Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28 / 227. szám
Aschner Lipót, az egykori vezérigazgató A két világháború közötti években, amikor rendkívül mérsékelt volt a gazdasági növekedés, az ipar vált a fejlődés legfőbb részévé. A korszerű technikára alapozott tömeg- termelés csupán az elektronikai ipar egyes ágazataiban tartott lépést a világszínvonallal. Ebben élen járt az Egyesült Izzólámpa és Villamos- sági Részvénytársaság - a későbbi Tungsram Rt. -, amely több mint félszáz országba exportálhatta termékeit. A kriptontöltésű izzólámpa ma is az egyik legfontosabb kiviteli cikkünk. A Tungsram nevét hallva sokak előtt ennek a képe jelenik meg, noha a részvénytársaság százéves története során a vákuumtechnika és az elektronika több más területén is számottevő eredményeket értek el. Ám a vállalat „kenyere” mindig is a fényforrás volt, s mai tevékenységi körének is meghatározó eleme, az annak előállításához nélkülözhetetlen vákuumtechnikai Tungsram: egy évszázad a fényért (111/1.) Feltaláló az egri író családjában gépgyártás mellett. Tulajdonképpen a cég neve maga is az izzólámpára - pontosabban annak „szívére”, az izzószálra utal. A Tungsram szó az angol Tungsten és a német Wolfram változatának összevonásából keletkezett. A Tungsram elmúlt száz éve az egyetemes technikatörténetben is jegyzett időszak. A legújabb kori története pedig - az amerikai multinacionális General Electric-család tagjaként - napjaink hazai ipar- történetének jelentős fejezete. A Tungsram Rt. eredete 1862-ig nyúlik vissza, amikor Bécsben Egger Béla és Társa megalapította az elődvállalatot. A cég eleinte főként telefon- és távíró-berendezéseket gyártott, tevékenységi köre azonban - néhány évvel az amerikai Alva Edison nevezetes találmányának bejelentését követően - már kiegészült a szénszálas izzólámpákkal. Kereken száz éve, 1896-ban - a millennium évében - az Egger és Társa elődvállalat, majd az Egyesült Villamossági Gyár Budapesten részvénytársasággá alakult. Ez a dátum tekinthető a Tungsram Rt. alapítási évének. A vállalat Huszár utcai telepéről csak századunk elején került a mai helyére, Újpestre. Akkor kezdődött el modern vállalattá fejlesztése. A részvénytársaság előtörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a világ első wolframszá- las izzólámpáit hazánkban gyártották 1903-ban, Juszt Sándor és Hanamann Ferenc szabadalma alapján. Erre épült később a sokkal nagyobb fenyhatasu es hosszabb élettartamú wolframszálas izzólámpák készítése. A cég piaci, műszaki, technikai felvirágoztatásának több évtizedes időszaka a néhai Aschner Lipótnak köszönhető, aki fokozatosan került mind fontosabb beosztásokba a Tungsramnál. 1918-tól lett vezérigazgató. A két világháború közötti magyar kapitalizmus egyik vezéralakja volt, akinek iparunk fejlesztésében kiemelkedő szerep jutott. Páratlan szervezőképességével, szívós munkájával és következetes üzleti tevékenységével az Egyesült Izzót világszínvonalú vállalattá, a vákuumtechnikai szakma nemzetközi cégeivel egyenrangú partnerévé fejlesztette. Ezzel nagy szerepet játszott a természettudományos és műszaki haladásban. Felismerte az iparág jövőjét, amelynek az élén állt, s kihasználta a kínálkozó lehetőségeket. Tevékenységéhez fűződött a rádiócsőgyártás bevezetése hazánkban és a fémszálas izzólámpák tökéletesítése. Kezdeményezésére a Bródy Imre által feltalált kriptontöltésű izzólámpát az Ajkán létesített gyárban sorozatban is készítették. Aschner Lipót előtt világossá vált, hogy tudatos kutató-fejlesztő munka nélkül nem lehet talpon maradni a már akkor is kiélezett piaci versenyben. Az előrelátását bizonyította, hogy 1922-ben kutatólaboratóriumot hozott létre az Egyesült Izzónál, amely az első volt az akkori Európában. Vezetésére Pfeiffer Ignácot, a neves kémikus egyetemi tanárt kérte fel. Aschner később a Budapesti Műszaki Egyetemen megalapította az atomfizikai tanszéket is, amelynek élére Bay Zoltán, a Tungsram Rt. későbbi műszaki vezérigazgatója került. Az említett kutatólaboratóriumban és az üzemekben komoly tudományos munkát folytattak, amely nemcsak közvetlenül a vállalati fejlesztést, hanem az alapkutatásokat is szolgálta. Pfeiffer Ignác vezetésével rövid idő alatt világhírű kutatógárda alakult ki, melynek eredményei hozzájárultak a magyar izzólámpaipar nemzetközi hírnevének megalapozásához. Úttörő szerepe volt a hazai ipari kutatás megindításában. Számos olyan tudós folytatott ott megbecsült munkát, akiket ma a magyar természettudományos és műszaki haladás legjelentősebb képviselői között tartunk számon. A laboratórium első fizikusa Selényi Pál, Eötvös Loránd tanítványa volt, aki újfajta ka- tódsugár-csövet talált fel. Azután Czuczor Károly, aki az Izzónál televíziós laboratóriumot vezetett, és már akkoriban ka- tódsugár-csöves berendezésekkel kísérletezett. Winter Ernő az elektroncső-katóddal foglalkozott, Szigeti György a gáztöltésű egyenirányítók tulajdonságait vizsgálta. Millner Tivadar Tury Pállal kialakította a nagykristályos, nagy szilárdságú wolframot, a hosz- szabb élettartamú, dupla spirálos izzólámpák gyártásához. A laboratórium tagjai között a legismertebb fizikus Bródy Imre volt, akinek családneve ma is jól cseng az irodalomtörténetben. Gazda István tudománytörténész kutatásai bizonyították, hogy az egri születésű író, Bródy Sándor Bródy Imre nagybátyja volt. Sőt az író hosszabb ideig Imre szüleinek házában lakott Gyulán. A fizikussá lett ifjú előbb Aradon, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. 1917- ben doktorált, és rövid ideig ott dolgozott. Azután Németországba került, a későbbi No- bel-díjas Max Bornnal dolgozott, aki a következőket írta róla naplójában: „A fiatal, rendkívül tehetséges magyar Bródy Imrével... kidolgoztuk a kristályok termodinamikáját. .. ” Ezt közösen írt dolgozataik is igazolták. Bródy Imre azután visszatért Budapestre, és az Izzó kutatólaboratóriumának tagja lett. 1932-ben munkatársaival megfejtette, hogyan lehet a villanykörtéket kripton- gázzal tölteni, és azt olcsón előállítani. Nevéhez több szabadalom is fűződött, amelyek között a leghíresebb a kripton volt, s anmak a levegőből való előállítására vonatkozott. The- isz Emillel, Kőrösy Ferenccel és Polányi Mihállyal együtt oldották meg ennek a gáznak a levegőből - ingyenes alapanyagból - váló kinyerési módját. Mindez jelentős üzletet hozott az Egyesült Izzónak, az 1939-ben Ajkán létrehozott kriptongyámak, amelynek tervezésében Bródyn és Polányin kívül Orowán Egon vett részt. A munkákat Heller László professzor irányította. Az 1936-os Bródy Imre, a kiváló fizikus Budapesti Ipari Vásáron az egyik műszaki szenzáció volt a kriptonégő bemutatása. Még abban az évben megjelent a termék az exportpiacon is, ahol a sikert főleg a kis formája és a fehérebb fénye biztosította. Bródy Imrét, a tudóst a tiszta látás, az éles logika, a biztos ítélőképesség és a műszaki kérdések iránti érdeklődés jellemezte. Személyiségét humorérzéke, a fiatalok felé irányuló figyelme tette igazán rokonszenvessé. Magántanárságért is folyamodott, de nem nyerte el. Áz Izzó villát ajándékozott neki, a tudásvilág pedig hírnevet. Minden idők legkiválóbb fizikusa, műszaki alkotója volt. Mühldorfban, egy német haláltáborban végezték ki 1944 decemberében - 53 évesen - a feleségével és a leányával együtt. Egykori munkahelye ma a nevét viseli, s az Eötvös Loránd Fizikai Társaság Bródy Imre-díja is rá emlékeztet. (Folytatjuk) Mentusz Károly TI t? n Eri .tWrA7.II AT Itt van az ősz, itt van újra... FOTÓ: PERL MÁRTOf
