Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

CO

£ £

8 £

E ^

£

z

2 ^ a ^

fc o

O'

£ ^

I

c

£

X}

<u

an

c

<D

o>

£

s

•o

«

Oil

o

PH

0)

È

,§

£

«

g

•sO

0s

O

<s

wm m D (ARtvan

Francisco Lopes: „...hosszú időre rendezkedtünk itt be.”

A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Egri Dohánygyár Kft. ügyvezető igazgatója Francisco Lopes. Közismert, hogy a gyár privatizálását követően Egerben - közmegelégedésre - a Philip Morris került birtokon belülre. A gyárirányítással a nagy tapasztalatokkal rendelkező portugál szakembert bízták meg. A világcégnél természetes, hogy alkalmazottaik éppen ott állnak helyt, ahová a feladat szólítja őket. Bár Francisco Lopes idáig a Philip Morris európai központjának számító Svájcban dolgozott, mégsem jelenthetett életében kis váltást az egri gyár igazgatása. Mindezt hogy élte meg? Milyen a Philip Morris egyik legöregebb, s egyben legfiatalabb gyárában dolgozni, itt, nálunk élni? Egyebek mellett erről beszélgettünk.

Elégedett, pipázik, s ünnepre készül

Beszélgetés Francisco Lopes-sel, az Egri Dohánygyár Kft. ügyvezető igazgatójával-Hallottam egy történetet: mikor Magyarországra érkezett, lefordították Önnek, mit jelent a neve. Mit szólt hozzá?

— Elsőre nem igazán örültem. Eléggé megdöbbentem, s azon törtem a fejem, hogyan lehet ilyen névvel Magyarországon új emberi és munkakapcsolatokat építeni. Aztán azon gondolkodtam, hogy majd elmagyarázom: portugálul nem úgy ejtik a nevemet, mint ahogy a magyarok, s így ugye a nevének már nincs kínos jelentése. Aztán amikor először találkoztam az egri kollégákkal, elmeséltem nekik: nem kell féltsék pénztárcájukat, a nevem magyar jelentése ellenére erre semmi okuk. Nagy volt a várakozás, a feszültség azokban a napokban, hiszen egy világcég új vezetője érkezett. Mindenki kíváncsi volt az elvárásokra, arra, hogy minek is kell az elkövetkezendőkben megfelelni, milyen változásokat hoz mindez. Ugyanakkor bennem is dolgozott az új

kihívásnak járó drukk. így utólag értékelve mindez egy jó fe- szültségoldónak bizonyult.- Ha már a pletykáknál tartunk: gratulálok, hiszen nemrég vehette át a Philip Morris egyik tekintélyes kitüntetését. Am az a hír is járja, hogy nem mindenki szeret ennél a cégnél kitüntetést kapni, mert az esetleg a közeli búcsút, egy más beosztást is jelenthet. Mi ebből az igazság?-Ez tényleg csak pletyka. Esetleg annyiban lehet igaz, hogy volt egy ezüst- és egy aranygyűrű kitüntetésem, amiről most azt sem tudom, egyáltalán létezik-e még. Ezt azok kapták, akik nyugdíjba készültek, s nálunk meglehetősen hosszú, eredményes munkaidőt töltöttek el. Ugyanakkor sok kollégát ismerek, akik az utóbbi tíz évben kapták meg ezeket a kitüntetéseket, és még mindig velünk dolgoznak. A Philip Mórásnál valóban nincs sok kitüntetés, éppen ezért nem kevés

rangjuk, becsületük van az elismeréseknek.- Hogyan élte meg, hogy Svájcból Magyarországra kellett jönnie dolgozni?- A prtvatizáció előtt több hónappal felajánlották ezt a munkát. Volt alkalmam arra, hogy eljöjjek, szétnézzek, s meg kell valljam, addigi munkám elismeréseként tekintettem ezt a lehetőséget. Én magam latin származású vagyok, s ezen területek nyelvét beszélem az angolon kívül, így arra lehetett számítani, hogy inkább ott kapok feladatot. Ugyanakkor magam rögtön igent mondtam az egrt ajánlatra, de azért kértem néhány nap gondolkodási időt.-Miként érzékeli Magyar- ország helyzetét, egyáltalán, mit gondol rólunk?- Magyarországot korábban nagyon felületesen ismertem. Öt év után azt kell mondjam, hogy látok némi hasonlóságot egy korábbi portugáliai időszakkal. Ott húsz évvel ezelőtt nagyon konzervatív, szélső- jobboldali hatalom bukott meg, s jött el a demokratizálódás időszaka. Akkor néhány évig Portugáliában éltem, s ez az átmeneti időszak ott sem volt könnyű. Az emberek állandóan politikáról beszéltek, miközben a remélt életszínvonalbeli javulás nem jött el abban az ütemben, ahogy ők azt remélték. Itt is nagyon hasonló, amit én látok. Hiszen nagyon sok ember

életében nemhogy javulás következett volna be, hanem még romlott is a helyzet. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, hiszen nem kevés fájdalom, hogy nem sikerült olyan szinten megtanulnom az Önök nyelvét, amivel kommunikálni tudnék, s jobban megérthetném a magyarok mentalitását, vágyait. Azt látom ugyanakkor, hogy Magyarország továbbra is küzd egy nagyon nehéz gazdasági, politikai helyzettel. Sok magyar borúlátó, bizonytalan, gyanakvó a jövővel szemben, s talán aktívabban kellene saját sorsukat a kezükbe venniük. Túl sokat várnak Budapesttől, nagyon fővároscentrikus az ország. Ez az átmenet, amit Önök itt élnek, ez nem könnyű, de sehol a világon nem volt az. Ugyanakkor nagyon tehetségesek a magyar emberek. Látom, hogy sokkal többre lennének képesek, mint amire jelen pillanatban, de ma még nincs elég önbizalmuk. Ahogy múlik az idő, ez biztosan megoldódik. A gyárban mi nagyon elégedettek vagyunk a haladással, a fejlődéssel. A termelékenység és a minőség mutatói Egerben olyan szinteket értek el, amelyek a nyugati Philip Morris-gyárakhoz hasonlíthatóak.- Miért pont ezt a gyárat választotta a Philip Morris, hiszen ez a legkisebb Magyarországon?- Azt kell mondjam, hogy a

legjobb infrastruktúrával az egri gyár rendelkezett. Ennek köszönhetően 1978-tól a Philip Mórásnak licencszerződése áll fenn az Egá Dohánygyárral a Marlboro gyártására. A piaci részesedés ugyan meglehetősen alacsony volt, de ez főleg az akkoá -gazdasági környezetnek volt betudható. Azóta e területen is nagyot léptünk előre, jelentősen bővítve termékválasztékunkat, s ma már nem állunk messze attól, hogy piacvezetők legyünk. Mindent összevetve: meggyőződésem, hogy jól döntöttünk. Nyolcvanmillió dollárt fordítottunk a gyárra, felújításra, korszerűsítésre, de bátran kijelenthetem: megérte.- Dohány zik-e, s ha igen, milyen cigarettát szív?- Most bajban vagyok, mert az az igazság, hogy én pipázom. Egy időre abbahaevtam. s jelenleg Marlborót szívok.- Van-e döntés arról, hogy újabb Philip Morris-termékek gyártására is sor kerül Egerben?- Tele vagyunk tervekkel a jövőt illetően, s mivel sikeresek akarunk lenni, nyilvánvalóan kellenek azok az új termékek, amelyek megfelelnek a magyar fogyasztók elvárásainak. Azt azonban nem tudom, hogy ez konkrétan milyen márka lesz, s mikortól indul a gyártása.- A reklámozás jelenlegi gyakorlata és az érvényes törvények az Önök helyzetét

ugyanúgy megnehezíti, mint a lapkiadóét. Mi erről a véleménye?- Lobbyzunk, közösen a sajtóval, a reklámügynökségekkel. Meggyőződésem: többet vagy kevesebbet nem dohányzik senki attól, hogy van-e reklám vagy nincs. Nekünk leginkább azért lenne szükségünk erre, hogy termékeinket megismertethessük, a fogyasztók választhassanak. Bízunk benne, hogy viszonylag rövid időn belül kedvező reklámtörvény születik, ami lehetőséget biztosít számunkra. Addig azonban betartjuk a rendelkezéseket.- Bocsánat a személyes kérdésért: hány éves Ön?- Ötvennégy éves vagyok.-A következő száz év a Philip Morris 100 évéről szól majd Egerben?- Egy biztos: hosszú időre rendezkedtünk itt be. Mi már sajnos nem leszünk ott, de aki megünnepli az Egri Dohánygyár 200. évének fennállását, az biztos, hogy a Philip Mórás zászlaja alatt ünnepel majd.- S az Ön következő ötven éve?- Nem hiszem, hogy még ötven évig élek, de az biztos, hogy életem elkövetkező része erős magyar befolyás alatt lesz, hiszen a feleségem magyar. Én már éppen ezért örökké kötődni fogok ide.- Köszönjük a beszélgetést.

Kis Szabó Ervin

'3

'3

H

a

U

3

+*

3

á

IM

?»

3

H

osszú tanakodás után eldöntöttem: ezentúl

tisztességes ember leszek! Legalábbis, ahogy az napjainkban értendő - határozta el magát Béla, mikor a reggeli napsugarak csiklando- zására kinyitotta a szemeit.

Egy órával később szent fogadalmát, mint különös titkot, osztotta meg az ámuldozó Helgával. Jó pajtás kolleginá- jának akkor kerekedett csak igazán nagyra mindkét szeme, amikor a férfi mobiltelefont csatolt le a nadrágövéről, majd nagyot kortyolt a jeges whiskyből. A presszóban társalgó ifjak rá se hedentettek. Annál inkább csodálkozott Zsóka a pult mögött. Béla eddig sosem ült be hozzájuk ilyen kora délelőtt. Csakis délután, s akkor is csupán egy pohár sörre.-Szakítok a nyámnyilaság- gal! Igazi mai tisztességes ember leszek! - kiabálta Béla a lány fülébe. Még így is tartott attól, hogy az nem értette meg szavait a lüktetve harsogó gépzenétől.-Na, ne... - hitetlenkedett Helga.- De bizony! Vége annak a tűrhetetlen, álságos prédikációnak, hogy nem a pénz számít, hanem a tudás, a lelki gazdagság, a másokért tenni akarás!

A nő elképedten bámulta barátját, amint az fennhangon, csettintve italt rendelt magának, majd nyers kifejezésekkel

Az Abszolút Tisztesség Társasága

intette rendre a rég várt találkozás fölötti örömükben lelkendező középkorú hölgyeket.- Micsoda szipirtyók - sziszegte Béla. - Ezután a múlté minden szemérmesség, amivel szinte bocsánatot kérve vettem át a postástól a nagy néha nekem küldött honoráriumot! Elfelejtve immár az a pipogya- ság, amivel hagytam, hogy a többek által dicsért munkáim után megbízóm elégedett vi- gyorral az arcán' nyújtsa át nagy kegyesen azt a pár forin- tocskát. Közben pedig újabb és újabb, neki busás haszonnal járó vállalkozáson töri a fejét.- De hát te..., te... - próbálta félbeszakítani a monológot Helga, ám Bélát nem lehetett leállítani. Fújta a magáét:- Át kell értékelnem azokat a vélekedéseimet, amelyek az erkölcsös viselkedésről, annak felemelő voltáról szóltak. Azokat is, amelyekkel szélhámosokat, kisstílű csalókat, pénzügyi manipulációkba bonyolódott, ördögien rafinált észjárású személyeket ostoroztam. Szóval, váltani kell!-Mégis, hogyan képzeled? - mosolygott a lány a férfira, ahogyan a jóságos anya pillant kissé bolondos fiacskájára.- Rém egyszerű. Alapítunk mi ketten egy társaságot!-Na és honnan lesz hozzá

tőkénk?! Mivel foglalkozik majd a cég? Ki vezeti a könyvelést? Tudtommal egyikünk se nagyon ért hozzá. Az adólefaragó, tb-csökkentő praktikákhoz meg pláne nem. Eleve bukásra lenne ítélve egy ilyesfajta vállalkozás!

Béla nem hagyta zavartatni magát. Henger formájúra tekert iratot húzott elő a zakója zsebéből. Azon egy felirat szerepelt: The Connection Szolgáltató Betéti Társaság.- íme, a minta! - dobta az asztalra az aktát.-Na és? Mi következik ebből? - érdeklődött Helga.- A képlet adott - terpeszkedett szét a foteljében Béla. - A társasági vagyonba beleadunk 50 ezer foántot. Huszonötöt te, s én is ugyanany- nyit. Hogy igazán komolynak tűnjék a szándékunk, ezt az összeget német márkában fizetjük. Te leszel a beltag, én meg a kültag.- Miért pont én leszek a beltag?! - vágott közbe a lány.- Tulajdonképpen mindegy. Legyél hát te a kültag - türelmetlenkedett a férfi. - A lényeg, hogy jól válasszuk meg a cég tevékenységi körét. Mondjuk úgy, mint a Connection alapítói tették... Először is bejegyeztetünk legalább 67 foglalatosságot. Olyanokat például, mint közúti járműalkatrészekkel való nagy-, illetve kiskereskedelem, vegyescikk- nagykereskedelem, egyéb ve- gyescikk-kiskereskedelem, vagy esetleg vegyiáru-kiske- reskedelem. Netán azt is beírhatjuk, hogy egyéb javítás. Azután meg egyéb kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás, majd egyéb, korlátozottan igénybe vehető szálláshelyszolgáltatás, esetleg ezt követően egyéb, korlátozottan igénybe vehető vendéglátás. De azt is oda kanyarinthatjuk, hogy máshova nem sorolt egyéb szórakoztató tevékenység, sporttevékenység, egyéb pihenő-szórakoztató tevékenység. Ezek csak példák.- Ne viccelj! Ebből a vak is láthatja, hogy kamu az egész! Még egy jól előkészített, országos hálózattal bíró, sokmilliós tőkéjű gazdasági társaság sem lenne képes megbirkózni ennyi mindennel - óvatoskodott Helga.- Ugyan, kedvesem! Ők még hozzáírták azt is, hogy: „a társaság tagjai semmilyen, engedélyhez kötött tevékenységet végezni nem kívánnak”. Na és szeánted fennakadt ennek megvalósíthatóságán valaki is? Szó sincs róla. Négy hónap alatt megszületett a cégbejegyzésük.- Hát ez valóban érdekes - gondolkodott el Helga. - Ismerek olyan embert, aki örökség révén erdőtulajdonos lett, s a kitermelt fák elszállításához szeretne betéti társaságot létrehozni. Ezt az egyet jelölte meg tevékenységi köreként. Másfél esztendeje húzódik a cégbejegyzése. A dolog poénja, hogy az illető egyébként maga is jogász...

Béla felnevetett. Ismét ösz- szepattintotta ujjait, s magához intette Zsókát. A csinos felszolgálót sikerült újra megdöbbentenie azzal, hogy itó- kakérés közben többször rá- paskolt a fenekére.-Látod - rikkantotta hősünk, mit sem törődve a presz- szóalkalmazott szemrehányó pillantásával -, ez is csak azt bizonyítja, hogy új életet kell kezdenünk! Idomulnunk kell a mai világhoz! Ha a gátlástalanság, az erőszakosság, a másokon keresztültaposás jelenti ma az erkölcsi magaslatot, akkor olyanokká kell válnunk!-Hát..., nem is tudom - bizonytalankodott a kollegina. - Mi lenne a társaság dolga?- Boldoggá tenni másokat!- ??- Befizetnek a cégünk számlájára egyenként 22 ezer forintot azok, akiket megkeresünk. Elmondjuk nekik, hogy

megsokszorozhatják ezt az összeget, csupán újabb személyeket kell rávenniük a pénz hozzánk utalására. Speciális klubtagságot nyújtunk ügyfeleinknek, hangsúlyozva: kis akarattal és kockázatvállaló merészséggel anélkül meggazdagodhat, hogy a kisujját kellene mozdítania.- Mi ebből a mi hasznunk?-Hogyhogy mi? Szerepel

majd a befizetési és belépési megállapodásban, egy eldugott, apró betűs záradék, miszerint a kedves tagtársunk megbíz bennünket pénze egy részének jól jövedelmező befektetésével. Legfeljebb kiderül, hogy a befektetés sajnálatosan befuccsolt. Jön a csőd, a felszámolás. De hát akkor mi már egészen más vállalkozáshoz csatlakozunk...- Hát, ez nem éppen törvényes - szedelőzködött Helga. - Nekem mennem kell, vár a munka.

H

atározott léptekkel indult az ajtó felé. Távozóban még hallotta, mit válaszol Béla az egyik kíváncsiskodó ifjú kérdésére, hogy mi lesz a társaság neve.-ATT - közölte kollégája elégedetten, s némiképp sejtelmesen -, az Abszolút Tisztesség Társasága.

Helga olyan gyorsan húzta be maga mögött a presszó ajtaját, amilyen gyorsan csak lehetett...

Szalay Zoltán