Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-05 / 233. szám
1-7 71 1ÏHM.I tâARATïï TSF Ilyenkor ősztájban gazdagon pompázik a Mátra. Több száz autó indul el egy rossz emlékű, nyomasztó tábor helyszínére, hogy kegyeletből emlékezzék azokra, arra az 1300 emberre, akik hosszú időt töltöttek el úgymond büntetésből, elveik miatt, a Rákosi-rendszertől meghurcoltatva. Most mégis emelt fővel indultak el a hajdan megalázott és megkínzott rabok, hogy emlékezzenek és feladassák a Recski Nemzeti Emlékparkot. FOTÓ: PERL MÁRTON Tungsram: Egy évszázad a fényért (111/2.) Mikrohullámokkal „megtapogatták” a Holdat Aschner Lipót vezérigazgató minden idejét és energiáját az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. fejlesztésére fordította. Ennek köszönhetően tevékenyen közreműködött az 1924-ben létrejött nemzetközi izzólámpa-kartell megszervezésében. Annak többször volt az alelnöke, illetve elnöke is. A tagvállalatok műszaki fejlesztését is kölcsönösen irányító szervezetnek íj legnagyobb izzólámpagyártó vállalatok, mint az amerikai General Electric, a holland Philips, a német Osram, a francia Compa- quie des Lampes, valamint Tungsram néven az Egyesült Izzó voltak a tagjai. «***#$> Az Egyesült Izzó újpesti gyárának látképe 1938-ból Ez az együttműködés hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Egyesült Izzó több mint félszáz országba exportálta termékeit. Tevékenységéhez fűződött a rádiócsőgyártás bevezetése hazánkban, a fényszálas izzólámpák tökéletesítése. Aschner Lipót sikerekben gazdag, de gyakori megpróbáltatásokkal teli életet élt, s 80 éves korában, 1952. február 6-án hunyt el Budapesten. Munkásságának köszönhetően a Ganz-gyár mellett az Egyesült Izzó vált a hazai elektronikai ipar bölcsőjévé. Munkásdinasztiák egész sora dolgozott ott. A két világháború között a hazai villamosenergiaipar legnagyobb, alaptőkéje szerint pedig a harmadik legnagyobb vállalat volt. Ezekben az eredményekben Aschner Lipót mellett múlhatatlan érdemei voltak Bay Zoltánnak, aki Pfeiffer Ignácot váltotta a kutatólaboratórium élén. A hímeves fizikus - aki élete során olyan irodalmi nagyságokkal volt barátságban, mint Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, Kodolányi János, vagy a Nobel-díjas biokémikus Szent-Györgyi Albert - a budapesti tudományegyetemen szerzett diplomát. Később, fél évtizeden keresztül a berlini Bay Zoltán fizikus Collegium Hungáriámban egy padsorban ült Max Planccal, Albert Einsteinnel, Békésy Györggyel, Gábor Dénessel, Neumann Jánossal, Polányi Mihállyal, Szilárd Leóval és Wigner. Jenővel. Hazatérve a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékén dolgozott. Ott kapta a felkérést Aschnertől, hogy legyen az Egyesült Izzó kutatófejlesztő laboratóriumának vezetője. Újpesten felfuttatta az elektroncsőgyártást. 1938-ban meggyőzte az Izzó vezetését, hogy a modem technika nem fejlődhet modem fizikai alapkutatás nélkül. így Aschner támogatásával a Budapesti Műszaki Egyetemen létrehozták hazánk első atomfizikai tanszékét. Ezáltal az 1940-es években a Duna két partjáról összesere glett hallgatók Bay Zoltántól tanulhatták az atom- és a magfizikát. Ő nevelte a fiatalokat a merész gondolkodás, a kísérleti kutatás és a műszaki haladás elválaszthatatlan egységére. Ezt az iskolát járta ki a mai magyarországi fizikaprofesszorok jelentős része. Alig egy évvel Budapest ostroma után, 1946. február 6-án - immár fél évszázada - világszerte sokan olvashatták az újságokban Bay Zoltán és az Egyesült Izzó nevét. Az újpesti gyár kutatógárdája akkor jelentette be, hogy kísérletet hajtottak végre, és ultrarövid rádióhullámok visszaverődését észlelte a Holdról. Ennek gondolata a háború alatt megindított úgynevezett lokátor-program alapján született. A Bay Zoltán vezette csoport tagjai - Buden- sévits Andor, Magó Kálmán, Horváth Lajos, Pap György és Simányi Károly - sokat töprengtek azon, vajon elérik-e a Holdat a világűrbe kibocsátott ultrarövid- vagy mikrohullámok a Föld légkörén túl, az io- noszférán keresztül. Amennyiben igen, a visszaverődött hullámok visszajutnak-e a Földre? Nem tudták, annak a légköre és ionoszférája milyen hatással volt az ultrarövidhullámok terjedésére. Milyen mértékű az elnyelődés és milyen erősségű a visszaverődés? A holdradar tervezett hatótávolságához húsz méter átmérőjű parabolaantennára lett volna szükség, de ez anyagiak hiányában megvalósíthatatlan volt. így modellkísérletek alapján speciális síktükörantennát készítettek, amelyet a kutatólaboratórium tetejére telepítettek. A holdradarral kisugárzott teljesítménynek csupán egy hányada érte el a Hold felszínét, s onnan már csak a hullámok töredéke érkezett vissza a.Földre. Ezt a csekély energiát kellett a vevőkészülék alapjától elkülönítve érzékelni, s bizonyítottan rögzíteni. Ennek megoldására az említett kutatógárda a világon először alkalmazta a zajszint alatti integrált vételt, a zajösszegzés elvét, s elsőként ellenőrizte a Föld-Hold távolságot. A hosszabb időn át visszaverődött jeleket szondák segítségével összegezték. A hiányos felszerelés, a nehéz körülmények ellenére a holdradar sikeresen működött, az eredményeket a Holdról elfordított antennával ellenőrizték, majd közzétették a kísérlet sikerét. Néhány nappal korábban az Egyesült Államokban is hasonló kísérletet jelentettek be. A zajszint alatti integrált vétel kidolgozásának elsősége azonban vitathatatlanul a Bay Zoltán vezette kutatócsoporté volt. A kísérlet eredményessége nemcsak a hazai tudományos élet II. világháború utáni újjászületését bizonyította, hanem azt is, hogy az Egyesült Izzó a háború, az árvíz, a leszerelés után is élt és dolgozott. Bay Zoltán azonban részese volt századunk viharainak, kemény megpróbáltatásainak. Gimnazistaként élte át az I. világháborút, s egyetemistaként a forradalmakat. Mint az Izzó akkori műszaki vezérigazgatója, élete kockáztatásával igyekezett óvni munkatársait, menteni a gyárat és a laboratóriumot. 1945-ben a Szent-Györgyi Albert elnökletével szerveződött Természettudományi Akadémia alelnöke lett. 1946-1948 között a Magyar Tudományos Akadémia természettudományi osztályának elnöke volt. Az Akadémia levelező tagjaként 1938-ban tartotta székfoglalóját az úgynevezett fotoelektron- sokszorozóról. 1946-ban választották az MTA rendes tagjává, amikor a Holdvisszhang- kísérletekről beszélt székfoglalójában. 1948-ban a folytonos politikai zaklatások miatt kénytelen volt elhagyni az országot, ezután az Egyesült Államokban dolgozott tovább, egyetemi tanárként. 1973-ban látogatott újra haza az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására az alma materbe. Egyetemein: Budapesten, Szegeden és Debrecenben az új méter javaslatáról beszélt. 1981-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, majd 1989-ben a Magyar Tudományos Akadémia is. A történelem egyedülálló fintora, hogy mint az MTA tiszteletbeli tagja, harmadik székfoglalót is tarthatott az új méterről. 1990- ban - 90. születésnapján - Washingtonban Göncz Árpád adta át neki a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét. Megírta visszaemlékezéseit, amelyben megmutatta: „az élet erősebb...”, de azért i”s, hogy életútja ne adjon felmentést azoknak, akik a Magyarországon végzett munkájukat kényelmi előnyökért hagyták el, nem pedig történelmi kényszerből. Kilencvenkét éves korában - 1992. október 4-én - hunyt el. Szülőhelyén, Gyulavárin helyezték örök nyugalomba. Szerencsés ember volt, életpályáját ma is sokan megirigylik. (Folytatjuk) Mentusz Károly
