Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-05 / 233. szám
Laci bácsi Laci bácsit láttam tegnap a buszról, a Teremtő tudhatja csak, hány év után megint. Egy köztes megállóban várt, csomaggal a lábánál, elsuhantunk csak mellette. Laci bácsi munkatársam volt még az előző munkahelyemen. Vékony, szikár, magas ember, hatalmas tudású. És végtelenül szerény. Paptanárként szolgált egykoron, valahol a Vértes vonulatai közt. Csákváron tán, de egyformán otthon volt a hortobágyi pusztán, vagy ahol megismertem őt, a Bükk hegységben is. Akkor, közvetlenül előtte a nyugdíjnak, 64 éves volt, most, ha jól számolom, a 81.-et tapossa. Leszálltam én a következő megállóban, csak egy kézfogásra, egy istenhozzádra vele, de elkerültük valahogy egymást, szem elől tévesztettem. Kár. Kedves Laci bácsi! Mert Te, immáron nyugdíjasként, visszatértél a tieidhez: ma megint a ciszterci barátok életét éled. Pedig - mindig is mondtam - a te helyed, Laci bácsi, a katedrán van. Emlékszem, varázserőd volt fölöttünk, míg együtt dolgoztunk. És Tőled nem volt szégyen tanulni! Miért adod fel a tanítást? Oly sok iskolát újraindított mostanában az egyház: minden diákja szegényebb lesz, akinek nem adatik meg, hogy órákon át a te szavaidat hallgassa! Valamikor régen azt mondtad: kiöregedtél belőle. Most is mondom: nem igaz! A szónak valós és átvitt értelmében is egyenes tartásodat, sportosan ruganyos lépteidet, naptól cserzett arcod színét bármelyikünk megirigyelhetné most is. Te 64 évesen is úgy mentél fölfelé a hegyre, hogy dolog volt követnünk. Meg aztán hogy is öregednél meg, aki úgy tud a fiatalok nyelvén, mint Te! Számtalan példát tudnék rá mondani! Hát, csak ezt akartam, kedves Laci bácsi, ott a buszmegállóban. És csak mondom, megint mondom: kár, százszorosán, ezerszeresen is kár azokért a diákokért, akiket nem Te tanítasz a jóra... Hubai Grúber Miklós 1100 esztendő okító üzenete (11.) Kossuth Lajos azt üzente... Szinte szabályként fogalmazhatjuk meg azt, hogy egy rend csak akkor lehet hosszú életű, ha a hatalmon lévők mérséklik szerzési vágyukat, s mindent megtesznek azért, hogy az alsóbb régiókba sodort többség emberi körülmények között élhessen. Ha így történt, akkor nem kellett tartani semmiféle megmozdulástól, lázadástól. Ellenkező esetben viszont törvényszerűen következtek be ezek. A magyar viszonyokat csak árnyalta az, hogy az Árpád-házi Kun László által megmentett Habsburgok cseppet sem hálálták meg a segítséget, hiszen mihelyt megerősödtek, mindent megtettek azért, hogy megszerezzék maguknak a magyar koronát. Elképzeléseikben afféle biztos védőövezetként szerepeltünk. Úgy vélték: feltarthatjuk a keletről áramló ellenséget. A cél érdekében bevetették a politika teljes arzenálját, azt a sok sötét eszközt, ami a mai fennlévőktől sem idegen. Ha nem is olyan nyers változatban, mint azt a fondorlatos elődök tették. így aztán messzi eleink küzdöttek a külső elnyomás, az idegen gazdasági befolyás megszüntetéséért, a haza felszabadításáért. Előbb a törökök regnálása, majd a német előretörése ellen. Az oszmánoktól mentesültünk, legfeljebb azok maradtak itt - mint Egerben is -, akik megszerették az itteni embereket, a körülményeket, s úgy határoztak, hogy nem mennek vissza a már nagyon is távolinak tűnő Ázsiába. Nem menekedhettünk viszont a német-római császári címet is