Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

r X'-'1 fOíftl r/(í\fiA7, U l L’i. ’TAT-J Remények és félelmek Megbékélés, integráció és gazdasági fellendülés Az emberek türelemmel viseltetnek a körülményes szavazási procedúra iránt Feltehetően nagyot csalódott az, aki a választások előestéjén, a múlt hét végén úgy utazott Romániába, hogy ott csupa iz­gatott emberrel és egy harsány kampány nyomaival találkozik úton-útfélen. Míg ugyanis ide­haza néhány nappal az urnák­hoz való járulás előtt általában már térdig jár az ember a pla­kátban meg röpcédulában, ad­dig „odaát” meglehetős disz­krécióval viseltetnek eme jeles aktus irányában - legalábbis amint azt a Nagyvárad-Ko- lozsvár-Marosvásár- hely-Gyergyószentmiklős útvo- nalon tapasztaltuk. Oly mértékű a visszafogottság, ha nem va­gyunk tisztában vele, hogy no­vember 3-án egész Románia képviselőket, szenátorokat vá­laszt és - első fordulóban - az államelnök személyére is sza­vaz, meglehet, nem is tudjuk meg. Érettebb a társadalom A magyarázatot többórás zöty- kölődés után még szombat este Eger testvérvárosában, a túl­nyomórészt magyarok lakta Gyergyószentmiklóson kapjuk meg: Suciu Gábor, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége alelnöke szerint Romániában egyszerűen nem honosodott meg az amerikai választási stí­lus, sőt a harsányság inkább visszatetszést kelt. Jó hír vi­szont, hogy a hangvétel is visz- szafogottabb, pontosabban: ez­úttal már nem jellemző olyany- nyira a magyarellenes él. A tár­sadalom érettebb lett, egyre ke­vesebben vannak azok, akik ve­vők az uszításra. Persze, korántsem rózsaszín még a kép. Dézsi Zoltán. Gyér- gyószentmiklós polgármestere, a Romániai Magyarok Demok­ratikus Szövetsége Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke szerint a kormány nem egy in­tézkedésével akadályozza a szövetség ténykedését. Például arra való hivatkozással, hogy az RMDSZ nem politikai párt, ha­nem érdekvédelmi tömörülés, nem kap párttámogatást, csu­pán a nemzetiségi szervezetek­nek járó szerény alapból csur- ran-cseppen valami. Emellett az ellenzéket általában éri disz­krimináció: a rádiót és a tévét a kormányon lévő Szociális De­mokrácia Pártja sajátjának te­kinti, s jól tetten érhető előnyö­ket élvez emiatt. 1918 éta először?- Az RMDSZ már korábban ki­jelentette: hajlandó kormány­zati tényezővé válni, ha az eu­rópai integrációs törekvések érezhetők lesznek, illetve telje­sülnek lényeges elvárásaink - szögezi le Dézsi Zoltán. - Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról sem, hogy 1918 óta elő­ször most nyílhat reális esély az erdélyi magyarság hatalmi té­nyezővé válására. Hogy azon­ban kivel és miként, azt még mérlegelni kell, hiszen erről az alternatíváról nem igazán be­szél a román politika. Veszélyes lehet e kérdést zászlóra tűzni... Az RMDSZ magas rangú tisztviselője mindezek dacára bízik a választások tisztaságá­ban, amire egyébként a külön­böző európai szervezetek is odafigyelnek. Szóba kerül Frunda György neve is: az RMDSZ államelnök-jelöltjének tevékenysége - úgy tűnik - egyöntetű elégedettséggel tölti el a helybélieket. Mint mond­ják, teljesítette az elvárásokat, sikerült bemutatnia az RMDSZ arculatát, törekvéseit, elvárá­sait, és - ami szintén nem mel­lékes - sehol, még román föl­dön sem fogadta ellenszenv. Jó szolgálatot tett az ügynek - hangzik az értékelés —, igazi eu­ropéer figura. Borbély, a renegát? Korántsem kap viszont ilyen jó osztályzatot a gyergyóiaktól Borbély Imre — igaz, nincs is je­len, hogy megvédje magát. Az előző ciklus képviselőházi tagja ismét ringbe kívánt szállni, ám az elmúlt időszakban végzett munkája miatt jócskán kijutott neki a bírálatból, így most mást jelölt helyette az RMDSZ. Erre ő - mint hírlik, egyedüliként a szövetségből - függetlenként vágott neki a választásoknak. Ezzel pedig épp az RMDSZ esélyeit rontja, ugyanis az on­nan elvett szavazatok - mert­hogy román voksokra aligha számíthat - a végelszámolásnál könnyen megbosszulhatják magukat. Amúgy a programja szimpatikus - jegyzik meg töb­ben is -, például szó van benne Székelyföld autonómiájáról, sőt kiáll azért is, hogy - függetle­nül lakóhelyétől - minden ma­gyart alanyi jogon illessen meg ■ a magyar állampolgárság és magyar útlevél. A helyi RMDSZ-esek szerint Borbély indítása ellen szólna a szövetségen belüli egyik „ren­dezőelv” is: ennek értelmében a jelöltnek abban a megyében kell laknia, amelyikben indulni akar. A független jelölt viszont temesvári illetőségű, s - bár kérték - korábban sem mutatott hajlandóságot arra, hogy Har­gita megyébe költözzön. Végül, mint halljuk, ezt is meglépte, de csak ö maga jelentkezett át, családja maradt Temesváron. Megtudhatjuk azt is: legfőbb patrónusa a ma már egyre gyakrabban szélsőségesnek mi­nősített Királyhágó-melléki re­formátus püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László. Ő fizette például a pla­kátjait is: A történteket már csak azért is aggodalmasnak tartják a szövetségen belül, mert az RMDSZ be akar integ­rálódni a román társadalomba, megbékélést és gazdasági föl­lendülést szorgalmaz. Mégis érdemes... Este immár a szövetség vendé­geiként pihenhettük ki a viszon­tagságos utazás fáradalmait. Nem is annyira a kilométer sok Gyergyószentmiklősig, a köz­utak katasztrofális állapota tesz inkább próbára embert és gépet egyaránt. Délkeleti szomszéda­ink ugyanis különös tehetség­gel aszfaltozzák az utakat: amit estig raknak, reggelre újból jár­hatatlan. Jellemző: a hajdani 4- es úton még a Monarchia évei­ben kockakövekből lerakott burkolat bizonyult a legtartó­sabbnak. Nyomai - helyenként, ahol már lekopott a „friss” asz­falt-jói láthatók. Az utazóra legnagyobb meg­próbáltatás még a Gyergyói- medence előtt, az 1287 méteres Bucsin-tetőn leselkedik. Itt az igen kemény téli fagyok egy­szerűen megeszik az amúgy is silány minőségű utakat. A tank­csapdaszerű gödrökért viszont csodaszép látvánnyal kárpótol a természet. Érdekes módon a Kárpátok túloldalán, a Regáton már egészen tűrhető állapotban vannak az utak. A kormányzat eme kitüntető „figyelmessége” - teszik hozzá némi éllel a helybéliek - csak a zömében magyarok lakta Székelyföldnek szól. Egyébiránt — az útviszonyo­kat leszámítva -, minden érv egy székelyföldi körutazás mel­lett szól. A táj csodaszép, van rá esély, hogy találkozzunk med­vével - a közelebbi kapcsolatot azért kerüljük, a helybéliek ugyanis hosszasan tudnak me­sélni róla, mire képes Ceau- sescu egykori kedvenc vadja —, az emberek kedvesek és segítő­készek, a helyi ételspecialitások rendkívül finomak, ráadásul ­ami ugyebár manapság szintén nem elhanyagolható szempont - a szerényebb jövedelmű pol­gártársaink számára is megfi­zethetők az árak, Az ottani ke­reseti viszonyokról pedig csak annyit, hogy az átlagbér 200 ezer lej körül mozog, legutóbbi ottlétünkkor egy forintért 24 lejt adtak... A jobb lét reménye Vasárnap, a szavazás reggelén Gyergyószentmiklóstól alig ti­zenegy kilométerre, a Gyer- gyói-medence szélén fekvő kis faluban, Vaslábon - azaz, ahogy ott mondják: Voslobeni- ben •- meggyőződhetünk róla: Magyarországhoz hasonlóan itt is a jobb élet, a magasabb nyugdíj reménye és a jövő ge­nerációért érzett aggodalom készteti az embereket a demok­ratikus jogok gyakorlására. A mintegy 2100 lelkes, jobbára románok lakta településen a magyarokkal könnyen szóba lehet elegyedni: készségesen elmondják, hogy az RMDSZ je­löltjeire és Frunda Györgyre szavaztak. Arra azonban, hogy mit szólnának, ha a szövetség kormányzati pozícióba kerülne, inkább csak hümmögés a vá­lasz. Egy idősebb néni szerint ha felmászik az emeletre -*■ mármint az RMDSZ -, majd jó nagyot esik... A román polgárok már ko­rántsem ennyire segítőkészek. Igaz, senki sem tekinti szemé­lyes zaklatásnak a megszólítást, beszélik is valamelyest nyel­vünket - a kölcsönös egymás­rautaltság arrafelé is nagy úr -, ám sokkal bizalmatlanabbak. Amellett, hogy nem árulják el, kire adták voksukat, még az in­dokokat is nehéz kicsikarni be­lőlük. A szavazási bizottság el­nöke - amúgy egy középkorú román férfiú - viszont arról biz­tosít bennünket, hogy nagy az érdeklődés, és eddig problé­mamentesen zajlott minden. Hogy egyébként mennyire tisztában vannak a választás fontosságával az emberek, az Gyergyószentmiklóson teljesen nyilvánvalóvá válik: a szavazó- körök előtt hatalmas sorok kí­gyóznak. A helyzet — mármint a kényszerű várakozás - nyilván nem ismeretlen arrafelé, a kissé körülményes lebonyolítási rendszerből fakadó nehézségek irányába nagy türelemmel vi­seltetnek a népek. Kolozsvár felé menet egy igazi „csendéletre” bukkanunk: egy cigányember az árokban alszik, neje(?) a kerítésnek dőlve szendereg. Az asszony­ság a fényképezésre felriad, így kiderülhet, hogy Iliescura sza­vazott. Pillanatok alatt az álom is kiröppen a szeméből, mert a „fotografálás” alanyaként két­ezer lejes munkabért követel. A Funar-jelenség Kolozsvárra már este futunk be. Az RMDSZ központi székhá­zában nagy a nyüzsgés. Takács Csabára, a szövetség ügyvezető elnökére várunk, ám ő már ér­kezésünk előtt elmélyült tár­gyalásba bocsátkozott Gellért Kis Gáborral, a magyar Or­szággyűlés Emberi Jogi, Ki­sebbségi és Vallásügyi Bizott­ságának szocialista párti elnö­kével, így helyette az érdekvé­delmi-politikai tömörülés sajtó- referensét faggatjuk: milyen eredményre is számítanak a Gheorghe Funar felügyelte vá­rosban. Bár itt is bizakodó a hangu­lat, a hargitaiakkal szemben lé­nyegesen óvatosabban fogal­maznak. Mint ugyanis kiderült, míg ’39-ben a százezres telepü­lés 60 százaléka magyar, egy­negyede német és zsidó volt, s csak mintegy tíz százalékot tett ki a románok aránya, addig mostanra gyökeresen megvál­tozott a helyzet: a 400 ezer la­kosból alig 23-24 százalék a magyar, a többi román. Funar- ral is vigyázni kell: noha, mint az elnöki székért ringbe szálló 16 politikusok egyike, nem sok esélyt adnak neki, Kolozsvárott - elsősorban a faluból betelepí­tett, nehezen szocializálható románok lakta monostori vá­rosrészben - nagy a szavazóbá­zisa. Mint az RMDSZ irodáján mondják, ők kicsit bolondnak. de „jópofának” tartják, olyan­nak, aki mindig megmondja az igazat. Az alacsony műveltségű szavazók pedig - mint szerte a nagyvilágban bárhol - hajla­mosak elhinni a hazugságokat és féligazságokat is... Róla hallottuk azt is, misze­rint még a választási kampány­csend előtt csütörtökön a 92 százalékban magyarok lakta Csíkszeredán járt korteskedni, ahol összetörték a kocsiját. Mint hírlik, a tettes kézre ke­rült: állítólag a hírhedt és csú­fosan megbukott, nem oly rég még Funar tevékeny támogatá­sát is élvező Caritas nevű piló­tajáték egyik áldozata volt az il­lető. A kérdés persze még ezzel is megválaszolatlan maradt, miszerint: vajon mit keresett a magyargyűlöletéről elhíresült polgármester a majd’ színtiszta magyar Csíkszeredán? Talán nem teljesen érthetetlen, hogy némely helyeken tudatos pro­vokációról suttognak. Ugyancsak itt kerülnek szóba a választások tisztaságá­val kapcsolatos észrevételek. Az irodán tudni vélik: a proce­dúra szabályszerűségét ellen­őrizni hivatott szervezetek kép­viselőit több helyről kiszorítot­ták olyan fantomszerveződések delegáltjai, amelyeket a jelen­legi hatalom hívott életre, kife­jezetten a választásokra. Ugyancsak figyelemre intő jel az a turpisság, amely a koráb­ban megejtett helyhatósági vá­lasztásokon derült ki. Akkor az RMDSZ-re leadott érvényes szavazatokat - éppen a már em­lített fantomcégek hathatós közreműködésével - más pár­tokhoz írták be. Most viszont november 3-a előtt pár nappal az derült ki, hogy a meglehető­sen rossz minőségű szavazóla­pok jelentős részét elnyomtat­ták. Szintén adalék az ottani vi­szonyok jobb megértéséhez: ’92-ben Funar a Kolozsvárott állomásozó, ám a városhoz vajmi kevés közzel bíró kiska- tonák szavazataival lett pol­gármester. Igaz, s ezt sem sza­bad elhallgatni, egyes véleke­dések szerint a mostani önkor­mányzati választásokon ebbéli pozícióját a magyar választók passzivitása miatt tudta meg­őrizni. Ha ugyanis - hangzik az érvelés - a másik jelöltre sza­vaznak, úgy lehet, hogy már nem ő Kolozsvár elsőszámú vezetője. - Valójában nincs is mit csodálkozni - teszi hozzá nem kis malíciával a sajtófőnök -, Románia ilyen, itt minden a balkáni rendszer szerint műkö­dik. Bár már jócskán az estébe hajlik az idő indulásunkkor, még részeredményeket sem tu­dunk meg, lévén a román vá­lasztási törvény értelmében nincs lehetőség az események nyomon követésére. Hazafelé a rádióból is csak az derül ki: magas volt a részvételi arány, és az eredetileg este kilenc órá­ban megjelölt urnazárást éjfé­lig' meghosszabbították. Hal­lunk furcsaságot is: valahol az egyik bizottsági elnök a szava­záshoz használatos pecsétet a tűzbe vetette. Tettének okáról közelebbit nem tudni... Kép és szöveg: Kühne Gábor Vaslábon is nagy volt az aktivitás.... ... akárcsak Gyergyószentmiklóson Iliescura szavaztunk... Adjon má’ kétezer lejt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents