Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

V U V \ / 1 Az egri zsidótemplom M aradtak-e meghatá­rozó, kézzelfogható le­nyomatai a hajdan vi­rágzó életnek? Majd’ semmi. Egerben - a magyar városok döntő részéhez hasonlóan - nem alakultak ki azok a speciá­lisan elzárt szigetek, gettók, amelyek hermetikusan - fallal, sánccal - elválasztották volna az itt élőket a település többi polgárától. A helyi zsidóne­gyed a vár alján települt, jórészt az egykori Almagyar, a Kápta­lan és az Újvilág utcák környé­kén, de vegyes lakossága miatt etnikailag nem alkotott egysé­ges tömböt. Néhány, még meglévő épület ugyan emlékeztethet rá, mint a Kossuth utcai ortodox templom, melyet az elmúlt évtizedben ke­reskedelmi célra hasznosítot­tak. Párját, a figyelemre méltó, látványos építészeti megoldá­sokat ötvöző status quo ante hitközség zsinagógáját a '60-as évek második felében - máig érthetetlen okok miatt - lebon­tották, helyére az Unicornis Szálloda épült. A patakparti (ma a Hibay Károly utcában lévő) egykori kultúrház szinte fölismerhetetlen állapotban, mégis hűen szemlélteti önmaga és közössége sorsát. Eredeti feladatát csupán a Hatvani bás­tyán fekvő temető tölti be, de ma ez is emlékkert inkább, rit­kán búcsúztatnak életből kilé­pőt a széles kapuk. Érseki patrónus Ha jobban alászállunk a múltba, az 1500-as évek daliás végvári idejéig érdemes vissza­pillantani. E korszakban buk­kannak fel - igazolhatóan - a város életében először zsidó iparosok. Az 1552-es ostrom kártéte­lének felszámolására 1560-61- ben Verancsics Antal püspök hozatott Bajor- és Morvaor­szágból üveggyártó zsidó mes­tereket. A püspök valószínűleg szívesen látta a letelepülőket. Az oszmán hódítással együtt a törökországi - az egykori spa­nyol közösség tagjai - zsidók találtak maguknak otthonra a törökök kiűzéséig. Az ezt kö­vető majd másfél évszázadban - a helyi verdikt szerint - a lete­lepedés tiltott volt számukra. Az azonban bizonyos, hogy en­nek ellenére ekkoriban is fo­lyamatosan léteztek kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tok. Az igazi áttörést a XVIII. század végén, a XIX. század elején erőre kapó liberális esz­mekor, a felvilágosodás készí­tette elő. 1825-ben a szeszfő­zéssel foglalkozó Fischer Si­mon kért letelepedési enge­délyt, és Pyrker érsek ajánlá­sára 1832-ben a bőrcserző Schwarcz Náftálival együtt meg is kapta azt. Rabbi a kolostorban A fordulat, a letelepedést szabá­lyozó 1840-es törvény életbe lépte után egyre többen válasz­tották állandó lakhelyül Eger városát. A korábbi telepekről, a környező falvakból, Kere- csendröl, Felsötárkányból is el­indult a beköltözés. 1841-ben megalakult a hitközség, az ala­pítók között találjuk Bródy Ja­kab gabonakereskedőt, az író Bródy Sándor apját is. A magyar történelem szinte kimeríthetetlen példatára ta­núskodik arról, hogy a legel­képzelhetetlenebb dolgok is előfordulhatnak olykor. Ilyen az első egri rabbi, Josef Hirsch Weis története. A rabbi, mint a magyar függetlenség harcos híve (nem egyedüliként), a sza­badságharc leverése után buj­dosni kényszerült, s egy ideig az egri érsek védelme alatt álló kolostorban talált menedéket. A hitközség életre hívása után hamarosan megépült a közvetlenül az Eger-patak men­tén álló templom (a mai Hibay Károly utcában látható a hánya­tott sorsú romos épület), amit a század ’20-as éveiben kultúr- házzá alakítottak át. A múlt század közepén elkezdődött a népiskolai oktatás is. Ebben a tanintézetben a nemzeti ellenál­lás nehéz - a múlt század ’50-es - évei alatt is oktattak magya­rul. A kedvező körülmények las­san megteremtették annak lehe­tőségét, hogy a folyamatosan gyarapodó közösség az élet minden területén otthonra talál­jon és megszervezze önmagát. Némi számmisztika a kor jel­lemzéseképp: míg 1858-ban Egri zsidók -a mindennapok történetéből Elsodort nyomai egy hajdan virágzó közösség életének . rí Miként élhettek Magyarországon egymás mellett hosszú évszázadokon keresztül eltérő kul­túrájú, hagyományú és vallású embercsoportok úgy, hogy a helyi világ, a közös élet ettől gaz­dagabbá és termékenyebbé vált? S azután egy kisváros hogyan veszíti el - tragikus körülmé­nyek között - igen rövid idő alatt polgárságának tekintélyes részét? Nos, az előbbi kérdések talán számos kelet-európai helyszínre is ráillenek. A következőkben - az ismert terep kulisz- szái között bolyongva - az egri zsidóság mindennapjairól, múltjáról, társadalmi és kulturális életéről adunk vázlatos képet. Az apróbb-nagyobb töredékek kihalászásával az írás csak epi­zódokat villanthat föl a helyi közösségről, nem kíván versenyre kelni a komolyabb, átfogóbb igényű tudományos szakmunkákkal, melyek mind ez idáig jórészt még váratnak magukra. Arra azért kísérletet tesz, hogy a hósszú évek távolából is emberi közelségbe hozzon olyan részleteket, melyeket a hivatalos események és emlékező rítusok megszokott rutinjai némi­képp elfednek elölünk. még csak 861 zsidó lakott a vá­rosban és 680 a környéken, ad­dig egy évtized múlva már 1370-en éltek itt. Ez az akkori egri lakosságnak több mint hét százaléka. 1880-ban már elérte a 2300-as lélekszámút, és 11 százalékos számarány tanúsko­dik a fejlődésről. A fellendülés századunk tízes éveinek köze­péig tartott, a folyamatot az első világháború és az ezt kö­vető kedvezőtlen időszak tudta csak megtömi. Megkezdődött az ekkor majd 2800 lelkes zsidó közösség el- és kivándor­lása. Hitviták, társadalmi élet A hitviták hatása a helyi hit­községet sem hagyta érintetle­nül. A haladók és az ortodoxok konfliktusából végül két ág haj­tott, így a korábbi viszonyokat elfogadók és az ortodoxok útja elvált egymástól. Ennek kézzel­fogható nyomát viselte a beve­zetőben idézett Kossuth utcai ortodox templom és a lerom­bolt másik épület kettőse. A helyi életbe való beillesz­kedés és a kialakult szerves kapcsolatok révén a zsidó kö­zösség jelesebb alkalmaikor a városi, a megyei hatóságok is képviseltették magukat. Jó példa erre a status quo hitköz­ség 1888-as rabbi-beiktatása, amikor a fiatal dr. Schwarz Miksa belépésekor a fenti mél­tóságok is reprezentálták ma­gukat a templomban. Az új (a mai Hibay Károly úti telken, az Unicornis Szálló he­lyén álló) egyházi épületet 1913. szeptember 18-án avatták fel, ugyanannak a Baumhorn Lipótnak a tervei alapján ké­szült, aki a szegediek templo­mát is megálmodta. A megva­lósításhoz a Vallás- és Közok­tatásügyi Minisztérium is na­gyobb kölcsön- és segélynyúj­tással járult hozzá. Az avatóün­nepélyen részt vett Kállay Zol­tán főispán, Jahkovics Dezső polgármester, a főszolgabíró, a városi főjegyző, a katolikus egyház képviseletében több ka­nonok, református