Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-11 / 289. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. december 11., szerda „Tények helyett...” tényleg csúsztatás! Mindkét Heves megyei lapot minden reggel megveszem, mert egriként kutya kötelességemnek érzem, hogy tájékozódjak szőkébb környezetemről, naprakész legyek a városunkban történt dolgokról. Bevallom, azért veszem meg mindkét lapot, mert minden alkalommal össze is hasonlítom: mit hogyan, mennyire valósághűen írnak le... Hát egyik újság sem panaszkodhat. Éppen ezért nem értem, és már egy kicsit visszataszítónak is tartom, ahogy napok, hetek óta harcolnak, ostromolják egymást, grafikonokat jelentetnek meg az olvasottságról, egymáshoz vagdosva keményen a tényeket, érveket, ellenérveket. Aztán az olvasó kapkodhatja a fejét, gondolkodhat, hogy melyik az igaz?! Végül is mindkét újság hű maradt önmagához, mert egyes híreket is ugyanazon napon egymástól teljesen különbözően, ellentmondásosan írnak meg, úgy, hogy az ember nem tudja, hogy most melyik az igaz?! Miért veszekednek, Tisztelt Uraim?! Vagy tényleg „csúsztatás” az egész, mert már a parlamenti üléseknél is megszoktuk, hogy apró-cseprő dolgokkal foglalkoznak, hogy a nagyokat eltussolják, és a szegény magyar ne azzal foglalkozzon, miből fog holnap megélni, hanem „élvezkedik” mások marakodásán. Mert ez a marakodás van a két helyi televízió, a két helyi rádió és a két helyi újság között! Másról sem alvashatunk nap mint nap... És akkor még egyik újság oktatja a másikat, hogy mi lett volna „frappánsabb” és „elegánsabb”. „Elegánsabb” lett volna mindkét újságnak egyszerű tényeket közölni, aztán az olvasóra bízni a véleményeket. Hiszen Önök az olvasókért vannak)?!), vagy tévedek? Nem hinném, hogy ez lenne a hiteles tájékoztatás! ...Mert amit hetek óta „művelnek”, valóban azt példázza, hogy a „semmire miként lehet várat építeni”. • Továbbra is meg fogom venni mindkét Heves megyei lapot, és ezt az észrevételemet is mindkét lapnak elküldöm, de ha grafikont látok, gyorsan ellapozom... Mert rajtam, olvasón keresztül egyik lap se „ijesztgesse” a másikat. Mindkét lap vállalja „büsz- kén”(!) azt a példányszámot, ami a standokon elkel, és örüljön, hogy nekünk, kisembereknek ezekben a szűkös időkben is telik még újságra! ! ! (Nevem és címem közlését nem tartom fontosnak, hiszen gondolom, sok újságolvasó véleményét írtam le, ezért többek nevében is szóltam, és mert az Önök cikkei és grafikonjai alatt sem olvasható név, vagy csak annyi, hogy „A szerk.”, vagy egy szignó.) A Szent Békesség nevében üdvözlöm Önöket, ...továbbra is hű olvasójuk: JéPé Tisztelt JéPé! Mindenekelőtt örömmel tölt el bennünket, hogy rendszeres Olvasóink táborában köszönthetjük Önt. Köszönjük is folyamatos figyelmét. Igazán kár épp emiatt, hogy feddésével - miszerint egyes híreket egymástól teljesen különbözően, ellentmondásosan ír meg a két lap -, konkrétumok híján, nem tudunk mit kezdeni. Egy biztos: nálunk alapkövetelmény a hiteles, precíz, valósághű tájékoztatás, s ezt Olvasóink túlnyomó többsége nagy erényünknek tartja. Meg kell mondanunk: amit Ön visszataszítónak tekint - tudniillik az olvasottsági grafikonok, táblázatok közlését -, az a mai piacközpontú világban általánosan elfogadott tájékoztatási módszer. Eves , forgalmunk több száz millió forint, így jelenlegi és remélt jövőbeli hirdetési partnereinknek, előfizetőinknek, lapvásárlóinknak igenis joguk van tudni, ismerni azt, hogy mire is fordítják a pénzüket, mekkora a hatásuk közleményeiknek. Nekünk pedig kötelességünk minderről őket felvilágosítani. Mellesleg ezt a megoldást alkalmazza számos napilap, így például a Mai Nap, a Népszava, vagy a megyei laptársunkat óvó-felügyelő Népszabadság... Ami pedig a két újság Ön szerinti veszekedését illeti: mi kizárólag országosan hitelesített, általánosan elfogadott és az 1996-os év nyarán készült - felmérésekből lejegyzett - tények alapján tettünk eleget a Kedves Olvasóink és hirdető partnereink iránti kötelezettségünknek. Számunkra igen sajnálatos, hogy olyannyira nemes szándékú, a Szent Békesség jegyében fogant gondolatait - mint ebben a témakörben idáig egyedülieket - nem írta alá. Egy hűséges olvasónktól az sokkal őszintébb lett volna... Szalay Zoltán felelős szerkesztő Tulajdonosok lettünk Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk október 2-i számában leírtam véleményemet a gázrészvények osztogatásával kapcsolatban. Most is tartom álláspontomat, hogy a lakossági befizetések beépültek a hálózatba, így tetszik vagy nem tetszik, résztulajdonosokká váltunk. Ezt látszik megerősíteni az Önök lapja is, mivel jó szándékkal közölték is az észrevételemet. •Később kifejtettem véleményemet olyan módon, hogy amilyen százalékos arányban fedezte a lakossági befizetés az összes költséget, olyan arányban a lakosságot illetné meg a részvények hányada. Ezt viszont a Hírlap szépen elhallgatta, azaz nem tette közzé. Tulajdonképpen ezért hallatom hangom, mert a november 12-i számban olvastam, hogy adják-veszik a kötvényeket (Recsk, Párád, SZDSZ-es nyilatkozat). Őszintén szólva vártam, hogy valaki megszólal majd (megye, város), s bizonyos eligazítást ad ebben a dologban, de úgy látszik, nincs vállalkozó. Vagy a világ legtermészetesebb dolga, hogy az állampolgárok annak idején adtak az „Állam bácsinak” egy tekintélyes összeget? Bármilyen jóakarattal is közelítem meg a dolgokat, nem tudom úgy elfogadni, hogy semmiféle részünk ne lenne ebben a hatalmas vagyonban. Az elhallgatása is azt jelzi, hogy nem egyértelmű a megítélése a tulajdoni hányad megoszlásának. Kérésem: valaki nyilatkozzon ebben a kérdésben oly módon, hogy az állampolgár ne érezze a mellőzését. Vagy csak a segítség kérésénél tudják, hogy hol lakunk? Tisztelettel: Enyedi László Heves Cipőmizéria - anno 1996! Segített a Soros Alapítvány Írásvetítőt vesznek Községi iskolánk pályázat útján 150 ezer forintos támogatást nyert a Soros Alapítványtól. Ezt az összeget a hiányos taneszközkészlet bővítésére használjuk fel. Terveink szerint két írásvetítőt és a hozzájuk szükséges felszereléseket - vásznakat, fóliákat - vásárolunk majd belőle. Az írásvetítők elsősorban a magyar és a matematika szaktanár munkáját segítik, megkönnyítve a feladatok ellenőrzését, javítását. Ezzel a lehetőséggel, illetve fejlesztéssel mind a tanárok, mind pedig a diákok a csányi általános iskola minden tantermében dolgozhatnak majd írásvetítővel. Deák Tiborné igazgató A fiamnak előbb Pesten, a kínai piacon vásároltunk téli cipőt 1800 Ft-ért... Háromszor volt a lábán, mert - mint kiderült, művelúr volt rajta - felhasado- zott, a talpa levált. Elvittük a cipészhez, aki szomorúan ingatta fejét, hogy ezt nem lehet megjavítani. Megmutatta a nála lévő 6000 Ft-os új cipőket, amiket még utcán alig hordtak, és már javításra szorulnak. Megfogadtuk, hogy a kínai piacon nem vásárolunk több cipőt. Tény, hogy a következő alkalommal az áruházban vettünk egy téliesített félcipőt 4200 Ft- os áron, aminek négy hónap 'után kettétört a talpa. Az eladók udvariasan elismerték a gyártási hibát, s a cipőt elküldve a KERMI-nek, kiadták az engedélyt egy új cipő vásárlására! Ezúttal egy fekete, vastag talpú cipőt kapott a fiam 5600 Ft-ért, amit a nyáron ugyan nem hordott, és ezt beleszámítva tartott neki öt hónapig. A ragasztás felvált, a talp kettétörött. Az áruházban a jelenet megismétlődött annyi módosítással, hogy bár elismerték a gyári hibát, megjegyezték, hogy „ez a cipő használva volt!”... Képzeljék el, egy cipő, amit fel mert venni és utcára kivitt a gazdája! Felháborító! Kaptunk egy cédulát arról, hogy ennek ellenében, a tönkrement cipő értékét figyelembe véve, levásárolhatjuk az áruházukban 5 éven belül. Egy hetet vártunk, hogy új szállítmány érkezik a nekünk megfelelő áron, méretben és minőségben. Nem jött! Sajnos, miután a csapadékos idő nem tudja, hogy várnia kellene, hogy a kereskedelem leszállítsa a megfelelő cipőt. Nekünk kellett lépni, és megvenni egy „olcsóbb”, de gyengébb minőségű cipőt, várva a „jobbat”. Cipőmizéria anno 1996! Sajnos, a privatizáció honi gyártásunkban is sok kárt tett. Hazánkat elárasztotta a drága külföldi bóvli! Vajon lesz-e a mai viszonyok között elfogadható áron cipő? Mert ha ez nem fog változni, a keleti tömb a mezítlábasok népes csapataként fog trappolni az Európai Unió felé! Ez aztán a jövő...! Marosfalvi Pál Nevezetes évforduló Szűcsiben - Tóth Ferencnek, Ferencnének és Tóth Bélának, Bélánénak 20. házassági évfordulójuk alkalmából sok boldogságot kívánnak gyermekeik, szüleik és barátaik Szűcsiben. Jó szomszédság is van a világon... Ha a díjbeszedő napközben jön „Körülményes díjfizetés” című cikkükhöz szeretnék én is egy pár sort válaszolni. Már évek óta létezik különböző pénzintézeteknél egy úgynevezett folyószámla, amiről a megbízásokat csekély térítés ellenében teljesítik. Jó szomszédság is van a világon. Megkérem az egyiket, aki otthon tartózkodik, hogy ha jön a díjbeszedő, fizesse már ki helyettem. Én itthon vagyok gyesen, s nagyon szívesen kifizetem a szomszédok számláit, ha erre megkérnek. Minden hónapban már előre jönnek hozzám, hozzák a pénzt és az óraállást. Pedig nekem folyószámlám van, és nem lenne kötelességem. Gondolják csak meg, ha egy díjbeszedőnek van egy Felső- tárkány nagyságú faluja, meg plusz még egy Tihaméri lakótelep városrésze, mikorra tudná a díjakat beszedni, ha mindenhová délután menne? Vagy magamról tudom, hogy a jó idő beálltával mi is minden szabadidőnket a telken töltjük, és nem a díjbeszedőt várjuk itthon. Tisztelettel: Sz. L.-né Eger ( teljes cím és név a szerkesztőségben) Az egri Sparban jártunk... Első (és utolsó) benyomásaink Tisztelt Szerkesztőség! Miután megnyílt á Spar Áruház, kíváncsiak voltunk, hogy belülről milyen. Hát, kinézetre gyönyörű. De ha az ember nem figyel, könnyen megjárhatja. Egy pár apró dolgot vásároltunk. Aztán itthon kiderült: az általunk vásárolt lecsókolbász nem friss, kicsit „ragadós”, a zacskós tej (féltartós) szavatossági ideje októberben lejárt (8-án). Tehát már nem lehetett elfogyasztani. A pénztáros nem adta ide a blokkot. Ez volt az első, s lehet, az utolsó benyomásunk is a boltról. Külföldön jártam szeptemberben. Ott ennél nagyobb bolt volt. Mindenütt zacskó, mindent bele lehet csomagolni. Az áru friss, de ha már közel a lejárati idő (2-3 hét), akkor akciós termék lesz belőle. Az eladók kedvesek, a blokkot és a pénzt a kezünkbe adják. Tisztelettel: (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A műsorszolgáltatás színvonala érdekében Észrevétel - 35 százalékért Nem dicsekvésképpen, s nem is sajnálatra számot tartva közlöm: nyugdíjas vagyok. A napokban kaptam egy levelet a Telestar-Kábelkom Kft-tői, melyben közlik, hogy milyen fantasztikus műsorgazdagodással, műsorminőség-javulással, szuper kínálattal állnak januártól előfizetőik rendelkezésére. Azt ugyan nem közlik, hogy a szuper ajánlatot milyen kényszer hatására teszik, azt viszont kifejtik: „a szolgáltatás színvonalának emelése érdekében” áraikat január elsejétől emelni kényszerülnek. Számításaim szerint 35 százalékos mértékben. Nem kifogásolnám a fenti mértéket - hiszen aligha tehetek ellene -, azonban arra kémek: ha ezzel kapcsolatban bármilyen észrevételem van, 8 napon belül juttassam el ügyfélszolgálatukhoz. A levélen azonban nincsen dátum, így nem tudom, mikortól számít a 8 nap. Észrevételemet azonban leírom: jó ez a javítást célzó törekvés, csak éppen 35 százalékos felárért?! Javaslatom: a jövőre ígért 19 százalékos infláció mértékével emeljék a díjat. Ha van még rá mód, akkor ebben az irányban változtassanak. Ha meg nem tehetik, akkor miért kérték, hogy jelezzem az észrevételeimet? Csak nem azért, hogy afféle falra hányt borsóként fogadhassák? Tisztelettel: (Név és cím a szerkesztőségben) Üvegcserepek Jó anyám ha üvegcserepet látott, menten veszélyt vigyázott:- Jaj! - mondta -, hajoljunk le érte! - (a kisebbet féltve). S' ma...? Törött üveg az egész világ, s a féltett jövő, ki veszélyeket gyárt, a bajlódó anyák szomorú termése, az ártatlan lelkek szilánkos törése. Manapság elfásultunk, s lassan megszokjuk, hogy lépten- nyomon sörös-, boros-, avagy kirakatüveg szilánkjain taposunk. A vétkes kivagyiság nő, mint köröttünk a dudva, s a nóta már régen nem arról szól, hogy annak az üvegnek betéti díja is van; pusztán az értelmetlenség eldorádója, ahol jó lenne a fiatalok lelkének a darabjait is összeszedni, mert elértéktelenedésükben önmagukra is veszélyesek. Fájó, hogy egyre kevesebb az ösztönző példa; azt, aki úgy tartja: ha a fillért nem becsülöd, a forintot nem érdemied!, manapság csak becsapni látszik érdemesnek, nem pedig utánozni. Azt a fajta embert - mint pénztárcánkból a fillért - deportáltuk a köztudattól, .v ahogyan az inflációs ráta mutogatja magát, nem is igen fogjuk rehabilitálni, látszólag inkább belenyugszunk, hogy a bizonytalansággal, a veszélyekkel kell együtt élni. Mutatunk-e példát? Inkább talán mentségeket keresünk, nekibuzdulva társaságokat létesítünk, ilyen-amolyan vagyonvédelemről, környezetvédelemről adminisztrálunk, aktát tologatunk, s közben a szellemi üvegcserepek mellett mi is gyártjuk a valóságosakat is. Például a temetőben. Elképzelhetetlen, mennyi veszélynek van kitéve az, aki (különösen új) sírt akar gondozni, gyomlálni. A lefedéssel kiiktatjuk a felelősséget (fű se nőjön rajta), aztán jobbik esetben össze-, de inkább szanaszét dobáljuk a szilánkokat. A temetőnek egyik része se szemétdomb. Oda majd valamikor valakit temetnek, s az itt maradottaknak bőven jut bosszúság, esetleg fertőzés a sok cserép miatt. Gondoljunk erre, s amennyi befőttesüveget kiviszünk, vigyük vissza, ha már használhatatlan, s tiszteljük más halottját, ne kezdjünk új és új szeméthelyeket. Anyám már bennem kiált hajolj le újra és újra, ha beleszakadsz is a kétrét buzgalomba, s akkor majd veszély nélkül virul az élet, sikoly nélkül zenélnek a fények: meglásd, megéred! Talán! Ha a jóérzés bennünk kiált, s adminisztrálás nélkül egyenként is gondolunk a jótékony példára, hiszen aki tömi-zúzni tud, avagy csak felelőtlenül közömbös, egyaránt a véteknek, a veszélyeknek nyitogat ajtót, holott lépteinknek a teremtést, a szépséget kellene szolgálnia, hiszen a temető földi értelemben sem csak a múlt, ha lesznek élők, akik porhüvelyünk felett gondozzák a földet, s virágot ültetnek. Vigyázzunk rájuk! Tisztelettel: Nagy Edit Eger
