Heves Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-28 / 278. szám

1996. november 28., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldal A közlekedési államtitkár jelenlétében Baross Gábor nevét veszi fel a hatvani 2-es számú iskola November 29-én, pénteken délelőtt 9 órakor bensőséges ese­mény színhelye lesz a Hatvani 2. Számú Általános Iskola. Mint arról korábban beszámoltunk, az intézmény felveszi az egykori „vasminiszter”, Baross Gábor nevét. A vasútmodell-kiállítás- sal egybekötött „névadón” jelen lesz Kovács Kálmán, a Közle­kedési Minisztérium államtitkára is. A „hivatalos” aktust követően - déli fél 12-től - díszünnep­séget tartanak az újhatvani Liszt Ferenc Művelődési Házban, közismertebben a Daliban. Közismert személyiségek lesznek a talk-show-k vendégei Dr. Torgyán Petőfibányán Érdekes kezdeményezéssel rukkol a község lakói elé a pe- töfibányai kulturális közalapít­vány. Mint szervezőjüktől, Körmendi Gábortól megtudtuk, olyan talk-show - színpadi be­szélgetéssorozat - elindítását tervezik, amely vélhetően nagy érdeklődésre tart majd számot a település lakóinak körében. Az eleinte havonként jelent­kező - díjtalanul látogatható - estekre szeretnének színes, ér­dekes egyéniségeket meghívni, akikkel a közönség személyes hangvételű beszélgetésen köze­lebbről is megismerkedhet. A szervezők a Hírlap munkatár­sát, Tari Ottót kérték fel arra, hogy a nem minden esetben protokolláris kérdéseket felte­gye beszélgetőtársainak. Ter­mészetesen a közönség által fontosnak tartott felvetések is terítékre kerülhetnek, ameny- nyiben azokat előzetesen eljut­tatják a műsor házigazdáinak. Az első talk-show időpontja december 10., kedd, helye pe­dig a kultúrház lesz. A meghí­vott dr. Torgyán József, az FKGP elnöke, akinek nemcsak politikai nézeteivel ismerkedhet meg a hallgatóság. Katalin-napi vigasságok Boldogon Eseménydús hétvége áll a boldogiak mögött. Szombaton Katalin-napi jótékonysági bált tartottak az óvoda, az iskola és a művelődési ház javára. A műsor egyik fénypontja a település közép- és főiskolá­sainak Hair-előadása volt. Az ország távoli részein tanuló fiatalok falujukban töltött szabadidejüket feláldozva találkoztak, hogy társaik, Vitai Melinda és Barócsi Diana vezetésével begyakorolják a mu­sical részleteit. Másnap, vasárnap pedig az asszonykórus élő rádiófelvétele következett. Az események érdekessége, hogy a hajnalig tartó vigasság végeztével a kultúrház vezetője, Kepesné Tóth Katalin né­hány óra alatt átrendezte a következő programhoz a termet... ) Hair, avagy erre az alkalomra megérte ismét összejönni! zsIrosné őszi Katalin felvétele Andrea a Senki szigetét keresi Ebben a tizenkilenc éves hatvani lányban semmi sem szokványos: míg saját korosztályának tagjai pomádéznak, pingálják magukat - ö terepszinti dzsekiben jár. Míg a többiek az éppen aktuális lovagjukról zengenek dicshimnuszokat - ö a kutyusait emlegeti. Míg mások áhítoz­nak a képességüket jócskán meghaladó, ámde zsíros állások után - ö videotékában dolgozik. S amíg a többi tizenéves nyögvenyelősen tanulja a másnapi leckét - Andi három év alatt le­érettségizett. Mindezeken túl - talán diszkó helyett? - verseket ír. Nem is akármilyeneket. Pacziga Andrea azért nem kísérletezik prózá­val, mert számára az túl kemény dió. Korábban megpróbálta, aztán maradt a versnél. Sokkal könnyebb, állítja. Nekem legyen mondva. Jómagam, aki csodá- lója vagyok e műfajnak, földhözragadt okból nem lettem poéta: nem akadt költség. Annál több tálentum szorult Andreába. Mit szorult! Kiírja ő magát alaposan, példa rá a mi­nap megjelent antológia - Lépcsők a csendbe -, amelynek címén túl még több mint hatvan köl­teményt az ő neve fémjelez. Nagytétényből indult el. Első versére már nem emlékszik; csupán arra, hogy kilencesz- tendős volt, s a kutyája ihlette rímfaragásra. Később a fióknak alkotott. Még akkor is, ami­kor tanára javaslatára jelentkezett az Európai Alapítvány Középfokú Intézetbe, a fővárosba. A tanulás évei? „Nem szerettem - mosolyog -, de megembereltem magam”. Jól sikerült, bizo­nyítja az „idő előtt” megszerzett érettségi. A Grassalkovichok városába is szimpátiái révén került; Budapest nem kutyáknak, s nem kutyatartóknak való. Egyesek úgy néznek az emberre, hogy annak menekülhetnékje támad. A család útra kél. A minden szempontból megfelelő környezetben - naná! - nem kopnak a gyermekkori ebtenyésztő álmok. Igaz, a felté­telek még aligha adottak, a versírásból pedig megélni nem lehet, így maradnak a kazetták. Meg Jeszenyin, a bálvány, meg az időközben látószögbe kerülő Stádium Alapítvány. Felfede­zik egymást, s a mentor lehetősé­get kínál. Kár­páti Kamii má­sodik válogatá­sában már zász­lóshajó, jöhet az ígéret az önálló kötetre. Ez azonban már a jövő októ­ber muzsikája. Addig? Témák az utcáról, érzé­sekről; a nyugha­tatlan természet­ből fakadó örö­kös helyváltagta- tás kényszeréről, halálról, érkezésről és indulásról. Visszatérő szavak: a tizenkilenc éves korban érthetetlen magány, a sokkal egyértelműbb gyerek, meg persze a föld, így, kisbetűvel. Több száz gondolat, több ezer jel. A jövő - bízik benne - a várt megállapodásé. Tímár Mihályként keresni a csöndes szigetet, ahol - lehet, hogy épp egy kutyamenhely köze­pén? - csak ritkán lelnek rá idegenek. S ahol - ha mégis megkérdenék - ki is lenne ő tulajdonképpen, nyugodt szívvel rögtön rá­vághassa: senki. (tari) Már a kórházban is...? J. L. nyugdíjas petöfibányai olvasónkat a közelmúltban kór­házba szállították. Ez már önmagában sem örömhír; túl az egészségügyi problémákon, a gyógyintézménybeli kezelésnek anyagi kihatásai is vannak: úgymint paraszolvencia, új papucs, köntös, miegymás. Az ilyenkor szükséges többezres kiadás bi­zony, komoly megterhelést jelent egy idős ember számára. Nyugdíjasunk azonban nem ezért panaszkodik. Állítása sze­rint meglopták: míg kivizsgáláson tartózkodott, a kezelőben le­tett holmijának „lába kelt". A tolvaj mindent elvitt, amit talált. Az esetet sem a nővérek, sem a mentősök nem látták - bosz- szankodik J. L. Keserűen teszi fel a kérdést: hová jutunk, ha már a kórházban is...? (t. o.) Ma: képviselő-testületi ülések körzetünk városaiban Lőrinciben a népszavazás, Hatvanban a benzinkút a téma Ma körzetünk mindkét városában üléseznek a képviselő-testületek; a tanácskozásokon - a tervek szerint - a közvéleményt nagymér­tékben foglalkoztató kérdések is terítékre kerülnek. Hatvanban délelőtt 9 órakor kezdődik az ülés, amelyen - máso­dik napirendi témaként - ismét előterjesztik az úgynevezett belvá­rosi benzinkút ügyét. Legutóbb mindössze egyetlen szavazat hi­ányzott ahhoz, hogy a vezetőség - legalábbis elviekben - áldását adja a beruházásra; az előjelek alapján azonban könnyen lehetsé­ges, hogy ezúttal sem születik végleges döntés. A város irányítói ezt követően megtárgyalják a jövő évi pénzügyi koncepciót, módosítják a helyi iparűzési adóról szóló rendeletet, döntenek a közalkalmazotti keresetek egyszeri kiegészítéséről, majd javaslatot hallgatnak meg az olaszországi Tavarnellével kö­tendő testvérvárosi megállapodásra vonatkozóan. Lőrinciben, a Közösségi Házban 14 órakor találkoznak a testü­leti tagok. Az 1997-es gazdasági kilátások elemzését követően ki­fejtik álláspontjukat az óvoda önállóságáról, majd megtárgyalják a Petőfibánya külterületi igényével kapcsolatos közmeghallgatá­sok tapasztalatait. Határoznak arról is: népszavazás döntsön-e - s ha igen, mely időpontban - az átadott területek nagyságáról. Pí-víz az óvodában Hatvanban elsőként a Mészáros Lázár úti óvodában fogyaszta­nak Pí-vizet a gyerekek. Az egri Pí Erő Bt. ingyen szállítja a szükséges mennyiségű folya­dékot az intézménybe, így lehe­tővé vált, hogy a csemeték számára a limonádétól a teáig valamennyi étkezés alapanyaga az egészséges nedű legyen. Busszal a Nemzetibe December 6-án autóbuszt indít a Nemzeti Színház My Fair Lady című előadására a hatvani művelődési központ. Jelentke­zés a régi könyvtárban, vagy a 371342-383-as telefonszámon. Tájkép-biennálé November 30-án déli fél 12-kor nyílik a Hatvani Galériában a XII. Országos Tájfestészeti Bi- ennálé. Az eseményen bemutat­ják a Délsziget című folyóirat búcsúszámát is a néhai szer­kesztőről, Moldvay Győzőről. Operett Lőrinciben December 2-án, hétfőn operett­előadáson vehetnek részt a ze­nebarátok Lőrinciben. A volt mozi Árpád úti épületében 17 órától fellép a Strauss szalon- zenekar, közreműködik Szabó Krisztina énekművész. Erdélyi felvételek Ma 18 órakor fotókiállítás nyí­lik a hatvani Ady Endre Könyv­tárban. A látogatók Hóka Mó­nika Erdélyben készített felvéte­leiben gyönyörködhetnek. Belső-ázsiai textilek November 29-én, holnap 15 órától a Hatvány Lajos Múze­umban kazah és kirgiz textileket mutatnak be. Fekete László igazi nevelőegyesület kialakításán fáradozik - Már kupát is nyertek a fiúk A labdarúgás gyökerei Zagyvaszántón Amikor hazánk még futball-nagyhata- lomnak számított, az alacsonyabb korosztályokban is „pengés”, képzett játékosok rúgták a bőrt. Java részük a már elfelejtett grundokon tanult meg bánni a labdával, s lett egy életre a já­ték szerelmese. Az üres telkeken léte­sült alkalmi pályák azonban mára be­épültek, s ma már nem látni az utcá­kon focizó gyerekeket sem. Az után­pótlás-nevelés kérdése jószerével el­sikkadt; a klubokban alig akad saját nevelésű játékos. Zagyvaszántón mostanság valami megmozdult. Fekete László, a Selypi Kinizsi focistája - aki az egri tanár­képző főiskolát végzi, s rendelkezik a Testnevelési Főiskola középfokú edzői képesítésével is - általános iskolai ta­nítványaiból csapatot verbuvált. Az il «■ « < ömkormányzat és az intézmény tá­mogatásával működő lelkes kis gárda tagjait ma már úgy kell leparancsolni a pályáról; remény van arra, hogy a sport életük részévé válik. Ez utóbbi a fiatal pedagógus célja. Míg a környék egyesületeinek ifjúsági csapatait esetenként nagy nehézségek árán sikerül összeszedni a bajnoki mérkőzések előtt, a szántói kisdiákok­nak igazi büntetés, ha a mester ki­hagyja őket a-„kezdőből”. Lelkesedé­süknek is köszönhető, hogy a nyáron - igen mostoha időjárási viszonyok közepette - megnyerték az Inter Me­teor-kupát, amelyet a hasonló nevű kft. fiatalok számára alapított. A srá­cok leginkább a Selyp felett aratott magabiztos győzelmükre büszkék; no meg arra, hogy György Roland lett a legjobb kapus, s Czímer Sándor a gól­király. Fekete László elmondta: sze­retnék minden évben - egyre több is­kolai csapat részvételével - megren­dezni, s ezzel hagyománnyá tenni a viadalt. Elképzelésüket támogatja a lőrinci és a selypi iskola is. Emellett törekednek arra, hogy a közeli sport­klubokkal jó kapcsolatokat ápoljanak, így a nyolcadik osztály elvégzését követően a gyerekek képességüknek megfelelő egyesületekben folytathat­ják a futballozást. Ma, amikor a klubhűség jóformán csak az emlékekben él, s egy-egy át­igazolási időszak után a szurkoló alig ismeri saját csapatának tagjait, valaki megtett egy apró lépést. Remélhető­leg hamarosan követői akadnak. Kép és szöveg: Szigeti Tamás A tanár úr lelkes kis társaságot verbuvált össze

Next

/
Thumbnails
Contents