Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-28 / 278. szám

4. oldal Hitélet 1996. november 28., csütörtök Beköszöntő és ajánlás Vallásos érzelmű olvasóink - tartozzanak bármely felekezethez is - bizonyára örömmel és érdeklődéssel fogadják majd új kezdemé­nyezésünket, miszerint - bizonyos rendszerességgel - egy-egy ol­dalas összeállítással kopogtatunk otthonaikban. Tesszük ezt annál is inkább, mivel a hitélet hírei, eseményei eddig többnyire esetlege­sen és elszórtan jelentek meg lapunkban. S mivel napjainkban egyre erősödött az igény arra, hogy - csokorba gyűjtve - helyt ad­junk az egy-egy vallási közösség életét, meghatározó eseményeit bemutató cikkeknek, íme, útjára bocsátjuk Hitélet című összeállítá­sunkat. Oldalunk elnevezése is sejteti, hogy valamennyi, a megyében működő felekezettel foglalkozni kívánunk mind munkatársaink, mind az egyházi, közösségi személyiségek, mind pedig a hívek írá­sai, fotói segítségével. Összeállításunk ugyanis csak úgy lehet tar­talmas, ha mind szélesebb körből származó információkkal, cik­kekkel tölthetjük meg azt. Kérjük hát érintett olvasóinkat, s az egyes közösségeket, keressenek meg bennünket levélben, szóban, hogy megvalósíthassuk elképzelésünket. Közös munkálkodásunkban bízva előre is köszönjük jelzéseiket, véleményüket és témajavaslataikat. (A Szerk.) Imaközösségnek is otthont adnak a jövőben Iskolai tanterembe költözött az egri lajosvárosi Karitász Azon az október végi vasárnapon jeles ünnepi esemény adódott a megyeszékhely lajosvárosi Karitász-csoportja életében. Azon a napon adták át ugyanis hivatalosan rendeltetésének azt a helyiséget, amit nemes céljaik szolgálatára kaptak a Hunyadi Mátyás Általános Iskola tagis­kolájának, az egykori 7. számú tanintézet épületében. A hajdan katolikus egyházi kezelésben lévő iskola egyik, az adott célra kijelölt termét szentelte fel Deli János kano­nok-plébános a csoportnak, amely működésében kinőtte a plébánián lévő hittantermet. A csoport tagjai névadójuk, Szent Erzsébet tiszteletének szellemében szerkesztettek mű­sort az ünnepi alkalomra, amit a fiatalok zenével és énekléssel tettek még kedvesebbé. Az immár birtokba vett he­lyiség - melynek átadásán má­sok mellett részt vett Jéger Ká­roly és Valuch István kanonok­plébános is - a jövőben imakö­zösségeknek és más kulturális programoknak is rendszeresen otthont biztosít. Misztériumjátékra toborozzák a lőrinci általános iskolásokat A december 24-i, karácsonyi éj­féli mise előtt misztériumjáték­kal szeretnék megörvendeztetni a híveket a lőrinci fiatalok - tudtuk meg Szűcs Iréntől, a he­lyi katolikus ifjúsági csoport egyik vezetőjétől. A csaknem egyórás műsort a város általános iskoláinak felső tagozatosai adják elő. A szer­vezők rövidesen elkezdik a sze­replők kiválogatását: ehhez olyan diákok jelentkezését vár­ják, akik nem lámpalázasak, megfelelő beszédkészséggel bírnak, s kedvet éreznek a nyil­vános fellépéshez. Emellett számítanak a zenei tudással és hangszerrel rendelkezőkre is. Aki nem vágyik a színpadra, ám a kórusban szívesen éne­kelne, szintén menjen el a meg­hallgatásokra. A próbákra - Szita Katalin vezetésével - szombat délutá­nonként fél 3-kor kerül sor a templom pincéjében lévő hitok­tató teremben. Az érdeklődő fiúk és lányok itt jelezhetik részvételi szándékukat novem­ber 30-án, illetve december 7- én, ugyancsak 14.30 órakor. Andomaktálya: természetben vissza Eredményre vezettek az önkormányzattal folytatott tárgyalások az egyházi ingatlanok sorsáról Andornaktályán. A megállapodást kéz­jegyével látta el Szegedi György plébános, Balogh László polgár- mester és Szuromi József az egyházközség gondnoka. A három, összesen 50 milliót érő ingatlanból egyet természetben kémek visz- sza a katolikusok. Ebben jelenleg óvoda és imaház működik. Zsinat után egy hónappal A keresztség apostoli feladattal jár Sátoraljaújhelytől Jászberényig, Szendrőtől Karcagig Immár egy hónap telt el azóta, hogy lezajlott az egyházme­gyei zsinat. Ennek hatására az egyházmegye területén a ki­sebb falvaktól a nagyobb városokig az egyházközségekben megbeszéléseket és fórumokat tartanak a zsinat résztvevői azok részvételével, akik nem lehettek jelen személyesen az egri zsinaton. Ezekben a kis közösségi be­szélgetésekben elevenen és életszerűen újragondolják az egyházmegye és az egyház- községek legalapvetőbb kér­déseit és feladatát. Többnyire az egyháznak a társadalomban való korszerű jelenlétére, a hí­vek és a papság feladatainak újrafogalmazására vonatkoz­nak ezek a megbeszélések. Érdekes jelenség, hogy mi­közben az országban megfi­gyelhető egyfajta kiábrándult­ság a közéletiségből és a poli­tikai színezetű összejövete­lekből, az egyházközségek tag­jai érdeklődéssel fordulnak az egyház ügyei felé. Komolyan tervezik azt a jö­vőt, amelyet az egyház politi­kamentesen kínál. Sokan érzik azt, hogy a hitben és a keresz­tény értékek újrafogalmazásá­ban visszatalálhatnak ahhoz az eredeti tisztasághoz és em­beri megbecsüléshez, amelyet az egyházon kívüli társadalom már alig tud felmutatni. Hite­lesen vetődik fel, hogy nem az egymásnak feszülő indulatok és érdekek mentén rendezhető a nemzetsors, nem is az egy­másnak ellentmondó szóno­kok szekértáboraiban, hanem az egymás keresésében, az egymás elfogadásában és megbecsülésében. Különös és fontos ez azért is, mert az elmúlt évtizedek úgy állították be az egyházat, mint amely inkább elvesz az emberektől - a burzsoá ki­zsákmányolásnak a lelki meg­nyugtatáshoz teremt ideoló­giai hátteret. Ma az látszik in­kább, hogy az emberek bi­zalma egyre növekszik az iránt az intézmény iránt, amelyhez nem kötődik sem gazdasági, sem politikai döntéshozatal, viszont az emberi értékeket kimagasló módon képviseli. Az egyházmegye egész te­rületén - Sátoraljaújhelytől Jászberényig, Szendrőtől Kar­cagig - a papság is kerületi összejövetelein a zsinat érté­kelését végzi folyamatosan. A zsinati résztvevők meggyőző­dése, hogy valami olyan törté­nik ezekben a hetekben, amely meghatározója lehet a követ­kező évtized egyházi életének. A két leggyakrabban elő­forduló szókapcsolat a papság létszámának csökkenése és a világi hívek bevonása az egy­ház tevékenységébe. Sokszor Juhász Ferenc előfordult a történelemben, hogy valamilyen igazságot, amely feledésbe merült, az élet szorítása újra előtérbe he­lyezett. Ma azt a tényt, hogy minden megkeresztelt ember a keresztsége révén apostoli fel­adatot kapott, szükségszerűen előtérbe kell helyeznünk, hi­szen falvak maradtak - csak az elmúlt évtized alatt i§ - lel­kipásztor nélkül. Mindaddig, amíg ez csupán elméleti kér­dés - teóriák szintjén érdekes, abban a pillanatban válik sú­lyos dilemmává, amikor egy- egy közösség rádöbben: a plé­bánia, amely tekintélyes a te­lepülés épületei között, üresen áll. Megszűnik az a természe­tesnek és mindennaposnak vett állapot, amikor a plébános átlépi a plébánia küszöbét, ki­be jár autójával a kapun, az esti órákban felgyullad a vil­lany, nyesik a ház előtti bok­rokat, vágják a füvet, lapátol­ják a kapu előtt a havat. He­lyette mára sok épület üres maradt, nyíratlan sövénnyel, lapátolatlan hóval, sötét abla­kaival. Az igazi baj persze nem ez - ez csak része annak -, az igazi probléma az, hogy az emberek lelkében is nyíratlan marad a sövény, lapátolatlan a hó, fénytelen az ablak. És ezt sokan érzik. Amikor felkere­kedik egy-egy deputáció és beérkeznek az érseki hivatalba papért könyörögni, bizony, szomorú percek tanúja lehet mindkét fél. Azon túl, hogy beszéltek a főpásztorral, több eredmény nem születik. Vannak azonban olyan kez­deményezések, amelyeket az élet kényszerített ki, és talán lassan szerves részévé válnak egyházi életünknek. Sok he­lyen az üres plébániákban egyszer csak felgyullad a vil­lany, nyími-kaszálni kezdik a füvet, szántani a kertet, met­szeni a lugast. Az történt, hogy egy család, egy fiatal há­zaspár megegyezett a főpász­torral és a hívek képviselőivel, hogy lelkipásztori kisegítőként ellátják egy-egy közösség szolgálatát. Hitoktatnak, kán­tori feladatot vállalnak, isko­lában tanítanak, az egyház- község vallási életét irányít­ják, énekkart szerveznek, ige­liturgiákat tartanak, litániákat vezetnek, elsőáldozásra, bér- málkozásra készítenek föl if­jakat, házasságra készülő pá­roknak jegyeskurzusokat tar­tanak. Olyan ez, mint amikor a növekvő életnek valami útját állja, s aztán kis idő múlva az élet megkerüli az akadályt, és folytatja ugyanazt más irány­ból közelítve. Az egyházmegyei zsinat előkészületében és lebonyolí­tásában is ez vált tapasztalattá. A világiak azonos értékű munkát végeztek: úgy ült egymás mellett világi és egy­házi személy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igazán az tűnt furcsá­nak, miért nem működött ez eddig. Persze, az is igaz, hogy a résztvevők válogatott szemé­lyek voltak, de a válogatás nem „magasabb szempontok” szerint történt, hanem a fel­adatban való aktivitása dön­tötte el, ki vegyen részt a zsi­nati munkában és ki ne. Bi- . zonnyal az élet is így válogatja ki azokat, akik részt vesznek a harmadik évezred egyházá­ban, és azokat, akik nem vesz­nek részt. A zsinat által hozott rendel­kezések könyv formájában lát­nak napvilágot, melynek meg­jelenése után válik kötelező erejűvé minden határozat. E könyvnek a szerkesztésén je­lenleg egy öttagú gárda dolgo­zik. A munka aprólékos és ke­vésbé látványos, mint maga a zsinat volt. Külön gonddal kell ügyelni arra, hogy a stiláris ja­vítások kapcsán lényegi vál­toztatás nem történjék a szö­vegen. A könyv előreláthatólag a húsvét előtti napokban kerül az olvasók kezébe. Bízunk benne, hogy mindenki szá­mára használható lesz, és el­igazítást nyújt a keresztény élet legalapvetőbb kérdései­ben, nemcsak papoknak, ha­nem - ahogyan tervezik - a vi­lági híveknek is. Juhász Ferenc Betegek háziáldozása Erdőtelek, Tenk, Kömlő közsé­gek plébánosa, Menyhárt Józsej az idei karácsony előtt is sorra látogatja hitközsége mozgás- korlátozott, fekvőbeteg híveit, hogy gyónásban és szent áldo­zásban részesítse őket. KALÁSZ-találkozó Egerbaktán december 8-án KALASZ-találkozót rendeznek a környező tíz település hívői­nek részvételével. A délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisét dr. Kovács Endre püspök tartja. Ezután a résztvevők megismer­kednek a település történetével, hagyományaival, majd délután egy órakor közös ebéd követ­kezik, a nap további részében pedig a hagyományőrző együt­tesek mutatkoznak be. Petöfibányai misék A korábban megszokott idő­ponttól eltérően - immár több hete - vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődnek a petőfibá- nyai szentmisék. Hetves Béla plébános szeremé, ha a műve­lődési házban tartott istentiszte­leteken minél több helybeli fia­tal is részt venne. A torony már kész Heves megye műemlékei kö­zött jelentős helyet foglal el a gyöngyöspatai templom. Ese­dékessé vált azonban a tataro­zása: a torony restaurálása már befejeződött, ám a teljes befe­jezése az időjárás miatt a jövő tavaszra húzódik át Egyházi kincstár A gyöngyösi Szent Bertalan Római Katolikus Plébánia hi­vatalában található az egyházi kincseket bemutató gyűjte­mény. A tárlat hétfő kivételével naponta látogatható délelőtt 10 és 12, délután pedig 14 és 17 óra között. A kincstár a Szent Bertalan út 3. szám alatt talál­ható. Ünnepi hajnali mi­Sek£>dó'reM:endecember2-tőla karácsonyi ünnepekig minden reggel hajnali misére várják a híveket, melynek időpontja reggel 6 óra. Folyton gondod van reám... Hálaadó istentisztelet bizonyságtétellel Poroszlón A poroszlói református temp­lom megújulva fogadta a há­laadó istentiszteletre és bi­zonyságtételre összegyűlteket. A református hívekkel együtt ünnepeltek a katoliku­sok, de eljöttek Atányból, s több református gyülekezet lelkipásztora hozta el nyája jó­kívánságait. Széchenyi György esperes megnyitotta az egy­házközség közgyűlését, igét hirdetett dr. Mészáros István püspök. Dr. Gyenizse Pál ta­nácsos a Miniszterelnöki Hiva­tal és az Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága nevében kö­szöntötte.a megjelenteket, dr. Frenkl Róbert professzor arról szólt, mit ad neki a hit. A poroszlói és az átányi gyerekek, valamint Monoki Zoltánné tanítónő és Nagy Er­zsébet főiskolai hallgató éneke, illetve a Kiss Katalin tanítónő által mondott vers egyaránt ar­ról vallottak, hogy az erkölcsi megújuláshoz szükség van a hitre, arra a felismerésre: „Ember, folyton gondom van reád”. A hívek munkáját a presbi­térium nevében Molnár Géza, a vendégek jókívánságait Du­dás Ferenc lelkipásztor kö­szönte meg. Az istentisztelet utáni beszélgetésen dr. Farkas Gabriella országgyűlési kép­viselő fejezte ki jókívánságait a helybelieknek. Bizonyságtétel a templomban FOTÓ: VARGA IMRE A XXI. század az együttműködés jegyében képzelhető el Zsidó-keresztény találkozó A katolikus egyház elítéli a napjainkban újraéledő, zsidók iránti gyűlölet és antiszemitiz­mus valamennyi megnyilvánu­lását - hangsúlyozta Ternyák Csaba püspök, a Magyar Kato­likus Püspöki Kar titkára a bu­dapesti Mindenki templomában második alkalommal megren­dezett zsidó-keresztény talál­kozón. A püspök a zsidók és keresz­tények közötti kapcsolat törté­neti előzményeiről szólva kifej­tette: a katolikus egyház első ízben 1965-ben fogalmazott meg hívei számára útmutatást a zsidók iránt tanúsítandó maga­tartás irányvonalairól. Ebben a kiáltványban az egyház felszólí­totta a híveket, illetve az izrae­lita felekezet tagjait, hogy töre­kedjenek egymás, megismeré­sére, és mindenkor tanúsítsa­nak tiszteletet embertársaik iránt, hovatartozásuktól függet­lenül - mondta Ternyák Csaba. Beszédében a püspök úgy véle­kedett: a XXL század egyháza csak a zsidók és a keresztények közötti együttműködés és meg­békélés jegyében képzelhető el. A találkozón Fröhlich Ró­bert, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija rámutatott: napjaink­ban a keresztény társadalom­ban az antiszemitizmus, a zsi­dók között ugyanakkor a ke­resztényellene sség jelei érezhe­tők, ezek pedig kizárólag közös erőfeszítések árán, a hívek ösz- szefogásával oldhatók. A rendezvény hozzászólá­sokkal folytatódott, majd Yo- tam Cohen izraeli operaénekes koncertjével zárult.

Next

/
Thumbnails
Contents