Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
Kamarák: a gazdasági növekedés szószólói Kerekasztal-beszélgetés a múltról, az elfogadtatás erőfeszítéseiről , ... „ ttít-ít An 1 , " ' '1 Eszmecsere a kamarák működésének tapasztalatairól es a jovorol a HÍRLAP szerkesztosegeben Hírlap: - A megalakulást követő első év milyen eredményeket hozott a megyénkben tevékenykedő három gazdasági kamara életében? Gyetvai József: - Az éves elemzéskor ágazatonként vontunk mérleget arról, hogy kiket képviselünk és milyen problémáik megoldásához igyekeztünk segítséget adni. Elsősorban a megyénk adottságaira jellemző egyik legnagyobb ágazatot, az élelmiszeripar helyzetét vizsgáltuk, és a stratégiai lehetőségeire mutattunk rá. Ez a felmérés és helyzetelemzés egyben tanulmánytervként is szolgál. Rámutattunk a gyenge pontokra annak érdekében, hogy még jobban felhívjuk a figyelmet a tennivalókra. Ez különösen azért fontos, mert tavaly lelassult a működőtöké beáramlása Heves megyébe, amely nagyon elgondolkoztató. Az okait folyamatosan vizsgáljuk. Ennek „megfordításáért” - a lehetőségeink alapján - a megyei, a települési önkormányzatokkal, valamint társkamarákkal folyamatosan egyeztetünk a feladatokról. Elkezdtük a kamarai tanácsosi szervezet kialakítását is. Szeptemberben folyamatosan összehívjuk az ön- kormányzatok képviselőit, a kamarai tagokat annak érdekében, hogy megfelelő szakértői háttérrel lássuk el őket. Herman István: - Az elmúlt évet képletesen az jellemezte, hogy a gazdasági kamarák jogosítvány nélkül közlekedtek a pályán... Porszemek vannak a fogaskerekekben, pontosabban a végrehajtásban. A kormány ugyanis nem tett eleget a kamarai törvényből adódó kötelességének. A kamarák légüres térben mozognak, miközben a vállalkozók úgy érzik, újabb adónemmel terhelik őket. A kamaráknak ugyanis továbbra sincs államigazgatási joguk, mivel a kormány ezt nem adta át nekik. Gondok vannak az oktatással is. Az iskolák - a fejkvóták miatt - abban érdekeltek, hogy minél több tanulót felvegyenek. Nem a valós piaci igények döntenek arról, hogy milyen szakmákra van szükség. Ezáltal „drága” munkanélkülieket termelnek, miközben sok tehetséges fiatal nem találja a helyét. Kiölik belőlük a vállalkozói szellemet! Sokan hivatkoznak az államháztartás reformjára is, amelyet egyelőre csak várunk. Hibák vannak a jogharmonizációban is, miközben a kamarai tagság kialakítása csorbát szenved. Nos, ilyen körülmények között a Heves Megyei Kézműves Kamara kellő „öntisztulás” után, valós tagsággal rendelkezik. Pártállástól függetlenül, az erők összefogásával szeretnénk elősegíteni megyénk gazdaságának fejlődését. Fontos ez azért, hogy - a megyék sorrendjében - a nemzeti jövedelem termelésben a jelenlegi 17. helynél előbbre kerülhessünk. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Azt hiszem, hazánk európai uniós csatlakozásának sarokköve az agrárkérdés lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar parasztság ugyanazokat a feltételeket kell hogy megkapja majd, mint például az osztrák. A kamarai munkánk immár kétéves múltra tekint vissza, így a gyerekcipőből a serdülőkorba léptünk. Alapvető gondunk, Gyetvai József hogy a működésünkhöz szükséges anyagi feltételeket a tagdíjakból biztosítjuk. Példaként említem, hogy az osztrák társkamara viszont kap tartományi, illetve a kormánytól költségvetési támogatást is. Nálunk azonban még nem így van. Ágazatunkban szektorsemlegesen igyekszünk lépéseket tenni. Megyénkben a mezőgazdaság területén 40 százalék a magán- gazdálkodó és 60 százalék a szövetkezet. A megye adottságainak megfelelően a szőlő- és borágazatban a kistermelők szerepe meghatározó. Ezek a gazdálkodók viszont gyakran információhiánnyal küzdenek. Kamaránknak tehát jelentős feladat jut abban, hogy folyamatosan tájékoztassuk őket - többek között - az állami támogatások lehetőségeiről. A településeken 27 gazdajegyző működik, akik az ágazat speciális problémáival foglalkoznak, és fontos tevékenységet látnak el. A finanszírozásukról jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium gondoskodik, amely 1994 márciusa óta azonban változatlan. Kamaránk - a szakemberek véleményének hangot adva — úgy véli, szükség lenne a gazdasági növekedésre a mezőgazdaság érdekében is. Ebben az ágazatban ugyanis - másokhoz képest - lassúbb a tőkemegtérülés. Ott van például a szőlőtelepítés, amely a nem kellő támogatások miatt nagyon elmaradt az országban, és Heves megyében is. A jövő érdekében nemzeti agrár-stratégiát sürgetünk. Szükségesnek tartjuk a kistermelőknél a jelenlegi 1 millió forintos adóhatár megtartását jövőre is, amelyet az EU képviselője sem ellenez. Sokan viszont azt hirdetik, hogy a megszüntetése a tagságunk egyik feltétele lehet. Ugyanakkor szorgalmazzuk az őstermelői igazolványok kiadását, hogy a jövőben ellenőrzött termékpályák lehessenek. Kamaránk többször is felemelte szavát az ágazatban felgyülemlett feszültségek megoldásáért. Például az év elején felmértük a túlsúlyos sertésállományt, és javaslatot tettünk a kormánynál az exporttámogatásra. A döntés azonban nagyon lassan, csak fél évvel később született meg... Hírlap: Milyen a kapcsolat a három gazdasági kamara között? Rivalizálnak-e egymással? Herman István: Nincs erről szó, akadnak viszont megoldásra váró problémáink, például a tagi kör megítélésében. Ezt - a törvény szellemében december 31- ig közösen áttekintjük, és az átfedéseket igyekszünk megszüntetni. Közös érdekünk a további eredményes működés, hiszen egy hajóban evezünk. Ezért minden hónapban találkozik a három kamara elnöke, amikor áttekintjük az aktuális teendőket és ezek alapján döntünk. Gyetvai József: - A kamarai törvényből adódó ellentmondások miatt kezdetben voltak vitás dolgaink, de nem áthidalha- tatlanok. Kamaraközi bizottságfelállítását javasoltuk a szabályozás érdekében. Ennek szellemében dolgoztunk eddig is. Akadtak — éppen a szakmai sajátosságok miatt - érdekellentétek is, de mindig igyekeztünk megoldást találni rájuk. Mi a központi pénzalapok elérhetőségében bízunk, és a tagdíjnak az adóból való leírhatóságától nem hátrálunk meg. Emellett helyben igyekszünk megtalálni a gondjaink enyhítését szolgáló módszereket. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Egymás között folyamatosan tárgyalunk a tagsági helyzetről. Kamaránk harcot folytat azért, hogy az állami támogatások nagyobb részét ne a feldolgozók és a kereskedők, hanem a termelők kapják. Az EU országaiban ugyanis ez a jellemző, nálunk viszont még nem. Noha az utóbbi időben van ebben is elmozdulás, de még nem a kívánt előrelépés. Természetesnek tartjuk, hogy a megyei társkamarákkal közösen - más megyékkel szemben - kiadványokat jelentessünk meg, s közreműködtünk az Agria Vásár szervezésében is. Miután a kamarai és a hegyközségi törvény sok párhuzamosságot takar, ezért az egri és a mátraalji borvidéken például külön szakmai osztályt alakítottunk az ütközések elkerülésére. Hírlap: - Lefedik-e megyénk gazdaságát a jelenlegi kamarák? Szükség van-e más kamarák szervezésére? Herman István: - Külön kell választani a közjogitól a gazdasági önkormányzatot, amelynek megyénkben három kamarája van. Ám vannak szakmai kamarák is, amelyek önkéntes alapon szerveződtek. Például a gyógyszerészi, az ügyvédi vagy a mérnöki kamarára gondolok. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A szakmai kamarák megnevezés helyett szerencsésebbnek tartanám az egyesületet. Erre jó példa a Heves Megyei Növényvédő Mérnökök Egyesülete, amely korábban kamara volt, és tisztázta sorait. Azt hiszem, a megyei kereskedelmi és ipar-, a kézműves- és az agrárkamara lefedi a gazdaságot, és ehhez a tagsági részvétel kötelező. Természetesen a civil szakmai szerveződésekre szükség lesz a jövőben is. Gyetvai József: - A három gazdasági önkormányzaton túl nincs szükség más kamarákra. Hírlap: - Olvasóinkat érdekli, milyenek a külföldi kapcsolatai a három megyei gazdasági kamarának? Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Különösen eredményes az sunk Németországban járt szakmai tapasztalatszerzésen. Most készítjük elő autófényezők tanulmányútját is. A szellemieken túl anyagi segítséget is kaptunk, hiszen a münsteriek révén Egerben, a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézetben 20 millió forintért karosszériajavító műhelyt alakítottunk ki, amelyet országos központtá igyekszünk tenni. Együttműködünk a romániai gyergyóHerman István együttműködésünk az osztrák burgenlandi és a holland társkamarákkal. Tanulmányoztuk a tevékenységüket és sok tapasztalatot gyűjtöttünk, amelyeket igyekszünk hasznosítani a munkánk során. Gyetvai József: - Külgazdasági stratégiát dolgoztunk ki, és megyei kamaránk 14 országban létesített kapcsolatokat. Kiemelt a szomszédos nemzetekkel és az Európai Unió államaival való együttműködésünk. Ebben a fő pillérek az üzleti találkozók, amelyeket ingyenesen szervezünk tagságunknak. Az idén eddig tíz ilyet tartottunk, és örvendetesen növekvő érdeklődés kísérte őket Egeren kívül Hatvanban, Hevesen és Gyöngyösön is. Herman István: - Szoros szakmai együttműködést alakítottunk ki a Münsteri Kézműves Kamarával. Ennek eredményeként - többek között - kézműveseink közül néhány hentes, restaurátor, kovács szakmunkáDr. Nagy Lajos Ferenc szentmiklósiakkal is, akik már másodszor vettek részt az Agria Vásáron. Hamarosan kapcsolatot teremtünk a lengyelországi Krakkói Kézműves Kamarával is. Hírlap: - A jövő útja az utódok képzése. Ebben milyen szerepet vállalnak a gazdasági kamarák? Gyetvai József: - A szakmai képzés az egyik legnagyobb beruházás, melyért nem kevés pénzt kell áldozni. Kérdés, hogy mennyit és hogy mennyire térül meg. Bizonyos, hogy a szervezése sok gonddal jár, hiszen fel kell mérni, a piac milyen szakembereket igényel. Ebben kamaránknak fontos szerep jut, miután részt veszünk a mestervizsga-szabályzat kialakításában. Jelenleg 26 tanfolyamot szervezünk, amelyekhez támogatást nyújtunk. Herman István: - Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásra. Elkészültek a mestervizsgákra szóló alapkövetelmények, s várjuk, hogy törvényerőre emelkedjenek. Pillanatnyilag 12 szakmát jelöltek ki, amelyet mestervizsgához kötnek a jövő érdekében. Példaként említem, hogy Németországban a szakmai oktatóközpontok a kamarák felügyelete alatt állnak, nálunk is meg kell teremteni ennek a feltételeit. Az is sürgető feladat, hogy megváltozzék az oktatás finanszírozási rendszere. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A megyénkben levő szakképzési intézetekkel napi kapcsolatban vagyunk, aminek nagy fontosságot tulajdonítunk. Emellett jelentős lépésnek tartom, hogy a Magyar Agrárkamara vezetése a közelmúltban együttműködési megállapodást írt alá a Munkaügyi Minisztériummal. Ebben rögzítették a szakképzés és az átképzés közös feladatait. Hírlap: - Végezetül szeretF0TÓ:PIL1SY ELEMÉR nénk megtudni, hogy a kezdetek után a következő években mire törekszenek megyénkben a gazdasági kamarák? Gyetvai József: - A vezér- gondolatunk, hogy olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely a növekedést segíti elő szűkebb hazánkban is. Ennek érdekében erősítjük a munka- kapcsolatot a társkamarákkal és a megyei önkormányzattal. Miután a Parlament hamarosan módosítja a vállalkozói törvényt, így várhatóan a jövő év január elsejétől a kamarák adják majd ki a vállalkozói igazolványokat. Ezt négy helyen: Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és egy később kiválasztott helyen tervezzük. Nem mondunk le az úgynevezett „egyablakos” rendszer bevezetéséről sem, amely az Európai Unió országaiban már működik. Ez ügyben folyamatosan tárgyalunk az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, és látunk esélyt a megvalósítására. Ezek mellett igyekszünk továbbépíteni a nemzetközi kapcsolatainkat is. Lényegében apró lépésekkel igyekszünk előrehaladni. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A gazdasági problémák felvetése és azok megoldása alapvető feladata marad kamaránknak is. Fontosnak tartjuk, hogy a kormány biztosítsa - a törvény végrehajtása érdekében - a pénzügyi támogatást a működésünkhöz. A kamarák megalakulásakor meghatározták, hogy ingatlanhoz jutunk. Ez viszont 1994 óta megoldatlan maradt. Többször is felléptünk annak érdekében, hogy ezen változtassanak, de sajnos, eddig nem sikerült rendezni. Lényegesnek tartjuk, hogy az állami költségvetésben - az agrárágazat támogatásán belül - jelenjen meg a gazdajegyzői hálózat konkrét támogatása is, mert érdemben csak így működhet. Herman István: - Komikus, hogy a törvény szellemében létrehozott kamarák, mint köztestületek, jelenleg nem teljes hatáskörrel működnek. A kormány igazából csak mostanában kezdi felfedezni a szerepüket. Gazdasági növekedés kamarai segítségnyújtás és vélemény nélkül nem képzelhető el. A valós feladatunknak szeretnénk megfelelni: szervezni és védeni a gazdaságot, segíteni a kis- és a középvállalkozásokat. A jelenlegi joghézagokat a Parlamentnek, a kormánynak és a gazdasági kamaráknak közös erőfeszítésekkel kell feloldaniuk. Azért fontos ez, hogy mielőbb tiszta jogi helyzet lehessen.
