Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

Eger a mi közös vállalkozásunk Ma is lehet sikeres az ember L • 1 L- üi. 1 vmi Mm Nincsenek irányítótáblák, látványos fényreklámok, hangzatos hirdetések. Nincs fényűzést sugalló belvárosi irodaház. Nem fogadnak szépségversenygyőztes tit­kárnők, nyugati autócsodák­ból kiszálló, rádiótelefonjai­kon összeráncolt homlokkal fontoskodó managerek. Csak szép csendben teszik a dolgu­kat. Nem ültek körbe semmi­féle korábbi húsosfazekat. Nem igényelnek milliós tételű, vissza nem térítendő támoga­tást. Szó szerint a nulláról in­dultak - kizárólag saját erő­ből -, s bár meglehetősen messzire jutottak, az elmúlt hetekig alig tudtunk valamit még csak létezésükről is. Hogy mit is takar az Agria- Computer elnevezés? Kik is alkotják ezt a céget? Egyálta­lán, mivel is foglalkoznak? Vagy - netán - mi is lehet si­kerük titka? Erről beszélget­tünk a céget jegyző ügyvezető igazgatóval, Bukolyi László­val.-Annak idején, még a rend­szerváltást megelőzően, 1989- ben a SZÜV műszaki osztálya döntött úgy, hogy kiválunk, s lettünk kisszövetkezet. Majd 1991-ben alakultunk át kft.-vé. A profilunkra kezdetben a szo­kásos számítástechnikai tevé­kenység volt a jellemző. A kft.- vé alakulással egy időben vál­tottunk a speciális számítás- technikára, s a komputeres adatrögzítőkre. Aztán szó sze­rint belecsöppentünk a hatósági tevékenységbe, amit az Orszá­gos Mérésügyi Hivatalnak vé­geztünk. Ez az automaták mű­szaki vizsgálatát jelenti. Ekkor lettünk egy angol cég fekete dobozainak kizárólagos for­galmazói. Ez a kapcsolat veze­tett oda, hogy 1993-ban an­gol-magyar vegyes vállalattá alakultunk, s azóta is ebben a formában üzemelünk.- Amíg az egri röplabdacsa­pat támogatását el nem vállal­tátok, addig szinte nem is lehe­tett hallani rólatok...- Ennek valószínű az az oka, hogy maga a tevékenység alig kötődött Egerhez. Tény és való, hogy úgy Nyugat-, mint Kelet- Európában jobban ismerik a cég nevét, munkáját, mint itt, szűkebb hazánkban, Egerben, ahol tevékenykedünk. Sokáig a SZÜV-székházban dolgoztunk, de miután kiköltöztünk ide, ebbe a csodálatos környezetbe, a nyugodt munkakörülménye­ket biztosító Felnémetre, ez még inkább igazzá vált. Azzal együtt igaz ez, hogy jelentős export-import forgalmunk van, s Angliában, Hollandiában, Németországban, Ausztriában jó néhány cégnek vagyunk a ki­zárólagos magyarországi for­galmazói.- Miért volt akkor fontos vállalni ezt a röplabdacsapa­tot? Hiszen nagyon sokba ke­rül, s nem is igazán érdeketek, hogy a nevetek mindennap te­rítéken legyen.- Ez valóban nem egy üzleti vállalkozás. Tudom, nehezen hihető, de semmi más célunk nem volt ezzel, mint hogy ne szűnjön meg Egerben egy olyan csapat, amelyik nagyra hiva­tott, magyar bajnok, az európai ranglistán az ötödik helyen áll. Ugyanakkor egy olyan közös­séget alkot, amelyik nap nap után képes örömet szerezni az embereknek, szeretik, óvják, fél­tik őket. Rendszeresen érdek­lődnek felőlük, hogyan, miként alakul a sorsuk, kik azok, akik távoztak, kik az új játékosok. Jellemző, hogy az új szezon csapatát és edzőjét bemutató sajtótájékoztatón, amelyre a törzsszurkolók is eljöttek, már verset írtak az újdonsült egri edzőhöz, Janda Attilához, amit ott fel is olvastak. A mérkőzé­sek tomboló telt házak előtt zaj­lanak. Megszűnnek a minden­napi gondok, nincsenek prob­lémák. Ünnepet jelent Egerben ennek a röplabdacsapatnak minden fellépése. Tapsolnak, örülnek, énekelnek, a szó ne­mes értelmében kikapcsolód­nak az emberek. Hogy mindez ne szűnjön meg, ezért vállaltuk ezt a csapatot. Ennél nagyobb küldetés, mint manapság az embereknek örömet szerezni, úgy gondolom, nem létezik.-Ha jól tudom, nemcsak a röplabdát támogatjátok Eger­ben...- Évente több mint tizen­kétmillióval segítünk az egri­eknek. Csak mindez most a röp­labda révén lett ismert. Nem új keletű a dolog. Ebbe a körbe beletartoznak a művészek, az iskolák, katonazenekar, majo­rettek, könyvtár, cserkészcsa­pat, s még sorolhatnám. Mind­ezt azért tesszük, mert ide tar­tozunk, mert egriek vagyunk, s szeretnénk, ha ez velünk együtt másokat is büszkeséggel töl­tene el.-Az üzleti filozófiátokban is valami hasonló fedezhető fel?-Azt vallom, hogy egy kö­zösség, így például Eger város is, egy nagy közös vállalkozás. Legalábbis annak kellene len­nie. Mert ha eljön hozzám egy jelentős külföldi partner, aki egy sokat jelentő üzletet akar itt kötni, az nem mindegy, hogyan érzi magát. Hová tudom elvinni vacsorázni, milyen az a szál­loda, ahol lakik, sétálgatva, csak úgy cél nélkül az utcán mi­lyen benyomásokat szerez. Ha mindez pozitív, akkor szíveseb­ben, könnyebben köt üzletet. S a többi vállalkozónak ugyanez az érdeke. A vállalkozások nem kevés embernek adnak kenye­ret, s az ő érdekük ugyanez. Ezért kell ennek a városnak az értékeit minél jobban megbe­csülni, ezért vallom én azt, hogy ez a város minden egrinek a közös vállalkozása.-Ha már itt tartunk, meg kell kérdezzem, hogy eddig hátrányt vagy előnyt jelentett-e az, hogy egri vagy, hogy itt Egerben tartod fenn ezt a vál­lalkozást, hiszen a tevékenysé­gekről szólva, működhetne ez bárhol máshol is...?- Eger hatalmas előnyt jelent ebből a szempontból! Minden ide látogató idegen azonnal megszereti ezt a várost. Nem egy olyan üzletfelem van, akit miután nagy nehezen rábírtunk egy egri látogatásra, bevallotta: nála eddig elképzelhetetlen volt, hogy kimozduljon a fővá­rosból, ma pedig nagyon szíve­sen jön. S hozza a családját is. Ami pedig a legfontosabb: hozza a további partnereket. Saját hazájában elmondja kel­lemes benyomásait. Ennél jobb reklám pedig nem létezik. Soha semmit nem kaptam ettől a vá­rostól közvetlenül. Közvetetten - rengeteget. Ezért is érzem kö­telességemnek, hogy ha tudok, akkor segítek. Ugyanakkor na­gyon örülök annak, hogy egyre több vállalkozó gondolkodik úgy: nem mindegy, hogy van-e ennek a városnak a meglévő ér­tékein túl egy bajnok röplabda- csapata, egy profi Internet- szolgáltatása, s még sorolhat­nám. Ami előtt viszont európai szintű vállalkozó partnereim ér­tetlenül állnak, az a helyi kon­kurenciák egymáshoz való vi­szonya. Sehol nem esznek egymás tenyeréből, még ha uram bocsá’ az sem szokatlan, hogy nemegyszer összejönnek, együtt vacsoráznak, beszélget­nek. De nem ellenségek! Nem kívánják a másik pusztulását, hiszen mindenki tudja: a to­vábblépéshez, az előrehaladás­hoz, a még jobb színvonal el­éréséhez nélkülözhetetlen a tisztességes, jól felkészült, ver­senyre késztető konkurencia. Ezen a téren nagyon le vágyunk maradva Európától!-Szóba került az Internet. Az AgriaComputer nevét nem­csak a röplabda, hanem ezen szolgáltatás révén is sokan megismerik...-Ez egy jó értelemben vett szakmai ártalom. Amikor elő­ször találkoztunk a technikának ezen csodájával, azonnal eldőlt, hogy ennek a térségnek is elen­gedhetetlen szüksége van rá. Több tízmilliós beruházással ugyan, de elértük, hogy nem­csak bérelt vonalon, hanem közvetlen műholdon kérésziül is lehet kapcsolatot teremteni. Korszerűségére, gyorsaságára, a szolgáltatás színvonalára jel­lemző, hogy ilyen máshol, vidé­ken sehol nem működik. Több száz internetes szolgáltatásun­kat igénybe vevő kapcsolódott be ezzel a világ vérkeringésébe. Naponta 7-8 ezer ember látogat el az Internet segítségével Egerbe. De ennél lényegesen többen vannak, akik a fő olda­lakat kikerülve speciális dolgo­kat keresnek, s néznek. Közös öröm, hogy ilyen speciális láto- gatottságú a Heves Megyei Hír­lap, amit egyre többen olvasnak Kanadában, az USA-ban, vagy éppen Ausztráliában. *** Az AgriaComputernél össze­sen tizenketten dolgoznak. Többségükben fiatal, sokat akaró, szakmailag magasan kvalifikált társaság. Evente több százmillió forintos for­galmat bonyolítanak. Példájuk bizonyítja: manapság is lehet sikeresen vállalkozni. Még­hozzá tisztességesen, minden­féle adó- és egyéb botrányok nélkül. Csak a választott úton türelmesen, kitartóan végig kell menni. Csak...! Kis Szabó Ervin Két finn alkotóművész: Esa Laurema és Antti Maasalo Személyi poggyászukban: a fény Gondolnák, hogy egy bőröndben szállítható egy teljes kiállítás? A Magyarországra repülőgéppel érkező két finn képzőművész - idő és egyéb szállítási lehetőség híján mit volt mit tenni - egy tárlatra való anyagot hozott kézitáskában. Egerben, az I. Nem­zetközi Fényszimpóziumon vettek részt. Mindketten fénymű­vészek. A szeptember 1-4. között a Megyei Művelődési Köz­pontban megrendezett kiállításuk neve: ANTIESAOSMO- UNTO. Ez egy alkotói négyes nevéből képezett mozaikszó. E közösségnek tagja a megyeszékhelyünkön vendégeskedő Esa Laurema és Antti Maasalo. A tárlatnyitás után beszélgettünk.- Önök egy alkotócsoport­ban dolgoznak. Mennyire szo­ros ez a kapcsolat?- Mindketten a fényhatások­kal, a fény lehetőségeivel fog­lalkozunk - él a válaszolás le­hetőségével a negyvenes évei­ben járó Esa Laurema. - Több­nyire öt különböző dimenzió­ban dolgozom, készítek dom­borműveket, kinetikus szobro­kat, számítógépes grafikákat, reliefeket, animációkat.- Ami engem illet - válaszol a mindig mosolygós, ugyan­csak középkorú társa -, a gye­rekeknek készítek szobrokat, amelyben a játéknak különle­ges szerepe van. Felváltva magyarázzák, hogy a nemzetközi hímév, a tu­catnyi elismerés, díj ellenére valahogy mindannyian megma­radtak gyereknek. Ez a világ- szemlélet, ez a gyermeki rácso- dálkozás művészetük lényege, ez tartja össze az alkotói közös­séget, amely inkább gondolati, szakmai kapcsolat, hiszen ket­tejük között is több száz kilo­méter a földrajzi távolság. Az Espo-ban élő Esa Lau­rema több művészcsoportban dolgozik, alapító tagja az Eu­rópa 24-nek. Elismertségére pedig jellemző, hogy a sevillai világkiállításon 1992-ben az ő kinetikus munkája egyedül rep­rezentálta hazája kultúráját a finn pavilonban.-Hogyan alkalmazza ezeket a müveket a finn építészet?-A kettő egymástól szinte elválaszthatatlan. A szobrok he­lye többnyire valamelyik köz­téri építmény külső vagy belső tere. Természetesen meghatá­rozza az alkotást magát, hogy milyen helyre fog kerülni, sok­szor eleve így készül.-Miként fogadják a finnek ezeket a modern alkotásokat?- Sokféle a reakció. A fiata­loknak álta­lában tetszik. Számtalan le­hetőséget, öt­letet rejt ma­gában a fény­nyel való ma­nipulálás. Azt szoktuk mon­dani: szá­munkra a fe­hér vásznat a sötét tér je­lenti, „arra rajzolunk”. A kritikus vagy elutasító fo­gadtatás nem tör le ben­nünket, mert hatalmas ösz­tönzés, ha azt csinálhatod, amit szeretsz. Mindezeken túl azt kell mondanunk, hogy a fény­művészet rendkívül fon­tos a finn em­berek szá­mára, mert a mi hazánkban nagyon szél­sőségesek a fényviszo­nyok a tél és a nyár között. Ezért vannak olyan szobraink, amelyek nyáron szökőkutak, sőt valóságos vízesések - télen pe­dig fényjátékként működnek. A finn ember sokkal jobban benne él a természetben, mint más népek, közel a fényhez, a szélhez, érzékenyen figyelve a napok, évszakok és napszakok körforgását. — Ugye, már nem először vannak Magyarországon..?-Valóban, 1984-ben Ma­gyarországon, Kalocsán egy nagyszabású találkozója volt a kinetikus művészetnek. így számos barátot sikerült sze­rezni. Akkor találkoztam Niko­las Schöfferrel, vagy az egriek körében ismert Dargay Lajos­sal, s Dohnál Tibor barátommal- mondja Esa. Megjegyzésemre, hogy a kö­zelmúltban Egerben is láthatták munkáit egy csoportkiállításon, hozzáteszi, hogy itt is igen sok jó ismerőse van, s már har­mincnál is több alkalommal járt nálunk. Mostani kiállításukhoz is - régi baráti kapcsolat révén- egy egri cég, az AgriaCompu­ter Kft. nyújtott segítséget. A szűkszavúbb Antti Maasalo is megjegyzi: szívesen jönnek ide, már csak az éghajlat, a szipor­kázó fények és a meleg emberi kapcsolatok miatt is. IŸ Esa Laurema-.számunkra a fehér vásznat a sötét tér jelenti Antti Maasalo: alkotásaimban a játéknak különleges sze­repe van- Mi a véleményük a magyar művészetről? S miként ítélik meg a saját helyüket a mai eu­rópai képzőművészetben?- A magyar képzőművészet ebben a műfajban is olyan nemzetközi nagyságokat adott a világnak, mint Moholy-Nagy, Schöffer, Vasarely és Kepes György. Úgyhogy kell valami­nek lenni ebben a kultúrában, ami ilyen nagyságokat „termelt ki.” S ha már az ő példájukat nézzük: amit Moholy-Nagy ki­gondolt, azt Schöffer megvaló­sította. Meglehet, hogy mi is ilyen köztes úton vagyunk? Ré­szesei egy folyamatnak? Mindketten szkeptikusak a művészet jövőjét illetően. De hát épp ezért jöttek erre az egri eszmecserére, hogy erről közö­sen gondolkodjanak.- Önök felhasználják a tech­nikai vívmányokat, a számító­gépe í, a lézert...- Én többnyire csak a terve­zésben alkalmazom a kompu­tert - mondja Esa -, a kollé­gám, Maasalo az alkotásra is felhasználja. A fotózás, a vi­deotechnika, a számítógép va­lóban nélkülözhetetlen mind­kettőnk munkájában. Finn vendégeink a szimpó­zium idején folyamatos videó- bemutatón tették népszerűvé hazájuk magas szintű fénymű­vészetét. Ha szemléletben is - remélhetően - itt hagynak va­lamit ezekből a különös, gon­dolkodásra serkentő műveknjí, akkor más szemmel nézüntjp mindannyiunkat éltető fényöK Jámbor Ilmfe

Next

/
Thumbnails
Contents