Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12 / 239. szám

7\ MU RI u U\R A™ __________________________________ I Múzeumaink raktárai, pincéi - állandó kiállítóhelyek híján - felbecsülhetetlen értékeket rejtenek. Ide nem jutnak be a látogatók, pedig hosszú órákat tölthetnének el, s ugyancsak csodálatos dolgo­kat láthatnának. Fényképezőgépünkkel most a gyöngyösi Mátra Múzeumhoz tartozó Petőfi utcai részlegben őrzött rovargyűjteményt mutatjuk be olvasóinknak. íme, ilyen látvány látvány fogadta fotóriporterünket... FOTÓ: PERL MÁRTON Tungsram: egy évszázad a fényért (III/3.) A gyöngyösi félvezetőktől az amerikai tulajdonig Aligha találni olyan hazai vállalatot, amely annyi megpróbálta­tás, átszervezés, tevékenységikör-váltás és irányítási zűrzavar után is képes volt megőrizni és erősíteni világhírnevét, mint a Tungsram. Megmaradhatott részvénytársaságnak, különben még több külföldi fiókját veszítette volna el. A cég az államosí­tást követően átvészelte azokat az éveket, amikor megfosztot­ták az önálló külkereskedelmi jogától, sőt túlélte azt a kort is, amikor hosszú évekre elvették a kutatóbázisát. : '\ ff TUNGSRAM Egy régi plakát, amely a Tungsram lámpát reklámozta A konszolidációs időszakot az 1960-as évtized jelentette. Ak­koriban erősödött meg a rádió­csőgyártás, és kiegészült az adócsövek készítésével. Vácott megkezdte működését a televí- zióképcső-gyár, a vákuumtech­nikai részleg pedig hamarosan gyártott katódsugár- és moni­torcsöveket is. A ’60-as évek elején kezdődtek meg a félveze­tőgyártással kapcsolatos kuta­tások. A felhasználásuk a ’70- es évtized közepére, a szóra­koztató elektronikától a számí­tógép- és műszerpiacon át az űrkutatásig szélesedett ki. „Izzós” gyakorlattá vált, hogy előkészítő lépésként egy- egy akkori tanácsi vagy állami vállalattal gyártási együttmű­ködést alakítottak ki. Azt köve­tően közösen termelésnövelő vagy gyártásfejlesztő beruházá­sokat hajtottak végre. 1962-1975 között ez jellemezte a vidéki izzós ipartelepítést Gyöngyösön, Nagykanizsán és Kaposváron. Az 1963-ban át­vett gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárral az első együttműködési kapcsolatok még az ’50-es évek végéig nyúltak vissza, amikor a mező- gazdasági gépalkatrész-gyártás csökkentésével egyidejűleg az üzem fokozatosan átállt a félve­zetők és a vákuumtechnikai gé­pek készítésére. Az átvétel után komoly feladatot jelentett a más képzettségű munkaerő át­állítása, hisz már az első évben vákuumtechnikai, ampulla­gyártó gépeket és szivattyúkat gyártottak. Az Egyesült Izzó a fényfor­rás-vizsgáló állomásának egy részén kívül - 1966 elején - az addig több helyen működött transzformátorgyártást teljes egészében Gyöngyösre telepí­tette át. Az ott kialakított gép­gyártás a ’60-as évek végére el­sősorban szivattyúk, gyógy­szeripari gépek és berendezé­sek fejlesztésével és előállítá­sával foglalkozott. A mátraalji Együtt a hagyományos és a kriptonégő város teremtett otthont a félve­zetők hazai nagyüzemi gyártá­sának is. Az újpesti törzsgyár­ban létrehozott kísérleti üzem­ben már 1957-ben megkezdték a diódák és a tranzisztorok gyártását, s ezzel párhuzamo­san a ’60-as évek elejére kiala­kult a szilícium-germánium diódagyártás is. 1962 végén, az akkori Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Híradástechnikai Igazgatóságának döntése sze­rint a félvezetők nagyüzemi gyártását a fővárosinál jóval tisztább levegőjű Gyöngyösön valósították meg. Az első ütemben a dióda- és a tranzisz­torgyártás - valójában össze­szerelés - kezdődött el. A fél­vezetőgyártás meghonosítása és teljes vertikumának kiépítése azonban - a nagyobb beruházá­sok eredményeként - a ’60-as évek végén történt meg. Az 1971-ben befejeződött, úgyne­vezett egyedi állami beruházás hatására a félvezetők előállítása nagyságrendekkel növekedett a Mátraalján. Ezek a nyugat-eu­rópai cégek típusaival minden­ben egyenértékű, korszerű vá­lasztékot jelentettek. Az úgyne­vezett tűs tranzisztorok tovább­fejlesztését jelentő ötvözött germánium-tranzisztorok kifej­lesztésével és a gyártástechno­lógia kialakításával foglalkozó gyöngyösi mikroelektronikai gyáregységben 1964—65-ben a nyugat-európaiakkal azonos tí­pusok termelését kezdték meg. Ezeket a hazai készülékgyártó ipar hangfrekvenciás erősítésre és a közepes sebességű áram­körökben alkalmazta. A félvezetőgyártás növeke­désének nagy korszaka volt az 1963-1975 közötti időszak, amikor a diódák termelése kö­zel tízszeresére, a tranziszto­roké pedig csaknem 18-szoro- sára növekedett. A gyöngyösi gyár 1983. január 1-jén - ak­kori döntés szerint - kikerült az Egyesült Izzó szervezetéből, és Mikroelektronikai Vállalat né­ven önálló céggé alakult. 1990- ben viszont gazdasági csődbe jutott, és elkezdődött a felszá­molása. A gyöngyösi félvezető­részleget az Interbip Rt. vásá­rolta meg, amely számottevő fejlesztést kezdett. Az Izzónál az erőltetett ka­pacitásnöveléshez felvett ál­lami hitelek, az új termékek fej­lesztésével kapcsolatos erősödő verseny, a mesterségesen fel- duzzasztott létszám a ’80-as évek végére nem oldötta meg a sűrűsödő gondokat. Eélő volt, hogy bezárják a céget. A piaci megkapaszkodáshoz és a szük­séges fejlesztésekhez való tőkét 1988-ban elsőként a Magyar Hitel Bankkal, majd egy évvel később az osztrák Girocentrale bankkonzorciummal kötött „házasságtól” remélték. Ez azonban nem vezetett sikerhez. 1989 decemberében az ame­rikai General Electric 50 száza­lék plusz 1 részvénnyel több­ségi tulajdonosa lett a cégnek. 1994-ben pedig 100 százalékos tulajdonjogot szerzett a Tungs- ramban. Az új gazda nemcsak a két világháború közötti idő­szakra jellemző együttműkö­dést újította fel, hanem a szak­mában Európa egyik meghatá­rozó cégével lépett elő a piacon. A GE Lighting Tungsram Vilá­gítástechnikai Rt. a fényforrás­ipar fontos képviselője lett. A tulajdonos 1990-1995 kö­zött 650 millió dollárt költött beruházásokra, az idén pedig további 40 millió dollárt fordít ezekre. Fő termékei a világítás- technikai eszközök, a fényfor­rás-alkatrészek. Az árukivite­lük 90 százaléka a Kelet-Euró- pán kívüli világba irányul. A sorozatunkban felidézett történet az ember kényelmét szolgáló világításról szólt, ame­lyért az utóbbi száz évben na­gyon sokat tettek a Tungsram- nál. Onnan indult világhódító útjára a wolframlámpa, és on­nan származott a kriptonlámpa is. A jeles ősöknek van tehát mit megköszönniük az utódok­nak. Az Aschnerek, a Bródyk, a Pfeifferek, a Bayk bebizonyítot­ták: érdemes tevékenykedni. A ; GE-Tungsram jövője sem lehet más, mint ez a szolgálat. (Vége) Mentusz Károly A természet csodái

Next

/
Thumbnails
Contents