Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

Ezerszáz esztendő okító üzenete (8.) Anjouk a magyar trónon Fogy a magyar! Fogy a magyar, mondják. Dehogy fogy! Bárcsak fogyna. De inkább rendület­lenül hízik. Ön telt - kiálta­nak rá. Pedig dehogyis nagyképű - hacsak nem a súlyára vág föl -, csupán erős csontú, így passzolunk majd a közös Európába, a szilfidebb nemzetek mellé. A deres halántékú nem­zetmentők, egyházatyák hirdették meg: a szerelem gyakorlati beteljesítésében nagyobb igyekezetét kell mutatnia az ifjúságnak. No­sza. Fel, hazánk hű ne-hem- zehe-déke! Rettegjenek a magzatelhajtók! Az izgal­mas témáról a Playboy mel­lett a szakirodalom is meg­emlékezik. Kiderül: nem annyira a pólya kevés, mint inkább a koporsó sok. Ahhoz, hogy ma némi egzisztenciát lehessen te­remteni, tíz-tizenöt évnek muszáj eltelnie. Ott áll a polgár 35 évesen, nyakig az egzisztenciában. Bagatell félszobás garzon, heti há­rom főzeléknappal feltét - munka, hely - nélkül. Köz­ben nem a családja, hanem csak a súlya gyarapszik, ko­leszterin-bombákkal nyug­tatja magát a magyar humán erőforrás. S amikor - jó esetben - elkezdhetne egy kicsit a nemzet üdvéért is tenni valamit, hát fogja ma­gát és meghal, itthagyva ezt a fapados életet. Nem gon­dol a hazára, melynek „tar­tozik” rovatát még elfelej­tette kitölteni. Ilyen önző emberek, akik a gutaütést, a szívinfarktust meg a tüdőrákot választják az aprónép helyett. A régi korban persze, még minden más volt, a magyar nők pil­lanatok alatt ellágyultak a vonzó férfibájtól. Csak ke­vés ideig állva ellent a heves érzelmi felindulásnak, om­lottak a karjaikba. Hogy a múló idő, egyéb érzékeik 'mellett az emlékezetüket sem őrizte meg sértetlen ép­ségében, arra természetesen gondolni sem merek. A ter­mékeny nemzetvédők leg­alább fél tucat utóddal a há­tuk mögött vállalták a lélek­apasztó országos gondok sú­lyát. Márpedig ezzel a ha­talmas súllyal mégiscsak különös dolog fogyásról be­szélni. Kovács János Nem pártfogolta a szerencse az utolsó Árpádot, Hí. Andrást. Már csak azért sem, mert bá­rányként érkezett az ordas far­kasok közé. Kudarcaihoz hozzájárult visszahúzódó, erélytelen karak­tere is. Férfiúként se jelesked­hetett túlságosan, ugyanis min­den igyekezete ellenére sem sikerült összehoz­nia egy fiúutódot, pedig hát abban az időben egy uralkodónak ez ku­tya kötelessége volt, hiszen csak így bizto­síthatta a dinasztia to­vábbvitelét. Nyugtalaníthatta az is, hogy már életében jelentkezett - trónkö­vetelőként - az Anjou- családból származó Çaroberto, akit nem­csak nagyanyja, Mária királyné - V. István lá­nya - patronált, hanem a katolikus egyház is, élén a befolyását foly­vást növelni akaró pá­pával. Az „utolsó aranyágacska” elhunytával aztán - partnerei­vel együtt - teljes gőzre kap­csolt. Már benn volt az országban, s tempósan folytatta előnyomu­lását. Eleinte mit sem törődtek ez­zel azok a megfékezhetetlen nagyurak, akik semmiféle köz­ponti hatalmat nem óhajtottak elismerni. Később azonban rá kellett döbbenniük, hogy embe­rükre akadtak. Ez az egyáltalán nem szolid, s igen ravasz, ügyes fiatalember remekül bánt velük. Egy részü­ket szövetségessé vétette. így járt el például az Abákkal, a többi ellen azonban keményen küzdött. Amikor azokat le­győzte, következhettek a haj­dani barátok. Jellemében ideálisan ötvö­ződtek az olasz és az Árpád­házi vonások. Onnan a cselszö­vésre termettséget, innen a rendkívüli intelligenciát, az át­lagon felüli értelmet, a ritka ha­tározottságot és a széles látó­kört örökölte. Dicséretes türelmének, kitar­tásának köszönhette, hogy egy idő után már csak ő parancsolt. A diadallal azonban nem elé­gedett meg. Mihelyt tehette, to­vábblépett, s hozzálátott a gaz­dasági kérdések rendezéséhez. Érdekes módon ehhez is igen értett. Aranyforintját akkortájt szerte Európában nagyra érté­kelték. Bevételét, gyarapodását is számon tartották. Mindez nem véletlen, ugyanis felka­rolta az iparosokat, a kereske­dőket, a szerveződő városokat. E körből aztán áramlott az annyira óhajtott pénz. Néhány évtized alatt a ko­rábban majdnem széthullott or­szág nagyhatalommá szervező­dött. Elég csak az 1335-ös vi­segrádi hármas királytalálko­zóra utalni, amelyet ő hívott össze. Azért ide, mert mind a várat, mind a palotát saját maga emeltette. Akadtak azért negatív tulaj­donságai is. Amolyan honi adományként. A történet is­mert: 1330 tavaszán Zách Feli­cián sérelemtudattal áthatva rá­rontott az uralkodó párra. Meg­ölni nem tudta őket, de mind- kettejüket megsebesítette. Embertelen bosszúállás kö­vetkezett. A támadót felszab­dalták, egyes testrészeit külön­böző helyekre küldték köz­szemlére. Lánya orrát és ajkát megcsonkították, fiát lófarkon való meghurcolással ölették meg, s az egész rokonságot harmadíziglen halálra ítélték. Ez az, amire nincs mentség, ez a hamisítatlan keleti kényúri tradíció. Utóda, fia a később nagy jel­zővel méltatott 7. Lajos lett. Nevelői arra törekedtek, hogy minél hamarabb harci jártassá­got szerezzen, s lelkét átitassák a lovagi ideák. Elérték azt, amit akartak, hi­szen soha nem vonakodott az áldozathozataltól, a gyengék segedelmezésétől. Ha kellett, utánaugrott a folyóba fuldokló katonájának, s kimentette. Nem törődve azzal, hogy esetleg ő is ott veszhet. Egyébként minden szem­pontból az apjától kapott intel­meket tartotta be. Uralkodása alatt - ez egyáltalán nem túlzó kifejezés - birodalomnak titu­lálták az általa regnált területeket. Elérte azt, hogy - a perszonálunió révén - Lengyelország is hozzánk csatlakoz­zék. Sikerének titka nem­csak talpraesettsége, személyes bátorsága, okossága volt, hanem az is, hogy nagy gondot fordított az anyagiak hosszú távú előteremté­sére. Bizony, a rendszer- váltást követő, hibát hi­bára halmozó politiku­sok, kormánytagok okulhatnának mindeb­ből, hiszen szólamokból aligha lehet jövőt épí­teni. Ennek fundamen­tuma ugyanis tettekből születik. A sors végül mégis elszegő­dött az uralkodótól, hiszen lep­rás lett, vagyis életének utolsó évtizedeiben mindenki előtt lepleznie kellett súlyos beteg­ségét. Nem csoda, hogy ez a meg­rázó téma hatott az érzékeny lelkű toliforgatókra, és számos változatban feldolgozták azt. Egyébként kötődött - még­hozzá sok szállal - Heves me­gyéhez. Szilvásváradra rend­szeresen járt vadászni. Eközben felüdült, felfrissült. Visszafiata­lodott, legalább néhány napra, hogy aztán ismét a kormányzás vesződséges feladataival bir­kózzon, mert hát az időben is adódtak ilyesfélék. Ő és Károly Róbert - minden őszinte vallásosságuk ellenére is - elutasították Róma beavat­kozási kísérleteit. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy hálával tartoznának, s illene viszonozni az egykori közbenjárást, a pénzbeni jutta­tásokat, s az erkölcsi tekintély­nyújtás révén szerzett diadal- makat. Valami ugyanis fontosabb volt számukra: idegen földön magyarokká lettek, s ezt a hazát kívánták szolgálni. A Korona első embereként is. Pécsi István Zách Felicián merénylete Kevesebb lesz a csirkefogó..? S­K^zubjektív AZT HISZEM, hogy a tyúkok nem is annyira buták, mintsem hisszük, s terjesztjük róluk. Mást ne mondjak: még külö­nösebben szó sem volt a nagy húsáremelésről, arról pedig kiváltképpen, hogy a drágulás leginkább éppen a baromfin keresztül érezteti a hatását, amikor a derék tojók a korábbi­tól határozottan több pénzért kezdték el potyogtatni élvez­hetőbb termékeiket. Rátartib- bak lettek-e egyszeriben a két­ségkívül csak szivárgó hírtől, vagy egyenesen a másik vég­letbe estek? Elengedték fülük mellett a szóbeszédet, s nagy­vonalúan a véleménynyilvání­tás legtömörebb módját vá­lasztván, egyéb módon tojtak a tervezetre? Csak találgatom. Hiszen ha komolyan tették, amit gondoltak tyúkeszükkel, más gyűlt a fészekbe is, mint vártuk tőlük. Ilyenformán pe­dig a kisebb tojáskínálatból lo­gikusan következhet a rántot- tának és még sok egyébnek való ugrásszerű árnövekedése. Föltehetően azonban az ostoba tyúk sem igen piszkát a saját fészkébe. Ettől azért neki is komolyabb az elméje. Sokkal inkább valamiféle begyűrűzés­ről lehet hát megint szó. Ha még nem is az energiáéról, más egyébnek a kétségkívüli hatásáról. Fogytán a tavalyi kukorica, az idei tengerit pedig még nem törik. Talán nincs is már mag a szárnyasoknak, a tápért pedig az állattenyésztő mind kevesebbet tud adni. No meg aztán a vizet sem lehet már ingyen kortyolnia annak a madárnak, s akármilyen pe­dáns is, csak elkerülhetetlen, hogy szemeteljen egy kicsit, bármilyen keveset eszik. S a szemétszállításnak is díja van. Szóval, nagyon is elképzel­hető, hogy ezekből is közreját­szott egy s némely abban, hogy legutóbb nagykereske­delmi áron sem vehettem pél­dául az egri piacon tojást 14,50 alatt. Számla nélkül, leg­alábbis. S cédulával talán már ennyiért sem juthatnék hozzá. Á tyúk ráérezhetett vala­mire, már a tojásnál. Arról vi­szont, amit a húsával tettek, már nem tehet. Jómaga talán tiltakozott is volna, ha tudo­mására jut a setét terv. Attól ugyanis szerényebb, hogy a pi­pivel egybevesse magát. Leg­feljebb a csirkehús árváltozá­sára kottyant rá, azt azonban, ami a saját csontját öleli, biz­tosan nem riszálja annyira, hogy a vevőt attól is a fene ke­rülgesse. Biztos, hogy a tudta és beleegyezése nélkül nyúltak ahhoz is kemény kézzel. Tény, hogy most a megdrá­gult tyúkra, tojásra egyaránt haragszom, s a pipit is kevésbé kívánom már, mint eddig. S EZUTÁN még inkább meggondolom, hogy csirke­fogó legyek-e'vagy sem... Gy. Gy. Példaképek „Az én példaképem” - ez volt a címe annak az általános iskolai dolgozatnak, amely előtt emlékezetem szerint hosz- szú ideig tanácstalanul ültem a hetvenes évek derekán. Már akkor se nagyon jutott eszembe senki, akinek életút­ját, cselekedeteit kizárólagos etalonnak tekintettem volna. Aztán mégiscsak írtam egy sablonos irományt, már ma­gam se tudom, kiről. Ha ma kellene hasonló feladatot megoldanom, kemény leckének bizonyulna. Mert ha jól körülnézünk a második ezredvéghez közeledő világunkban, alaposan megváltoztak az értékek, ahol a legkevesebb szerep kétségtelenül a mo­rálnak jut. Ezért is kaptam fel a fejem az AgriaComputer Röplabda Klub felajánlásán, miszerint az őszi szezon első rangos fordulójának teljes bevételét a Füzesabonyban épülő pszi­chiátriai intézet számára ajánlják fel. A gesztus nemes. Annál is inkább, mert egy válságba ju­tott, ám újra talpra állni akaró maroknyi társaság hitéről tanúskodik. Arról, hogy ha egy kissé megtépázottan is, de vissza akarják vívni az egri közönség bizalmát és szeretetét. Újra reményt és örömöt szeretnének nyújtani, s nemcsak a szurkolóknak, hanem az önhibájukon kívül perifériára szorultak egy rétegének is. Őszintén szorítok a lányokért szeptember 24-én. S akkor is győztesnek tekiniem őket, ha netán a vártnál gyengéb­ben szerepelnek. Erkölcsi tekintetben ugyanis már most őket illeti a pálma. A példájuk követendő és követhető. Tiszta szándék és el­határozás kérdése az egész Barta Katalin Anyja lettem egy őzgidának S ok magányos ember számára bizony a házi kiskedvence jelentheti élete értelmét, hiszen benne, ebb*i a kedves jószágban látják megtestesülni akár meg nem született gyermeküket, akár elvesztett társukat. Megtanultam korán én is a leckét: jobban bízhatsz a kiskutyádban, mint néme­lyik barátodban. De nemcsak ebbel, esetleg macskával is történhet meg ilyesmi. Még igencsak gyermekfejjel esett meg velem a következő történet, mégis talán örökre belevéste magát a szívembe a főhőse. Tudni kell azt hozzá, hogy családunknak van egy szép nagy telke, ahol a legkülönfélébb állatok megfordultak már, a merinói törpe kecskétől a muflonon át egészen a páváig. Ezért esett ránk a választás, mikor is aratás közben a kom­bájn elütött egy őzmamát, s még szopós kisgidáját el kellett valahol helyezni. Nyári szünidőben, dolog híján, édesapám rám bízta nevelését, s anyja helyett anyja lettem. Cumis­üvegből szoptattam, kézből etettem őt, s cserébe olyan hálát és szeretetet kaptam, amit bizony nem osztogatnak minden utcasarkon. Egész nyaramat kint töltöttem a kertünkben, s Bambikám hűségesen követett, bármerre mentem. Eljött ám az ősz, s mint minden gyermek, ő is felnőtt. A természet törvényeit követve, neki is szüksége volt egy „igazi társra”, és sikerült is egy leányt találni mellé. Ragaszkodása egy kissé talán enyhült, de hűsége nem változott. Arra, hogy kettejük közös élete nem lesz hosszú, senki sem számított. Egyik reggelre virradóan édesapám megdöb­benve tapasztalta, hogy az új kerítést, amivel területüket el­kerítette, kóbor kutyák széttépték, s az ifjú „arát” megölték. Pillanatnyi megnyugvás volt csupán, hogy az én örökbe fo­gadott gidámat életben találta, hisz nemsokára jött a szörnyű felismerés: a vad kutyák annyira megkergették őzemet, hogy annak belső vérzése lett, s csak egy módon lehetett neki „segíteni”, ha megszabadítjuk szenvedésétől. Nem tudhatom, mit érezhet egy anya, ha elveszti gyerme­két, de az a fájdalom, amit ekkor én éreztem, szívettépőbb volt, mint bármi más eddigi életemben. Elek Eszter HÍB(TELEN)KÉK, Harmadára csökkent hazánkban a bányászok száma. Visszhangzik is a himnuszuk: ....szerencse le!” * A z orosz újgazdagok felkapott pihenőhelye lett Sztálin egy­kori fekete-tengeri dácsája. A Sztálin-orgonás kertjével együtt... * A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vizsgálata szerint a fővá­rosi taxisok folyamatosan átverik az utasokat. S ha netán reklamálnak: lecsapják őket. mint egykor a ta­xiórát... * A Borsod megyei Novajidrányban egy ukrán kamionos azért okozott balesetet, mert nem a megfelelő sebességgel hajtott a Lenin úton. Holott otthon épp eléggé belésulykolták, hogy - azon biz­tosan végig kell menni... * A Forza Italia elnevezésű ellenzéki párt a legutóbbi, Caso- rate Primo városkában tartott ünnepségsorozatára meghív­ták a legismertebb olasz pornósztárt is. Hogy reprezentálják: milyen is a meztelen igazság... (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents