Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
Jubilál a Bárány-uszoda Gyuri bácsija Csütörtökön délelőtt, 75. születésnapja alkalmából ünnepélyes keretek között köszöntötték Baranyai Györgyöt, az ÚVMK-Egervin elnökét. A köztiszteletben álló sportember eddigi pályafutását méltató szavakat dr. Székely Ferenc, a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda Szövetség főtitkára mondta el, abból idézzük a következő sorokat: Baranyai György már 1927- ben megjelent az egri úszók és vízilabdázók otthonában. Gyermekként játszva, a sport iránti szeretet és öröm útján vált úszóversenyzővé, majd vízilabdázóvá. Fiatalon közel került az egri vízilabdasport alapítóihoz, mindazokhoz, akik az 7950-as években lerakták az alapokat. Tizenhat évesen ott volt az egriek I. osztályú csapatában, majd 15 éven keresztül pólózott. Mint a csapat centerének, különleges adottságának köszönhetően különösen víz alóli csavart góljainak örülhettek több ezren, egy-egy bajnoki mérkőzésen. A bekkek félelmetes centere volt. Sok-sok válogatott védőt megszégyenítően játszott ellenük eredményesen, de mindig sportszerűen, tiszta eszközökkel. Vízilabda-játékosként - a legnehezebb időszakban, a II. világháború időszakát is ide értve - 92 bajnoki mérkőzést játszott Eger színeiben, és 86 bajnoki góllal terhelte meg az ellenfelek kapuját. Baranyai György két vízilabda-generációval játszott együtt. Olyan sikeres csapatnak volt tagja, amely eljutott az 5. helyig. Csapattársai között olyan kiváló úszók és vízilabdázók voltak, mint Kádas Géza olimpiai ezüst- és bronzérmes, Ewrópa-bajnok úszó, Válent Gyula olimpikon, Európa-bajnoki ezüstérmes, főiskolai világbajnok, Utassy Sándor Eu- rópa-bajnoki érmes, főiskolai világbajnok és világcsúcstartó, vagy a válogatott vízilabdázók közül Hevesi István, Ambrus Miklós olimpiai bajnokok, Pók Pál olimpiai ezüstérmes, a válogatott Svéda Gyula, a fiatalabb generációból az Európa- bajnok Szabó Aladár, a válogatottságot is elért Koncz István és Brinza „Pityuka”. Sikeres sportpályafutását befejezve, maradt az uszodában, a Egy „futballőrült” az egri Töviskes térről December közepe táján bejött hozzánk a szerkesztőségbe egy Fiatalember, aki lapunkból értesült arról, hogy kapcsolatban vagyunk az Új-Zé- landon élő, 1956-ban disszidált egykori egri labdarúgókapus Baranyi Józseffel, aki az ősszel itthon járt Magyar- országon. Miután Turay Zoltán néven bemutatkozott, elkérte a távoli földrészen élő hajdani egri sportember címét azzal a céllal, hogy szeretné tőle megkapni az ottani magyarok sportklubjának zászlaját, esetleg jelvényét. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy legújabb ismerősünk gyüjtőszenvedélyekkel megáldott sportrajongó. Mi készségesen álltunk szolgálatára a címmel, sőt néhány, számunkra értéktelen zászlóval is megajándékoztuk, és ezért arra kértük, hogy januárban keressen meg bennünket. Érdekesnek látszott Turay Zoltánnal részletesebben is elbeszélgetni, hiszen már az első találkozás alkalmával elárult magáról egyet s mást, amit érdeklődve figyeltünk. Amikor ígéretéhez híven másodszor is bejött hozzánk, már szinte bőségzavarban voltunk, hogy hol is kezdjük a társalgást, de aztán megtaláltuk a legegyszerűbb megoldást, indultunk a bemutatkozással.-Az Északi-lakótelepen, Si- peki Istvánék szomszédságában lakunk (a Sipeki családról karácsonyi számunkban írtunk — a szerk.), hárman vagyunk testvérek. A futballt mindig nagyon szerettem, egyébként a Gárdonyi-gimnáziumban végeztem a középiskolát, jelenleg Budapesten tanulok számítástechnikát, főiskolai szinten. Foglalkozom nyelvekkel, angolból vizsgáztam is, most a spanyollal kacérkodók. Nagyobbik öcsém, Péter szintén főiskolás, és ugyancsak rendelkezik gyűjtőszenvedéllyel, de már középiskolás testvérem, Zsolt is beavatott ezen a területen. — Mikor és miként indult el ez a gyűjtőakció?- Az FTC-vel kezdtem 1985- ben, a zöld-fehéreket kerestem meg először levelemmel. Jelenleg szinte az egész világgal kapcsolatban állok, 1369 zászló van a gyűjteményemben. Több korszakra bontható az eddigi időszak. Először a magyarországi nevesebb kluboknak írtam, aztán a külföldi egyesületek következtek. Utána hozzám hasonló gyűjtőkkel kerestem az összeköttetést, amikor már konkrét kérésekkel fordultunk egymáshoz. Meglehetősen közvetlen kapcsolatba kerültem klubvezetőkkel, edzőkkel. medence partján. Kritikus időszakban lett az OB /.-es csapat edzője. Megélve a kiesés időszakát, az 1958-as bajnoki évben sikert sikerre halmozva egyenesen vitte be csapatát az OB /.-be egy teljesen új, feltörekvő, általa nevelt fiatal csapattal. Tizenöt éven keresztül vezényelte az egriek első osztályú csapatát úgy, hogy minden idők legeredményesebb bajnoki rán számtalan ifjúsági, serdülő, vagy utóbb női vízilabdacsapatot vezényelt, edzett és fogott össze, nevelt új generációkat. Baranyai György sohasem fordított hátat Egernek. Jóban- rosszban együtt élt és él a most már közel egy évszázados úszó- és vízilabdasport múltjával és jelenével, remélve, még sokáig a jövőjével is. Napjainkban is ott van a medence partján. Útmutatásait számos fiatal megszívlelheti, bízva abban, hogy egykor egyikük vagy másikuk az olimpiai emelvény legmagasabb fokára állhat. Baranyai György közel 70 éves dicsőséges sportmúltat tudhat maga mögött. Ez szinte egyedülálló, mert egy sportegyesületben és egy sportágban élte meg. Előrehaladott kora ellenére ma is azért a sport- egyesületért dolgozik, mint elnök. Baranyai György 75 éves fotó: majoros tamás Mindezt nagy örömmel és kedvvel végzi az ÚVMK-Egervin érdekében, szolgálva a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda Szövetséget. évét lezárva, /964-ben a bajnoki bronzérmet is elnyerték. Edzői munkásságával olyan kiemelkedő játékosokat nevelt Egernek, az akkori vízilabdaválogatottnak, mint Bodnár András olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmes Európa- és világbajnok, Pócsik Dénes olimpiai bajnok, ezüst- és bronzérmes Európa-báynoY., Szölgyémi Ferenc főiskolai világbajnok, vagy éppen Ringelhann György főiskolai világbajnoki ezüst- és bronzérmes, és nem utolsósorban Katona József, aki 14-szeres vízilabda-válogatott játékosként is közismert volt. Eredményes edzői sportpálya- futását az OB I.-es csapatnál befejezve, az utánpótlás-neveléssel foglalkozott. Az évek soA csütörtöki köszöntéskor dr. Ringelhann György, Eger város polgármestere, az egykori kitűnő vízilabdázó, a tényeket kiegészítendő - egy emléktárgy átadása előtt - a következőket mondta: - Köszönjük, Gyuri bácsi, hogy bennünket, akkori fiatalokat becsületre és tisztességre igyekeztél nevelni a sport szerete- tén túl. Olvasóink nevében' mi is gratulálunk az ünnepeknek, és további életéhez jó egészséget kívánunk! Turay Zoltán és öccse, Péter otthonukban, a nagyszámú relikvia töredéke előtt FOTÓ: MAJOROS TAMÁS- Van közöttük általánosan ismert név is?- Bobby Robsonnal, a Barcelona edzőjével személyesen is találkoztam Budapesten, egy előre eltervezett program szerint. A neves szakember futballőrültnek tart engem, miután megismert. Később kikérte a véleményemet Lipcseiről, mielőtt Péter a Portóhoz igazolt. Elmondtam neki, hogy én a Fradi focistáját inkább német klubcsapatba ajánlottam volna.-Azzal, hogy Baranyai József címét kérte, nyilván el akart jutni még távolabbi területre is, mint Európa - már ugyanis a kapcsolataiban.- A világ minden kontinensén van ismerősöm, folyamatos levelezésben állok. Járt már nálam ausztrál és japán gyűjtő is, a tervek szerint három év múlva Óceánia területéről, Új- Guineából és a Fidzsi-szigetek- ről várhatok vendégeket. Kamerunból is kaptam már levelet, írója eredetileg azt gondolta, hogy Magyarország (Hungary) az USA egyik állama. Számos érdekesség adódik ebben a levelezésben. A barcelonai olimpián például feltűnt nekem egy afrikai futó neve, akit szintén Turaynak hívtak. Csalinak szántam, hogy az én címem is megjelent egy afrikai újságban, ami gyűjtők esetében természetes. Erre kaptam egy levelet egy másik Tu- raytól - nem a futótól -, s mint kiderült, a Turay ősi családnév Nyugat-Afrikában a mandinka törzsben. Líbiai barátomat ezzel szintén öcsémnek tartom, ő a negyedik Turay, mint gyűjtő. Megtudtam már azt is, hogy Guinea elnökét is a mi nevünkön szólítják, csak ott úgy írják: Toaré. Ami Baranyai József megkeresését illeti, kutatom a világban azokat a klubokat, melyeket az ott élő magyarok alakítottak. Melbourne-ben, Sydneyben, Los Angelesben, Torontóban, New Yorkban, hogy csak példákat soroljak, magyar csapatok futballoznak az ottani bajnokságokban. Az utóbbi időben egyre jobban érdekel a minél távolabbi világ. Közelebb maradva kutatom a trianoni békeszerződés után határon túlra került magyar egyesületeket. Erről jut eszembe, hogy 7989-ben jártam Romániában, egy kiállítás megtekintése céljából. Ott szereztem először Eger SE jelvényt.-Ez a tevékenység már több, mint zászlók, jelvények és egyéb relikviák gyűjtése.- Valóban több, hiszen a gyűjtésen túl célom a másik megismerése, sőt megismertetése. Rendszeresen jelennek meg Péter öcsémmel készített összeállításaink a Focivilág című havi folyóiratban. Az írek szószólójának tartanak, de kedvencem Japán is. Ausztráliáról pedig alighanem a legtöbb az ismeretem a magyar gyűjtők, illetve újságírók közül. (Oldalunkon ennek külön terjedelmet szánunk.) Sokszor tapasztalom, hogy egyes újságírók a külföld labdarúgásáról írva máshol megjelent írásaim mondatait építik he soraikba.- Szép és hasznos, esetleg költséges szórakozás, amit csinál, de ugyancsak időrabló.- Valamennyi jelző érvényes rá, mindenesetre nekem ez a hobbim. Ismerek egy mondást, miszerint az a legnagyobb bolond, akinek nincs valami bo- londériája... (Utóbbit kivédve, Turay Zoltán figyelmébe ajánlottam a több mint harminc éven át, szinte a megszűnéséig gyűjtött Képes Sport újságjaimat...) Fesztbaum Béla Magyarok az ausztrál labdarúgásban 1. rész E lőszeretettel kutatom a külföldre szakadt magyarok nyomait, ezen belül is azt, hogy milyen sportegyesületeket hoztak létre. Az 7990-es évekig valósággal tilos volt erről írni a hazai sportsajtóban, így csak levél vagy személyes ismeretek útján lehetett adatokat, érdekességeket megtudni. A most következő sorokban az egyik legsikeresebb külhoni magyar klub, az ausztrál St. George Budapest Soccer Club majd fél évszázados történelmében lapozgatok a klub hajdani elnök-főtitkárának, Bor- dács Lászlónak és az egyesület évkönyveinek segítségével. Az a mondás mindenki előtt ismert, hogy - kis túlzással - nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne lennének magyarok. Ez tény, mint ahogy annak a régi mondásnak is van némi igazságtartalma, mely szerint három magyar három politikai pártot alapít, ellenben ha legalább tizenegyen vannak, akkor biztos, hogy futballcsapatot szerveznek. Ez történt Sydneyben is. A háború utáni magyar emigráció első nagyobb hulláma 7949-50-ben érte el Ausztráliát. Az új hazát keresők között nagyon sok volt az NB /.-ben is játszott focista, így nem csoda, ha 7950-ben Tuson Árpád (FTC) és Vlasits József (Nemzeti SC) vezetésével megalakult Sydney első magyar csapata, a Ferencváros Soccer Club. Vélhetően az is közrejátszott a névválasztásban, hogy kellett valami kapaszkodó, ami emlékeztetett a távoli múltra. Milyen jólesett azt mondani délután az asz- szonynak: - Drágám, megyek a Fradi-meccsre, úgy, mint régen otthon... A sydneyi zöld-fehéreknek minden meccse felért egy nemzetközi találkozóval. Olyan ellenfelekkel kellett megküzdeniük, mint a Prague FC (csehek), Nederlandia (hollandok), Pan Hellenic (görögök), Croatia (horvátok), Yu- gal (szerbek), Polonia (lengyelek), APIA (olaszok) stb. Ezt a mini Zswrőpa-bajnokságot nem nézték jó szemmel a labdarúgó-szövetségben, s kötelezték a klubokat az ausztrál fülnek kevésbé idegen nevek felvételére. így lett 1952-ben Europa SC az új nevük. Együtt a többi elnyomott etnikai (európai) klubbal, 1957 februárjában kiléptek a szövetség fennhatósága alól, és egy új ,,kalóz” szövetséget hoztak létre, ami később Uj-Dél-Wa- les állam hivatalos szövetsége lett. Itt ismét lehetett az etnikai háttérre utaló neveket használni, és nem kell sokat gondolkoznunk, hogy miért lett Budapest Soccer Club az új nevük. Abban az időben Budapestet még nem keverték össze Bukaresttel, a nagyvilágban mindenki tudta, mi történt Budapesten 1956 októberében... Budapest egyenlő volt a magyarsággal, mindenki azonnal tudta, hogy csak magyaroké lehet ez a klub. Időközben gondolni kellett az utánpótlásnevelésre is, így kapcsolatokat kerestek ifjúsági csapatokkal, akiknek egy erős első osztályú klubra volt szükségük az ifiből kiöregedett játékosaik foglalkoztatására. 1960-ban Budapest-South Sydney, majd South Sydney-Budapestként szerepeltek a bajnokságban, míg végül /962-ben felvették a ma is használatos St. George Budapest Soccer Club nevet. Mit jelent a klub az ottani magyarságnak? Mindent. Az összetartozást, a barátokat, a biztonságot, a sikert. Kezdetben csak magyarok játszottak a csapatban, de később, főleg ’57 után szép számmal találunk szerbeket, németeket, osztrákokat, angolokat, skótokat, dél-amerikaiakat, spanyolokat, görögöket stb. a csapatban, akiket ugyanolyan családtagnak tekintettek és tekintenek a magyarok. Azok a játékosok, akik a St. George Budapestet választották, biztosak lehettek abban, hogy a vezetés mindent megtesz azért, hogy nekik csak a játékkal kelljen törődniük. Ellentétben más klubokkal, itt mindig pontosan megkapták a járandóságukat. Szívesen jöttek a magyarokhoz játszani a görögök, szerbek, spanyolok stb., annak ellenére, hogy Sydneyben működtek ilyen etnikai klubok. Aki egyszer magára öltötte a klub piros-fehér- zöld szerelését, magyar lett, függetlenül attól, hogy Willi- amsnek, Warrennek, Rodri- quez-nek vagy Banicevichnek hívták az illetőt. A színek és a focizó angyal (Saints = Szentek a csapat beceneve) kötelez! Ilyen „nyugodt családi háttérrel” a csapat egyre jobban szerepelt, 7960-tól kezdve egészen 1984-1g szinte nincs is olyan év, amikor ne nyertek volna valamit. 7977-ig nem volt önálló ausztrál bajnokság, minden állam - így New South Wales is - külön rendezett bajnokságot, amit a magyarok nyolcszor nyertek meg csakúgy, mint az állami kupákat. 7977-ben alapító tagjai lettek az első ízben kiírt Ausztrál Nemzeti Bajnokságnak, sőt 7982-ben meg is nyerték azt, vagyis a magyarok lettek Ausztrália bajnokai. 7978-ban avatták saját stadionjukat, ami akkor 15 ezer férőhelyes volt. A St. George Budapest fennállásának 25 éves évfordulóján 7982-ben a magyar válogatottat és a Vojvodinát látták vendégül egy torna keretében. A lelátón 78 ezer néző zsúfolódott össze, hogy lássa Nyilasit, Törőcsiket és Garabát játszani a másik magyar csapat, a Saints ellen. A ’90-es évek már nem hoztak annyi sikert, mint az azt megelőzőek, de még mindig léteznek, és a mi besorolásunk szerint a másodosztályban játszanak. (Folytatás hétfőn) Turay Zoltán