viselő királyoktól. Akkor sem, ha rendre szerveződtek ellenük a megmozdulások. A nagy francia forradalom hatása errefelé torzan érvényesült. Martinovics Ignác és társai légüres térben készültek valamiféle világmegváltásra. Sokkal szélesebb rétegeket mozgósított a reformkori lendület: a köznemesség, az ebből a rétegből származó értelmiségiek olyan jelszavakat hangoztattak, amelyek megmozgatták a milliókat is. A haza és a haladás érdekében szövetkeztek. Akkor sem léptek vissza, ha felőször csak tudat alatt sejlett fel bennük az, amit később már határozottan éreztek, hogy akciójuk forradalommá és szabadságharccá formálódhat... A nép Kossuthért lelkesedett Felesleges sorolni 1848^19 dicsőséges csatáit, az áldozat- készség megrendítő eseteit. Sokkal inkább megéri kritikusan emlékezni. Arra utalva, hogy nemcsak a megváltozott külpolitikai viszonyok járultak hozzá a bukáshoz, hanem elsősorban a korlátokat nem ismerő széthúzás, acsarkodás, intrika, vagyis mindaz, ami napjainkat jellemzi, ami a mostani légkört is mérgezi. Kossuth gyűlölte Görgeyt. Az egyébként zseniális, de hidegfejű katona ugyanilyen dühvei fújtatott a nemzet által nem véletlenül körülrajongott, varázslatosan megnyerő személyiségre, aki határainkon túl is elismert szónok volt. Angliai hallgatóságát például megbabonázta azzal a veretes shakes- peare-i nyelvezettel, amelyet ők meg sem közelítettek. A kormányzó egyáltalán nem szimpatizált Széchenyi Istvánnal, akit méltán tituláltak a legnagyobb magyarnak. Mindez nem zavarta abban, hogy riválisát megalázza, emberi méltóságába taposva. A tábornokok egyáltalán nem keresték a konszenzust. Nemegyszer vonakodtak engedelmeskedni a hadvezetésnek. Az sem zavarta őket, hogy ezzel nehezen korrigálható veszélyhelyzetet teremtenek. S nem szóltunk még a háttérben „szorgoskodó” asszonyok szerepére^. A kortársak mesélik - s ez nemcsak pletyka volt -, hogy a hon első emberét meglehetősen kardos felesége irányította. Olykor szinte megszabta számára, hogy mit tegyen. Nyilvánvaló, hogy az ő sajátos szemüvegén át nézve nem éppen valósághűen festettek a dolgok. Mindezen túl hatottak az előítéletek. Nem sikerült megtalálnia az összhangot a kisebbségekkel, az egyes nemzetiségek irányítóival, holott, ha ez a harmónia megszületik, akkor a bécsi udvar nem használhatta volna ellenünk hol az egyiket, hol a másikat. Akkor nem pusztítottak errefelé Jellasics hadai, akkor nem szemléltek volna meglehetősen gyanúsan minket a románok. Nem ártott erre utalni, mert az üzenet félreérthetetlen és világos: sohasem az eltérő, az ellentétes motívumokat kell erősíteni, hangsúlyozni, hanem az azonosakat. Ha a politikai irányítás eszerint cselekszik, akkor kevesebb bajjal kellett volna birkóznia, s nagyobb eséllyel játszhatott” volna a győzelemért. S még egy mementóízű megjegyzés: a küzdelem nem volt hiába. Akkor sem, ha vereséggel zárult, hiszen egy idő múltán nem lehetett többé úgy folytatni, ahogy 1848. március 15-e előtt abbahagyták. A névtelen hősök - azok, akik életüket áldozták a nemes ügyért - megteremtették a lehetőségét annak a társadalmi fejlődésnek, amely a kiegyezésben testesült meg, s amely 1867 után valóságos gazdasági csodát produkált. A régvolt harcosokkal már nem nagyon törődtek, legfeljebb az emlékünnepségeken ültették díszhelyre őket - ma is így van -, hogy aztán a hétköznapok során háborítatlanul nyomorogjanak. S ők mégsem feledtek. Emlegették azt a Kossuthot, aki annyi évtizeddel előbb azt üzente, hogy fel kell sorakozni a zászló mögött. Kockáztatva mindent. A legdrágábbat is... Pécsi István A rendellenes is szabályos lehet? SCSzubjektív NAPOK ÓTA hall az ember a széles körben nagy meglepetést okozott hazai sikerdíj körüli vitáról, amiről ilyenformán már szintén állíthatjuk, hogy abból a bizonyos csapból is folyik. Hárommilliárdot emlegetett kezdetben a szóbeszéd, aztán hol három-, hol négyszázmillióra apadt a vitatott összeg. Miközben az így is óriási summára igényt formált jogásznő jutalma mellett - még nagyobb bosszúságunkra megjegyezték, állították azt is, hogy a joggal irigyelt hölgynek valójában semmi köze a joghoz, nem doktor a paragrafusok között. Legalábbis a 20 budapesti és vidéki ügyvédi kamara egyikében sem jegyzik... Ha tényleg így van, még inkább irigyelhető a hölgy. Hiszen kellő képzettség, pozíció nélkül is képes volt arra, amire a jelenlegi adminisztráció tanult, szakértő gárdája alkalmatlannak bizonyult. Vagy legalábbis nem mert vállalkozni - nyíltan. Ilyenformán felelős körökben a jogosítvány hiánya úgyszólván a legkevesebb. S úgy tűnik, hogy a csillagokat jelentő 300-400 millió forint jutalompénz sem éppen annyira sok, ha szabályos a megítélése. Az a papír a fontosabb, amely akár ekkora summa magánszemélynek történő kifizetésére is minden további nélkül módot adhat. Szóval a felső szinteken szó sincs különösebb felhördülésről. Válaszul legfeljebb utánanéznek a dolognak, vizsgálódnak az ügyben. Gondolván talán, hogy addig is telik az idő, s közben esetleg el is feledik, ami megtörtént. Megeshet még, hogy kiderítik az ártatlanságot, s a jogszabály és a pályázatot nyert nő egyaránt győztes lesz.' Amikor már annyi mindenhez hozzászokhattunk, miért csodálkozhatnánk pont ezen...? Fogalmam sincs, hogy kik s mikor szülték a befutóvá is válható passzust, csak találgatom. Alighanem azok vagy hasonlók, akik még annyi mást is kitaláltak, s szemrebbenés nélkül, nyugodt szívvel közlönybe foglaltak. Egyebek mellett a bankigazgatók szédítő végkielégítését lehetővé tették. S még seregnyi egyebet, amiről nem is tudunk! Amikor ez vagy az mégis kiderül, türelmes, aki tehetne ellene. Dehogy mutatja nyugtalanságát, felháborodását! Kerüli a határozottabb, szigorúbb felelősségre vonást! KÜLÖNBEN hogy lehetne a helyzet magaslatán, ki hinné, hogy tényleg annyira jó az a csapat, amelyre esküdött, s ahol dolgozik...? Gyóni Gyula Rizikós utazás... Mindig arra vágytam, hogy egyszer ölembe hulljon egy „po- tyaút”. Persze, nem olyan, ami akciós áron kínálja az amerikai körutazást potom százezerért, vagy tevegelést ígér ugyanennyiért. Nem kellett sokáig álmodoznom: jött a postás. Csinos kis borítékot hozott, első kinézésre katalógus, másodikra üzleti ajánlat, harmadikra... Nos, a levél tartalma a következő volt: „hazstulajdonos" lehetek valamelyik mediterrán luxusnyaralóben”. S hogy ezért mit kell tenni, azt hosszasan taglalja az iromány. Értekezlet, részvényvásárlás, s ki tudja még, mi egyéb ennek a feltétele. Lehet, hogy figyelmesen végig is olvastam volna az ajánlatukat - kíváncsi ember vagyok -, ám egyes részek érthetetlenné váltak többek között a hemzsegő helyesírási hibáktól, a blőd magyartalanságoktól, az ordító nyelvhelyességi bakiktól. így aztán csupáncsak következtetni lehetett a küldemény tartalmára, amelyen - vajh, miért - cégbélyegző nincs, a levél írójának neve is csak gépelve olvasható, a megadott telefonon faxot jeleznek, egyszóval nem csalt a hetedik érzékem: ez egy tuti szélhámosság....! A levél végén tudatják - következetesen megtartva éktelen helyesírási hibáikat-: „különjératok” közlekednek „Bu- darestbe”. Ezek után bátor ember az, aki felül ennek az invitáló szövegnek a hatására egy olyan gépre, amelyről még az sem biztos: Bukarestben, avagy Budapesten lesz-e végül is a végállomása... Szuromi Rita Együtt könnyebb Publicisztikához csak akkor fogjon hozzá az ember, ha a megcélzott témakörben megfelelő ismeretekkel rendelkezik - jutott eszembe a tanítás, így rögvest el is bizonytalanodtam, de ha már nekifogtam, íme. Olvasom a hirdetést a legjobb, legbiztosabb, legkényelmesebb, a leg... fogamzásgátlóról, amelyik ráadásul nem is hizlal. A használata - ahogy egyébként hiányos ismereteim is erről szólnak - a következő: a hölgyek naponta egy-egy pirulát orálisan (valamint „pontosan és jókedvűen”) magukhoz vesznek. Eddig rendben. De: a tabletta mellé egy „Európában már népszerű új védekezési módszert” is bemutatnak. Ennek lényege a kettős védekezés, nevezetesen, hogy a nemi betegségek ellen is védelmet adó gumi óvszerrel együtt használják a kis hormontartalmú (stb.) készítményt. Ennek, gondolom, főként az állandó párkapcsolatokban nő meg a jelentősége. Elkerülendő a vádakat, miszerint gyepagyú konzervativizmusom hatására „cikizem” e forradalmi eljárást, íme, néhány további ötlet. A fentieken túl tessék szíves lenni a Kalmopyrint is alkalmazni, ahogy - ugyancsak hiányos ismereteim szerint - erre a célra egyetlen módon lehetséges: a hölgy térde közé szorítja a tablettát, míg fejével horizontális alternáló mozgást végez, s ismételgeti: nem, nem... A legbiztosabban akkor kerülhető el a nem kívánt terhesség, ha mindezeken túl a „partner” felfújható műanyagból készül - a hangeffektus magnetofonnal produkálható -, ami ráadásul igen kényelmessé teszi az ösztönök kiélését. Ugyanis a partner türelmes, véletlenül sem kacag ki, nem kell étteremben vacsoráztatni, és nincs anyja. Igaz, vélhetően kissé passzív, de hát minden nem lehet tökéletes. Stiha Péter HÍR(TELEN)KÉK... Az érdektelenség, illetve a részvéttelenség jele volt, hogy a mostani hajósi közéleti találkozón a meghívott 385 ország- gyűlési képviselő közül mindössze öten jelentek meg. Mindig tudtuk, hogy - nem egy hajóban utaznak... * Szlovákiában - írja az Új Szó - tilos elénekelni az idegen nemzetek himnuszait. Az ott élő magyarság erre úgy reagált: „Ha nem énekelhetjük, akkor majd elimádkozzuk!” Úgyis azzal kezdődik, hogy: „Isten, áldd meg...!” * Szeptember utolsó napján lejárt a 10 és 20 filléresek érvényességi határideje. S ezzel oda a mondás is: „Na végre, leesett nála a húszfilléres...!” * Lekerül az orosz útlevelekről az előző, szovjet éra idején ott díszelgő címerben szereplő sarló és kalapács. Minek is, miután - munka híján - a kezükből is kihullott... * A 130 centiméteres mellbőségű francia táncosnő, Eve Valois - aki Lolo Ferrari néven teszi közszemlére idomait - egy bírósági döntés alapján nem használhatja többé a híres olasz autómárka nevét. Nem passzolnak a lökhárítók... (szilvás)
