Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21 / 298. szám
T ÍÜXT7M ÏÏtARAZlï ’TV _____J B etlehem Terpesen A Terpesi Hagyományőrző Együttes Nagy Sándorné vezetésével falujuk, Terpes népszokásait, ünnepekhez kapcsolódó népi játékait az évek során feldolgozta. A csaknem két évtizedes múlttal rendelkező csoport már több lemezfelvétellel is dicsekedhet. Számukra a folklór a mindennapok része is: ki- csik-nagyok részt vesznek a játékban. Karácsony előtt beöltöznek a pásztorok jelmezébe, s minden házhoz elviszik a jó hírt a kis Jézus jöveteléről. FOTÓ: PERL MÁRTON 'KeCCetneü kanácuMtfí ünnepeket éá ewdntáufeá&at epfrjday, Mdóy, uj évet kívánunk ci jàïdûziH&ùH kötekedő atúidett kedvet utasunknak í MATRA VOLÁN Rt. 411-222, 313-111 Eger város területén belül telefonmegrendelés esetén 0 Ft kiállással megyünk Önért. Terpesi hagyományőrzők nagy csaladja FOTÓ: PERL MÁRTON Éjfél után jöhet az angyalkolbász - mondják a terpesiek Szentestén hallgasson az asszony! December 24-éré a Luca-napi jósoló cédulákból már csak egy maradt. Ezen a napon a fiatal lányok megtudhatják leendő férjük nevét. De ennél is fontosabb, hogy e napon - a néphagyomány szerint - jó néhány dolgot érdemes betartani, hogy a jövő évben szerencsések legyünk. Lássuk hát sorjában, mi mindenre kell ügyelnünk! A terpesi hagyományőrző csoport sokat tapasztalt asszonyai az alábbiakra figyelmeztetnek:- Jókor reggel ébredjünk, és egész nap tartsunk szigorú böjtöt, azaz semminemű ételt magunkhoz ne vegyünk délután öt óráig! Ekkor lehet ünnepi asztalt teríteni, és a frissen készült káposztalevesből belakni. Második fogásként jöhet a mákos guba, a túrós, illetve a krumplis lepény, s a diós, mákos bejglit is megkóstolhatjuk. Nem hiányozhat az étkek közül a sült tök, mert ez hozza a szerencsét, a bőséget, a sok pénzt.-Ne hanyagoljuk el ilyenkor a háziállatokat sem! A tyúkoknak pattogassunk kukoricát és azzal etessük őket, hogy sokat tojjanak! A kutyáknak szedjük össze a vacsoraasztalról a maradékot, és azzal kínáljuk őket!-Házunk nyugalmáért vessünk a kapura és a bejárati ajtóra fokhagymakoszorúval keresztet! Ez minden bizonnyal elűzi a gonoszt a környékről.-A jó gazdasszony szenteste csendben marad, meg se mukkan. Hamarabb elülnek a tyúkok, a ház urát sem hozza ki feleslegesen a sodrából a meggondolatlan beszéddel.- A kíváncsi fiatal lányok már Luca napján vízbe rakták a cseresznyefaágat. Ha 24-re virágba borul a gally, jövőre komoly kérő érkezik a házhoz, s a lakodalom sem marad el. Ha az ág nem hajt ki, pártában marad a lány.- A bojtos nap reggelén fogadjuk szívélyesen az ostyát hordó gyermekeket, s ajándékképpen adjunk nekik piros almát és diót! így egész évben szépek és egészségesek lesznek.- Lelkünket megtisztítva induljunk el az éjféli misére. A karácsonyi áldással eltelve ülhetünk hajnalban asztalhoz, ahol megehetjük a frissen sült angyalkolbászt.- Karácsony első napján aztán kezdődhet az eszem- iszom. Egy dologra kell vigyázni! Ilyenkor lehetőleg csak szárnyasokat együnk, mert a disznóhúsnak csak szilveszterkor jön el az ideje. Ne feledjük! À malac túrja ki a jövő évi szerencsét. Ennyit a terpesi népszokásokról. Aki mégsem tartaná be a fentieket, ne legyen lelkiis- meret-furdalása. A legfontosabb ezen a napon, hogy békességben, szere- tetben töltsük el a meghitt órákat. Boldog karácsonyt mindenkinek! Barta Katalin Karácsonyi könyvajánlat Rendhagyó „Szocio-mesék” - csodaváró gyerekeknek „Nemdebár te vagy Szabó Feri, a híres mesemondó? ...Akinek ugyebár mindenről eszébe jut valami. Lát ugyanis egy fűszálat, és menten arra gondol, hogy milyen jó is lenne hintázni rajta! Lát egy harmatcseppet, és azonnal meg akarja inni! Ezt mondta a zöld nádimanó Vidra Szabó Ferencnek, aki megunta a Könyvtárosok 21. Országos Vándorgyűlését Keszthelyen, elindult sétálni a Kis-Balaton nádasában, majd törpévé változott." Pontosan így kezdődik a rendhagyó Madárlátta történetek egyike. A budapesti könyvtáros, szociológus Vidra Szabó Ferenc második meséskönyve néhány hete jelent meg a Kráter Műhely Egyesület kiadásában. A hatvani Ady Endre Könyvtárban egyébként november utolsó előtti napján tartott író-olvasó találkozó után beszélgettem a szerzővel és tizenhat esztendős Julcsi lányával.- Hogyan készült ez a kötet? V. Szabó Ferenc: - Jártam az országot, mint szociográfus, és ennek köszönhetően nagyon sok mindent láttam, tapasztaltam. Arra gondoltam ezt követően, hogy ezeket a szerzett élményeimet jó lenne megosztani a saját gyerekeimmel. Otthon esténként felolvastam nekik az időről időre lejegyzett kalandjaimat. így aztán lassan összegyűlt belőlük egy kötetre való.-Julcsi! Mennyire szólhattatok bele két testvéreddel a könyv alakulásába? Szabó Julcsi: - Nagyon régen hallottuk először ezeket a meséket. Oly régen, hogy szinte már nem is emlékszem rájuk, olyan kicsik voltunk. Aztán mostanában, mielőtt megjelent a könyv, elolvastuk még egyszer, és elmondtuk a véleményünket. Gondolom, ezután apu is módosított néhány történeten.-A „mese” szó hallatán többnyire tündérre, királyfira, azután kacsalábon forgó palotára és egyéb, csupa vidám dologra gondolunk. Ezek a mesék viszont szokatlanul valóságközeliek: a mesélő apa szereti a finom, hideg sört, anyu rágyújt egy Marlborora. De szerepel a történetekben a családját verő alkoholista apa és mezítlábas cigánycsalád is. Julcsi, szerinted jó, ha tudnak ilyesmikről a gyerekek, vagy inkább kendőzzük el előlük a valóság „csúnya” oldalait, ameddig csak lehet? Szabó Julcsi: - Szerintem nem kell kendőzni, takarni semmit, mindent meg lehet mutatni. Csak emellett persze azért kellenek a tündérmesék is.- Mit gondol erről a kérdésről a szociológus és az édesapa? V. Szabó Ferenc: - Fontos, hogy a gyerekek a saját, valós élményeiket olvassák vissza a mesékben is, vagy ismerjenek meg olyan élethelyzeteket, amelyek számukra ismeretlenek. A gyerekeknek is kell, hogy legyen társadalmi önismeretük. Az iskolai oktatás egyik nagy hibájának tartom, hogy olyan dolgokra tanítja őket, amelyeknek nagyon kevés közük van a mindennapi élethez. Az irodalmi olvasókönyvekben is többnyire szép, kerek családokkal találkozhatunk. Az anyuka mosogat, az apuka olvassa az újságot, a két gyerek pedig békésen játszik - és nincsen semmi konfliktus a családban... Az általam „szocio-meséknek” nevezett történetek mindegyikének van valós alapja. Ugyanakkor mindig történik valami csoda is ezekben az egyébként reális történetekben. Például az egyszerűnek tűnő lóról kiderül, hogy beszélő táltos; a melegszívű könyvtárosnő pedig, miután József Attila-verseket olvasott fel a szeretetéhes állami gondozott gyerekeknek, hazafelé menet jóságos bosziként seprűre pattan.- Az a kötet alcíme, hogy Csodaváró gyerekeknek. Julcsi, te sok csodaváró gyereket ismersz magad körül? Szabó Julcsi: - Szerintem senki sincs igazán megelégedve az életével. Minden gyerek vár csodákra. (Jónás)-A KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET Ma szombaton 9-15 óráig és
