg, ami fontos, s ne pazarolják a veszedelmesen „rohanó” napokat a feltupírozott semmire.

Úgy véljük, még idejében küldjük az S.O.S. jelzéseket. Bízva abban, hogy ez egyszer értő fülekre találnak...

PA.

Restaurátorok Nyugatra: gyümölcsöző átképzés

Rehabilitációs program készül a megváltozott munkaképességűeknek

Heves megyét is komolyan megrengette a ’90-es évek elején beköszöntött foglalkoztatási válság. A szakemberek már akkor is állították: a munkanélküliség tekintélyes része tanulással, átképzéssel orvosolható. A ’91 óta működő Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ (ÉRÁK) Heves Megyei Kirendeltsége az elmúlt néhány esztendő alatt már gazdag tapasztalatra tett szert ezen a téren.

Rövid idő alatt új szakmák, foglalkozások, s új igények születtek, művelésükhöz elengedhetetlen a piacképes, korszerű szaktudás - hangsúlyozza dr. Kovács János igazgató.- Heves megye is ahhoz az észak-magyarországi régióhoz tartozik, amely ha nem is olyan komoly mértékben, mint a borsodi terület, de mégis szenvedő részese volt a gazdasági teljesítőképesség csökkenésének.

A következmények enyhítésére hívta életre a Munkaügyi Minisztérium ezt a hálózatot. Mi abban tudunk segíteni, hogy a változások során felszabaduló munkaerőt, az állástalanokat és a munkanélküliséggel fenyegetett dolgozókat értékálló képzettséggel vértezzük fel, illetve a gazdasági szervezetek igényeihez igazodó képzési programokkal segítjük elő a munkahelyteremtést.

Ugyanakkor az is egy valós tendencia, hogy lesznek majd olyan emberek, akik életük jelentős részét munkanélküliként töltik el, ezt persze a szociális rendszernek is követnie kell. A többség számára viszont létezik megoldás.-Milyen tevékenységi körökben vállal szerepet a kirendeltség?- A felnőtt-átképzésben, a rehabilitációban, pályaválasztási és korrekciós tanácsadásban, képességvizsgálatban, álláskeresési technikákban, információkban. De indítunk szakmásító, vállalkozási, számítástechnikai, humánszolgáltatási, menedzser- és mezőgazdasági tanfolyamokat a munkaügyi központ, a munkahely támogatásával, illetve saját költségre.

Eddigi működésünk alatt mintegy 1300 személyt képeztünk át, s a többség sikeresen boldogult az itt megszerzett tudással. Az egyéni sajátosságokra is építő, rugalmas, modul rendszerű képzéshez igen jó tárgyi feltételekkel rendelkezünk: kézműves tanműhely, komplett varroda, keramikus-felszereltség, számítástechnikai szaktan- terem segíti a hatékony felkészülést.

Számos olyan területen indítunk oktatást, ami ma még igazi újdonság, nincs képzési hagyományaidé hamarosan jelentős foglalkoztatási ággá válhat. Ilyen volt tavaly a

felsőfokú banki tanácsadói képesítés, vagy például az idén az egészségügyi operátor, a falusi vendéglátó képesítés. A hangsúly a tanultak gyakorlati hasznosítására, az ismeretek minél hatékonyabb alkalmazására kerül. A számítástechnikához, informatikához kapcsolódó képzés mellett a kézműves, varróruhakészítő, textiljáték-készítő, és a rehabilitációval is összefüggő humán szolgáltatás, ilyen a településügyi szakelőadó, aki a kistelepülések igazgatásában nyújt segítséget, vagy a szociális asszisztens felkészítés is.-Miként érhető el, hogy az átképzésre költött összeg ne pusztán kidobott pénz legyen?- Végigkísérjük a hallgatóink útját. Az elhelyezkedési arány 60-65 százalékos, ami igen jónak mondható. Legnagyobb megrendelő partnerünk, a megyei munkaügyi központ is

folyamatosan figyel a tanfolyamot végzettekre. A velük való együttműködés során - a helyi kirendeltségek felméréseire támaszkodva - azokat a képzési területeket, szakirányokat célozzuk meg, amikre munkaerő-felvevő igény van.

Az őszi állásbörze is igazolta, hogy a munkáltatók keresik a felkészült szövegszerkesztő-gépírókat vagy a számítógépes ügyviteli programkezelőket, de a szociális asszisztenseket is, s nemcsak az önkormányzatok. Ugyanakkor a fa- megmunkálás területén is sok lehetőség van: az asztalos

szakmára épülő fabútor-restaurátor képzés végzőseinek nagy része már külföldön, Németországban dolgozik.

Heves megyében 1992-93- ban elég dinamikusan beindultak a külföldi érdekeltségű vállalkozások, ennek megfelelően

jelentkezett az igény a szakképzett munkaerőre. Hevesen cipőfelsőrész-készítőket, Éger- csehiben & Benetton cég részére bányász-asszonyokból varrónőket képeztünk. De a cégek is kopogtatnak nálunk: a Mátrai Erőmű Rr.-nek például számítástechnikusokat, minőségellenőröket képeztünk.

A vállalkozások, a munkaerő-piaci helyzet és a megbízható prognózisok alapján igyekszünk kiválasztani a megfelelő formát, hogy azt az aktuális képzési skálát tudjuk nyújtani, amire ténylegesen is kereslet van.

Nem csinálunk viszont olyan hangzatos tanfolyamokat, mint felsőfokú hostess-oktatás, de volt stúdió-manager tanfolyam, a résztvevők közül ma már so: kan a helyi médiákban, rádióban, televízióban dolgoznak.- A munkavállalótól egyre igényesebb szaktudást követel a jelenlegi helyzet, ennek megszerzése azonban nem túl köny- nyű.-A változó gazdasági szerkezet, az átalakuló ágazatok friss, értékálló ismereteket követelnek a dolgozóktól, ezek megszerzésére nyújt lehetőséget ez a kisebb, rugalmasabb szervezet.

A hegyközségek igénye alapján most tervezzük, hogy egy speciális mezőőri képzés keretében szakembereket készítünk fel olyan összetett ismeretekből is, mint a környezetvédelem vagy a kriminalisztika. Fontos oktatási programokban is részt veszünk, az Agrárkamara kérésére szerveztünk meg egy olyan stúdiumot, amely a szőlőművelésből, a gazdálkodásból kiindulva a borászattal, illetve

egyéb - jogi, adó-, hitel-, vállalkozási — tudnivalókkal is megismerteti az érdeklődőket.- A munkaerő-piaci és a munkáltatói képzések mellett a megváltozott munkaképességűek számára is nyílhatnak új lehetőségek?- Szeretnénk a rehabilitációs

képzést szélesíteni - megteremtve az ország második rehabilitációs központját -, sőt rehabilitációs tanácsadókat

képezni, akik ennek a területnek alapos ismerői lennének. Segítségükkel feloldhatóvá

válna az a helyzet, hogy a fogyatékosokat a mai magyar viszonyok ne zárják ki az élet számos területéről. Mivel a jövőben az állam egyre kevésbé magát a rokkantsági állapotot finanszírozza majd - az új szabályozás várhatóan jövőre lép életbe -, hanem a megmaradt munkaképességnek megfelelő foglalkoztatást kívánja előnyben részesíteni, ezért a sérült embereket erre a körülményre fel kell készíteni. Hasznosítható képesítést kell a kezükbe adni.

Ebben a megkezdett munkában támaszkodhatunk az Európai Unió támogatására is, a Phare-programból 50 ezer ECU-t pályázaton nyertünk el, és módszertani, szakmai segítségre is számíthatunk. Sokat- mondóak például a németországi tapasztalatok, ahol felmérték, hogy jóval olcsóbb a rehabilitáció, mint évtizedekig fizetni a kiadásokat. A rehabilitációs központ ennek a folyamatnak lenne része, információs bázissal, képzés-előkészítő vizsgálatokkal, amelyek a megmaradt képességeket mérnék fel, s természetesen magával a képzéssel.

Egerben, a Vécsey-völgyben már működik egy ígéretes kezdeményezés: a foglalkoztató-, úgynevezett inkubátor-ház.

K. J.

Korszerű technikával az időtálló tudásért fotó: juhász Nándor