Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21 / 298. szám
1 V il ï? i'i 1996. december 21., szombat 5. oldal 1100 esztendő okító üzenete (22.) Kompromisszumok köttettek Karácsony - a la Mode F enyődíszekből fantasztikus a kínálat. A pici vackokon keresztül a nagy asztali csodákig mindent lehet kapni, minden színben, még télapós fittyfenét is, bár ez tényleg nem tudom, hogy mire való. Ugye emlékeznek még a szovjet gyártmányú karácsonyfadíszek nagy korszakára? Ha valaki azt mondja, hogy azért vettük meg, mert csak ezt lehetett kapni, az bizony szemérmetlenül hazudik. Az üveggömbök igazán mutatósak voltak, és volt, hogy presztízskérdést jelentett,' kinek a fáján virít a legtarkább világító füzér. Ha villogós, még menőbb. Ez már akkoriban volt igazán sikk, amikor javában dúlták kofabuszaink Bécs- nek büszke várát, főleg az ünnepek előtt. A „hagyományos” osztrák díszek pedig - amelyek idén elárasztják áruházainkat - már akkor is hozzáférhetőek voltak. Csakhogy nagy úr a divat, még a rezgős jégcsapok terén is. Európa felé negyedúton az idei módi az egyetlen színre díszített karácsonyfa, hozzáillő adventi koszorúval, gyertyákkal, miegymással. A kínálat lenyűgöző. Tényleg csak picit csípi a szemem, hogy a mintás kartonból hajtogatott ötcentis tölcsérért (funkciója ismeretlen) minimum 80 forintot akarnak legombolni rólam. Igaz, csipkét is ragasztottak a szélére - celluxszal. Ezzel szemben a tölcsérke, bár szép, mégis ömlesztett áru, s ilyen lévén, már az üzletben kissé gyűrött és megtört. Nyolcvanért. A szeretet ünnepén ne legyünk anyagiasak, legalább mi, vásárlók ne. De hülyék se. A mi engem illet, kigyönyörködöm magam a boltokban, begyűjtőm az ötleteket, és inkább elkészítem magam, amit lehet. Hiszen azért ilyen drágák, mondja az eladó, mert egyedi, kézzel gyártott darabok. Köszönöm az ötletet! (J. Á.) Meg kell hagyni: az eleinte kapkodó, a legitimitás hiányát igen nehezen viselő Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány - ez a név kifejezetten a cinizmus szülötte - hamarosan rendezte sorait. A bosszúról hosszú ideig nem mondott le, ám arra törekedett, hogy a terrorakciók viszonylag csendben bonyolódjanak. Ugyanakkor igen nagy figyelmet fordítottak az egyértelműen ravaszul megkomponált propagandára. Többszörösen hangsúlyozták: az új irányítás véglegesen szakított a Rákosi-Gerö klikk országlásának embertelen módszereivel. Elítéli azokat, s a jövőben mindent megtesz azért, hogy soha többé semmilyen formában ne ismétlődjenek. Az ügyes tanmese - ezt személyesen hitelesíthetem - hatott. Az akkor emberesedő fiatalok bízni akartak valamiben, ezért aztán a szalmaszálban is mentőövet láttak. Emlékszém: két tanártársammal együtt 1964-ben országos rebelliót keltettünk azzal, hogy megtagadtuk a munkát, s írásban kijelentettük, hogy despotikus hajlamú főnökünkkel nem dolgozunk együtt. Táppénzre vonultunk, s vállaltuk a küzdelmet, a csakazértis kitartást. Bezzeg ha sejtettük volna, hogy Kádár János „háttérintézményei” még aktívan munkálkodnak, bizonyára csendesebbre fogtuk volna a szót. De ki sejtette akkor, hogy rendre zajlik a felelősségre vonás, a letartóztatás. Abban az időben mi már az úgynevezett szocialista demokrácia terebélyesedéséről, jelenéről és lehetséges jövőjéről is disputáztunk. Akárcsak a többiek... Nem kívánom senki érzékenységét sérteni, mégis ki kell jelentenem, hogy az ország aktív korú lakosságának 98 százaléka kompromisszumot kötött az új hatalommal. Mindenki tisztában volt azzal, hogy törvénytelen módon született, de azzal is, hogy a szovjet fegyverek támogatásával hosszú évtizedekre berendezkedett. Alternatíva? Hogyne. Akkor is létezett számos. Az egyik az ellenállás. A valóság azonban az, hogy az 1960-as évek elejétől senki sem tartotta életcéljának a bitóra jutást. A börtön se tűnt vonzónak. Ráadásul az is egyértelmű volt, hogy az idegen seregek legyőz- hetetlenek és kiűzhetetlenek. Maradt még a passzív visz- szahúzódás. A fiatalok azonban ebbe se menekülhettek, ezért aztán kimondatlanul is egyezséget kötöttek. Nem emlegette senki az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. A.tisztességesebbek az ellen- forradalom kifejezést sem használták, inkább az októberi vihart, az akkori tragikus eseményeket emlegették. A fennlévők mindezért hálásak voltak, s meglehetősen ötletesen kormányoztak. Tisztában voltak azzal, hogy az első feladat az elpártolt munkásság és parasztság megnyerése. Ezért emelték az életszínvonalat. Több lett a bér, nőtt a vásárlóerő. Az emberek ha fokozatosan is, de csak elkezdtek gyarapodni. Rajtolt itt az előrelátó spórolás. Először egy mosógépre, aztán egy centrifugára, majd következett a frizsider, a hűtő- szekrény. Az idősebbekben feldereng az utóbbi témakörről kibontakozott vita megannyi részlete. Ez is jó tippnek bizonyult. Lehetett disputázni az elítélendő kispolgári szemléletről. Csak kevesen jöttek rá, hogy ez csak álcajáték, ugyanis az uralom birtokosai egyáltalán nem ítélték el ezt az alapállást. Érthető, hiszen ennek révén 'egyfajta kötődés formálódhatott. Aki ugyanis lépésről lépésre halad előre, aki tervez, az egyáltalán nem hajlamos a békétlenségre, a zűrzavarkeltésre. Az élesebben látók ennek megfelelően értékelték a hobbitelkek sorjázását, a víkendhá- zak emelését, a háztáji földek kiadását. Meg kell adni: bravúr volt az a javából. Olyannyira nagy bravúr, hogy a korábban meglehetősen ellenséges Nyugat kezdte barátságosan szemlélni Magyarországot, s annak MSZMP-s pártfőtitkárát. Szívesen látták hazájukban, s készségesen nyitották meg a bankok széfjeit. Ekkortól vettük fel fokozatosan azt a 21 milliárd dollárt, amelynek kamatait, illetve az alapösszeg részleteit még évtizedekig fizethetjük vissza. Am erre akkor senki sem gondolt. Gyönyörködtünk a gomba módra növekedő lakótelepekben, s csak később vettük észre, hogy betonlabirintusban bujkálunk, s alvó városnegyedeket létesítünk. Üldözték a munkakerülőket. De sokan sóvárogják mostanság vissza ezeket az esztendőket, amelyek - s ezt aligha lehet vitatni - egyfajta létbiztonságot garantáltak. Jó néhányan már ideológiát is formáltak arról, hogy a rendszer fokozatosan átalakul majd valamiféle tényleg demokratikus változatú államszerkezetté. Erre utalt az, hogy a ’70-es évek közepétől oldódtak az eresztékek. 1980-tól már számos kérdésről lehetett nyíltan, kendőzetlenül beszélni. A sajtó kritiku- sabbá vált. Tette ezt úgy, hogy közben deklarálta hűségét, elkötelezettségét. E sorok írója is tanúsíthatja: igen sokan jóhiszeműen, egészséges naivitástól áthatva vallották mindezt, mert hát remény nélkül aligha lehet, érdemes élni... Pécsi István Új lakónegyedek épültek Ritka lépés a ritkuláshoz C.Szubjektív MEGLEHETŐSEN kegyetlen „karácsonyi meglepetés" a röviddel az ünnepek előtt bejelentett jövő évi gyógyszerár- emelés. Nem ez az egyetlen, ami hovatovább a maradék reményt is kiöli a magyar szívéből, még több másnak a drágulására számíthatunk, de amit a medicinákkal terveznek megint - s már ki tudja, hányadszor, igen rövid idő alatt -, valahogy talán fájdalmasabb a többinél. A 13-14 százalékosnak emlegetett többlet önmagában sem kellemes bejelentés, az pedig, hogy az újabb sarc leginkább a depresszió és a csontritkulás elleni készítményeket érinti, kimondottan húsbavágó és kegyetlen. Hiszen a depresszió napjainkban egyre több honfitársunkon vesz erőt, s hatalmasodik el, a csontritkulás pedig lassan népbetegséggé válik. Noha azelőtt alig, vagy nem is hallottunk róluk. Normális esetben - ahol valamit is számít az ember és az egészsége - szóba sem kerülhetne, hogy az említettek bármelyikéhez korlátozzák a kezelés, a gyógyulás lehetőségét. Éppenhogy ellenszereik hozzáférhetőségét könnyítik! S bizonyosan ott is, ahol piacgazdaság van, s a keresletkínálat alapján működik a vásár. A gyógyszert ugyanis - az említett betegségeknél feltétlenül! - aligha szabad közönséges árunak tekinteni. Aggasztó helyzetben - amit hazánkban a depresszió és a csontritkulás már napjainkra teremtett - pláne! Nálunk azonban ridegebb a megítélés, mint a normálisabb országokban, társadalmakban. Itt a biznisz a legfontosabb! Ha romlik a jónép állapota, hát csak kajálja, amit talál a kór megállítására, visszaszorítására, s fizesse meg, bármennyit is kémek érte a patikában! S milyen a polgár? Védekezik a szerencsétlen, ahogyan tud, s ameddig képes. Kelendő a patikai áru. Ameddig aztán így van, a legkisebb szemrebbenés nélkül lehet mindig többet kérni azért, ami kell neki. Nem tudom, hogy a csont- ritkulás gyógyszerénél gondol- tak-e az állatok esetében használt receptúrákra is? Ha igen, még megdöbbentőbb az áremelők kíméletlensége. Mert mi lesz, ha a magyar zsebből már az emberi egészségre sem telik, az állatéra meg már gondolni sem tud..? Olyan ritka lehet így a hús helyett vásárolt csont is, mint a szita, s abból bizony már alig főhet ki valami a fazékba! NOHA az étkezésben a leves még jobb esetben - dúsabb betéttel is - általában csak az első fogás asztalainknál... Gy. Gy. Mennyből az angyal... Egy kislány karácsonyi gondolatai Apa és anya titkolódzik. Gyanúsan viselkednek. Nem tudják, hogy figyelem őket. Arról sine« sejtelmük, hogy én már tudom, ki a Mikulás, a Jézuska, az angyal. Úgy teszek, mintha most is hinném, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Nagyon elszomorítanám őket. ha színt vallók, nem szeretném elrontani a szép karácsonyukat. Napok óta csak jelekkel beszélnek előttem. Tudom, mire készülnek. Anya elég ügyesen csempészi egyik helyről a másikra az ajándékot. A pongyolája a legalkalmasabb lepel, hogy'kíváncsi tekintetem elől elrejtse, amit még nem szabad látnom. Apa az erkély felől állja el az utam; terelő mesékkel vonja el a figyelmem. De nekem egy pillantás elég, hogy felfogjam: az a becsomagolt valami ott kint egy kis fenyőfa, amelyet hozni fognak az angyalkák. Megvallom, azért fáj egy kicsit, hogy már tudom: nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. Olyan édesek, szinte gyerekek, ahogyan eljátsszák nekem ezt a betleheinesdit. Hiszem a kis Jézus születését, jó, hogy a földre szállt, mert lehozta az égből a békét. Oly szép, hogy ezt játékkal kell ünnepelni. Mi gyerekek akkor örülünk, ha látjuk, hogy a felnőttek is játszanak. Ez a boldog karácsony. Arra gondoltam, azért okozok én is szüleimnek egy kis meglepetést. Odaállok a karácsonyfa mellé, és én leszek az angyal! Mekkorát fog nézni anyu és apu, amikor egy valódi hús-vér angyalkát találnak majd a csillagszórós karácsonyfa mellett! Már ki is néztem magamnak, mibe fogok öltözni. Van anyunak egy szép hálóinge, abban pont olyan kis angyalka leszek, mint ahogyan az anyukák elképzelik. Mekkora lesz a meglepetés. Most ők is azt fogják hinni, hogy jó angyalok hozzák a karácsonyfát. Gál Elemér Közbejött valami... ... most pedig itt mászkál a parkban lehajtott fejjel, mint aki keres valamit a földön. Szájában félig szívott cigaretta. Kabátját évtizedek óta koptatja, kócos hajában tetvek szaladgálnak. Minden lépése előtt kikandikál gallérja alól: figyeli- e valaki, van-e, aki megszánná őt. Egykoron szép lehetett! Most azonban aki csak ránéz, szerencsétlen, koszos, eltorzult arcú asszonyt lát, s legszívesebben messziről elkerülik. Még egy utolsó slukk a tövig égett bagóból, majd jó mesz- szire köpi. Újabb szálért kutat zsebeiben, de hiába. Aztán mint aki rágózik. elkezd nyammogni, s közben mormog egy- egy szót magában. A lépteit felgyorsítja, s egyre izgatottab- ban kutat valamit a földön. Lábával hajtja szét a fűszálakat, s mintha felderülne a szeme egy percre. Lehajol, felvesz valamit a földről. Kicsit me gtörölgeti, a szájába teszi. Egy félig elégett csikk az. Valaki eldobta, s ez számára megváltás. Rágyújt, majd tovább keresgél. Csak a nikotinból meglegyen az a napi adag. Reggeli, ebéd helyett is ezt szívja, s ha szerencsés napja volt, vacsorára még egy felesre is futja. Pedig ő nem így élt régen. Szép háza volt, férje, gyermekei, kutyája. Csak közbejött valami, és... Olyan gyorsan történt minden! Jött az a férfi, s felajánlotta a segítségét. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Csak egykét fotóról volt szó - természetesen ruhában -, megjelent volna az újságban, s ez kecsegtetően hangzott. Újra szépnek és fiatalnak érezte magát. Önbizalmat adott neki, hogy van, aki még úgy néz rá, mint egy csinos nőre. Mind jobban belefeledkezett a fotózásba, elszállt minden gátlása. Szexis és szemérmetlen volt. Csak a következményekre nem gondolt. Álmában sem sejtette, hogy a férje ezek után elhagyja, kirúgják a munkahelyéről, hogy gyerekei szégyellni fogják. Minden szétesett körülötte. A társadalom, amiben élt, nem tudta megemészteni, hogy egy háziasszony is lehet olykor bohó, kicsapongó, ezért kitagadta... (elek) HÍR(TELEN)KÉK, A pénz külalakja - mondja a szakértő - az ország.sajátos tükörképe. Látszik az új százforintoson: olvan felemás... * Több mint hatvan magyar kamiont kényszerítenek - teljesen értelmetlenül - veszteglésre az orosz hatóságok. Már megint ráfáztunk a Don-kanyarban... * Miután titkos iratokat adott ki a maffiának, lebukott az áruló rendőrtiszt. Ezúttal - pandúrból lett rabló... * Vámosgyörkön - annak ellenére, hogy a falu egyik legforgalmasabb pontján tárolták - szőrén-szálán eltűnt a József Attila utca burkolására szánt mintegy tizenöt teherautónyi kő. Lám, mennyivel jobb a - sípoló macskakő... * Egy osztrák testfestő, Karl Machhammer feltalálta a folyékony óvszert, amelyet - a használati utasítás szerint - 5-7 perccel az aktus előtt kell felkenni a megfelelő helyre. Kencefice, bumm, bumm. bumm... (szilvás)