lelkészek, magas rangú katonatisztek, tör­vényszéki bírák, az egyházi és a világi gimnáziumok igazgatói. Am a polgári világ nem so­káig maradhatott ilyen idilli, a következő évben kirobbanó vi­lágháború végleg elsöpörte a „békebeli” nyugalmas élet szinte minden eredményét. A hitközség lélekszáma a há­ború, s a trianoni döntés után rohamosan csökkent. Hozzájá­rultak ehhez a bizonytalan tár­sadalmi és gazdasági viszo­nyok, az uralkodó ideológiában egyre nagyobb teret nyerő anti­szemitizmus, a fehérterror meg­torlásai, hangulatkeltése, a nu­merus clausus, valamint a ké­sőbbi zsidótörvények. Ám az egri környezet sokat megőrzött korábbi toleráns, humanista ér­tékrendjéből, és komoly zsidóel­lenes kirohanásokra a legnehe­zebb időkben sem került sor. Marci Hevesen A magyarság és a zsidó lét köl­csönös, egymást nem kizáró, hanem kiegészítő világáról sok esemény tanúskodik. Az egri zsidóság egyik leg­kiemelkedőbb alakja a liberális gondolkodású Kánitz Dezső volt, aki amellett, hogy hitköz­sége élén állt, meghatározó vi­lági tevékenységéért is kiérde­melte a város, a megye elisme­rését. Sőt a helyi gazdasági élet, a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság fellendítésében játszott meghatározó szerepe arra érdemesítette, hogy az uralkodó, Ferenc József 1910- ben nemesi rangra emelje, mint mondták: „Heves megye elő­mozdításáért" végzett munkája jutalmául. Hamarosan a közösség éle­tének fontos színtere lett az 1843-ban alapított Chevra Ka- disa is: a Szentegylet, ahol a jó­tékonykodást, a segítségnyúj­tást sajátos módon megvaló­sítva pótolták mind a baleset­és betegbiztosítót, mind pedig a segélyező és a kegyeleti szol­gáltatókat. Támogatták a sze­gény sorsú árva hajadonok ki- házasítását, az 1879-es nagy árvíz után rendkívüli segélyt osztottak ki a nélkülözők kö­zött. 1884-ben a Makiári úti Morvai-házban, majd a Pást alatt, a Vécsey utca utolsó há­zában rendezték be kórházukat. A múlt század végén az aggok menhelyét is kialakították. A Hatvani hóstyán lévő te­mető legelőből hasíttatott ki egykor. Első, névvel és év­számmal jelzett sírköve Rosen­feld Márton hevesi lakosé volt. (Konkrét tényekkel ugyan nem támasztható alá, de a források szerint állítólag tőle-róla szár­mazik-szól az az ismert szólá­sunk: „ Úgy él, mint Marci He­vesen” .) Nos, Marcit hivatalos ügyeinek intézése közben, Egerben érte utol a halál 1840- ben, végrendeletében 500 forin­tot hagyott a temető fenntartá­sára. A temető mai formáját a harmincas évek második felé­ben nyerte el, és megépült a dí­szes ravatalozó, az ohel is. Jótékony játékkereskedő A századforduló táján már több zsidóegylet fejtette ki nélkü­lözhetetlen tevékenységét Egerben, modem fogalmaink­kal a „szociális védőháló” sze­repét töltve be. Az Izraelita Nőegylet is - mai közkeletű kifejezéssel - a hátrányos helyzetűeket karolta föl, főként a szegény sorsú csa­ládok támogatásával, leányok kiházasításával, az iskolás gye­rekek fölkarolásával foglalko­zott. Nem feledkezhetünk meg a jótékonysági kultúrestekről sem, ahol a bársonyos hangú Fekete Samu énekelt. A Patronage Egylet az állami gyermekmenhelyen lévő zsidó gyermekeket támogatta. Az el­nök, Schwarcz Ignácz játékke­reskedő személyesen is fel­ügyelt heveltetésükre, rajta tar­totta a szemét minden kis vé­dencén, ugyanakkor a fiatalokat igyekeztek zsidó nevelőcsalá­doknál elhelyezni. A Fillér Egylet a Kovács Já­nos utca elején működött. Öz­vegy Kohn Mámé, a diákok Juli nénije nap mint nap legalább 40-50 szegény, jobbára vidéki és nemcsak zsidó származású tanuló számára biztosította a rendszeres étkezést. Létezett akkoriban Kölcsön­pénztár és Segélypénztár is a városban. Az utóbbinak arra is volt gondja, hogy ingyen fürdő­jegyet adjon a hitközség szeré­nyebb körülmények között élő asszonyainak. Az Izraelita Ifjak Dalköre a Hibay Károly utcai kultúrház- ban tartotta összejöveteleit. Műsoraikon nagy hangsúllyal kaptak szerepet a zsidó temp­lomi énekek mellett a magyar népdalok, a klasszikus művek. KeU egy csapat! Semmiképp sem szabad megfe­ledkezni a gazdag egri sport­életről sem, amelynek 1909-től lett részese az Egri Torna Egy­let. A város vizes hagyománya­ihoz híven az úszás és a vízi­labda (mert kell egy csapat is) hamarosan főszerephez jutott. Klausz Imre és József, a két te­hetséges testvér neve fémjelzi a korszakot. Később Heller Imre mellúszásban az országos baj­noki cím elhódítása mellett a válogatottba is bekerült. Az eredmények Szász Imre nevelé­sét és Kléih Tibor edzői munká­ját dicsérik. Figyelmet érdemel ugyanak­kor az erős emberek, a birkózók és az ökölvívók teljesítménye is. A legendás Fleischer Gyula és Tibor testvérpár számos orszá­gos győzelme mellett egy külö­nös diadallal is beírta nevét a közösség történetébe. Az 1942-es szigorú időkben ugyanis már nem sok lehetőség nyílt a kávéházi találkozókra, mivel a zsidó tulajdonban lévő­ket bezáratta a hatóság. Ekkor az ETE rendezett be klubot az Érsek utcai Széchenyi vendég­lőben - belépés szigorúan csak tagoknak, igazolvánnyal. A menetrendszerű feljelentés vádja szerint visszaélnek a le­hetőséggel, hiszen nincsenek aktív sportolóik (a java ugyanis a fronton trenírozta magát ezekben az időkben), A bíró­sági határozat alapján két héten belül országos sportversenyen kellett bizonyítani a klub mű­ködésének jogosságát, tehát ha törik, ha szakad, érmet szerez­niük. A Fleischer testvérek szállították a medáliákat. Az álom vége ••• Itt lezárul az évszázados egri zsidóközösség kibomló-vi- rágzó, majd lassú hervadásnak induló élete. Ami ezután jön, az a történelemkönyvek lapjairól többé-kevésbé mindenki szá­mára jól ismert drámai történet. 1944 májusában - a német megszállás után - két gettót állí­tottak föl Egerben. Egyiket az Újvilág utca, a másikat az Uszoda utca környékén, ide te­lepítették a város 1800 izraelita polgárát, majd a kerecsendi tég­lagyáron és a makiári vasútál­lomáson keresztül Auschwitzba indultak a szerelvények. Alig néhány an tértek haza közülük... Köszönet az Egri Zsidók Emlékbizottságának (Jeruzsá­lem), kiadványuk nélkülözhe­tetlen segítséggel szolgált. Kovács János Váltságdíj ég és föld között F elhők felett úszott a re­pülő, ahol csak napfény volt. Idős párok és párat­lan boldogságkeresők utaztak nyár végi üdülésre a tengeren túlra. A fedélzet utasterében fesztelenül csevegtek idősek az öregekkel, fiatalabbak az aggokkal. Élcelődtek, min­denki megfeledkezett arról, hogy több ezer méter magas­ságban vannak a földtől, de senkinek eszébe nem jutott volna, hogy lezuhanhatna a gép. Olyan jó beszédtémák tartották fenn a biztonság kö­telékeit, hogy a legsötétebb feltevés se tudta elriasztani őket a jó kedélytől. Nagyapja mellett ült szépen bekötözve a kisfiú, aki sehogy sem tudott belekapcsolódni a bohókás öregek szócsatáiba, játékába. Tátival se tudott szó­rakozni, mert az nyugtatót vett be az útra, és elaludt. A fiúból így is kikívánkozott a vágy, hogy tegyen valamit, ne le­gyen a társaság szégyene, mu­tassa meg magát, hogy ő is va­laki. Már ki is találta, mit fog tenni. Jól ráijeszt a társaságra, amelyik önfeledt gőgjében ki­zárta magából a kis gyereket, akiről megfeledkeztek, hogy létezik a világon. Adok én nektek! Mindjárt megtudjátok, hogy vagyok a világon! Terro­rista leszek, aki sarokba szorít minden utast. Akkor meglát­ják, hogy ki vagyok. Kapóra jött az is, hogy nagyapja vett neki egy nem egészen elhanyagolható útra- valót, egy játékpisztolyt cso­koládéból, amelyik kísértetie­sen mása egy eredetinek. Pont úgy csillog feketén, fényesen, mint a terroristák kezében. Erre már nem lehet azt mon­dani rendőri szakértő nyelven, hogy fegyvernek látszó tárgy. Ennek még a csöve is fénylik, lyukas, és vörös belül. Kivárta azt a pillanatot, amikor mindenki hallgatásba burkolózott, és akkor álomri­asztó hirtelenséggel az utasok elé ugrott, szembe a fejekkel, gyermekhez nem illő hangon, mint ahogyan ez vadnyugati filmeken hallható, keményen, csattanó hangon nézett :------------------------------------------------------­} N" SS ' SSW ?®5¥ääR¥si szembe a szerencsétlenekkel, ő maga is csodálkozott, hogy majdnem férfiasán, határozott bátorsággal kiáltotta:- Fel a kezekkel! Mindenki figyeljen! Aki moccanni mer, lelövöm! Harminc golyó van ebben a pisztolyban. Minden­kinek egy. A kedves öregek mind fel­emelték a karjukat, egymásra mosolyogtak, belementek a já­tékba. Egy nyugdíjas katona­tiszt észrevette, hogy a pisz­toly csokoládéból van. Meg­játszotta az ijedt embert, és az utasok nevében megszólalt:-Kedves betörő úr, vagy minek is nevezzem - kezdte a beszélgetést bátortalanul.- Nem betörő, hanem terro­rista! - javította ki a kisfiú, rendreutasító hangnemben.-Nahát, akkor kedves ter­rorista barátom, szabad légyen megtudni, mi most milyen mi­nőségben vagyunk a foglyai?- Túszok! Valamennyien, még a tolószékes néni is!- Akkor én, mint túsz, fel­tehetnék tisztelt terrorista ba­rátomnak egy kérdést?-Csak egyet - hangzott a kurta rendszabály.- Igenis, tudomásul veszem túszbeli tisztségemet, de ha nem vagyok túlságosan kíván­csi, szabad lesz megtudnom, mi a váltságdíj, hogy felmen­tődjünk e szörnyű státus alól?- Hogy mi a váltságdíj? Igen, válaszolok, csak előbb hadd fontoljam meg jobban - húzta az időt a kisfiú, de már a X -V.í " 'V -v- C. kezében olvadozni kezdett a csokoládépisztoly, csak ki­vágta magát, jó, mentő gondo­lata támadt: - Mindannyian visszanyerik szabadságukat, ha teljesítik kívánságomat.- És mi légyen a kedves ter­rorista úrnak a kívánsága?-Hát, hát, hogy engem is szeressen valaki... M osolygós, halk, szelíd moraj hullámzott vé­gig az utastéren, és mindenki nyújtotta kezét a kis terrorista felé, még a kapitány is kijött a kabinjából, a kisfiú vállára tette kezét, a fülébe súgta, hogy forró csokoládét hozat a légikisasszonnyal. S a repülőgép rezzenés nél­kül folytatta útját tovább, a zajtalan madár együtt repült a fényes Nappal. Gál Elemér 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents