Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
L l l imr: ír 1 Vl MA T ;?t Vízkereszttől húshagyókeddig A farsang, következésképp a báli időszak vízkereszttöl húshagyókeddig tart. Idén - lévén korai húsvétot köszönthetünk - február 12-ig, a negyvennapos böjt kezdetéig jókat ehetünk, ihatunk. Pompázatos ruhákba bújhatnak a lányok, asszonyok, az urak is kihúzhatják szmokingjukat a naftáimból, s táncolhatnak hajnalhasadtáig. Aki nem használja ki ezt a néhány hetet, magára vessen. tíoll Irén színművésznő (jobbról az ötödik) nélkül nem lehetett bál a székesfővárosban Archív Az eredetről és a babonákról Január 6-a, a vízkereszt a római katolikus egyház ünnepe, az Úr megjelenése. Ezen a napon vizet és tömjént szenteltek, azaz kereszteltek, s a szertartásából ered a magyar elnevezés. A vízből (amelynek a nép különös hatást tulajdonított) minden család vitt haza a templomból. Azt tartották, ha igazi pap szentelte a vizet, az nem romolhat meg, s jó a dögvész, a méreg, a mérges férgek, békák ellen is. A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A plébános ezen a napon kezdte meg látogatását a híveknél. Beszentelte a házat, számba vette a házbelieket. Vele tartott a kántor, két ministráns és az egyházfi, aki beszedte a lélek- pénzt és összegyűjtötte az ajándékokat. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az évben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. Szokás volt az is, hogy a lány a házszentelés előtt levette nyakából a gyöngyöt, s a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, hogy a pap átlépje. Szentelés után a szőnyeg alól kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, hogy megálmodja, ki lesz a jövendőbelije. A vízkereszttel kezdetét vette a farsang is, amely alkalmat kínált a mulatozásra hús- hagyókeddig. Szekér, faborotva, ganca, herőce, macok ■Somfai Tiborné Elvira, nyugdíjas pedagógus Párádon tanított, s hosszú évekig vezette a bodo- nyi kultúrházat. Nemcsak érdekelte a néprajz, de maga is részt vett a hagyományok gyűjtésében. Elmesélte: Bodonyban külön fonóba jártak a gyerekek és a felnőttek. A farsangot sem tartották együtt. Az aprónép házról házra járt ilyenkor, s versikével, dalokkal köszöntötték a gazdát. „Menjen fel a padra, hozzon nekünk szalonnát, kóbászt, akassza a nyakunkba, vagy tegye a tarisznyánkba!” - kántál- ták. Ha fösvény asszonyra akadtak, ezt kiabálták: „Farsang farka ma vagyon,! eldöcögtünk a fagyon,! amennyi fagy ott vagyon,! a kend orrára fagyjon!" A szegény özvegyasszonnyal nem csúfolódtak, inkább megörvendeztették őt táncukkal. Az összegyűjtött szalonnát, kolbászt közösen fogyasztották el a fonóban. A felnőttek bort, lisztet, tojást gyűjtöttek, amiből aztán a farsangi fánk készült az esti mulatságra. Párádon a fiatalok maguk húzta szekérrel látogattak el a házakhoz. Ha szűkmarkú családhoz érkeztek, levették a sa- roglyát, ráfektették a legkisebb legényt, mintha „meghótt” volna, és sírtak-nttak. Elszé- gyellte magát ilyenkor a gazda, még híre megy fukarságának, gyorsan beszaladt a kamrába, s adott nekik valamit. Párádon - talán a bajor vagy a szlovák üvegművesektől - átvették az asszonyfarsang szokását. Maskarát öltöttek a nők, és hatalmas faborotvával járták végig a falut. Tejszínből vagy tojásból vertek habot, ezzel kenték be a férfiak arcát, s pénzt kértek a bo- rotválásért. „Bérükből” olajat, lisztet, tojást vettek, ebből gyúrták a fánkot, amit rumos teával öblítettek le az esti mulatságon. Ide csak nők mehettek, mi több, öregasszonyok hosszú botokkal őrizték a házat, hogy ötvös Imre FELV. még a kukucskáló férfiakat is elverjék a közelből. A farsang farka után megkezdődött a negyven napig tartó böjt. Ilyenkor már nem volt szabad húst enni. Ha valaki elcsábult, s megdézsmálta a kolbászt, mehetett gyónni. Aszalt gyümölcsből készült su- sinkalevest, darált kukoricából főzött ciberelevest vagy káposztás cepelevest fogyasztottak. Második fogásként jöhetett a krumpliból készült ganca, sztrapacska, herőce vagy macok. Miki egér legyek, vagy inkább rendőr? Lantos Ráchel kisóvodás már biztos benne, hogy Miki egérnek öltözik a jelmezbálban. Az Egri Dohánygyár óvodájában - mint a legtöbb gyermekintézményben - nem múlhat el év farsang nélkül. Az apróságok jó előre kitervelik, ki miben menjen a mulatságra.- Táncolunk is - mondja Ráchel. - Apukám megtanított szilveszterkor. Apukám nagyon jól táncol. És jelmeze is van. Sok. Cicás is van neki, meg Miki egeres is.- Én rendőr leszek - kiáltja Ites Balázs. - Gumibotom is lesz. meg pisztolyom is.- Én királyfi leszek - jelenti ki roppant határozottan Fűzi Péter kiscsoportos.- Hogy fest egy királyfi?- Van kardja. Meg mindene. A fején is van valamije. Mije is? - pislog segélykérőén az óvó nénire. - Tudom már. Koronája. És László Evelin lesz a királylány.- Én nem leszek - pöröl a kislány. - Én is Miki egérke leszek, mint Ráchel.- Legyél királylány! - kérleli Peti Evelint.-Miért szeretnéd, hogy annak öltözzön?- Mert ő a barátom - sunyja le szemérmetesen a fejét.-Megmondtam, hogy Miki egér leszek - toppant a kislány. - Nem akarok királylány lenni!- Ha te nem leszel, akkor én se leszek királyfi - truccol Peti.- Inkább én is rendőr leszek, mint Balázs. Párbajoztak értem- álmomban vele táncolok Ez a kép akkor készült, amikor éppen három kérőm volt, s mindezeken túl még egy óriási szerelem, pedig már elvált asz- szony voltam... =- mutatja a háború előtti felvételt Goil Irén. Az asszonyt dr. Ónodi János né ként tisztelik az egriek, a színházszerető közönségnek inkább a lánykori neve csenghet ismerősen. Hiszen Irén (nem Irénke - utálja, ha becézik!) Vaszary János színházában játszott, Budapesten. Felkapott művész volt, ám nemcsak alakításaiért rajongtak. Bájos arca, csinos alakja megdobogtatta a férfiszíveket. S ezzel még semmit sem mondtam. Valósággal bomlottak utána az urak. Még párbajoztak is érte. Szerencsére senki sem esett áldozatul, mert az első golyó kiröpülte előtt békességet kötöttek a harcos felek. De nem is a vér a lényeg, hanem a szándék, hogy valaha, valakik ölre mentek érte. Ezek az emlékek édesítik meg sivár napjait, amelyeket immár az Idősek Berva-völgyi Otthonában perget.- Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, ide kerülök, kinevetem - hajtja le arcát. - Itt ülök, ebben az odúban, és semmi sem történik. Pedig, mint a képen is láthatod, ott voltam a pesti felső tízezerben. Bárók, grófok versengtek a kegyeimért. Nem létezett olyan bál, amelyen ne vett volna részt. Legyen az vitéz-, vagy éppenséggel operabál. A felvételen látható pillanatot a Vigadóban örökítette meg a fotográfus.- Azért fekete-fehér a ruhám, mert épp gyászoltam a nagymamámat, különben felvehettem volna ennél sokkal szebbet is. Hat báli ruhám volt, az egyiket még mindig őrzöm, ha belebújnál, gyönyörűen festenél benne te is... Megdobban a szívem az ajánlatára, soha életemben nem volt rajtam oly pompázatos költemény, mint amiben ezek a lányok itt üldögélnek.-Csodálatos ruháim voltak, tüllből, selyemből. Be is telt a táncrendem egykettőre. Az egyik fiú a keringőt akarta velem táncolni, a másik a tangót, a harmadik a csárdást. Egyiket sem utasíthattam vissza. Egész éjszaka röpültem... Akkor még nem hittem, hogy eljön az idő, amikor majd bottal járok. Táncos lábú lányka volt negyvenöt évvel ezelőtt Jolika, Mezei Lajosné is. Ő az iparosok báljában ropta Szilvásváradon és Nagyvisnyón, lévén az édesapja asztalosként dolgozott. Anyukája minden alkalommal elkísérte, és összevonta szemöldökét, ha lányát egy paraszt- fiú kérte fel. Jolika kizárólag diákokkal táncolhatott, „rangon aluliakkal” nem foroghatott a parketten. Persze, az is előfordult, hogy neki nem tetszett a lovag. Ilyenkor anyura pillantott, aki tüstént vette az adást, s akcióba lendült. Amikor a jelmezbálban kérték fel, s az álarc miatt nem tudhatta, ki is a partnere, a cigányprímás volt a segítségére. Mégpedig oly módon, hogy azt a dalt kezdte húzni, amit számtalanszor játszott Jolika ablaka előtt. Éhből a lány tudhatta, most éppen azzal a legénnyel csárdásozik, aki szerelmes belé.- A „Gyöngyvirágos kiskertembe besütött a napsugár” kezdetű nótát szerette az a fiú, akinek egy évvel később a felesége lettem - meséli az asz- szony. - Nyolc-kilenc tagú zenekarral jött a házunk elé éjszakánként. Még meg is nehezteltek a szomszédok, mert olyan gyakran kaptam tőle szerenádot. Nagyon szerettük egymást. Álmaimban sokszor látom őt. Különös, de mindig táncolunk... Négyessy Zita Minek öltözzek? - tanakodnak az óvodások Jámbor Ildikó Szecessziós tükörben A kis, Duna menti kúria valamikor szebb napokat élhetett át. Omladozó tornácán egykor akkurátus mozdulatokkal elkészített békebeli vasárnapi ebédeket fogyasztottak, melyeket hűvösebb napokon bent, a tizenkét személyes ebédlőasztalon szolgáltak fel. A porta még egészen az ötvenes évekig az árnyas, ártéri lombok között megbúvó falucska postahivatala volt. A hosszú, három nagyszobás épület végében fogadták a kuncsaftokat. A zsalugáteres ablakok, s a hétköznaponként szélesre tárt, masszív anyagból készült dupla faajtó mögött szorgoskodott nénénk, a melegszívű, másokért életét felaprózó, kéretlenül feláldozó, vénkisasszonyként magára maradt D. Karola. Másfél évtizede, hogy megfordultunk nála legelőször. Házasságom révén lettünk rokonok, beléptünk egymás életébe. Mi azért, mert megszületendő gyermekeink által számára a folytonosságot, a mégis fennmaradást jelentettük, ő pedig azért, mert számunkra a regényes és titokzatos múltat közvetíti. Egy olyan világot, melyről vagy a lefitymáló hivatalos értékelést, vagy a szájhagyomány útján terjedő legendákat ismerjük: békés jólétről, erkölcsökről, tiszta emberi kapcsolatokról. Egy polgári világot, melyben a vidéki hivatalnokok is megtehették, hogy nyaranta Velencében nyaraljanak, a német nyelvű könyveket a fővárosból hozassák, s ebéd után békésen szundikáljanak egyet a hátsó szobában, miközben azért minden el van végezve. Édesanyjának, a boldogtalan, szép, festőművész-tanulmányokat folytató nemes kisasszonynak vér szerinti leszármazottai a mi gyermekeink. Manci néni - mert úrias neve ellenére ő csak ezt az egyszerűt, a falusiak által szájra vehetőt szereti leginkább - a mi gyermekeink által kapaszkodik a jövőbe, s ezáltal tán kicsit a halhatatlanságba. A legelső levelet meg ajándékot kislányunk születésekor kaptuk tőle, aztán pedig ez a kapcsolat kölcsönössé melegedett, a nagy távolság miatt sajnos évente csak egyszeri látogatásokkal. Minden esztendő augusztusában felkerekedtünk hozzá, hogy száz éve őrzött fotóiból, a régiségek között megőrzött szeretetéből tartalékoljunk magunknak valamit a jövőbe. Múltat és jelent olyan természetességgel tud összekötni, hogy nemcsak tárgyakat, emberi értékeket kapunk tőle, s ez tán több, mint amit hétköznapi viszonylatban egyik ember adhat a másiknak. A nagy házban az egykori postáskisasszony nemcsak a múltat tartotta kézben, hanem a jelent is. Kutyával, macskával beszélget, s a hátsó épületben, mely módosabb polgári időkben a személyzet lakhelye és a konyha volt, mindig „tartott valakit”' szeretetből vagy irgalmasságból. Legutóbb egy gyerekeitől elzavart falubeli öregasszonyt fogadott be, aki homlokán éktelen fekete bibircsókkal már a helybeliek jóindulatából is kiesett. Ő beszélgetőtársa és eltartója is volt egyben, mígnem egy napon végleg meg kellett egymástól válniuk. Aztán egy munkanélküli házaspárt fogadott be egy gyerekkel, de azok hamar elkezdtek a vagyonkájára, ingóságára áhítozni: eltartási szerződést kínáltak neki azzal, hogy átköltöznek a nagy házba, ő pedig elférhet majd hátul is. Hanem a mi Mancikánk nem ment ebbe bele. Az egykori szebb életet őrző szobaberendezést körömszakadtáig óvja. Ha vendégségbe megyünk hozzá, a rézágyba fektet minket, s mennyezetig érő szecessziós tükörben kémlelhetjük magunkat: vajon méltóak tudunk-e lenni e tárgyakban megőrzött szellemi örökséghez? Manci néni minden esztendőben a szomszédbeli ismerőseivel ápoltatja a kertet (nyolcvan felé neki már csak a megtervezés megy), melyben érkezeinkkor rózsák, dáliák, rezedák virítanak. Almával töltött csirkét tálal kompóttal, s ezüstkanállal esszük a húslevest. Év közben levelekkel üzenünk egymásnak, fényképekkel, karácsonykor csomaggal, s néha telefonon. Az egykori postáskisasszony ugyanis nem engedte nyugdíjba vonulásakor, hogy beszereljék neki az ingyenes távbeszélő-állomást (pedig öt évtized után ez már hogyne járna), féltette a nyugalmát. Pár hónapja már ágynak döntötte az öregség, keze gyenge, a leveleket diktálja, de szellemi frissessége ma is átsüt a papíron. Az idén késett a látogatásunk, karácsomra csomaggal leptük meg. <5 telefon- hívással viszonozta. Ezek szerint mégis beszereltettg^jiké/ szüléket.-Olyan vagyok, mint egy gyerek - mondta kicsit remegő hangon. - Örültem neki, hogy üzentetek. Boldog új évet! A készülék még sokáig sípolt mellette, az ápolója meg nem volt a közelben. Ázóta tervezem a látogatást: csak enyhülne a tél, útnak kell indulnunk, hogy még egyszer szembenézhessünk az egyre homályosodó tükörrel.
