Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

CO £ £ 8 £ E ^ £ z 2 ^ a ^ fc o O' £ ^ I c £ X} <u an c <D o> £ s •o « Oil o PH 0) È ,§ £ « g •sO 0s O <s wm m D (ARtvan Francisco Lopes: „...hosszú időre rendezkedtünk itt be.” A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Egri Dohánygyár Kft. ügyvezető igazgatója Francisco Lopes. Közismert, hogy a gyár privatizálását követően Egerben - közmegelégedésre - a Philip Morris került birtokon belülre. A gyárirányítással a nagy tapasztalatokkal rendelkező portugál szakembert bízták meg. A világcégnél természetes, hogy alkalmazottaik éppen ott állnak helyt, ahová a feladat szólítja őket. Bár Francisco Lopes idáig a Philip Morris európai központjának számító Svájcban dolgozott, mégsem jelenthetett életében kis váltást az egri gyár igazgatása. Mindezt hogy élte meg? Milyen a Philip Morris egyik legöregebb, s egyben legfiatalabb gyárában dolgozni, itt, nálunk élni? Egyebek mellett erről beszélgettünk. Elégedett, pipázik, s ünnepre készül Beszélgetés Francisco Lopes-sel, az Egri Dohánygyár Kft. ügyvezető igazgatójával-Hallottam egy történetet: mikor Magyarországra érke­zett, lefordították Önnek, mit jelent a neve. Mit szólt hozzá? — Elsőre nem igazán örültem. Eléggé megdöbbentem, s azon törtem a fejem, hogyan lehet ilyen névvel Magyarországon új emberi és munkakapcsolato­kat építeni. Aztán azon gondol­kodtam, hogy majd elmagyará­zom: portugálul nem úgy ejtik a nevemet, mint ahogy a magya­rok, s így ugye a nevének már nincs kínos jelentése. Aztán amikor először találkoztam az egri kollégákkal, elmeséltem nekik: nem kell féltsék pénztár­cájukat, a nevem magyar jelen­tése ellenére erre semmi okuk. Nagy volt a várakozás, a fe­szültség azokban a napokban, hiszen egy világcég új vezetője érkezett. Mindenki kíváncsi volt az elvárásokra, arra, hogy minek is kell az elkövetkezen­dőkben megfelelni, milyen vál­tozásokat hoz mindez. Ugyan­akkor bennem is dolgozott az új kihívásnak járó drukk. így utó­lag értékelve mindez egy jó fe- szültségoldónak bizonyult.- Ha már a pletykáknál tar­tunk: gratulálok, hiszen nem­rég vehette át a Philip Morris egyik tekintélyes kitüntetését. Am az a hír is járja, hogy nem mindenki szeret ennél a cégnél kitüntetést kapni, mert az eset­leg a közeli búcsút, egy más beosztást is jelenthet. Mi ebből az igazság?-Ez tényleg csak pletyka. Esetleg annyiban lehet igaz, hogy volt egy ezüst- és egy aranygyűrű kitüntetésem, ami­ről most azt sem tudom, egyál­talán létezik-e még. Ezt azok kapták, akik nyugdíjba készül­tek, s nálunk meglehetősen hosszú, eredményes munkaidőt töltöttek el. Ugyanakkor sok kollégát ismerek, akik az utóbbi tíz évben kapták meg ezeket a kitüntetéseket, és még mindig velünk dolgoznak. A Philip Mórásnál valóban nincs sok ki­tüntetés, éppen ezért nem kevés rangjuk, becsületük van az el­ismeréseknek.- Hogyan élte meg, hogy Svájcból Magyarországra kel­lett jönnie dolgozni?- A prtvatizáció előtt több hónappal felajánlották ezt a munkát. Volt alkalmam arra, hogy eljöjjek, szétnézzek, s meg kell valljam, addigi mun­kám elismeréseként tekintettem ezt a lehetőséget. Én magam la­tin származású vagyok, s ezen területek nyelvét beszélem az angolon kívül, így arra lehetett számítani, hogy inkább ott ka­pok feladatot. Ugyanakkor ma­gam rögtön igent mondtam az egrt ajánlatra, de azért kértem néhány nap gondolkodási időt.-Miként érzékeli Magyar- ország helyzetét, egyáltalán, mit gondol rólunk?- Magyarországot korábban nagyon felületesen ismertem. Öt év után azt kell mondjam, hogy látok némi hasonlóságot egy korábbi portugáliai idő­szakkal. Ott húsz évvel ezelőtt nagyon konzervatív, szélső- jobboldali hatalom bukott meg, s jött el a demokratizálódás időszaka. Akkor néhány évig Portugáliában éltem, s ez az átmeneti időszak ott sem volt könnyű. Az emberek állandóan politikáról beszéltek, miközben a remélt életszínvonalbeli javu­lás nem jött el abban az ütem­ben, ahogy ők azt remélték. Itt is nagyon hasonló, amit én lá­tok. Hiszen nagyon sok ember életében nemhogy javulás kö­vetkezett volna be, hanem még romlott is a helyzet. Nem aka­rok ebbe mélyebben belemenni, hiszen nem kevés fájdalom, hogy nem sikerült olyan szinten megtanulnom az Önök nyelvét, amivel kommunikálni tudnék, s jobban megérthetném a magya­rok mentalitását, vágyait. Azt látom ugyanakkor, hogy Ma­gyarország továbbra is küzd egy nagyon nehéz gazdasági, politikai helyzettel. Sok magyar borúlátó, bizonytalan, gya­nakvó a jövővel szemben, s ta­lán aktívabban kellene saját sorsukat a kezükbe venniük. Túl sokat várnak Budapesttől, na­gyon fővároscentrikus az or­szág. Ez az átmenet, amit Önök itt élnek, ez nem könnyű, de se­hol a világon nem volt az. Ugyanakkor nagyon tehetsége­sek a magyar emberek. Látom, hogy sokkal többre lennének képesek, mint amire jelen pilla­natban, de ma még nincs elég önbizalmuk. Ahogy múlik az idő, ez biztosan megoldódik. A gyárban mi nagyon elégedettek vagyunk a haladással, a fejlő­déssel. A termelékenység és a minőség mutatói Egerben olyan szinteket értek el, amelyek a nyugati Philip Morris-gyárak­hoz hasonlíthatóak.- Miért pont ezt a gyárat vá­lasztotta a Philip Morris, hi­szen ez a legkisebb Magyaror­szágon?- Azt kell mondjam, hogy a legjobb infrastruktúrával az egri gyár rendelkezett. Ennek köszönhetően 1978-tól a Philip Mórásnak licencszerződése áll fenn az Egá Dohánygyárral a Marlboro gyártására. A piaci részesedés ugyan meglehetősen alacsony volt, de ez főleg az akkoá -gazdasági környezetnek volt betudható. Azóta e terüle­ten is nagyot léptünk előre, je­lentősen bővítve termékválasz­tékunkat, s ma már nem állunk messze attól, hogy piacvezetők legyünk. Mindent összevetve: meggyőződésem, hogy jól dön­töttünk. Nyolcvanmillió dollárt fordítottunk a gyárra, felújí­tásra, korszerűsítésre, de bátran kijelenthetem: megérte.- Dohány zik-e, s ha igen, milyen cigarettát szív?- Most bajban vagyok, mert az az igazság, hogy én pipá­zom. Egy időre abbahaevtam. s jelenleg Marlborót szívok.- Van-e döntés arról, hogy újabb Philip Morris-termékek gyártására is sor kerül Eger­ben?- Tele vagyunk tervekkel a jövőt illetően, s mivel sikeresek akarunk lenni, nyilvánvalóan kellenek azok az új termékek, amelyek megfelelnek a magyar fogyasztók elvárásainak. Azt azonban nem tudom, hogy ez konkrétan milyen márka lesz, s mikortól indul a gyártása.- A reklámozás jelenlegi gyakorlata és az érvényes tör­vények az Önök helyzetét ugyanúgy megnehezíti, mint a lapkiadóét. Mi erről a vélemé­nye?- Lobbyzunk, közösen a saj­tóval, a reklámügynökségekkel. Meggyőződésem: többet vagy kevesebbet nem dohányzik senki attól, hogy van-e reklám vagy nincs. Nekünk leginkább azért lenne szükségünk erre, hogy termékeinket megismer­tethessük, a fogyasztók vá­laszthassanak. Bízunk benne, hogy viszonylag rövid időn be­lül kedvező reklámtörvény szü­letik, ami lehetőséget biztosít számunkra. Addig azonban be­tartjuk a rendelkezéseket.- Bocsánat a személyes kér­désért: hány éves Ön?- Ötvennégy éves vagyok.-A következő száz év a Phi­lip Morris 100 évéről szól majd Egerben?- Egy biztos: hosszú időre rendezkedtünk itt be. Mi már sajnos nem leszünk ott, de aki megünnepli az Egri Dohány­gyár 200. évének fennállását, az biztos, hogy a Philip Mórás zászlaja alatt ünnepel majd.- S az Ön következő ötven éve?- Nem hiszem, hogy még öt­ven évig élek, de az biztos, hogy életem elkövetkező része erős magyar befolyás alatt lesz, hiszen a feleségem magyar. Én már éppen ezért örökké kötődni fogok ide.- Köszönjük a beszélgetést. Kis Szabó Ervin '3 '3 H a U 3 +* 3 á IM ?» 3 H osszú tanakodás után eldöntöttem: ezentúl tisztességes ember le­szek! Legalábbis, ahogy az napjainkban értendő - hatá­rozta el magát Béla, mikor a reggeli napsugarak csiklando- zására kinyitotta a szemeit. Egy órával később szent fo­gadalmát, mint különös titkot, osztotta meg az ámuldozó Helgával. Jó pajtás kolleginá- jának akkor kerekedett csak igazán nagyra mindkét szeme, amikor a férfi mobiltelefont csatolt le a nadrágövéről, majd nagyot kortyolt a jeges whiskyből. A presszóban tár­salgó ifjak rá se hedentettek. Annál inkább csodálkozott Zsóka a pult mögött. Béla ed­dig sosem ült be hozzájuk ilyen kora délelőtt. Csakis délután, s akkor is csupán egy pohár sörre.-Szakítok a nyámnyilaság- gal! Igazi mai tisztességes ember leszek! - kiabálta Béla a lány fülébe. Még így is tartott attól, hogy az nem értette meg szavait a lüktetve harsogó gépzenétől.-Na, ne... - hitetlenkedett Helga.- De bizony! Vége annak a tűrhetetlen, álságos prédikáci­ónak, hogy nem a pénz számít, hanem a tudás, a lelki gazdag­ság, a másokért tenni akarás! A nő elképedten bámulta barátját, amint az fennhangon, csettintve italt rendelt magá­nak, majd nyers kifejezésekkel Az Abszolút Tisztesség Társasága intette rendre a rég várt talál­kozás fölötti örömükben lel­kendező középkorú hölgyeket.- Micsoda szipirtyók - szi­szegte Béla. - Ezután a múlté minden szemérmesség, amivel szinte bocsánatot kérve vettem át a postástól a nagy néha ne­kem küldött honoráriumot! El­felejtve immár az a pipogya- ság, amivel hagytam, hogy a többek által dicsért munkáim után megbízóm elégedett vi- gyorral az arcán' nyújtsa át nagy kegyesen azt a pár forin- tocskát. Közben pedig újabb és újabb, neki busás haszonnal járó vállalkozáson töri a fejét.- De hát te..., te... - próbálta félbeszakítani a monológot Helga, ám Bélát nem lehetett leállítani. Fújta a magáét:- Át kell értékelnem azokat a vélekedéseimet, amelyek az erkölcsös viselkedésről, annak felemelő voltáról szóltak. Azokat is, amelyekkel szél­hámosokat, kisstílű csalókat, pénzügyi manipulációkba bo­nyolódott, ördögien rafinált észjárású személyeket osto­roztam. Szóval, váltani kell!-Mégis, hogyan képzeled? - mosolygott a lány a férfira, ahogyan a jóságos anya pillant kissé bolondos fiacskájára.- Rém egyszerű. Alapítunk mi ketten egy társaságot!-Na és honnan lesz hozzá tőkénk?! Mivel foglalkozik majd a cég? Ki vezeti a köny­velést? Tudtommal egyikünk se nagyon ért hozzá. Az adóle­faragó, tb-csökkentő prakti­kákhoz meg pláne nem. Eleve bukásra lenne ítélve egy ilyes­fajta vállalkozás! Béla nem hagyta zavartatni magát. Henger formájúra te­kert iratot húzott elő a zakója zsebéből. Azon egy felirat sze­repelt: The Connection Szol­gáltató Betéti Társaság.- íme, a minta! - dobta az asztalra az aktát.-Na és? Mi következik eb­ből? - érdeklődött Helga.- A képlet adott - terpesz­kedett szét a foteljében Béla. - A társasági vagyonba bele­adunk 50 ezer foántot. Hu­szonötöt te, s én is ugyanany- nyit. Hogy igazán komolynak tűnjék a szándékunk, ezt az összeget német márkában fi­zetjük. Te leszel a beltag, én meg a kültag.- Miért pont én leszek a bel­tag?! - vágott közbe a lány.