Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-08 / 185. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. augusztus 8., csütörtök A Gyöngyöshalászi Általános Iskola tanulói közül huszonhárom gyermek a Mátrában, 32-en pedig Bala- tonszemesen táboroztak. Mint Sipos Lászlóné igazgató írta levelében, ezekhez a Generáció Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványtól és a Soros Alapítványtól nyertek jelentős támogatást, mintegy 150 ezer forintot. Ezáltal a szülőkre kevesebb költség hárult. Ez a fotó a mátrai táborban készült, mikroszkópos vizsgálat közben. Sajtpapír, parizerpapír és a többiek Felhívás a magyar társadalomhoz! Felkérek minden magyar hazafias állampolgárt, akik még hiszik az 1848-49-es magyar szabadságharc eszméit, hogy nyilatkozzanak a Morvai-féle Barguzin (Szibéria) Petőfi-sírját bizonygató áltudományos elmélet ellen. Mivel a jelenség, amelyről Sz. K. egri olvasónk beszámolt, tipikus, így közzétesszük. Az egri Északi-lakótelep egyik új mintaboltjába tért be május 29-én sajtot vásárolni. Az utolsó aprókat számolta össze pénztárcájában, de nem akart a vacsoráért újabb utat tenni, ezért kérte az eladót, pontosan mérjen... Az az ínycsiklandozó finomságot rádobta a mérlegre, s közölte: 108 forint. Aztán alátette a sajtpapírt, s az becsomagolva ismét a mérlegre került. Száztizenegy! -hangzott sommásan. Vásárlónk ekkor visszahőkölt: - Hogyhogy? Miért van, hogy az emberek, ha őszintén és önzetlenül próbálnak segíteni nekünk, pusztán szavakkal, vagy tettekkel is akár, az az érzésem, hogy valami földönkívüli csodabogár benyomását keltik. Ennyire nem figyelnénk egymásra? Napjaink elgépiesedett világában, anyagiakat hajszolva csakis saját érvényesülésünk az első, néha nem válogatva az eszközökben sem a cél érdekében. A kollégákért való kiállás, már ahol ismerik ezt a kifejezést, úgy tűnik, már régen idejétmúlt dolog. Közönyösek vagyunk egymás iránt. Nem érdekel a másik gondja, úgy megyünk el egymás mellett, Személy szerint magam is hasonló helyzetbe kerültem. Negyvenen túli agilis, határozott, gazdasági vonalon dolgozó no vagyok. 25 év után átszervezés címén kerültem az utcára, sok hasonló helyzetben lévő sorstársammal együtt. Négy hónapig voltam munkanélküli. Ez az időszak elég volt arra, hogy számvetést készítsek eddigi életpályámról. Úgy látom, hogy aki szeret dolgozni, van önbecsülése, tudja, mit ér, nem ragaszkodik feltétlenül az eddig végzett tevékenységéhez, van kitartása átszervezni magát más munkaterületre, mert erre sohasem késő, nagyobb lehetősége lesz az újbóli elhelyezkedésnél. Arról nem is beszélve, hogy az emberek többsége ebben a korban van munkaképessége- A papír is benne van - így a szemtelen válasz. Panaszosunkból kibukott a nyelvművelő:- Talán a sajt van a papírban, és nem a papír a sajtban.- Akkor - mérlegelt ismét az eladók gyöngyszeme - száztíz kilencven, de ilyenkor felfelé kerekítünk. Vevőnk legyőzötten somfordáit ki az üzletből, s közben azon morfondírozott: ha van sajtárú papír, akkor van parizerárú és téliszalámi-árú is.- Ez is a piacgazdaság! - dühöngött magában, s hazaérve kiadta jogos mérgét a telefonba. J. I. mintha mindent egyedül is meg tudnánk oldani. Pedig a munkahely közösségformáló feladata legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az anyagi elismerés. Úgy vélem, nem lehet közömbös a munkavégzés hatékonysága szempontjából sem. A kicsit több tapintat, egymásra figyelés, tolerancia, aminek képessége mindenkiben jelen van. A gyakorlása pedig nem kerül semmibe. Ennek jótékony hatása a családok összetartozását is kedvezően befolyásolja ebben az amúgy is nehéz munkahelyféltő és munkahelyőrzéses világban. R. Marianna (teljes név és cím a szerkesztőségben) kvalitása legmagasabb fokán. Egy pillanatig sem éreztem magam feleslegesnek, sőt ebben az időszakban jöttem rá, hogy az ember sok mindent elérhet, tisztességes eszközöket állítva érvényesüléséhez. Lényeg, hogy a hitünk magunkban és embertársainkban töretlen legyen, mert az élet úgy, ahogy van, csodálatos. Nem szabad csüggedni, ha egyik vagy másik lehetőség nem jön be. A kudarcokból is lehet tanulni és pozitív tapasztalatokat szerezni. Ezáltal egyre nagyobb önbizalommal és magabiztossággal mehet újabb lehetőség elé. A határozott, bátor fellépés tudásunk birtokában már fél sikernek számít. Az „örüljünk, hogy van munkánk” hozzáállás pedig sem a munkáltatónak, sem a Ezt a kérdést körülbelül 10 év óta Morvái úr, nagyrédei nagyvállalkozó, manapság a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt parlamenti frakciójában mint képviselő tartja még ma is napirenden. Áltudományos érveivel a magyar heroizmus, az 1848^19-es szabadságharcunk egyik legkiemelkedőbb alakja körüli glóriát rombolja. Csorbítja legnagyobb költőnk hírnevét, nemcsak itthon, hanem határainkon túl is, nem utolsósorban a környező barátságtalan szomszédainknál, akik kárörvendve figyelik és drukkolnak Morvái úrnak, erőlködésének, melynek következménye lenne a magyarság egyik nagy oszlopának a sárba döntése. Mi is itt a lényeg? Morvái úr és lobbyja szerint koszorús költőnk, Petőfi nem a harc mezején, a segesvári-fe- héregyházi csatában orosz-kozák lándzsától halt hősi halált - ahogy erre költői zsenialitással előre utalt -, s nem ott nyugszik jeltelen sírban, hanem ezt a csatát túlélvén Barguzinban, a távoli szibériai faluban, évekig túlélve a szabadságharcban hősi halált halt társait, gyáván Alexander Stepanits Petrovics név alá bújva, a barguzini postamester pirospozsgás, pisze orrú leányával házasságon kívül frigyre lépve, annak ágyában, párnák közt, szájfisztulás vérmérgezés következményeként hunyt el, amilyen haláltól mindig irtózott és rettegett. Ezzel Petőfi nimbusza, hero- izmusa, melyben a magyarság több mint 100 éven át hitt, és amelyből sok-sok nehéz sorsunkban erőt merítettünk, földre döntve, sárba taposva, nincs tovább miből erőt merítenünk. Már az 1989. március 1- jén megjelent Heves megyei Népújságban is rámutattam a Morvai-akció lehetetlenségére, de úgy látszik, csak kevesen figyeltek fel erre. Nem a becsületes tudósok, történészek stb. és az ál-, jobbik esetben tévedő antropológusok vitáját kívánom feleleveníteni (ezek 100-nál is több újsághasábot tesznek ki), csupán Petőfi meg nem alkuvó jellemére utalok, amit az egész magyar társadalom ismer, és így ez nemcsak a történészek és firkások (Morvái úr szavai) véleménye, hanem az egész magyar társadalomé. Morvái és csapata akaratlanul is hazuggá, nemtelenné alacsonyítja nagy költőnket és legszebb eszméit, melyeket gyönyörű verseiben fejezett ki. munkavállalónak nem építő jellegű, és nem viszi előre a gazdaságot. Egyesek az alkohollal vigasztalódnak, de gondoljunk csak bele, mi lenne, ha minden munkanélküli, aki nem kap belátható időn belül újabb álláslehetőséget, egyetlen mentsvára az alkohol lenne. A megrendült családi költségvetésből veszi el a pénzt, nem beszélve arról, hogy további munkalehetőségeit is erősen korlátozza, a családi összetartozás morális lehetőségeit pedig alapjaiban rendítheti meg. Fel a fejjel, mert ha hitünk, önbecsülésünk, akaraterőnk, tettrekészségünk van, egyéniségünket soha nem feladva 40- en túl is sikeresek leszünk. R. Marianna (teljes név és cím a szerkesztőségben) lyafutása során nemcsak jellemében és gondolkodásában magyar, hanem nyelvében is. A szláv helyett a magyar nyelvet választja. Szláv nyelven egyetlen verse sincs, verseit csak magyar nyelven írta. A szláv nyelvet magyarságával összeférhetetlennek tartotta, és a magyar nyelv szépségeivel ékesíti minden versét. Nevében is magyarságát fejezte ki, mikor a szláv név helyett a magyar Petőfit választja. Ézek után elképzelhető-e, hogy Segesvárt követően a Petőfi nevet oroszra változtatja, és Alexander Stepanits Petrovics néven hunyászkodik? Elképzelhető-e, hogy szeretett magyar nyelvét egyszerre elfelejtve, még véletlenül sem ír magyarul Barguzinban? Állítólag maradtak fenn Morvái úr által neki tulajdonított szláv verstöredékek, csak egyet is nyilvánosságra hoztak volna. Júliájától pár nappal előbb vált el, mikor Bem főhadiszállására sietett. Utolsó levelében is így búcsúzik: „sírig és síron túl, még akkor is, ott is örökre szeret!” Barguzinban pedig a postamester leányával akár házassági, akár házasságon kívüli kapcsolata a fenti sorok után egy olyan álnokságra vallana, mely Petőfi igaz, szókimondó jellemével szögesen ellentétes. Nem sorolom a rendelkezésre álló sok-sok ellenérvet, melyek kereken cáfolják Morvái úr állításait, hisz ezeknek az az egész ismert Petőfi-anyag ellentmond. Mindezzel szemben Morvái úr beszél háromezer írásbeli dokumentumról, azonban ezek - tudomásom szerint- nyilvánosságra nem kerültek, vagy semmitmondóak. Legfeljebb annak az öreg bácsinak a meséjében hihetnénk, aki az ottani temető kerítésére támaszkodva figyelgette a sírokat, melyek egyikében a vitatott csontvázra találtak. Ez az öreg Vinokur bácsi - állítólag hiteles szemtanú -, akiről a stáb így nyilatkozott az egyik újságcikkben: Az idős férfi elmondta, hogy a temető kerítésére támaszkodva figyelgette a testvére sírját, melytől mintegy 6-8 méterre volt a magyar költő és szabadságharcos sírja. íme, Vinokur bácsi bizonyított Morvái úrnak. Igaz, hogy ez a sír a barguzini temető zsidó sírjainak kerítése melletti, melyben találtak egy csontvázat, az akkori újságok is közölték a fényképét, mint hiteles dokumentumot. „Ez pedig Petőfi csontváza!”- állapította meg kategorikusan az antropológus és az egész Viszneken misézett Községünkben nemrég ünnepi szentmisét celebrált dr. Bánk József váci érsek-püspök, Adács szülötte. Erre abból az alkalomból került sor, hogy hatvan éve, 1936- ban szentelték pappá. A gyémánt szentmisén több papkollégája mellett részt vettek azon pap személyiségek is, akik szintén Adács- ról indultak papi pályájukra. A szentmisén részt vett többek között Fodor Lajos polgármester, valamint az egyházközösség tagjai mellett igen nagy számban a község katolikus hívei. Egyébként az elmúlt hat évtized alatt Adács hét papot küldött az egyház szolgálatára. Csombok József Visznek Köztársaság u. 4. stáb. Ez a csontváz a sírban fejjel nyugatnak fektetett, koporsó nélkül eltemetett, körülbelül 35 éves férfi csontváza, textil- és ruhamaradványok is voltak a sírban. Az antropológusok egy nőies csontvázra utalnak, melyről bizonyossággal az sem állapítható meg, hogy férfi vagy nő volt. A zsidó temető határvonala, s a koporsó nélküli, textíliákban eltemetett csontváz még azt is sejteti, hogy zsidó személyről lehet szó, hisz akkoriban a zsidó rituális temetkezés a koporsó nélküli, textíliákban való burkolást írta elő. No tehát, egy ilyen csontvázra kívánja Morvái úr bebizonyítani, hogy ez Petőfi csontváza. Most következnek azok az okok, melyek a fentiek megírására késztettek: a Parlamentben egyesek hazafias szólamokba bújtatott támadásokat szórtak kormányunkra interpellációjukban. Morvái képviselő úr sem tudott szó nélkül maradni, mennydörögve interpellált a tőle megszokott türelmetlen hangon. Számon kérte kultuszminiszterünktől, sőt az egész kormánytól is, hogy miért szabotálják el a magyarság ezén sorsdöntő kérdésének tisztázását, miért nem hallgatnak az ő jogos hazafias kérelmére, igényére: Petőfi öreg szüleinek, a „jó öreg kocsmárosnak” csontjait összehasonlítás végett miért nem adják ki, és miért nem adják át az általa megjelölt amerikai tudósoknak, akik elfogulatlanul döntenék el: Petőfi csontváza-e az általa kihantol- tatott barguzini csontváz, vagy esetleg egy zsidó férfié, ne adja Isten, egy zsidó nőé. Ettől a kormány és minden hazafi nem sajnálhatja a pénzt. Úgy hiszem, ezek után társadalmunkban akadnak olyanok, akik álljt fognak kiáltani, és elhiszik, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának van igaza, mert Petőfi csakis a magyaroké, és nem a barguziniaké. Bocsánatot kérek Morvái honatyánktól, hogy az ő és munkatársai állítgatásai helyett a Magyar Tudományos Akadémia és nem utolsósorban a magyar kormány véleményét tartom és tartjuk irányadónak. Megnyugtatok mindenkit, minden kételkedőt, hogy miniszterünk fölényesen utasította visz- sza interpellációját, melyet az Országgyűlés 176 igen szavazattal erősített meg a Morvái honatya melletti 48 szavazattal szemben. Úgy vélem, társadalmunk még fölényesebb többséggel mond nemet Morvái képviselő úrnak, és lezártnak tekinti ezen ál Petőfi-csontváz körül kialakított felesleges és igen káros vitát. Dr. Géresi János Eger, Széchenyi u. 2., Június 30-án ért véget húsz epilepsziás gyermek ragyogóan sikerült egyhetes nyári táborozása. A táborozás költségeinek anyagi bázisát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által kiírt pályázaton elnyert pénzösszeg adta, amelyet a Desitin, Ciba-Geigy, Ewopharma, Gerot gyógyszercégek által nyújtott anyagi támogatás egészített ki. Különböző ajándékokkal, édességekkel, üdítőkkel a Milupa, Bahlsen-Eger Kft., Sweet Point (Dunakeszi), Sütker Kft., Belvárosi ABC, Centrum Aruház, Hossó ABC Aruház, Dobos, Sárvári, Garabonciás cukrászdák, Kondi salátabár, East-West Széchenyi úti Papír-írószer, Félpénzes Köszönet a Hírlapnak A július 18-án Mátrafüre- den, az Avar Szállóban megrendezett Phare-IKM középvezető-képző program diplomakiosztójával kapcsolatban ezúton szeretném magam, valamint ügyfelem, a Phare-programiroda nevében megköszönni a Heves Megyei Hírlap, valamint munkatársuk, Fáczán Attila téma iránt tanúsított figyelmét. Továbbá azt is, hogy a program fontosságának megfelelő súllyal szerepelhetett a lapban. Köszönettel és tisztelettel: Piskóti Attila Hill & Know lton Hungary Kft. Emberségből megbuktak A napokban temettük Balogh Ferencnét, a sütőipari vállalat nyugdíjasát, azt a volt becsületes, lelkiismeretes munkatársunkat, aki élete nagyobbik részét itt dolgozta le. • A gyászszertartáson szomorúan állapítottam meg, hogy a sütőipari vállalat vezetői közül senki sem jelent meg volt munkatársunk temetésén. Fájó szívvel konstatáltam, hogy a megbukott bolsevista vezetők - akik jelenleg is vezető állásban pöffeszkednek - ismételten megbuktak. Mégpedig emberségből, ezért tőlünk ne várjanak megbocsátást, csak mélységes megvetést. I.J. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Riasztás éjfélkor Az egri Hadnagy utcai lakótelepen is gyakran felébreszt az éjfélkor indokolatlanul megszólaló autóriasztó. S ha elhallgat az egyik, megszólal a másik, míg kijön a gazdája, hogy elhallgattassa. No de sebaj! Hogy a többség dühöng és mondja a fekete imát az ablakok mögött? Mit érdekli a nyugati „paci” tulajdonosát, ha szeme elégedetten siklik végig rajta. Ha nappal eddig nem vették volna észre, hogy neki milyen kocsija van, hát éjszaka viszont kénytelenek lesznek észrevenni. Az egyik újságunk írta, hogy Olaszország egyik városában (Udine?) megtiltották az autóriasztók éjszakai használatát! Annyit majmoljuk már a Nyugatot, hogy a sok rossz közül igazán átvehetnénk már valami jót is! Marosfalvi Pál, Eger könyvesbolt, Fuji Fotobrill Labor járultak hozzá a gyermekek gondtalan nyaralásához. A gyermekek és szüleik negyében valamennyi támogatónak hálás köszönetét fejezi ki a szervező, dr. Vargyay Éva. Ugyancsak köszönet illeti dr. Poczok Miklós gyermekgyógyászt, Vincze-Pap Károlynét és Iványi Tamás mentőtisztet, akik a gyermekek felügyeletében és programjaik kialakításában segédkeztek, valamint a tardosi sporttábor vezetőjét, Pál Dezsőt és munkatársait, akik szintén hozzájárultak a táborozás sikeréhez. Elismerést érdemel a gyermekosztály kollektívája is a létszámhiány melletti helytállásért. Az emberi segítökészségről Petőfi rövid, üstökösszerű páMit ér az ember 40 fölött, ha munkanélküli Elismerés az epilepsziás tábor támogatóinak
