Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
Ne fosszuk meg a mozit egyedi varázsától Vissza kell szereznünk a közönséget! A világhírű operatőr Egerhez kötődik Nem éppen ifjú, közelít a hetedik X-hez... Tekintete mégis arról árulkodik, hogy megmaradt örökös csínytevőnek. Humora egyedi, senki máséval össze nem téveszthető. Átlagon felüli vonzerejének talán ez az egyik legfontosabb összetevője. S az állandó játékon átüt az a veretes, az a tiszta emberség, ami erőt adott Badal Jánosnak a külhoni helytálláshoz. Ahhoz, hogy számára idegen földön is boldoguljon, s igazolja, hogy a magyar igen tehetséges fajta. Az 1956-os forradalom és szabadságharccal - mint mások - ő is azonosult. Ezért jobbnak látta, ha máshol próbál szerencsét. Esztendők teltek el, mégsem adta fel. Lentről indult, s az itthon már ismert szakember - tanított a főiskolán is - odakinn újrakezdett mindent, elsajátítva a hivatásával összefüggő egyéb szakmák tudnivalóit is. Talán ez a magyarázata annak, hogy szívből fakadóan demokratikus. Legutóbb, amikor Egerben egykori produkcióját vetítették, némi baki adódott. Nem háborgott, hanem felballagott a vetítőterembe, s helyrehozta a hibát. Kézfogással köszönve meg gépészkollégája - ezt ő emelte ki így - segítségét. A Filmművészeti Egri Nyári Egyetem legutóbbi kurzusán találkoztam vele először. Akkor már sejtettem: többször összehoz majd bennünket a sors. Elárulta: nosztalgia köti a barokk városhoz, hiszen a Ba- karuhában-t itt forgatták, ezért aztán annak képsorai számára a messze tűnt ifjúságot idézik. Legutóbb megint utalt erre, s komolyan vette azt is, hogy a jövőben szintén számítanak rá. Megkérték, hogy legyen az 1997-es rendezvénysorozat házigazdája, s ő mindjárt igent mondott.- Az az október végi nap jó volt arra, hogy egyeztessük az elképzeléseket. Megnyugtató, hogy remek partnerekre leltem, nemcsak az Agria Film Kft. irányítóiban, hanem a város vezetőiben, képviselőiben is. Megértették: azért , küzdők, hogy ne fosszuk meg a mozit egyedi varázsától, s szerezzük vissza azt a régi, azt a lelkes közönséget. S mindjárt szenvedélyesen beavat a műhelytitkokba. Csodálni való bizakodásához, naivitásához szerencsére ötvöződik a világhír adta nimbusz, s az a tengernyi tapasztalat, amely garantálja a dédelgetett álmok teljesülését.- Valaha igazi híradót láthattunk. Nem a bemondó tündökölt, csak a hangját hallottuk. Kizárólag a felvételek érvényesültek. Ezután afféle felüdülésnek hatott a valamiféle esztrádműsor, majd szünet után szétgördülhetett a függöny, s feltűnt a hófehér vetítővászon. Na hát, ezt a légkört kell újra megteremteni. Többrétű lesz a jövő év. Jómagam mesterkurzust vezetek majd a fiataloknak, mert az lenne a megnyugtató, ha minden fontosat megtanulhatnának tőlem, s bennük élnék tovább. Nemzetközi sztárként nyilvántartott színészeket hozok magammal, akik szintén az ifjakat okítják majd - a főiskolásokra gondolok - a mesterség legalapvetőbb fogásaira. Lesznek szokatlan megoldások is. A Dobó téren óriás vásznon tekinthetik meg majd az alkotásokat legalább 6-800- an. Méghozzá úgy, hogy előtte rövid, tömör útbaigazítást kapnak. Tervezem azt is, hogy készítünk egy vérbeli munkát, olyat, amelyben nagyságok működnek közre. A fotografá- lási szerepkört megosztom Zsigmond Vilmossal, aki méltán Oscar-díjas. Azt hiszem, ezt az alkotást el is tudom majd adni, azaz nemcsak rentábilissá válik az akció, hanem hasznot is hoz majd. De ennél is lényegesebb az, hogy az itteniek, s a kintiek is szembesülhetnek egy olyan munkával, amely a valóság talajából fakadt, amely nézhető, amely katarzist szül, amely úgy szórakoztat, hogy közben nevel is. Aztán sztorizik, adomázik. Kifogyhatatlan a történetekből. Észrevehetően kedveli, ha ő a központ, ha kíváncsiak arra, amit mond. Nem hiba ez, hanem erény, hiszen mindnyájunkat gazdagít általuk. Ráadásul teljesen önzetlenül... Pécsi István FOTÓ: PERL MÁRTON Magyarnak lenni: ez ma küldetés 1990 óta ítéli oda a Hatodik Síp című kárpátaljai kulturális folyóirat éves teljesítmény alapján a Toll Díjat egy-egy szerzőnek. Legutóbb, decemberben ezt az elismerést Füzesi Magda költőnő kapta meg Beregszászon.- Mit jelent kárpátaljai magyar költőnek lenni?- A létminimum és a megmaradás problémáival birkózunk. A legfontosabb, hogy ilyen körülmények között is embernek tudjunk maradni. Magyarnak maradni: ez ma már küldetés. A kárpátaljai magyarság lefejezte magát, amikor az értelmiség nagy része az anyaországba vándorolt át. Azoknak, akik itt maradtunk, megtartóerőt kellene nyújtanunk azoknak, akik még most próbálnak gyökeret verni a saját szülőföldjükön. Én feladatomnak tartom azt, hogy ezekről a problémákról írjak, s azt hiszem, hogy ezeket a verseket az olvasóim is átérzik, megértik. Ezt a díjat egyévi költészeti termésemért, szorosabban véve egy, a legszebbnek ítélt versemért kap- J tam. A címe az, hogy Aranyi történelem: „Ebből a szakadékból már semmi ösvény nincsen J ki itt maradt bohócJ már nincs kötélje sem,/ kötélre sem te- j likj míg tart az őrület,! mulatnak reggelig,1 mert . így rendeltetett./ S te, keresztes vitéz,/ ne vond ki i kardodat:/ míg tart a dáridój meghal az áldozat." Ezzel a díjjal minden évben azokat ismerik el, akikről úgy gondolják, hogy helytállnak a kisebbségben. Számomra ez olyan fantasztikus hajtóerő, ami engem kitartásra ösztönöz: hogy azzal foglalkozzam, ami az itteni magyarság számára a legfontosabb. Megpróbálom definiálni, hogy mit jelent itt magyarnak lenni. Kedvenc versemben - Akác - így írok erről: „Testvér, lásd, én is ölelem/ gyökeremmel ezt a hazát,/ dajkálom, féltem szüntelen,/ ismerem könnyét, sóhaját./ Testünk a szélnek ellenállj mert küldetés ez, hatalom./ Vándor szól, köszön, ránk talál./ Kis jelek vagyunk az úton."- Füzesi Magda nemcsak a megmaradás, a magyarságtudat költője. A szerelmet is egyéni módon tudja megénekelni. Ha már versekben beszélgetünk, tudna erről példát idézni a saját költészetéből?- Egy részletet mondok a Jámbor vers a szerelemről című költeményekből: „Szeretlek,/ csak úgy,/ bele a vakvilágba,t mint pirkadat,/ amely a kába gyíkokat magához öleli,/ ahogy az égbolt néz/ a méla tájra,/ s ahogy fészkébe hívja párját a vadgalamb...”- Mikor jelenik meg újabb önálló kötete?- Most készült el a hatodik kötetem, a címe Táj gesztenyékkel. Nagyon szeretném, ha 1997 meghozná nekem azt az örömet, hogy Isten segítségével - és Petróczi Éva előszavával - megjelenik ez a könyvem. (jónás) 1 mvíifi] i71 JVSATïï TNT Nemcsak színleli a boldog főszerkesztőt Bál előtti beszélgetés Miskolczi Miklóssal, a Kiskegyed főszerkesztőjével Mint már arról beszámoltunk, a farsangi báli szezon fő attrakciójának szánjuk a Kiske- gyed-Hírlap-bált. Hogy miként és milyen módon? Egyebek mellett erről is szót váltottunk Miskolczi Miklóssal, a Kiskegyed népszerű főszerkesztőjével.- Miként született meg az ország legnépszerűbb női hetilapja, a Kiskegyed?- Nekem ötletem volt, az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft.-nek meg pénze és szándéka. így ez egy nagyon szerencsés találkozás volt. Én hoztam a konkrét elképzelést, a kiadó pedig a pénzt. 1991 novemberében találkoztunk Bayer József ügyvezető igazgatóval, a következő év januárjában voltam Hamburgban, a cég központjában, február 1-jén léptem munkába, s április 7-én, kedden jelent meg először a Kiskegyed 200 ezer példányban, amiből rögtön el is adtunk 187 ezret.- Fergeteges iramban fergeteges siker - mondhatnánk. Ami aztán úgy folytatódott, hogy minden lapban van valami plusz, ami egy-egy átlag újságnál többet ad. Mi volt a legnagyobb?- Talán az, hogy álltuk a sarat. Mindig meg tudtunk újulni. Az első évben ugyanis csak irigyeltek bennünket, a második év hajnalán elkezdtek utánozni, s azóta folyamatosan jelennek meg női lapok, amik úgy néznek ki, mint a Kiskegyed. Csak az a bizonyos plusz hiányzik belőlük, amitől ez az újság Kishegyeddé vált. Az újságkészítés ugyanis számunkra nem fejeződik be azzal, hogy kimegy a nyomdából a következő lap. Mivel nagyon sokáig vidéken dolgozó újságíró voltam, megszoktam az olvasókkal a napi kapcsolatokat. Ezek során azonnal hallhattam a véleményeket, ami nagyban segítette a munkámat. Ezeket a személyes kapcsolatokat igyekeztem megteremteni már a Kiskegyed főszerkesztőjeként is. Az olvasóknak, de nekem is mindezek nagyon sokat jelentettek. Rendezvények sorát bonyolítottuk: legényárverés, szerelemhajó, olvasói utazások, szépség-hétvégék, esküvők, közös fogyókúrák, és hát a bálok.- Akkor most újra bál, méghozzá Egerben, február 1-jén, közös reményeink szerint a farsangi főszezon legnagyobb attrakciójaként. Miért pont Egerben?- Egyszerűen azért, mert baráti kapcsolatunk van a Heves Megyei Hírlappal. Mindehhez társul a város egyedülálló, semmi máshoz nem hasonlítható hangulata, jó a bor, tehát egy bálhoz minden adott, s együtt van.- Milyen lesz ez a bál?- Bátran mondhatom, hogy nagyon vidám szórakozást jelent majd mindenkinek. Remek zenekart viszünk, jó műsor lesz - a Kiskegyed-kabaréból, részletek Sas Józseftől -, s mindezeken kívül Magyarországon először amerikai árveréssel új gazdát keresünk egy 20 ezer forint értékű Kiskegyed-gyürü- nek. Ebből eddig csak 10 darab van az országban, amit a Kis- kegyed-esküvő menyasszonyai viselnek.-Akik a pályafutásodat végigkísérték, azok mindig megszokták, hogy előállsz valamilyen ötlettel. A Kiskegyeden kívül ilyen volt az a bizonyos könyv, ami a „Színlelni boldog szeretőt” címet kapta. De írtál két színdarabot is, amit több százszor játszottak az ország legtekintélyesebbnek számító színházai. Mi az, amin most töröd a fejed?- Mondhatnám azt is, hogy a Kiskegyed legújabb számán, hiszen az újság nagyon leköt. Ugye, beszéltünk a számtalan rendezvényről, amin szívvel-lé- lekkel igyekszem részt venni, mert csak így van értelme. Mindenesetre egy újabb színdarab megírása már elég régóta foglalkoztat. A Hyppolit, a lakáj mai változatát szeretném megírni.- Milyen stábbal érkezik Egerbe a Kiskegyed?-Velünk tart 8-10 vezető munkatárs, s olyanok is, akik a közönség, a bálozók szolgálatában állnak a bál ideje alatt.- Mit üzen az egrieknek Miskolczi Miklós?-Akik csak tehetik, hálózzanak velünk, s a Hírlappal együtt február 1-jén, a Park Szálló összes termében. S ami mindennél fontosabb: addig is tartsák pincehidegen a vörösbort... Kis Szabó Ervin * Már eddig is nagyon sokan hívták szerkesztőségünk titkárságát, a Kiskegyed-Hír- lap-bál iránt érdeklődve. Gyorsan fogynak a személyenkénti 2500 forintos báli belépők. Bizonyára e fenti írás sokaknak segített abban, hogy eldöntsék: velünk töltik e vidámnak ígérkező február I-jei éjszakát. További jelentkezéseket még elfogadunk a Heves Megyei Hírlap titkárságán a 36/413-644-es telefonon, vagy személyesen. Bálozók, figyelem! Lapunkban további részleteket közlünk a Kiskegyed-Hírlap közös farsangi mulatságáról. Elfelejtett imák M ike bácsi azon kapta magát, hogy nem tudja végigmondani az imát. Bármenynyire is erőlteti emlékezetét, nem jut eszébe a folytatás. Tetten ért bűn ez, végzetes mulasztás a világ örök rendjében. A gonosz költözött leikébe? Az törli ki belőle az ima szavait? Vagy ő maga engedi, hogy ezt tegye vele az ördög? Mindegy, akárkitől ered, meg kell gyónni. Csodálkozott, hogy a gyóntató atya kevés penitenciát rótt ki a bűnbocsánatért. Pedig nagy bűn a feledékenység. Sok baj származhat belőle, nem lehet elnézően túlhaladni fölötte. Megint letérdelt a hideg templom kínzó térdeplőjén, ami külön büntetésnek számított, mert ettől mindig megfájdult a térde. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Miatyánk kezdő I sora után ismét beáll emlékezetében valamilyen fehéres homály. Ilyen lehet a halál is, gondolta Mike bácsi a maga szomorú kilencven évével. Főleg azt nem értette, hogy tegnap még többet tudott elmondani az imából, de most minduntalan megakad az Üdvözlégyben, Hiszekegyben, és vannak imák, amelyek kihullanak emlékezetéből. Jóhiszeműen arra gondolt, hogy csak annyit mond el az imából, amennyi eszébe jut. Bizonyára a jó Isten is belátja, hogy a gyónó megtett minden tőle telhetőt a kiengesztelésért. Ez az okoskodás nem nyugtatta meg, a végén mégis arra a következtetésre jutott, hogy ez nem becsületes dolog. Csalás az, ha valaki csak az ima kezdő sorait mondja el a teljes szöveg helyett. Mintha valaki ellopná az Istennek járó szavakat, eldugná előle, ami a Mindenhatónak dukál. Istent nem lehet meglopni. Halálos bűn. Lelkiismerete azt diktálta: ezt a turpisságot ismét meg kell gyónni, mert különben nem nyerhet feloldozást Isten előtt. A lelkiatya csak közvetítő, aki tévedhet, mert ő is csak ember, és hátha nagyobb súlya van az ő bűnének, ezért elmegy egy másik gyóntatószékhez, hátha ott szigorúbb fráterre talál, aki súlyosabban ítéli meg bűnének terhét. Megkapta a feloldozást, és elcsodálkozott, hogy itt sem kapott több penitenciát, sőt még a Hiszekegy is elmaradt. Pedig töredelmesen megvallotta, hogy a saját gonosz nyelve nem akarja végigmondani az imát... Most már nagyon elszomorította szegény Mike bácsit, hogy a Földön ennyire bizonytalan is lehet a bűnbánati vezeklés ügye. Jobbnak látta, ha saját maga lát az égi fohász megfogalmazásához. Hajdanában olvasott ember volt, értett a szép szavak egymáshoz rakosgatá- sához, és mondta magában, ahogy jöttek elébe a szavak: -Mindenható Istenem! Te, aki mindeneket tudsz, nem hazudhatok előtted. Bevallom emberi gyarlóságomat, és kérem bocsánatodat. Nem tudom, mi történt velem, csak nem tudom végigmondani az imát, pedig akarom, de nem megy. Valami gonosz bújt belém, megszállt, hogy ne engedelmeskedjek parancsodnak. Ó, Uram, vedd le rólam ezt az át- kos terhet, hogy legyek ismét engedelmes, hűséges szolgád, ne legyek a feledékenység szomorú foglya. Nem tudom elmondani az imákat, csak az első két sor jut eszembe, a többi elbitangol, mint a nyájától elszakadt bárányka. Uram, bocsáss meg nekem, amiért fele- dékenységgel fizetek mennybéli jóságodért, és amiért elté- kozoltam a rám bízott szavakat. Elvesztettem őket, a Te szent Igédet, nem voltam jó gazdája megőrzésre adott kincseidnek, a rám bízott szavakat elhagytam valahol. Kérem, Uram, adjál még időt, hogy találjam meg újra elrekkentett Igédet az imából. Keresni fogom mindenütt, mert nélkülük nem juthatok be a Mennyek országába. Nem vádollak, Uram, nem Te vetted el emlékezetemet, én szolgáltam rá vétkeim miatt. Én vagyok a hibás, hogy rám telepedett a feledékenység homálya. Nem voltam elég erős, hogy elűzzem a gonoszt. Ezért kérlek, Uram, tekints le rám, nyomorult bűnösre, mutasd példáját a türelemnek, várd ki, amíg újra eszembe jutnak a rám bízott szavak, hogy ismét engedelmes, hű szolgád legyek... Eddig tartott a fohász, és úgy érezte Mike bácsi, jól állította össze gondolatait, nem ártana, ha még egyszer visszaidézné a kitalált szavakat, de elhűlve tapasztalta, hogy nem jut eszébe abból semmi. Akármit is gondolt újra, érezte, nem ugyanazok a szavak szólnak vissza a fülébe, hanem idegenek, amelyekre nem is gondolt. Mintha a messzi múltba, vagy éppen az elérhetetlen jövőbe repültek volna a szépen kigondolt kifejezések, hogy többé senki ne akadjon a nyomukra. N agyon elkeserítette Mike bácsit ez az újabb kudarc, és azon töprengett, meggyónja- e ezt az újabb fogyatékosságát is? Nem hitte, hogy aggastyán korára ennyi sok hibát gyűjt össze az ember, és ezek akkor se múlnak el, ha meggyónja őket. Gál Elemér