- Tulajdonképpen mindegy. Legyél hát te a kültag - türel­metlenkedett a férfi. - A lé­nyeg, hogy jól válasszuk meg a cég tevékenységi körét. Mond­juk úgy, mint a Connection alapítói tették... Először is be­jegyeztetünk legalább 67 fog­lalatosságot. Olyanokat pél­dául, mint közúti járműalkat­részekkel való nagy-, illetve kiskereskedelem, vegyescikk- nagykereskedelem, egyéb ve- gyescikk-kiskereskedelem, vagy esetleg vegyiáru-kiske- reskedelem. Netán azt is beír­hatjuk, hogy egyéb javítás. Azután meg egyéb kereske­delmi szálláshely-szolgáltatás, majd egyéb, korlátozottan igénybe vehető szálláshely­szolgáltatás, esetleg ezt köve­tően egyéb, korlátozottan igénybe vehető vendéglátás. De azt is oda kanyarinthatjuk, hogy máshova nem sorolt egyéb szórakoztató tevékeny­ség, sporttevékenység, egyéb pihenő-szórakoztató tevé­kenység. Ezek csak példák.- Ne viccelj! Ebből a vak is láthatja, hogy kamu az egész! Még egy jól előkészített, or­szágos hálózattal bíró, sokmil­liós tőkéjű gazdasági társaság sem lenne képes megbirkózni ennyi mindennel - óvatosko­dott Helga.- Ugyan, kedvesem! Ők még hozzáírták azt is, hogy: „a társaság tagjai semmilyen, engedélyhez kötött tevékeny­séget végezni nem kívánnak”. Na és szeánted fennakadt en­nek megvalósíthatóságán va­laki is? Szó sincs róla. Négy hónap alatt megszületett a cégbejegyzésük.- Hát ez valóban érdekes - gondolkodott el Helga. - Is­merek olyan embert, aki örök­ség révén erdőtulajdonos lett, s a kitermelt fák elszállításá­hoz szeretne betéti társaságot létrehozni. Ezt az egyet jelölte meg tevékenységi köreként. Másfél esztendeje húzódik a cégbejegyzése. A dolog po­énja, hogy az illető egyébként maga is jogász... Béla felnevetett. Ismét ösz- szepattintotta ujjait, s magá­hoz intette Zsókát. A csinos felszolgálót sikerült újra meg­döbbentenie azzal, hogy itó- kakérés közben többször rá- paskolt a fenekére.-Látod - rikkantotta hő­sünk, mit sem törődve a presz- szóalkalmazott szemrehányó pillantásával -, ez is csak azt bizonyítja, hogy új életet kell kezdenünk! Idomulnunk kell a mai világhoz! Ha a gátlásta­lanság, az erőszakosság, a má­sokon keresztültaposás jelenti ma az erkölcsi magaslatot, ak­kor olyanokká kell válnunk!-Hát..., nem is tudom - bi­zonytalankodott a kollegina. - Mi lenne a társaság dolga?- Boldoggá tenni másokat!- ??- Befizetnek a cégünk számlájára egyenként 22 ezer forintot azok, akiket megkere­sünk. Elmondjuk nekik, hogy megsokszorozhatják ezt az összeget, csupán újabb szemé­lyeket kell rávenniük a pénz hozzánk utalására. Speciális klubtagságot nyújtunk ügyfe­leinknek, hangsúlyozva: kis akarattal és kockázatvállaló merészséggel anélkül meg­gazdagodhat, hogy a kisujját kellene mozdítania.- Mi ebből a mi hasznunk?-Hogyhogy mi? Szerepel majd a befizetési és belépési megállapodásban, egy eldu­gott, apró betűs záradék, mi­szerint a kedves tagtársunk megbíz bennünket pénze egy részének jól jövedelmező be­fektetésével. Legfeljebb kide­rül, hogy a befektetés sajnála­tosan befuccsolt. Jön a csőd, a felszámolás. De hát akkor mi már egészen más vállalkozás­hoz csatlakozunk...- Hát, ez nem éppen törvé­nyes - szedelőzködött Helga. - Nekem mennem kell, vár a munka. H atározott léptekkel in­dult az ajtó felé. Távo­zóban még hallotta, mit válaszol Béla az egyik kí­váncsiskodó ifjú kérdésére, hogy mi lesz a társaság neve.-ATT - közölte kollégája elégedetten, s némiképp sej­telmesen -, az Abszolút Tisz­tesség Társasága. Helga olyan gyorsan húzta be maga mögött a presszó ajta­ját, amilyen gyorsan csak lehe­tett... Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents