Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

Eger madártávlatból. A klub elvárja a város segítségét Márpedig repülni (is) kell... 24,5 hektár ősgyep-Még 1956 után kezdtünk el repteret keresni, s mint kide­rült, csupán ez a Makiár hatá­rában fekvő 24 és fél hektárnyi ősgyep jöhetett szóba, bár a Rima-patak szabálytalan medre sok fejtörést okozott nekünk. Dr, Perbíró Valér, az 1957-ben alakult Egri Repülő Klub tit­kára szerint ettől eltekintve megfelelőnek bizonyult a terü­let, annál is inkább, mert - bár nagyobb repülők fogadására sohasem volt alkalmas - már a II. világháború idején is szállt le itt egy-egy katonai gép. A klubtagok valóban saját­jukként kezelték a repteret: 1957 és ’59 között hangárt, mű­szaki épületeket emeltek, ame­lyek a kor viszonyainak megfe­lelően állami tulajdonba és a Magyar Honvédelmi Szövetség kezelésébe kerültek. Maga a te­rület eredetileg Makiár községi földje volt, utóbb pedig a helyi, Lenin nevét viselő termelőszö­vetkezethez került. Ez ’66-ig lényegében nem változott. Ekkor azonban egy országosan elrendelt felülvizs­gálat nyomán - mely a kis klu­bok fenntartási költségeit vette nagyító alá - gazdaságtalan­sági okokra való hivatkozással megszüntette a repülősök sportegyesületét. Dr. Perbíró Valér emlékezete szerint akkor­tájt olyasmit is rebesgettek, hogy az intézkedés hátterében valójában személyi ellentétek húzódtak meg. Akárhogy is tör­tént, a központi lépés fájdalma­san érintette az egrieket, hiszen a klub a szolnoki repülőtiszti iskolához is adott előképzést... így viszont a reptér kezelői joga a mezőgazdasági repülő­gépes szolgálatra szállt át - ek­koriban terjedt el a légi perme­tezés -, míg a hangár és az épü­letek az egriek felügyeletében maradtak azzal, hogy minden a gyöngyösi székhellyel működő Heves megyei MHSZ kezelé­sébe került, és maradt évtizede­ken át. (Az önálló egri klub megalakulása előtt a megye- székhely pilótái a gyöngyösi egyesület tagozataként tevé­kenykedtek.) Senki sem fizetett Húszévnyi csönd után 1986- ban mozdult meg az állóvíz: a nyíregyházi repülöklub és a si- roki Mátravidéki Fémművek segítségével — az MHSZ keretei közt - ismét a korlátozott önál­lóság útjára léphettek az eg­riek. A titkár szerint az épülete­ket és a repteret is a repülőgé­pes szolgálattal közösen hasz­nálták - a rendszerváltásig. Az MHSZ 1990-es megszün­tetése után a tényleges önálló­ságot is megízlelhették a hevesi megyeszékhely repülősei. Ez­zel párhuzamosan azonban a kesztyűt is fel kellett venniük: kezdetét vette ugyanis a máig tartó birkózás a reptérért és az épületekért. Dr. Perbíró Valér szerint a hangár kezelői jogát a Kincs­tári Vagyonkezelői Szervezet kapta meg, ám úgy, hogy a mel­lette álló épület nem lett külön telekkönyvezve, így hivatalosan „részévé” vált a reptérnek, amelyet továbbra is a repülő­gépes szolgálat felügyelt.-Az 1990-es LII. törvény ér­telmében ingyen használhatjuk a hangárt - folytatta a történe­tet a klubtitkár -, amíg nem rendeződik véglegesen a sorsa. A KVSZ-szel ’91-ben külön szerződést kellett kötnünk, s bár bérleti díjat nem kértek tőlünk, a fenntartási és felújítási költ­ségek minket terheltek. A szer­ződésfeltételeit a szervezet dik­tálta azzal, hogy ha nem írjuk alá, lezárja a hangárt. Ezzel vi­szont egy kilátástalan, évekig tartó pereskedést kockáztattunk volna, nem beszélve arról, hogy ez azt is jelentené: ítélethozata­lig megszűnik Makiáron a sportrepülés. így aláírtuk a do­kumentumot, amely szerint a hangár értékének 1,8 százalé­kát - egy százalék a felújításra és 0,8 százalék a fenntartásra -, 280 ezer forintot akartak ve­lünk évente kifizettetni ahelyett, hogy saját költségén a klubbal végeztették volna el a munkála­tokat. Más kérdés: az ország­ban senki, így mi sem fizettünk, igaz, a karbantartási munkála­tokkal sosem maradtunk adó­sak. A KVSZ végül ’95-ben unta el a dolgot: ekkor 660 ezer fo­rintot követelve beperelte a klubot. A per jelenleg szünetel. Az így kialakult patthelyze­tet - vélekedik a titkár - a na­pokban megszületett, s a sport- ingatlanok tulajdonba adásáról szóló törvény oldhatja fel. Esze­rint az érintett tulajdonokat meg lehet igényelniük a hasz­náló sportegyesületeknek, ha vállalják annak fenntartását, és ha nincs vám-, adó- és tb-tarto- zásuk. Miután ilyen nincs az egrieknek, december 5-ig bead­hatják igényüket a hangárra, il­letve az amögötti, mintegy 2000 négyzetméter területre. Az igénylési procedúra - erősí­tette meg a titkár - egyébként már folyamatban van. Színre lép az Air Trend A hangárral szemben egészen más a helyzet a reptérrel. A re­püléshez szintén nélkülözhetet­len, ám az épületektől hivatalo­san teljesen elkülönülő ősgye­pet - mint utaltunk rá - a repü­lőgépes szolgálat kezelte, s használta közösen a klubbal, egészen ’94-ig. Ekkor átszerve­zés címén egyszerűen meg­szüntették a szolgálatot, a rep­teret pédig eladta az állam, amit az Air Trend Európa Kft. vett meg. Az egri székhelyű cég úgynevezett „giroplan-okat” szerelt össze, a kis, se nem re­pülőgép, se nem helikoptereket pedig Makiáron próbálták ki. A kft. ígéretei közt szerepelt a fej­lesztés is, pontosabban: tervbe vették, hogy egy minden igényt kielégítő repteret alakítanak ki a település határában. Ebből azonban nem lett semmi: a kft. ugyanis hatalma­sat bukott, vezetője több száz­milliós adócsalás gyanújával előzetes letartóztatásban van. - Igaz, nekünk jó kapcsolatunk volt velük - tette hozzá a titkár -, tavaly például már a csődve­szély miatt tíz évre szóló bérleti szerződést is kötöttünk a rep­térre, azzal a kikötéssel, hogy a karbantartási feladatok is ránk hárulnak. Milliós terhek a reptéren A klub nem csinál abból sem titkot, hogy ha a reptér vissza­kerül állami tulajdonba, és ha a tartozásokat is elengedik, úgy a hangár mellett megpróbálná megszerezni azt is. Ennek azonban jelen pillanatban ko­moly gátjának látszik, hogy a Budapest Bank 70 millióval, az APEH pedig 93 millióval ter­helte meg az ominózus 24,5 hektárt. A repülősök így most legin­kább attól tartanak, hogy a bank szerzi meg magának, vagy olyasvalaki, aki repülés helyett más, jövedelmezőbb vállalko­zásba kezd a területen. Ez pedig az egri repülés halálát jelen­tené, lévén a legközelebbi repü­lőtér Mezőkövesden van, ám az egykoron az oroszok által használt Klementina mára olyan siralmas állapotba ke­rült, hogy a szakmabeliek sze­rint kis túlzással többe kerülne rendbe tenni, mint egy újat ki­építeni. Csak hát erre alkalmas földdarabnak igencsak híján van a környék. „Csak ígérgetnek-Magam nem hiszem, hogy személyi ellentétek álltak volna a ’ 66-os felszámolásunk mögött - emlékszik vissza az akkor tör­téntekre Csordás István, a rep­tér megbízott vezetője. - Inkább arról volt szó, hogy akkor úgy találták, a Klementina for­galma úgyis lehetetlenné teszi a makiári repülőzést. Ebben az ügyben még Heves megye ak­kori országgyűlési képviselője, Úszta Gyula altábornagy, az MHSZ főtitkára sem tehetett semmit. Csordás István szerint - ha már így alakult a reptér sorsa - a legszerencsésebb az lenne, ha a város és a megye összefogna, és valamilyen úton-módon megpróbálnák megszerezni, fenntartásáról pedig a klub gondoskodna. A reptér vezetője ugyanakkor nehezményezi, hogy míg a Pipis-hegyiek évente mintegy 250 ezer forin­tot kapnak Gyöngyöstől, Eger eddig összesen 80 ezerrel tá­mogatta őket, de ezt is egy pá­lyázaton keresztül nyerték el, és nem a reptér kapta. Úgy véli, egy tulajdonosnak érdeke lenne, hogy beruházzon ide, pár embernek kenyeret is adnának, és a fejlesztésekhez sem kell túl nagy pénz. Negy­venmillió forintból például már szilárd burkolatot kaphatna Makiár, de 100 millióból már egy minden szempontból mo­dern, húsz évig is korszerűnek mondható repülőtérrel lenne gazdagabb Eger és a megye. Mindez már csak azért is meg­fontolandó - tette hozzá -, mert a légi utasközlekedés 80 száza­lékát a kis gépek adják, márpe­dig Eger köztudottan nagy hangsúlyt fektet az idegenfor­galomra. Az idő pénz Tesléry László, a Heves Megyei Közlekedési Felügyelet főtaná­csosa is sok tekintetben osztja a reptér vezetőjének véleményét. Mint mondotta, a legjobb meg­oldás az lenne, ha az egri ön­kormányzat válna tulajdono­sává a területnek. Nem igazán közlekedésügyi motivációk mi­att - fűzte hozzá -, hanem in­kább a jövőbe mutató üzletpoli­tika érdekében. Eger ugyanis a mai piaci viszonyok között egy­szerűen nem létezhet reptér nélkül. Arról sem szabad persze megfeledkezni, hogy manapság már az üzletemberek is repülő­géppel járnak; közhely, de igaz: az idő pénz. A szakember szerint Makiár adottságai kifejezetten jók, ké­pes lehetne 25-30 fős középka­tegóriájú gépek fogadására is. A talaj annyira kiváló minő­ségű, hogy még a szilárd burko­lat sem elengedhetetlen, ellen­ben egy modern irányítóköz­pont feltétlenül kell ahhoz, hogy Makiár át tudja venni az irányí­tást Ferihegytől. Egy ilyen be­ruházás 30-40 millióba ke­rülne, ám ezzel együtt is tart­ható a Csordás István által megbecsült 100 milliós beruhá­zási költség.- Tudomásom szerint - véle­kedett a főtanácsos - a közleke­désügyi tárcánál lehet ilyen célra támogatást igénybe venni: Fehérgyarmaton már fejlesztenek, az ottani beruhá­zás jelentős részét pedig a mi­nisztérium állja. A felügyelet ugyanakkor konkrét segítséget is nyújthat a tervezésnél vagy akár az engedélyeztetésnél. Úgy látom azonban, hogy az önkormányzat nem eléggé fo­gékony az ügyre, noha például a Bástya és a Gárdonyi utcák felújítása is 80 millióba került. Ennyi pénzből pedig - kis köz­ponti támogatással - már Mak­iárt is üzemképes állapotba le­hetne hozni egy év alatt. Mások is érdeklődnek Kun Zoltán, a megyei önkor­mányzat területfejlesztési iro­dájának vezetője úgy véli: a reptér nagyon nagy lehetősége­ket hordoz magában. Bár hiva­talosan még nem kereste meg őket senki sem a klubtól, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a területfejlesztési szem­pontok kialakításánál figye­lembe veszik Makiárt is. . Hasonlóképpen vélekedik Habis László egri alpolgármes­ter is, bár mint hozzátette: az valószínűtlen, hogy a város egyedül tegyen lépéseket az ügyben, azonban ha a környék jelentősebb, legtőkeerősebb cégei összefognának a beruhá­zás érdekében, abból az ön- kormányzat sem maradhat ki. Nos, mindezzel már aligha lehet sokat várni, ugyanis az Air Trend miskolci felszámo­lója, a Pro Alkusz Kft. szerint - noha beszélgetésünk idején írá­sos ajánlat még nem érkezett - többen is érdeklődnek Makiár iránt. A pályázatok beadásának eredeti határideje pedig szep­tember 30. Ami azonban a felhívásban szemet szúr, s ellentmondani látszik az egyesület által el­mondottaknak: a Pro Alkusz - egyebek mellett - nemcsak az Air Trend Vécsey-völgyi telep­helyét és a repteret kínálja el­adásra, hanem az utóbbin ta­lálhatófelépítményeket is, így a hangárt, az irodát, sőt a nyolc üzemképes töltőkutat is. Ma­gyarán: aki fizet, mindent elvi­het. Bár Vodila József, a cég ügyvezetője biztosította a klubot rugalmasságáról, a tízéves bér­leti szerződést időközben már fel is mondta azzal, hogy egy ingatlant lakottan lehetetlen ér­tékesíteni... Új pályázat lesz? A pályázati hirdetés azonban a klubot is meglepte: az utolsó pillanatban így még megpró­bálta igazolni, hogy a hangár nem képezi az Air Trend tulaj­donát. Dr. Perbíró Valér szerint a Pro Alkusz így hajlik egy új pályázat kiírására, mellyel kapcsolatban az egriek azt is je­lezték, hogy a reptér egy bizo­nyos részére vevőként is jelent­keznének, biztosítva ezzel a megmaradást. Szintén az utóbbi napok fej­leménye, hogy a sportegyesület a Borsod megyei bíróságon megkifogásolta a felszámoló felmondását. Vodila úrék pedig a jelek szerint e téren is hajla­nak a kompromisszumra: szó­beli ígéretet kaptak, hogy fonto­lóra veszik egy új, határozatlan időre szóló szerződés megköté­sét. Kühne Gábor Új pályázatot ír ki a reptérre az Air Trend felszámolója? Lakható helyek A latin urbs szónak az eredete az urbumra nyúlik vissza, amely ekét jelentett. Azt a szer­számot, amivel a rómaiak váro­saik, új településeik helykijelö­lése alkalmával a barázdát húz­ták meg. A jelen urbanisztiká­jának kvázi szakrális háttere is van, amennyiben az ekét az ókori Itáliában szent ökrök húz­ták. De ki húzza meg manapság a lakható helyek vonalát, hol vannak a lakható helyek? Egykori egri barátom (ma már inkább ismerős, merthogy ritkán találkozunk) a város egyik zöldövezetében lakott, mégis falura költözött a család­jával, úgy vélem, merőben hangulati okokból. - Tudod, a kert végében ott az erdő. Néha, jó időben mondom is a felesé­gemnek: menjünk az erdőszélre reggelizni. Fenyvesek, gyü­mölcsfák paradicsomi össze­visszaságban. Mivelhogy lakják, minden lakott hely lakható. Régi, ódon, kopottas házak lakói is jól el­vannak évtizedeken át abban a térben, amelyet használnak, s föl sem tűnik nekik, hogy eset­leg színesebb, zöldebb, tarkább területen is élhetnének. Közép- Európa polgárai a szürkéhez vannak szokva, s bár vágynak el belőle, a napi történések, nosz­talgiák, emlékek kötik a meg­szokott falakhoz. Észak-Magyarországon ren­geteg az aprófalu, s ezeket ren­desen nagyvárosi értelmiségiek veszik meg, főként Debrecen­ből és Miskolcról akadnak ve­vők, de találhatunk itt kalandor fővárosit, egrit, sőt osztrákot, németet is. A kihalt régiók újranépesül­nek, hacsak víkendekre is. Ugyanazt a virágos szubkultú­rát viszi a városi polgár falura, amelyet otthon megszokott. Az urbs képét teríti rá a természe­tes környezetre. Pedig oda úgy nem illik, mint panellakásba az antik bútor. A település birtokbavétele automatikusan nem jelenti a hely lakhatóvá avatását. Ez nemcsak ízlés dolga, de laká­lyosságé is. S egy hely igazából akkor válik lakályossá, ha ott az emberek odafordulhatnak egy­máshoz, ha vannak ügyes-bajos dolgok, megbeszélnivalók. Az élettechnika, a szabad­ságfok mérhetősége az önálló, füves, virágos otthonok függ­vénye. Amelyen azért nem szű­rődik át a magány. Európa városai nem autós­forgalomra voltak tervezve, természetesen. A gyalogos, de még a lovas ember, a kerékpá­ros is ma (Skandinávia) jobb, mint az autós, de egye fene. Ha a történeti, természetes közeg megmarad, s onnan kitiltatott a siker felé araszoló, örök időhi­ányos (s elkényelmesedett) au­tós, akkor nincs baj. A helyváltoztatás, a több he­lyen élés réges-régi vágy az emberekben. Szerencsés, aki­nek megadatott, hogy élje, használja lakható helyeinek a számát. Hogy alakíthassa azt. Egy francia urbanisztikai szakember, Roger Brunet állí­totta azt, hogy a térnek (térsé­geknek) olyan releváns tör­vényszerűségei vannak, melyek meghatározzák a társadalmat. Eszerint egy szigorú grammati­kai törvényszerűség alapján kell a különböző nagyságrendű térstruktúrákat - a városoktól a régiókig - vizsgálni, fejleszteni és igazgatni. Ez bizonyára így is van, noha éppen a humán be­állítódás, az emberszemlélet csorbul itt a reálképű település­földrajz ellenében. A tarotkártyában a Vándor a hátán cipelt batyuban hordozza útjának addigi tapasztalatait. Az addigi összes emberi civili­záció sűrítményét. De a világ megváltoztatásához már a kö­vetkező lap, a Mágus kell, aki adott esetben kókler is lehet. A jelkép-misztikum a mindennapi életünkben is ott lehet. L akható helyeket csak élhető létformával lehet teremteni. S a teremtéshez nyugalom, idő és bölcsesség, s némi tapaszta­lat szükségeltetik. Meg türelem és elsajátítható életstratégia. Káló Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents