Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-08 / 185. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. augusztus 8., csütörtök A Gyöngyöshalászi Általános Iskola tanulói közül huszonhárom gyermek a Mátrában, 32-en pedig Bala- tonszemesen táboroztak. Mint Sipos Lászlóné igazgató írta levelében, ezekhez a Generáció Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Közalapítványtól és a Soros Alapítványtól nyertek je­lentős támogatást, mintegy 150 ezer forintot. Ezáltal a szü­lőkre kevesebb költség hárult. Ez a fotó a mátrai táborban készült, mikroszkópos vizsgálat közben. Sajtpapír, parizerpapír és a többiek Felhívás a magyar társadalomhoz! Felkérek minden magyar hazafias állampolgárt, akik még hi­szik az 1848-49-es magyar szabadságharc eszméit, hogy nyi­latkozzanak a Morvai-féle Barguzin (Szibéria) Petőfi-sírját bi­zonygató áltudományos elmélet ellen. Mivel a jelenség, amelyről Sz. K. egri olvasónk beszámolt, ti­pikus, így közzétesszük. Az egri Északi-lakótelep egyik új mintaboltjába tért be május 29-én sajtot vásárolni. Az utolsó aprókat számolta össze pénztárcájában, de nem akart a vacsoráért újabb utat tenni, ezért kérte az eladót, pon­tosan mérjen... Az az ínycsiklandozó finom­ságot rádobta a mérlegre, s kö­zölte: 108 forint. Aztán alátette a sajtpapírt, s az becsomagolva ismét a mérlegre került. Százti­zenegy! -hangzott sommásan. Vásárlónk ekkor visszahő­költ: - Hogyhogy? Miért van, hogy az emberek, ha őszintén és önzetlenül próbál­nak segíteni nekünk, pusztán szavakkal, vagy tettekkel is akár, az az érzésem, hogy va­lami földönkívüli csodabogár benyomását keltik. Ennyire nem figyelnénk egymásra? Napjaink elgépiesedett világá­ban, anyagiakat hajszolva csakis saját érvényesülésünk az első, néha nem válogatva az eszközökben sem a cél érdeké­ben. A kollégákért való kiállás, már ahol ismerik ezt a kifeje­zést, úgy tűnik, már régen ide­jétmúlt dolog. Közönyösek va­gyunk egymás iránt. Nem érde­kel a másik gondja, úgy me­gyünk el egymás mellett, Személy szerint magam is ha­sonló helyzetbe kerültem. Negyvenen túli agilis, határo­zott, gazdasági vonalon dol­gozó no vagyok. 25 év után át­szervezés címén kerültem az utcára, sok hasonló helyzetben lévő sorstársammal együtt. Négy hónapig voltam mun­kanélküli. Ez az időszak elég volt arra, hogy számvetést ké­szítsek eddigi életpályámról. Úgy látom, hogy aki szeret dol­gozni, van önbecsülése, tudja, mit ér, nem ragaszkodik feltét­lenül az eddig végzett tevé­kenységéhez, van kitartása át­szervezni magát más munkate­rületre, mert erre sohasem késő, nagyobb lehetősége lesz az új­bóli elhelyezkedésnél. Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége ebben a korban van munkaképessége- A papír is benne van - így a szemtelen válasz. Panaszosunkból kibukott a nyelvművelő:- Talán a sajt van a papírban, és nem a papír a sajtban.- Akkor - mérlegelt ismét az eladók gyöngyszeme - száztíz kilencven, de ilyenkor felfelé kerekítünk. Vevőnk legyőzötten somfor­dáit ki az üzletből, s közben azon morfondírozott: ha van sajtárú papír, akkor van parizerárú és téliszalámi-árú is.- Ez is a piacgazdaság! - dühöngött magában, s hazaérve kiadta jogos mérgét a telefonba. J. I. mintha mindent egyedül is meg tudnánk oldani. Pedig a mun­kahely közösségformáló fel­adata legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az anyagi elismerés. Úgy vélem, nem lehet közömbös a munka­végzés hatékonysága szem­pontjából sem. A kicsit több ta­pintat, egymásra figyelés, tole­rancia, aminek képessége min­denkiben jelen van. A gyakor­lása pedig nem kerül semmibe. Ennek jótékony hatása a csalá­dok összetartozását is kedve­zően befolyásolja ebben az amúgy is nehéz munkahelyféltő és munkahelyőrzéses világban. R. Marianna (teljes név és cím a szerkesztőségben) kvalitása legmagasabb fokán. Egy pillanatig sem éreztem magam feleslegesnek, sőt eb­ben az időszakban jöttem rá, hogy az ember sok mindent el­érhet, tisztességes eszközöket állítva érvényesüléséhez. Lé­nyeg, hogy a hitünk magunk­ban és embertársainkban töret­len legyen, mert az élet úgy, ahogy van, csodálatos. Nem szabad csüggedni, ha egyik vagy másik lehetőség nem jön be. A kudarcokból is lehet ta­nulni és pozitív tapasztalatokat szerezni. Ezáltal egyre nagyobb önbi­zalommal és magabiztossággal mehet újabb lehetőség elé. A határozott, bátor fellépés tudá­sunk birtokában már fél siker­nek számít. Az „örüljünk, hogy van munkánk” hozzáállás pedig sem a munkáltatónak, sem a Ezt a kérdést körülbelül 10 év óta Morvái úr, nagyrédei nagyvállalkozó, manapság a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt par­lamenti frakciójában mint kép­viselő tartja még ma is napi­renden. Áltudományos érveivel a magyar heroizmus, az 1848^19-es szabadságharcunk egyik legkiemelkedőbb alakja körüli glóriát rombolja. Csor­bítja legnagyobb költőnk hírne­vét, nemcsak itthon, hanem ha­tárainkon túl is, nem utolsósor­ban a környező barátságtalan szomszédainknál, akik kárör­vendve figyelik és drukkolnak Morvái úrnak, erőlködésének, melynek következménye lenne a magyarság egyik nagy oszlo­pának a sárba döntése. Mi is itt a lényeg? Morvái úr és lobbyja szerint koszorús költőnk, Petőfi nem a harc mezején, a segesvári-fe- héregyházi csatában orosz-ko­zák lándzsától halt hősi halált - ahogy erre költői zsenialitással előre utalt -, s nem ott nyugszik jeltelen sírban, hanem ezt a csa­tát túlélvén Barguzinban, a tá­voli szibériai faluban, évekig túlélve a szabadságharcban hősi halált halt társait, gyáván Alexander Stepanits Petrovics név alá bújva, a barguzini pos­tamester pirospozsgás, pisze orrú leányával házasságon kí­vül frigyre lépve, annak ágyá­ban, párnák közt, szájfisztulás vérmérgezés következménye­ként hunyt el, amilyen haláltól mindig irtózott és rettegett. Ezzel Petőfi nimbusza, hero- izmusa, melyben a magyarság több mint 100 éven át hitt, és amelyből sok-sok nehéz sor­sunkban erőt merítettünk, földre döntve, sárba taposva, nincs tovább miből erőt meríte­nünk. Már az 1989. március 1- jén megjelent Heves megyei Népújságban is rámutattam a Morvai-akció lehetetlenségére, de úgy látszik, csak kevesen fi­gyeltek fel erre. Nem a becsületes tudósok, történészek stb. és az ál-, jobbik esetben tévedő antropológusok vitáját kívánom feleleveníteni (ezek 100-nál is több újságha­sábot tesznek ki), csupán Petőfi meg nem alkuvó jellemére uta­lok, amit az egész magyar tár­sadalom ismer, és így ez nem­csak a történészek és firkások (Morvái úr szavai) véleménye, hanem az egész magyar társa­dalomé. Morvái és csapata akaratla­nul is hazuggá, nemtelenné alacsonyítja nagy költőnket és legszebb eszméit, melyeket gyönyörű verseiben fejezett ki. munkavállalónak nem építő jel­legű, és nem viszi előre a gaz­daságot. Egyesek az alkohollal vigasztalódnak, de gondoljunk csak bele, mi lenne, ha minden munkanélküli, aki nem kap be­látható időn belül újabb állásle­hetőséget, egyetlen mentsvára az alkohol lenne. A megrendült családi költségvetésből veszi el a pénzt, nem beszélve arról, hogy további munkalehetősé­geit is erősen korlátozza, a csa­ládi összetartozás morális lehe­tőségeit pedig alapjaiban ren­dítheti meg. Fel a fejjel, mert ha hitünk, önbecsülésünk, akaraterőnk, tettrekészségünk van, egyéni­ségünket soha nem feladva 40- en túl is sikeresek leszünk. R. Marianna (teljes név és cím a szerkesztőségben) lyafutása során nemcsak jelle­mében és gondolkodásában magyar, hanem nyelvében is. A szláv helyett a magyar nyelvet választja. Szláv nyelven egyet­len verse sincs, verseit csak magyar nyelven írta. A szláv nyelvet magyarságával össze­férhetetlennek tartotta, és a ma­gyar nyelv szépségeivel ékesíti minden versét. Nevében is magyarságát fe­jezte ki, mikor a szláv név he­lyett a magyar Petőfit választja. Ézek után elképzelhető-e, hogy Segesvárt követően a Petőfi nevet oroszra változtatja, és Alexander Stepanits Petrovics néven hunyászkodik? Elkép­zelhető-e, hogy szeretett ma­gyar nyelvét egyszerre elfe­lejtve, még véletlenül sem ír magyarul Barguzinban? Állító­lag maradtak fenn Morvái úr ál­tal neki tulajdonított szláv vers­töredékek, csak egyet is nyilvá­nosságra hoztak volna. Júliájá­tól pár nappal előbb vált el, mi­kor Bem főhadiszállására sie­tett. Utolsó levelében is így bú­csúzik: „sírig és síron túl, még akkor is, ott is örökre szeret!” Barguzinban pedig a posta­mester leányával akár házas­sági, akár házasságon kívüli kapcsolata a fenti sorok után egy olyan álnokságra vallana, mely Petőfi igaz, szókimondó jellemével szögesen ellentétes. Nem sorolom a rendelke­zésre álló sok-sok ellenérvet, melyek kereken cáfolják Mor­vái úr állításait, hisz ezeknek az az egész ismert Petőfi-anyag el­lentmond. Mindezzel szemben Morvái úr beszél háromezer írásbeli dokumentumról, azon­ban ezek - tudomásom szerint- nyilvánosságra nem kerültek, vagy semmitmondóak. Legfel­jebb annak az öreg bácsinak a meséjében hihetnénk, aki az ot­tani temető kerítésére támasz­kodva figyelgette a sírokat, me­lyek egyikében a vitatott csont­vázra találtak. Ez az öreg Vinokur bácsi - állítólag hiteles szemtanú -, akiről a stáb így nyilatkozott az egyik újságcikkben: Az idős férfi elmondta, hogy a temető kerítésére támaszkodva figyel­gette a testvére sírját, melytől mintegy 6-8 méterre volt a ma­gyar költő és szabadságharcos sírja. íme, Vinokur bácsi bizo­nyított Morvái úrnak. Igaz, hogy ez a sír a barguzini temető zsidó sírjainak kerítése melletti, melyben találtak egy csontvá­zat, az akkori újságok is közöl­ték a fényképét, mint hiteles dokumentumot. „Ez pedig Petőfi csontváza!”- állapította meg kategorikusan az antropológus és az egész Viszneken misézett Községünkben nemrég ün­nepi szentmisét celebrált dr. Bánk József váci érsek-püs­pök, Adács szülötte. Erre abból az alkalomból került sor, hogy hatvan éve, 1936- ban szentelték pappá. A gyémánt szentmisén több papkollégája mellett részt vettek azon pap személyisé­gek is, akik szintén Adács- ról indultak papi pályájukra. A szentmisén részt vett töb­bek között Fodor Lajos pol­gármester, valamint az egy­házközösség tagjai mellett igen nagy számban a község katolikus hívei. Egyébként az elmúlt hat évtized alatt Adács hét papot küldött az egyház szolgálatára. Csombok József Visznek Köztársaság u. 4. stáb. Ez a csontváz a sírban fej­jel nyugatnak fektetett, koporsó nélkül eltemetett, körülbelül 35 éves férfi csontváza, textil- és ruhamaradványok is voltak a sírban. Az antropológusok egy nőies csontvázra utalnak, melyről bi­zonyossággal az sem állapít­ható meg, hogy férfi vagy nő volt. A zsidó temető határvo­nala, s a koporsó nélküli, textí­liákban eltemetett csontváz még azt is sejteti, hogy zsidó személyről lehet szó, hisz akko­riban a zsidó rituális temetke­zés a koporsó nélküli, textíliák­ban való burkolást írta elő. No tehát, egy ilyen csont­vázra kívánja Morvái úr bebi­zonyítani, hogy ez Petőfi csontváza. Most következnek azok az okok, melyek a fentiek megírására késztettek: a Parla­mentben egyesek hazafias szó­lamokba bújtatott támadásokat szórtak kormányunkra interpel­lációjukban. Morvái képviselő úr sem tudott szó nélkül ma­radni, mennydörögve interpel­lált a tőle megszokott türelmet­len hangon. Számon kérte kul­tuszminiszterünktől, sőt az egész kormánytól is, hogy mi­ért szabotálják el a magyarság ezén sorsdöntő kérdésének tisz­tázását, miért nem hallgatnak az ő jogos hazafias kérelmére, igényére: Petőfi öreg szüleinek, a „jó öreg kocsmárosnak” csontjait összehasonlítás végett miért nem adják ki, és miért nem adják át az általa megjelölt amerikai tudósoknak, akik el­fogulatlanul döntenék el: Petőfi csontváza-e az általa kihantol- tatott barguzini csontváz, vagy esetleg egy zsidó férfié, ne adja Isten, egy zsidó nőé. Ettől a kormány és minden hazafi nem sajnálhatja a pénzt. Úgy hi­szem, ezek után társadalmunk­ban akadnak olyanok, akik álljt fognak kiáltani, és elhiszik, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának van igaza, mert Petőfi csakis a magyaroké, és nem a barguziniaké. Bocsánatot kérek Morvái honatyánktól, hogy az ő és munkatársai állítgatásai helyett a Magyar Tudományos Akadé­mia és nem utolsósorban a ma­gyar kormány véleményét tar­tom és tartjuk irányadónak. Megnyugtatok mindenkit, min­den kételkedőt, hogy miniszte­rünk fölényesen utasította visz- sza interpellációját, melyet az Országgyűlés 176 igen szava­zattal erősített meg a Morvái honatya melletti 48 szavazattal szemben. Úgy vélem, társa­dalmunk még fölényesebb több­séggel mond nemet Morvái képviselő úrnak, és lezártnak tekinti ezen ál Petőfi-csontváz körül kialakított felesleges és igen káros vitát. Dr. Géresi János Eger, Széchenyi u. 2., Június 30-án ért véget húsz epi­lepsziás gyermek ragyogóan sikerült egyhetes nyári táboro­zása. A táborozás költségeinek anyagi bázisát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ál­tal kiírt pályázaton elnyert pénzösszeg adta, amelyet a De­sitin, Ciba-Geigy, Ewopharma, Gerot gyógyszercégek által nyújtott anyagi támogatás egé­szített ki. Különböző ajándé­kokkal, édességekkel, üdítők­kel a Milupa, Bahlsen-Eger Kft., Sweet Point (Dunakeszi), Sütker Kft., Belvárosi ABC, Centrum Aruház, Hossó ABC Aruház, Dobos, Sárvári, Gara­bonciás cukrászdák, Kondi sa­látabár, East-West Széchenyi úti Papír-írószer, Félpénzes Köszönet a Hírlapnak A július 18-án Mátrafüre- den, az Avar Szállóban meg­rendezett Phare-IKM kö­zépvezető-képző program diplomakiosztójával kap­csolatban ezúton szeretném magam, valamint ügyfelem, a Phare-programiroda nevé­ben megköszönni a Heves Megyei Hírlap, valamint munkatársuk, Fáczán Attila téma iránt tanúsított figyel­mét. Továbbá azt is, hogy a program fontosságának megfelelő súllyal szerepel­hetett a lapban. Köszönettel és tisztelettel: Piskóti Attila Hill & Know lton Hungary Kft. Emberségből megbuktak A napokban temettük Balogh Ferencnét, a sütőipari vállalat nyugdíjasát, azt a volt becsüle­tes, lelkiismeretes munkatár­sunkat, aki élete nagyobbik ré­szét itt dolgozta le. • A gyászszertartáson szomo­rúan állapítottam meg, hogy a sütőipari vállalat vezetői közül senki sem jelent meg volt mun­katársunk temetésén. Fájó szív­vel konstatáltam, hogy a meg­bukott bolsevista vezetők - akik jelenleg is vezető állásban pöffeszkednek - ismételten megbuktak. Mégpedig ember­ségből, ezért tőlünk ne várjanak megbocsátást, csak mélységes megvetést. I.J. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Riasztás éjfélkor Az egri Hadnagy utcai lakóte­lepen is gyakran felébreszt az éjfélkor indokolatlanul megszó­laló autóriasztó. S ha elhallgat az egyik, megszólal a másik, míg kijön a gazdája, hogy el­hallgattassa. No de sebaj! Hogy a többség dühöng és mondja a fekete imát az ablakok mögött? Mit érdekli a nyugati „paci” tu­lajdonosát, ha szeme elégedet­ten siklik végig rajta. Ha nappal eddig nem vették volna észre, hogy neki milyen kocsija van, hát éjszaka viszont kénytelenek lesznek észrevenni. Az egyik újságunk írta, hogy Olaszor­szág egyik városában (Udine?) megtiltották az autóriasztók éj­szakai használatát! Annyit majmoljuk már a Nyugatot, hogy a sok rossz közül igazán átvehetnénk már valami jót is! Marosfalvi Pál, Eger könyvesbolt, Fuji Fotobrill La­bor járultak hozzá a gyermekek gondtalan nyaralásához. A gyermekek és szüleik ne­gyében valamennyi támogatónak hálás köszönetét fejezi ki a szervező, dr. Vargyay Éva. Ugyancsak köszönet illeti dr. Poczok Miklós gyermekgyó­gyászt, Vincze-Pap Károlynét és Iványi Tamás mentőtisztet, akik a gyermekek felügyeleté­ben és programjaik kialakításá­ban segédkeztek, valamint a tardosi sporttábor vezetőjét, Pál Dezsőt és munkatársait, akik szintén hozzájárultak a táboro­zás sikeréhez. Elismerést érde­mel a gyermekosztály kollektí­vája is a létszámhiány melletti helytállásért. Az emberi segítökészségről Petőfi rövid, üstökösszerű pá­Mit ér az ember 40 fölött, ha munkanélküli Elismerés az epilepsziás tábor támogatóinak

Next

/
Thumbnails
Contents