Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-18 / 15. szám

1 m I? L'l 1997. január 18., szombat I 5*1 Boltos voltam Egerben Phoenix-i beszélgetés Kovács Bélával Phoenix, ez az árnyékban is legalább 50 Celsius-fokos hősé­get árasztó kiterjedt település Arizona szíve az Amerikai Egyesült Államokban. Úgy tűnik, igazán nyugodt otthont biztosít az ott élő magyarok számára. Talán a vadnyugat nosztalgiája csábítja őket a kaktuszok világába, vagy talán más? Netán a szerencsés város szomszédsága, a gemblime- nek hazája, Las Vegas? Egy egészen biztos: kell, hogy legyen valami vonzás abban a tájban, hogy az Eged-hegy fáit sivatagi bozótra cseréljék fel az emberek! Ezt a titkot próbáltam megfejteni az -el­múlt alkalommal is, amikor Kovács Bélával, az egykori neves egri boltossal a Camel- ' hegy lábánál, egy uszoda part­ján beszélgettünk. *-Fura emlékezés ez a mos­tani Egerre itt, a pálmafák ár­nyékában, ahol arcunkat ha nem is éri a tűző nap, 45 fokot biztosan mutat a hőmérő - magyarázza. - Csodálatosan alkonyodik Phoenixben, de a naplementét Egerben is sze­rettem. Most jó visszagon­dolni; hiszen csak ritkán te­szem. Nincs nagyon kivel nosztalgiázni. A fiam jól menő menedzsere ennek a szállodának, neki megvan a maga élete. Emlékezni pedig egy idő után egyedül is meglehetősen unalmas, hiába ébrednek szép hazai emlékek.- Szívesen gondolok ilyenkor Miskolcra is — foly­tatja a merengést -, ahol szü­lettem, ahol nevelkedtem. Ilyenkor nehéz eldönteni: Eger vagy Miskolc nőtt erő­sebben a szívemhez. Azt hi­szem, mindkettőt szeretem, és a szívem egyszerre szorul el, ha arra gondolok, mennyi ba­rát, rokon és ismerős intett búcsút a földi létezésnek. Monostori Mérike édesapja is lám, most hagyott itt engem. Mégis, ha tehetem, visszame­gyek Egerbe. Pedig szinte menekültem onnan. Hosszú­hosszú csatározások, üzleti gondok után döntöttem úgy 1984-ben, hogy elhagyom Magyarországot, és felesé­gem és két gyermekem után indulok. Úgy jöttem el a Szé­chenyi utca 12. számú laká­somból, hogy senki nem tudta. Egyszerűen nem mertem szólni senkinek, amikor elha­tározásom véglegessé vált. Mikor már Amerikában vol­tam, csak akkor írtam az 1120-as kisker-üzletbe. utolsó munkahelyemre (Cifrakapu út 6. szám alatt volt), hogy ne számítsanak rám többé. Amíg Bécsben volt négy hónapig a gyűjtőtáborban, volt ideje átgondolni elhatá­rozását. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy jól döntött.- Nagyon fájt, hogy a Cif­rakapu 6-os számú házam (egyben üzletem) szanálásá­ról döntöttem, úgy gondolták, 600 ezer forinttal kifizethető egy élet munkája... Sorjáznak tovább az emlé­kek:- Itt, Phoenixben fuvaro­zási vállalkozásba kezdtem, kőbányából hordtam gépek­kel a követ. Azután elmentem a Jack in the Box éttermi há­lózatba dolgozni. Mit sejtett erről az egykori dobós diák? Azt hiszem, akkoriban még nem volt olyan tervem, hogy elhagyom az országot. De még akkor sem gondoltam erre, mikor a Széchenyi utcai Csemegében üzletkötő-helyet­tesként dolgoztam. Nekem odahaza is jól ment a sorom. Anyagi gondjai igazán ak­koriban sem voltak, s most sincsenek.-Boldog, elégedett ember vagyok, a gyermekeim is jól keresnek, szépen élnek. Oda­haza nyaralóm, hátaslovaim voltak. Ezt a hagyományt itt is továbbviszem. Autóm volt és hatszobás lakásom oda­haza, és Phoenixben is így kezdtem. Engem nem a rossz körülmények hoztak Nyu­gatra, csak egyedül éltem, és így sebezhetőbb voltam. Most 72 éves vagyok, az életem ja­vát leéltem. Sokat gondoltam arra, hogy visszajövök szülő­földemre, de azt hiszem, amíg pénzt tudok keresni, maradok itt, a kaktuszok között. Aztán meglátjuk, mi lesz. A szívem gyakran ott dobog Egerben, és azt hiszem, ez már mindig így lesz. Sziki Károly Ev eleji gondolatok a hitről, a vallásról Beszélgetés dr. Már fi Gyula segédpüspökkel E gy éve került az egri Főegyházmegyéhez dr. Márfi Gyula segédpüs­pök. Az Érseki Hivatal egyik vezetője, főszentszéki elnök a Dunántúlról érkezett ide, a szombathelyi egyházmegye irodaigazgatói székéből. A hi­vatali teendők mellett nem mond le a hívőkkel való köz­vetlen kapcsolatról sem, lel­kipásztori teendőket is ellát. Teológiai tanulmányait kül­földön is kiegészítette, egye­bek mellett Párizsban. A szé­les látókörű egyházfit egy ki­állítás megnyitója előtt kér­tük rövid interjúra. Noha a helyzet meglehetősen szokat­lan volt, mégis pár perc alatt, készségesen válaszolt kérdé­seinkre.- Püspök úr! Egy esztendeje él és dolgozik itt, az Egri Fő­egyházmegyében. Melyek a főbb tapasztalatai? Másképp kell-e itt igét hirdetni, mint a Dunántúlon?-A katolikus egyházat egy­fajta egység jellemzi az egész világon. Persze, ebben az egy­ségben benne van a sokféleség is, de az embert először minde­nütt az egység ragadja meg. Tehát, ha én elmegyek Francia- országba, Spanyolországba, Portugáliába - a tengeren túl még nem jártam -, vagy pél­dául Ukrajnába, mindenütt a katolikus templomban otthon érzem magam, mert ugyanazok a szimbólumok, s a festmények is azonos témákat ábrázolnak. S ezek, továbbá a szentségek is egységet biztosítanak, ottho­nosságot a hívő embernek. Egerben és Szombathelyen is magyar földön vagyunk, ma­gyar emberek között élünk. Ko­rábban Zala megyében, illetve Vas megyében teljesítettem szolgálatot.-Arra gondoltam például, hogy Eger régi katolikus vá­ros, talán erősebbek a hagyo­mányai, mint azoknak a he­lyeknek, ahonnan érkezett.-A katolikus hagyományok a szombathelyi egyházmegyé­ben is nagyon erősek. Sokszor elmondtam már: én inkább az egységet érzékelem, mint a kü­lönbözőséget, noha az is érték, mindaddig, amíg nem valami­nek a hiányát fejezi ki, hanem más formában ugyanannak az értéknek a megjelenését. Az egri egyházmegye is magában foglalja Borsod, Heves, Szol­nok megye egy részét, s az em­berek között mentalitásban itt is vannak különbségek: mások a palócokba kunok, a jászok. A munkámban az az érdekes, hogy a hétvégéket jórészt vidé­ken töltöm.- Ezerkilencszázkilencven­hét nagyon nehéz esztendőnek ígérkezik a magyarok életében. Az infláció következtében az életszínvonal csökken. Ebben a helyzetben különösen veszé­lyeztetettek a fiatalok.- Ahhoz kevesek vagyunk, hogy az életszínvonal jobbulá- sát, a helyzet konszolidálódását ígérni tudjuk. Azt viszont min­denképpen tudom mondani, hogy bármilyen nehéz is legyen a helyzetük, azért a hitüket, az erkölcsüket ne adják fel! Mert ha az ember erkölcsileg meg­gondolatlanul cselekszik, fele­lőtlen a társkapcsolatban, az él­vezeti cikkek használatában, akkor bizony tényleg véglege­sen elvész. Ha az ember a hitét őrzi, akkor a legnehezebb kö­rülmények között is meg tudja állni a helyét. Persze, nem min­denki vallásos és nem mindenki . katolikus, sokan vannak, akik a keresztény értékek nélkül nőt­tek fel. Azt gondolom, hogy va­lamilyen általános emberi er­kölcsöt, tartást ők is tanultak a szüleiktől, s ez megvédi őket.-S mi a tapasztalata, nőtt-e a katolikus egyház hatóköre az utóbbi időben? Arra gondolok, hogy a nehéz társadalmi és egyéni helyzetben az emberek Isten felé fordulnak, s esetleg ezt az egyházon keresztül kere­sik.- A rendszerváltás idején va­lóban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés az egyházak iránt, majd az utóbbi években ez megállapodott. Ám nem lehet azt mondani, hogy visszaesett. Legalábbis a templomok láto­gatottsága az utóbbi években stabilnak mondható. Most, ahogy közeledünk az ezredfor­dulóhoz, arra lehet számítani, hogy egyfajta transzcendens, azaz természetfölötti érdeklő­dés megmarad, vagy még foko­zódik. Ez természetesen nem feltétlenül azt jelenti, hogy a katolikus egyház vagy más ke­resztény egyházak felé fordul csupán az érdeklődés, hanem egyéb vallások, kisebb közös­ségek felé is. Esetleg olyanok­hoz, akiket mi szektáknak ne­vezünk, s amelyek szembefor­dulnak a történelmi egyházak­kal. Ezekre tehát számítanunk kell. Ez kihívást jelent szá­munkra, de ugyanakkor felada­tot is. Ez tehát egyfajta érdek­lődés, amelyet kellő időben, megfelelő türelemmel és szere­tettel magunk felé igyekszünk fordítani.-Ez, azt hiszem, az utóbbi időben sikerült is...- Nemrég jelent meg a Kato­likus Püspöki Kar Körlevele, melyben egy igazságosabb és testvériesebb világért szólítot­tuk fel az embereket. Valóban ez az érdeklődés ugrásszerűen megnövekedett, s egyfajta presztízsét kapja vissza az egy­házunk. Nem kell félnünk attól, hogy nem kimondottan vallási kérdésekben is véleményt nyil­vánítsunk. Maga Jézus vagy a próféták is felemelték a hang­jukat a társadalmi igazságosság érdekében, néha természetesen igen szigorú kritikát is gyako­rolva. A véleménynyilvánítási jogunkat nyilvánvalóan egy komoly ember, egy párt sem kérdőjelezi meg. À helyzete­lemzéseket, és azokat az ajánlá­sokat, melyeket az egyházunk hallatott, majd mindenki elis­merte.- S hát persze; vannak pár­tok, amelyek konkrétan építe­nek is erre a dokumentumra. A Fideszre, az MDF-re, vagy a kereszténydemokratákra, az MDNP-re gondolok.- Három olyan alapelve van a keresztény társadalom tanításá­nak, amelyeket egyre többen vésnek emlékezetükbe, s elfo­gadnak. Az első alapelv a sze­mély méltósága, amit tisztelni kell. A második a szolidaritás. Ez azt jelenti, hogy a személy­nek viszont tisztelnie kell a má­sik személyt, s osztoznia kell a gondokban. A harmadik igen fontos gondolat az úgynevezett szubszidiaritás, amely azt je­lenti, hogy ami alsóbb szinte­ken megoldható, abba a felső szintnek nem kell beavatkoznia. Ezeket például a Fidesz egyik kiadványában a közelmúltban átvette.-Püspök Úr! Köszönöm a beszélgetést. Jámbor Ildikó Hogyha ott benn valami szúr ^Szubjektív ZSENGE KOROM óta hallok az orvosi műhibákról, hason­lókról talán egyetlen más szakmából sincs tudomásóm. Tudom magam is, hogy műtét­nél vállalnia kell a betegnek a felelősséget. Igazából ő az egyetlen, aki a kockázatot vi­seli. Vagyis az ápolt tehet leg­inkább arról, ha netán örökre elalszik trancsírozás közben, vagy nem sokkal azután, hogy a kocsival visszatolták a szo­bájába... Nemrég újabbat is megtud­tam egészségügyünk területé­ről. Jeles fővárosi kórházunk­ról említették, hogy ott még tovább léptek! A beutaltnak már nemcsak a beavatkozás kimondottan gyógyító jellegű műveleteit kell jóváhagynia nyilatkozatában. Ázt is tudo­másul vetetik vele, hogy szur- kálás, nyírbálás, darabolás közben egyet s mást esetleg benne felejthetnek a műtőben. Ha nem is éppen a doktor szemüvegét, pénztárcáját, ön­gyújtóját, hát mondjuk az olló­ját, kését, csipeszét, meg mást. Bevarrják - mondjuk - a tam­pont, a fel nem használt fona­lat is! S mulasztásról szó sem lehet - legalábbis nem tanácsos be­szélni. Ilyen helyen kizárt a té­vedés. Fel nem vetődhet, hogy rosszul oldották meg a felada­tot. Bizonyítják ezt a szakér­tők, az etikai bizottság, az ér­dekképviselet tagjai is. Talán nincs, nem is lesz ne­héz dolguk. Könnyűszerrel meggyőzhetik az okvetetlen- kedőket, hogy úgy a jobb, amiként esett. Nemcsak vettek valamit a betegtől, hanem pó­tolták is egy kicsit a hiányt. Mindenképpen többel hagyta el a műtőt, mint amennyivel bekerült. Mivel manapság má­sutt az ollót, a csipeszt, a kést sem adják éppen ingyen. Ára van a jó minőségű acélnak, s nem is biztos, hogy egyköny- nyen hozzájuthatunk. Aztán a többi sem kutya! Ez vagy az nem csupán egysze­rűen a betegé, ha észrevétlenül belé kerül, s benne marad, ha­••• nem egyenesen az előnyére vá­lik. Hiszen ha ott van belül például az a tartalék spulni, az illető feltétlenül tovább bír­hatja cérnával, ami még rá vár életében. Nem utolsósorban határozottan hosszabb lehet sorsának fonala. S ennél akár az a néhány méter is sokat je­lenthet! Egyszóval senkit se ijesszen meg, ha a kórházban - a to­vábbiakban akár általános­ságban is - a betegnek nem csupán a műtét felelősségét kell vállalnia. Nyugodtan írja csak alá, hogy azt sem bánja, ha valamit a műszerek vagy az egyéb holmik közül még belé varrnak. SŐT, EGYENESEN kérje, mert legalább ez biztos..! Gy. Gy. _______HÉR(TELEN)KÉK...________ A Pénzügyminisztérium adatai azt bizonyítják: növekszik a helyi adók súlya. Egyikünket-másikunkat már agyon is nyomta... * A rászoruló honi betegek felének jut csak sugárkezelés. Bezzeg Csernobitban...! * Az indokolthoz képest túl magas a sokcsillagos főtisztek száma a magyar hadseregben. Máris dűl - a csillagok háborúja... * A fővárosi önkormányzat elkülönített a tél okozta kátyúkra hatmillió forintot. Kátyúnként egyet... * Rendőrök érték tetten azt az egyiptomi asszonyt, aki kiásta - hogy a lakásában tárolhassa - négy esztendeje elhunyt férje koponyáját. Mert életében olyan - jó fej volt... * Gazdasági felmérések szerint prosperál az európai fehéme- műipar: bővül a melltartógyártás. Csak nem növekedésnek indultak Európa emlői...? (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents