Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26 / 250. szám
cd r Æ ’S H öO N =2 î b * v?L) ‘ +~> >< 5 N __ ■ e iS-*-> 2 M '1 ca co E ca i mm ri ü ’TAT ,Anyahaj ó” a Kertész utcában Vaságyak, az egyetlen menedékként 'O) g TD ■ bJD C a> 3g 3 CM § O- CO 5 2 J c >&.:0 3 ^ 5 *5 « c 5 5/5 3 '<U « bO Ï aj 'O N V) '© K ét fiatal macska melegszik összebújva az egri Gondozói Ház lépcsőjén, az októberi csípős alkonyban. Ők is a ház vendégei, csakúgy, mint azok az emberek, akik különféle sürgető élethelyzetekből kerültek a kapun belül. Mert a Kertész út 100. alatti „anyahajó” sokak életének egyedüli biztos pontja. Mások csupán alkalmi támaszpontként használják, és többen szabadulni próbálnának ebből a viszonylagos biztonságot nyújtó kötelékből, de nem nagyon látják: hova, merre. A környezet véleménye az alkalmi és az állandó lakókról éppúgy eltér - az egyik bentlakó kifejezésével -, mint egyik ujj a másiktól.- Azok alkoholista ingyenélők, züllött népség - mondja róluk a közeli buszmegállóban egy asszony -, maguk ásták alá a saját életüket, az állam meg csak költi rájuk a sok pénzt.- Vannak ott tényleg eléggé lecsúszott emberek, de gyermekes családok is, akik nehéz helyzetbe kerültek, ami manapság akárkivel megtörténhet. Nem kell egy kalap alá venni mindenkit, és egy-két renitensről általánosítani az egészet - válaszolja egy fiatal nő. - A segítségnek különben sem szabad részrehajlónak lennie, centiz- getni, méricskélni. Jó, hogy ez az intézmény legalább fölkarolja őket, segíti a talpraállásu- kat, vagy egyáltalán csak a létezésüket. Ma, amikor a szegénység és az elesettség eny- nyire tért hódít, fontos, hogy egy szolgálat kezet nyújtson a bajban lévőknek. Nekik jóformán nem is marad más.- Már megszoktuk őket. Eleinte tartottunk attól, hogy milyen társaság ver majd itt tanyát, de ki lehet velük jönni - ecseteli a helyzetet a közeli házból kutyáját sétáltató férfi. - Van, aki elzavarja őket, ha a kukánál matatnak, sokan viszont külön kiteszik a még használható holmikat, ruhákat. Ha kell nekik, hadd vigyék el. Elfogadtam, hogy a mai világban egyre gyakoribb az ilyen lehangoló történet. Az is egy stratégia, hogy elfordítjuk a fejünket, nem veszünk róluk tudomást, ám attól ők még itt vannak. Én ugyan tudok a dologról, mégis igyekszem kizárni ezt a témát az életemből, a gondolataimból. Ilyen erővel a homokba is dughatnánk a fejünket, és akár struccot is sétáltathatnék - fejezi be fanyarul, a türelmetlen ebre mutatva.- Látja, dolgozni mindig kell valamit. Muszáj, mert az ember beleőrül a tétlenségbe - állítja a háza előtt söprögető idős asz- szony. - Hát még az, akinek se kenyere, se szállása. Jó, sokan helytelenül éltek, mégis gondoskodni kell valakinek róluk, nem fagyhatnak meg az árokparton. Ha jönnek hozzám használt holmiért, szívesen adok. Öreg vagyok, eleget láttam, megértem az ott lakókat. A véleményekben leggyakrabban az idegenkedés és az ismeretlentől való félelem bujkál. Csak kevesen olyan tájékozottak, mint az a kisgyermekes édesanya, aki a közeli ABC- ben intézi mindennapi bevásárlását: - Két eltérő kör jár a Kertész utcába. Az éjjeli menedékesek be-bejámak oda melegedni, enni, segítségért. Az átmeneti szálláson viszont számos család, kisgyermekes édesapa, édesanya - pillant a gyerekkocsiban szendergő csöppségre — talál menedékre, megfelelő otthon híján. Elkergette a férjük, elváltak, nem tudnak albérletet keresni. Legalább mehetnek valahová, amíg valami jobb nem akad.- Kifutott alóluk a munkásszállás, és az albérletet, a bérlakás rezsijét sem tudják fizetni. Kevés a jövedelmük, nincs munkahelyük, segítségre szorulnak. Ugyanakkor jönnek elvált szülők, családok gyermekkel, számukra megoldás a krízisotthon, az átmeneti szálló - erősíti Elfújja a szél? meg Bordás Katalin, a Gondozóház vezetője. - Akiknek semmilyen jövedelmük sincs, a munkahelyről kikerültek, nem világosították föl őket, hogy járna nekik segély vagy bármi más, ők veszik igénybe az éjjeli menedéket. Itt nem kell fizetni. Viszont ha jár neki valami - végkielégítés, szociális járadék, rokkantnyugdíj -, azt igyekszünk elintézni úgy, hogy azért az önállóságuk, egyéniségük, a függetlenségük megmaradjon. A többségnél egy kis szelíd irányítással megy is a dolog. Éppen vacsoraosztás van, lassan népesül be a körlet. Elgyötört arcú férfiak ülnek bent az emeletes vaspriccseken. Menedék a hideg, a sötét és a világ elől. A helyzethez mérten mindenütt tisztaság és rend. Egy pléd alatt vacog valaki, talán beteg. Egy másik teremben alkalmi hitoktatásba csöppenünk.- Mert az Isten, a hit benne is megvan - magyarázza fiatalabb társára mutatva a Biblia tulajdonosa -, csak rá kell ébreszteni, föl kell idézni benne ezt a szeretetet. Beljebb egy gondozásra szoruló idősebb férfi ül az ágy szélén magába roskadva, fekete haja a szemébe hull.- Neki már szociális otthonban lenne a helye, de ez eléggé kilátástalan az ö esetében - simogatja meg homlokát a vezetőnő.-Jobb volna meghalni, ez maradt hátra - ingatja nagy fejét a lakó.- Az idős, beteg emberek, elsősorban a férfiak helyzete a legnehezebb - bár az utóbbi időben egyre több nő kerül hasonló helyzetbe -, nincsenek kapcsolataik, támaszuk. A hajléktalan- szállóról szociális otthonba bejutni nagyon nehéz. Nagyon nehéz innen kikerülni az intézeti fiataloknak is. Nincs hátterük, nincsen kire támaszkodniuk - jellemzi a helyzetet Bordás Katalin, miközben megismerkedünk az elkülönítő két jelenlegi lakójával is. Ők a fertőzések, betegségek kiszűrése miatt lakják most ezt a szobát. Az udvar végében lévő téliesített faházban sincs még telt ház, a társalgóban a tévé előtt ül, beszélget néhány ember. Szinte kirívó példa, ha valakinek állandó fix munkája, jövedelme van. Alkalmi munka, a mező- gazdasági idényben végzett tevékenység hoz némi pénzt.- Nálunk átjárható a két forma. Az éjszakai menedékhelyről átkerülhet az átmeneti szállóra, akinek van valameny- nyi jövedelme, és helyet is tudunk neki biztosítani. A szálló komfortosabb, ágyneműt kapnak, benn maradhat egész nap, nemcsak egy éjszakát — este öttől reggel hétig. Az is igaz viszont, hogy a szálló házirendjéhez, a közösséghez, a benti élethez alkalmazkodnia kell az itt lakónak. Ez nagyobb kötöttség, bizonyos fegyelmet, együttműködést kíván. Míg az éjszakai menedék szabadabb, függetlenebb forma, van, akinek inkább ez felel meg. A nők egyébként tájékozottabbak, tudják, hogy mit szeretnének, a férfiak kevésbé szánják rá a pénzüket az igényesebb környezetre. Szerencsére azonban csak kevesen hagyják el igazán magukat - ők is csak a későbbi kudarcok után -, a többség akar valami tenni azért, hogy kikerüljön innen. A főépület, a gyermekes családoknak otthont adó tulajdonképpeni krízisszálló a legotthonosabb. Kényelmes ülőalkalmatosságokkal berendezett tágas társalgóban zajlik az élet. Gyermekek szaladnak át egyik szobából a másikba, a felnőttek között éppen a szeretetről folyik a vita. — Rendes, gazdag családban is kaphat valaki ugyanolyan kevés szeretetet, mint állami gondozásban - állítja egyikük. Sokan minden külső kapaszkodó, család, barát nélkül élnek a szállón. El is mondják:-Legjobban egymás között tudjuk megbeszélni a gondjainkat, mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Tudom, hogy a szomszédom átérzi az én nehézségeimet, amit egy kívülálló nem tesz meg, és sokan szégyellik is, hogy ide jutottak. Számos sérelem él bennük, hogy megbélyegzik őket azért, mert a Kertész út 100. alatt élnek. Többen említik keserű munkavállalási tapasztalataikat. A közeli diszkont áruházban árgus szemmel figyelik, mit vásárolnak, nem visznek-e magukkal valamit fizetés nélkül. Azért van szívderítőbb tapasztalat is. A munkahelyi vagy az óvodai környezet befogadta őket, gyermeküket. *** Az egyik folyosóvégi szobában négyen laknak, két, gyermekét egyedül nevelő édesanya. Látszólag minden rendben, lakályossá tett szoba, kedvenc tárgyak, játékok sorakoznak a polcokon. Mindkét család immár egy esztendeje élvezi az otthon vendégszeretetét, fojtott feszültség vibrál mindkét anyában:- Mielőbb szeretnék biztos munkát találni, önálló életet élni a saját lakásomban. Kedvező környezet kell a gyerek felneveléséhez, hogy ne ebbe nőjön bele. Egyelőre ez elég kilátástalan, nem tudok mihez fogni, hogy végre igazi otthonom legyen - tördeli kezét egyikük. - El kell foglalnom magam, akkor nem gondn1 ’ arra, hol is vagyok, mi lesz , sőbb. Szülők és gyermekeik játszanak a négyszemélyes helyiség padlóján. Hirtelen nem is veszem észre, mi a figyelem tárgya. Azután félrehúzódik a két gyermek, de óvó kezüket a lenti építmény köré emelik. Most látszik csak: kártyavár. Valódi kártyavár áll a szoba közepén. Talán derékmagasságig is ér az ingatag építmény. Az ajtónyitás lendülete nem döntötte össze, szilárdan áll tovább. Lassan behúzom magam után az ajtót. Egyetlen remény él tovább. Ez a család a gyermekkel együtt talán megtanul és továbbad majd abból a tudásból és tapasztalatból valamit, hogyan lehet megingathatatlan alapokra építeni egy életet. Jóval biztosabbat, mint ez a kártyavár, amely mögött egyelőre csak az ajtó csukódott be. Kovács János aj -a E M ár messziről észrevette, de nem akart vele találkozni. Ez a kellemetlen ember csak felkavarná a múlt állóvizét, amely szépen leülepedett a sok szennyel a fenekére. Most újra csendes és tiszta. Minek háborgatni a múltat, de miért is bukkannak fel olyan alakok, akikre nincs szükség ebben a sürgető jelenben? Ők már kifordultak az időből. Ki kellene tiltani őket, a múltjukkal együtt. Csak zavart keltenek. Kiütköző foltok a jelen szép szőttesén. Rontják a harmóniát. Ezzel az emberrel jobb kerülni a találkozást. Még van esélye a menekülésre. Itt a boltozatos átjáró a sétálóutcára. Ott arctalanná válhat a tömegben. Könnyen elvegyülhet a sok idegen közt, le is tagadhatná magát. Úgy érezte, sikerült. Ő is csak egy turista, aki viszont nem fényképezőgéppel néz a barokk csodákra, hanem szemével keres egy megnyugtató pontot a műemlék falakon. A boltíves kapu fölött, a sárga meszelésben most fedez fel A sétálóutca titkaiból egy gólyás megyecímert, egész kicsinyben. Nem is látta eddig. Lehet, hogy tegnap bontotta ki a falból a névtelen restaurátort. Milyen jó is elgyönyörködni régi korok művészetén! Kellemetlen foltokat felejtet a múltból. Békévé olvadó emlékezés. Valaki ráüt a vállára. A balra. A fájósra. Ismerős ez a váratlan ütés. Mintha a múltból érintette volna valaki... Arra néz, és látja, az ő embere, akivel nem akart találkozni, de most itt áll előtte. Semmit se változott. Ugyanolyan magas, vállas, csak a szakáll teszi félelmetesebbé. A hangja is a régi, kedélyes, tréfás, aminek most egy cseppet se örül:- Csakhogy rád találtam. Hiába, előlem nem lehet meglógni. Frici, te mintha nagyon örülnél ennek a találkozásnak. Mi a bajod, pajtikám? Talán csak nem változtattál nevet, hogy ilyen idegenül nézel rám? Fricikém, csak egy fontos dolgot szeretnék közölni. Hogy másodszor is nevén szólította, nyugtalansága fokozódott. Nem folytatódhat tovább ez a párbeszéd. El kell vágni minden szálat, ami baráti kapcsolatra utal. Ridegen, közömbösnek látszó hangon szólal meg, semmitmondóan, a semmibe nézve:- Nem emlékszem, hogy mi tegeződnénk!-Ugyan! Ne játszd meg magad, öreg kobra! Azt nem lehet felejteni. Egy hétig ittuk a pertut, hogy jól megpecsételjük. A Jópipában még a cigányasszonynak is fizettél, aki megjósolta, hogy el fogsz válni. Fűnek-fának fizettél.- Nem emlékszem.- Meghívlak egy pohárkára, hátha a kedvenc konyakod mellett elindul az emlékezés.- Emlékezni se akarok. Még a pertura sem. Ha megittam volna magával, uram, akkor most ünnepélyesen visz- szavonom. A magázódás elviselhetőbb.- Leszámolsz a múlttal?- Igen. Mindenem, ami volt, ami elmúlt. A pohár is, a mámor is már csak a múlté!- Öreg harcos, szóval téged így érintett a rendszerváltás! Ha már nem iszol, akkor gyere egy kávéra.- Arról is lemondtam. Én a feketét is fehéren iszom! így van ez, uram!- Barátocskám, egészen jól áll neked ez a magázódás, felléphetnél vele valamelyik cirkuszban.- Uram, nyomatékosan felhívom a figyelmét, engedjen utamra! Ha szabadságomban akadályoztat, rendőrt hívok!- Ragyogó alakítás, apus- kám! A porondon visszatapsolnának.- Ha nem hagyja abba ezt a goromba kötekedést, följelentem!- Szóval így állunk. Följelentesz. Te aztán igazán a régi vagy. Lám csak, újra kezdjük ismemi egymást. Fejlődő típus voltál mindig. Okosan tudtál helyezkedni. Jól ismered a széljárást. Mindig megjelentél a színen, mikor elvonult a vihar.- Engem nem érdekel semmiféle vihar. Én független, autonóm ember vagyok. Megvannak a magam elvei!- Jól van, barátocskám, zárjuk ki az elvi kérdéseket. Csak a volt feleségeddel kapcsolatban szeretnék valamit mondani.-Nem érdekel a volt feleségem. Lezártam őt is a múlttal együtt. Fulladjon saját zsírjába, ott Amerikában!- Már nincs ott. Visszajött.- Micsodaaa?... Ilona visz- szajött?- Vissza ám, és nem is akárhogyan.- Milliomos?- Több annál. Milliárdos!- Bocsáss meg, tudod a címét?-Jó hallok? Tegezel? Miféle pálfordulás? De miért érdekelne a címe?- Nekem is van egy kisebb vállalkozásom; gondolom, azért nem felejtett el egészen, elférne egy kis támogatás.-Az előbb még azt kívántad, fulladjon saját zsírjába!- Azt megbocsátja. Legalábbis remélem.-Én nem. Akkoriban osztályidegennek deklaráltad. Te kérted a válást, mert nem tudsz együtt élni egy hazaárulóval. Az ítéletet a javadra mondták ki.-Ha néni is bocsát meg, azért még lehetnénk üzlettársak...- Kötve hiszem.- Miért?- Mert azt most már valaki erősen ellenezné.- Kicsoda?-Én.- De miért éppen te?- Mert én vagyok a férje. Gál Elemér ■ >, \ vj
