Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-10 / 237. szám

4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1996. október 10., csütörtók A fiát késelte meg a hatvani apa Amerika nyugtalan nyara Avagy: miért robbannak a bombák? Sok jel mutat arra az Egyesült Államokban, hogy a belső béke körül nincs minden rendben. Minden évben jutott a sajtónak egy-egy jó nagy szenzáció, kisebb-nagyobb robbantás, politikai gyilkosság. Megszaporodtak a negatív hírek, egyre több „nagy tragédiáról” tudósítanak a médiák. Az egész végén ott áll a konklúzió: „Amerikában egyre erősödik a szélsőjobboldal”. A vádirat szerint N. Albert Hat­vanban közös lakásban él volt feleségével, R. M-mel. A férfi azonban a nyári konyhát hasz­nálja lakhelyül, míg az asszony a ház másik részét. A vádlott első házasságából származó fia, N. L. hosszabb ideje szexuális kapcsolatot tart fenn R. M.-mel. Ezt az apa többször kifogásolta, amiért is kettejük között meg­romlott a viszony. Ez év március 9-én este 9 óra körül N. Albert otthon tartóz­kodott, és ott volt nála F. L. hatvani illető is, aki a vádlott tévéjét javította. Ekkor megje­lent a lakásban a sértett, azaz N. L., aki apja volt feleségéhez kí­vánt bemenni. A ház egyik ab­lakán be is kopogtatott, de a nő nem engedte be, minthogy ész­revette: az udvaron van volt férje is. Utóbbi is megneszelte fia érkezését, s nyomban fele­lősségre vonta, mit keres ott. majd nem éppen szelíd hangon el is zavarta. Szó szót követett, majd a vádlott a sértettet az ud­varról az utcára lökte. Ezután bement a házba, s bezárkózott. N. L. ekkor az ajtón döröm­bölni kezdett, fenyegetőzött, szitkozódott. N. Albert magához vett egy műanyag nyelű, he­gyes, éles zsebkést, kinyitotta az ajtót, s a vele szemben álló fiát közepes erővel egyszer mel­len szúrta. Noha a sértett hanyatt esett, az apának ez sem volt elég: fia hasára ült, s késével egyszer a hastájékon is megszúrta. Hogy tetteinek nyomatékot adjon, az­zal is fenyegette gyermekét, ha nem takarodik onnan, a szemeit is kiszúrja. Ezt követően visz- szament a lakásba, míg N. L. egy italbolthoz indult. Ott isme­rősökkel találkozott, akiket megkért, segítsék haza. Ezek a sérült férfit édesanyja lakására kísérték, aki értesítette a men­tőket és a rendőrséget. Az igazságügyi orvos szak­értő véleménye szerint N. L. sérülései nem voltak életveszé­lyesek. Igaz - szól a szakvéle­mény -, amennyiben a szúrások nagyobb erejűek, úgy test­üregbe hatoló sérülések jönnek létre, amelyek eshetölegesen életveszélyes sérüléseknek mi­nősülnének. Az elmeorvos szakértő meg­állapította: a cselekmény elkö­vetésekor a vádlott (aki egyéb­ként alkoholistának tekintendő, így kényszergyógykezelése in­dokolt) enyhe fokban volt ittas. A sértett véralkoholszintje ugyanakkor 2,79 ezrelék volt, ami súlyos fokú alkoholos befo­lyásoltságot jelent. A tegnapi tárgyaláson N. Al­bert bűnösnek vallotta magát. Mint mondta, nem tartja magát alkoholistának, hiszen koráb­ban hivatásos sofőrként dolgo­zott, így a munkája sem en­gedte meg az italozást. Azt is hozzátette, ő nem haragudott a fiára, amiért az volt feleségé­vel, R. M.-mel folytatott vi­szonyt, konfliktust az okozott, hogy valamikori neje ellene uszítgatta gyermekét, a későbbi sértettet. A történteket több­nyire úgy adta elő, amiként az a főügyészségi vádiratban szere­pel, ám tagadta, hogy szándé­kosan szúrta volna meg a fiát: szerinte utóbbi beledőlt a késbe. A második döfésnél pe­dig - fejtegette - mindketten csapkodtak, hadonásztak, így keletkezhetett a sérülés. N. L., azaz a sértett nem élt mentességi jogával, így sor ke­rült az ő vallomástételére is. Ahogyan elmesélte, apja nem nézte jó szemmel, hogy ö annak volt feleségéhez jár, s ezt több­ször szóvá is tette. Azt minden­esetre határozottan kijelentette, hogy az apja igenis szúrt, tehát szó sem volt semmiféle késbe dőlésről. Ez ügyben kettejük szembesítése sem vezetett eredményre. A szintúgy meghallgatott R. M. (az apa volt házastársa) nem­igen tudott semmi érdemlegeset a történtekről, csupán - mint mondta - valamiféle kiabálást, veszekedést hallott. A büntető­tanács elnökének kérdésére ki­jelentette: tisztességesen neveli gyermekét, ezen túl pedig sen­kinek semmi köze ahhoz, hogy ő volt férjének első házasságából származó fiával folytat vi­szonyt. Az igazságügyi orvos szak­értő a bíróság előtt abbéli vé­leményének adott hangot, hogy a sértett által elszenvedett sérü­lések kifejezetten szúrástól származnak, azaz a vádlott által előadott „beledőléses verzió” nem állja meg a helyét. Mint mondta, az elkövetés eszköze - noha e kés pengehosszúsága csupán 5,5 centiméter - alkal­mas életveszélyes sérülés oko­zására, s ez esetben csak a vé­letlenen múlott, hogy nem ez következett be. Minthogy újabb bizonyítási indítványt egyik fél sem ter­jesztett elő. így a perbeszédekre került sor. Az ügyész - mind a tényál­lást, mind a jogi minősítést ille­tően - fenntartotta a vádirat­ban foglaltakat. Mint mondta, a megsebesített testtájék, az esz­köz és a szúrás ereje arra enged következtetni, hogy itt akár életveszélyes sérülések is ke­letkezhettek volna. S - tette hozzá - a vádlott eshetőleges szándéka ennek okozására is irányult. Enyhítő körülmény­ként értékelte, hogy az 56 éves N. Albert büntetlen előéletű, miként azt is, hogy bűnösnek vallotta magát. Súlyosítónak viszont, hogy kétszer is szúrt. Mindezeket mérlegelve felfüg­gesztett szabadságvesztés ki­szabását kérte a bíróságtól. Ugyanilyen értelmű indít­ványt tett a vádlott ügyvédje is, aki szerint a történtekben ko­moly szerepe volt a sértett ag­resszív magatartásának. Nos, a bíróság osztotta ezen álláspontokat, s életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísér­letében mondta ki bűnösnek N. Albertet. Mint az ítélet indoklá­sában elhangzott, a büntetőta­nács úgy látta: a büntetési célok elérését az egyesztendei - vég­rehajtásában két évre felfüg­gesztett - börtönbüntetés szol­gálja majd. Az ítéletet az ügyész, vala­mint a vádlott és védője tudo­másul vette, így az jogerőre emelkedett. (s. i.) Az olimpiai játékok idejére pá­ratlan óvintézkedést rendeltek el a bűnmegelőzéssel foglal­kozó szervek, köztük az alko­hol-, a dohány- és a fegyverke­reskedelem ellenőrzését segítő hivatal (BATF) is. Mindezt személyesen is „volt szeren­csém” megtapasztalni a repülő­tereken és az utcán is. Ilyenkor - és egyes felvonulások, elnöki fogadások alkalmával - úgy tű­nik, Amerika a legerősebb „rendőrállam”. Dolgoznak a le­hallgatók, bevetik a legmoder­nebb kémeszközöket, és mégis: felrobbantották a TWA gépét, bomba robbant az olimpiai fa­luban, és Clinton New Yorkba tartó - az elnököt kísérő -, biz­tonsági embereket és csomago­kat szállító gépe darabokra hul­lott a levegőben augusztus utolsó napjaiban. A sajtó úgy értékeli a történteket, hogy a paramilitáris szervezetek bosz- szúhadjáratot folytatnak - mint a „fehér faj védelmezői” - a szövetségi kormány ellen, akik le akarják őket fegyverezni. (A Hírlap hasábjain már szóltunk e szervezetek létezéséről, „ha­zafias" háborúikról.) A szövet­ségi kormány elleni bombát az 1993. áprilisi, „wacói holoca­ust” után hirdették meg, amikor is egy 80 tagú, állig felfegyver­zett szekta vált áldozatául a fegyverkereskedelem ellenőr­zését végző hivatalnak (BATF), mert nem akarták átadni fegy­vereiket. Az első akciót éppen két év múlva, 1995. április 19-én indí­totta a milícia a BATF emberei ellen. Ez volt az a robbantás, amelyet Oklahoma Cityben kö­vettek el a terroristák. (Timothy McVeigh, michigani és arizonai szemezetekhez tartozó hazafi robbantotta fel a műtrágyából és benzingőzből eszkábált esz­közökkel megrakott teherautót, 169 ember életét oltotta ki.) 1995 októberében jött a má­sodik akció, amikor a „Gestapo fiai” a sínek megrongálásával kisiklattak egy szuperexpresszt. (Csodával határos módon itt csak egy ember halt meg.) Flo­ridában ez év májusában egy személyszállító gép az Evergla­des mocsarába fúródott. Senki nem tudja, mi történt, a „kro­kodilokban” sem találtak rá a gépre és az áldozatokra sem. A biztonsági szervek május eleje óta már tudták, hogy terroris­ták készülődnek az olimpiai já­tékok megzavarására. Az Atlantától 90 mérföldre fekvő Macon városkában rá is akadtak arra a két házra, ahol lefoglaltak 10 olyan csőbom­bát, amelyhez hasonlót a terro­risták használtak az olimpiai fa­luban. A tragédia után a sajtót ellepték a kérdő mondatok: ha tudtak a készülődésről, miért nem léptek előbb a biztonsági szervek? A válasz semmit­mondó! A robbantást végre­hajtó Robert Starr és James McCranie elismerte, hogy mindketten a georgiai köztár­sasági milícia 112-es ezredének tagjai. Minden hétvégén gya­korlatoznak az erdőben. A kö­zéposztály alsó rétegéhez tar­tozó fehér bőrűek megélhetési gondokkal küszködnek, földje­iket jelzálog terheli, adófizetési kötelezettségüknek alig tudnak eleget tenni. Mindennek okát a szövetségi kormányban látják. Célpontjaik között szerepelnek a polgárjogok védelmével fog­lalkozó szervezetek irodái, a homoszexuálisok által látoga­tott bárhelyiségek és azok a kórházak is, amelyek terhes­ségmegszakítással foglalkoz­nak. A hivatalos statisztika több százezer milicistáról beszél, de tagjai több milliót emlegetnek. Van tehát mivel foglalkoznia a „mintának” hitt demokráciá­nak, amelyet nagy-nagy elősze­retettel kíván, akar a mi orszá­gunk politikai és gazdasági ve­zetése is. Sziki Károly A lapunkban megjelent cikk hatására jelentkeztek az egri kutatóintézeti meteorológiai mérőállomás kis tolvajai Rádióba akarták beépíteni a műszert a gyerekek A Heves Megyei Hírlapban megjelent cikk is hozzájárult ah­hoz, hogy egy ellopott igen értékes műszer és tolvajai előke­rülhessenek. Hasonlóképpen az Egri Rendőrkapitányság nyomozóinak hozzáértő munkája is segített abban, hogy - ha hiányosan is, de - sértetlenül találtak rá az FM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Egri Állomásának rendkívül fontos modern eszközére. Nem véletlen, hogy az intézmény igazga­tója fontosnak tartotta köszönetét kifejezni a rendőröknek. Az előzményekről dr. Misik Sándornak, az állomás igazga­tójának levele alapján tegnap az Egri Rendőrkapitányságon Holló Róbert tudományos munkatárs adott tájékoztatást a Hírlapnak:- Május 2-án tettünk felje­lentést a kapitányságon isme­retlen tettes ellen, ugyanis ak­kor észleltük, hogy ellopták a kölyuktetői telepről az auto­mata meteorológiai mérőállo­mást. A szőlőkarók között lévő, kis kerítéssel körülvett műszert napközben vitték el. Tehették, hiszen akkor nem le­hetett odalátni. Mint kiderült, másfél millió forint értékű különleges esz­közről van szó, amelynek el­vesztése igen nagy nehézsége­ket idézett elő az állomás munkájában. Pontosan 1947 óta folytatnak e helyen na­ponta meteorológiai adatleol­vasást és értékelést.- Ez az Angliában készült műszer - magyarázta Holló Róbert - különösen a növény- védelmi előrejelzéseknél na­gyon fontos. A különféle gom­babetegségek és az időjárás közötti összefüggés elemez­hető ennek révén, s tehetők meg az adatok alapján az óvin­tézkedések. Azért is fontos, hogy a rendőrség segítségével gyorsan sikerült visszahozni a meteorológiai mérőállomást, mert hazánkban ilyen műszert nem gyártanak, s a saját erőből történő beszerzéshez bizony még meg kellett volna keresni a megfelelő pénzforrásokat. Már ehhez az eszközhöz is pá­lyázat révén jutottunk hozzá. A feljelentésre az egri kapi­tányságon természetesen azonnal elrendelték a nyomo­zást, amelyben Poczik lst\’án r. főhadnagy és Bodnár Csaba r. zászlós végeztek gyors és cél­ratörő, eredményes munkát. A tudományos munkatárssal együtt azért ők is megjegyez­ték: fontos volt az ügy felderí­tése szempontjából a Heves Megyei Hírlapban május 6-án megjelent, s a berendezést is bemutató cikk. amelyben az is szerepelt, hogy a kutatóállo­más 100 ezer forintos díjat tűz ki a nyomravezetőnek. Ennek megszerzése remé­nyében jelentkeztek ugyanis a kis tolvajok, akik megpró­bálták úgy beállítani a történetet, hogy ők talál­ták meg a műszert.- Én azon­ban rögtön értesítettem a rendőrséget - említette Holló Róbert -, hiszen eszembe ju­tott: talán ujj­lenyomat is lehet a be­rendezésen, s egyébként is már tart a nyomozás az ügyben. Nem tét­lenkedtek a nyomozók sem, Az állomás tudományos munkatársa, Holló Róbert (Jobbra) kézszorítással erősíti meg a köszönetnyilvánítást azt miként felváltva mondogatták:- Elmentünk a gyerekek is­kolájába, s ott elbeszélgettünk velük. Hamarosan kiderült, hogy valójában ők vitték ma­gukkal a mérőműszert (amely­nek persze ott hagyták a szoft­verét, ami nélkül pedig hasz­nálhatatlan). Rövidesen meg­mutatták nekünk, hogy a La- josvárosban, az egyik szőlőtáb- lában rejtették el a készülék darabjait. Szó szerint, hiszen igencsak szétszóródtak az egyes részek, volt olyan, ame­lyikről ők sem tudták, hová rej­tették. Kérdéseinkre azt is el­mondták, csupán brahiból sze­relték le kombinált fogóval ezt az eszközt, s először úgy gon­dolták, majd rádiózáshoz használhatják. Később rájöt­tek, hogy nem alkalmas rá. A kutatóállomás tudomá­nyos munkatársa szerint egy fényérzékelő hiányzik, meg né­hány alkatrész, s ez is legalább pár százezer forint kárt okozott nekik. Az adatgyűjtésből ki­esett pár hónap alatt keletke­zett kárt, pontosabban annak FOTÓ: ADORJÁNNÉ LUKÁCS KORNÉLIA következményét, hogy nem tud­ták nap mint nap folyamatosan biztosítani az adatokat, felbe­csülni tulajdonképpen lehetet­len. A három gyermek büntethe­tőséget kizáró okból természe­tesen nem vonható felelős­ségre, legfeljebb bízni lehet az ígéretükben, hogy többé nem nyúlnak hozzá a máséhoz. A kutatóállomásnál pedig olyan helyre tették a mérőműszert, ahonnan mindig jól látható és védelmezhető. (-lay) Kárpótlási jegyért — DÉDÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. október 7-tól október 24-i A jegyzés során 20 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 30 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető. 1^ (Túljegyzés esetén előbb lezárható) am -m Állami J| 1 PRIVATIZÁCIÓS ÉS mm mf vagyon kézelő rt.

Next

/
Thumbnails
Contents